| HADTUDOMÁNY IX. évfolyam, 3-4. szám | FÓRUM |
Felházi Sándor-Szép László
A tüzérszakosztály az MH Szárazföldi csapatok Vezérkarának támogatásával 1999. május 28-án konferenciát tartott Az MH tüzérsége az ezredforduló után címmel. A konferencia előadói a ZMNE doktori iskoláján tanuló tüzér doktoranduszok voltak, akik ismertették kutatásaik eredményeit.
A konferenciát levezető Kálmán Ferenc dandártábornok, a Szárazföldi Csapatok Vezérkarának megbízott vezérkari főnökhelyettese, a szakosztály elnöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy tüzérség, mint a szárazföldi haderőnem legnagyobb tűzcsapásképességgel rendelkező fegyverneme - hasonlóan a NATO-tagállamok szárazföldi haderőnemeinek tüzérségéhez - a tűztámogatás gerincét képezi. Ez a tény a magyar tüzérséggel, mint tűztámogató fegyvernemmel szemben tartalmában és minőségében már napjainktól új követelményrendszert támaszt. Természetesen a honvédség és annak részeként a tüzérség alkalmazási elveivel és fejlesztésének kérdéseivel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek már a NATO-tagságra felkészülés időszakában is érzékelték, hogy a haderőreform mennyiségi változásokra épülő szakaszát 1997 után a NATO-követelményeknek történő megfeleltség okán 20egy minőségi fejlesztési szakasznak kell követni.
A kutatók szerint a tüzérséget jelentőségének megfelelően a Haderő-2013 koncepció részeként, illetve azzal összhangban kell fejleszteni. Jogosan került tehát előtérbe a kérdés: mi lehet a magyar tüzérség fejlesztési programjának stratégiai célja.
Az elemzők válasza, hogy a NATO tagjaként a Magyar Honvédség tüzérsége - mint a szárazföldi haderőnem egyik alapvető és meghatározó tűztámogató eleme - 2013-ra váljon a haderő képességalapú fegyvernemévé. Ez azt jelenti, hogy a tüzérség 2013-ra olyan rendszerjellemzőkkel bíró fegyvernemmé válhat, amely nem nevesített és nem konkrét fenyegetés elhárítására van felkészítve, hanem küldetésrendszerének teljesítését biztosító képességekkel rendelkező, a csapatok automatizált vezetésének, továbbá a nagy pontosságú felderítőeszközöknek és tűzeszközöknek integrált rendszere.
Ezt erősítette meg Szép László mk. őrnagy is, aki összfegyvernemi szemléletű felvezető előadásában kiemelte, hogy a képességalapú magyar tüzérség küldetésrendszere nem választható el a magyar hadsereg küldetésrendszerétől. Így a tűztámogatásra, mint alaprendeltetésre - ugyan más-más tartalommal és minőséggel - a tüzérségnek készen kell állnia a békeviszonyok közöti elrettentés, béketámogató műveletek, konfliktusmegelőzés és -kezelés végrehajtása, valamint stratégiai szintű támadás elhárításában való részvétel időszakában egyaránt.
Véleménye szerint a béke idején történő elrettentés vonatkozásában:
A béketámogató műveletekben való részvétel esetén a tüzérségnek fel kell készülnie:
Megjegyezte, hogy a békeműveleti feladatok tekintetében nagy tapasztalatokkal rendelkező olasz szárazföldi haderőnem szakírói nagyon rugalmas jellemzőkkel bíró, "egycsöves eszközökkel" felszerelt tüzéralakulatok alkalmazását ajánlják, melyek aknavetőkkel, illetve tarackokkal ellátva szakaszszinten is saját harcállásponttal és figyelőrészlegekkel rendelkeznek, így biztosítva az erők széttelepítését nagyobb területen.
A korlátozott betörés elhárítása és válságkezelés során:
A támadás elhárításában való részvétel kapcsán követelményként fogalmazható meg, hogy:
Furján Attila őrnagy, a Szárazföldi Vezérkar tüzérfőnökségének doktorandusza - a felderítés témakörében elhangzott előadásában - hangsúlyozta, hogy a 21. század magyar tüzérségi rendszerének egyik fontos elemét képezheti a felderítési adatok gyűjtése és feldolgozása.
Bemutatta egy integrált felderítő és adatfeldolgozó számítógépes rendszer működésének lényegét, követelményeit. Mivel a Magyar Honvédségben még nem alkalmazzák, mindenképpen szükségesnek ítélte meg egy ilyen rendszer létrehozását. Az általa kidolgozott szakmai követelmények és folyamatábra alapján, az MH Informatikai Intézet segítségével készült el az a program, amely digitális térkép alkalmazásával került kidolgozásra. Messzemenőkig bizonyítást nyert és a szakmai közönség egyértelmű elismerését vívta ki a felderítési adatok gyűjtésének és feldolgozásának ilyen újszerű rendszerezése. A program legnagyobb előnye, hogy bármilyen felderítési rendszertől (alrendszertől) jelenthetnek az "adatfeldolgozó központba".
Az előadó hangsúlyozta, hogy a kidolgozás a NATO-követelmények figyelembevételével készült, szem előtt tartva a Honvéd Vezérkar Euro-Atlanti Integrációs Munkacsoportjának e témával kapcsolatos kiadványait, alapvetően az amerikai és a német adatgyűjtési és feldolgozási elveket.
Az általa ismertetett számítógépes program egy integrált felderítési rendszerben teljes egészében használható a felderítési adatok gyűjtésére, értékelésére és feldolgozására, például dandár-, vagy hadosztály-harcálláspontokon, illetve a dandárközvetlen tüzérosztály tűzvezetési pontján működő felderítő-adatgyűjtő részlegnél. A program alkalmazható a ZMNE több tanszékén is, oktatási célból. A szoftver tesztelése az 1999. év végére van tervezve.
A következő előadó, Szabó Tibor őrnagy a ZMNE tüzér tanszék doktorandusza, előadásában bemutatta a tábori tüzérség tűzeszközeinek és lőszereinek - az elmúlt harminc évben külföldön folyó, valamint a jelenlegi - fejlesztési irányait, és a 21. század első két évtizedében ezen a területen várható kutatás-fejlesztési tendenciákat. Beszámolt a fejlett országok és térségünk országainak a tüzérségi tűzeszközök fejlesztése területén a 70-es évektől napjainkig elért eredményeiről, illetve a jelenlegi kutatás-fejlesztési irányokról.
Tájékoztatást adott a fejlett országok és térségünk országainak a lőszerfejlesztés és -korszerűsítés területén a 70-es évektől napjainkig elért eredményeit illetően is. Rámutatott a NATO-csatlakozás megkövetelte változások várható hatására hazánk tüzérségi eszközrendszerében. Javaslatokat fogalmazott meg a tüzérségi tűzeszközök harci hatékonyságának növelését szolgáló technikai korszerűsítés lehetséges irányaira.
Felházi Sándor mk. őrnagy, a ZMNE tüzér tanszék doktorandusza, a tüzérség rendszerben való gondolkodását, azon belül automatizált vezetésének szükségszerűségét és kifejlesztésének lehetséges irányait, a rendszer tűzvezetési és felderítő alrendszereinek kialakítását és az azzal kapcsolatos fejlesztési lehetőségeket fogalmazta meg. Kiemelte, hogy a modern hadseregekben igen nagy hangsúlyt fektetnek a vezetési eszközök korszerűsítésére. A vezetés folyamatában a gyors és megalapozott döntések alapját a megfelelő időben, megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre álló információ képezi. Ez a tény az adott katonai szervezet információfeldolgozási rendszerének igen magas fokú szintjét követeli meg.
A haderő átalakításának igénye természetesen új követelményeket támaszt a meglévő vezetési és irányítási rendszerekkel szemben is. Megfogalmazta, hogy ebben a helyzetben szükségessé válik a katonai szervezetek, ezen belül a tüzérség vezetési, irányítási rendszerének fejlesztése.
A konferencia vitaanyagában közzétett megállapításokra alapozva kijelentette, hogy a közeljövőben el kell hogy kezdődjön az a fegyvernemi rendszerfejlesztési folyamat, amelynek keretében elsődlegességet kell élveznie a felderítőeszközök és a tűztámogató alrendszerek technikai megvalósításának.
Kiemelte, hogy a Magyar Honvédség tüzérségénél az ÁRPÁD automatizált tűzvezető rendszer kifejlesztésével sikerült megoldani az önjáró tüzéralegységek legsürgősebb problémáit, a tüzérség harci hatékonyságának jelentős mértékű emelését és a tüzéralegységek reakcióidejének csökkentését, ami viszont csak a kezdeti lépéseket jelentheti.
Az ÁRPÁD fejlesztési folyamatának tapasztalataira alapozva további feladatként jelölte meg a vontatott és a sorozatvető tüzérség alegységszintű tűzvezetési rendszereinek létrehozását, amelyekkel párhuzamosan a fejlett országok fejlesztései eredményeinek felhasználásával létre kell hozni a felderítőerők és -eszközök rendszerbe foglalását. Ezt követően a létrehozott tűzvezető és felderítő alrendszereket egységes tábori tüzér automatizált vezetési rendszerbe kell integrálni.
Mlinárik László alezredes, a ZMNE tüzér tanszék doktorandusza elmondta: a tüzérség alkalmazási elvei vizsgálatánál azt tartotta szem előtt, hogy melyek azok a NATO-ban általánosan elfogadott és alkalmazott eljárások, amelyeket a szövetséges tagországok kötelező jelleggel használnak; vannak-e egyéni sajátosságok és azok miben nyilvánulnak meg. Kutatásai során párhuzamot vont a modern fegyveres erők tüzérsége és a magyar tüzérség képességei között.
Megállapította, hogy habár a NATO-országok fegyveres erői tüzérségeinek alkalmazási elvei standardfeladatokra épülnek, a tagországok fegyverzeteiben, különösen a vezetési rendszerekben meglévő különbségek miatt a tervezésben és a végrehajtásban is árnyalatnyi nemzeti sajátosságok vannak. A többnemzetiségű feladatokban együttműködő nemzetek a feladatok súrlódásmentes végrehajtása érdekében kétoldalú megállapodásokkal pontosítják a teendőket.
Kiemelte a HADERŐ 2013 koncepció szerinti azon célt, mely szerint a tüzérség a szárazföldi haderőnem részeként váljon egy képességalapú haderőnem képességalapú fegyvernemévé. A magyar tüzérség fejlesztésénél a számba vehető konfliktusok kezelésére, azon képességek megszerzésére kell törekedni, amelyekkel a fegyvernem a csapatvezetés kezében a manővererők életképességét megóvva elrettentő, visszatartó erővé válik. Ezen képességeknek az alapjait képezhetik a korszerűen felkészített és nagyfokú önállósággal rendelkező, küldetéstudatú vezetők, a jól kiképzett és a technikát kiválóan kezelni kész beosztott állomány, a korszerű felderítési és vezetési rendszerek, illetve az autonóm lövegek és korszerű lőszerek.
Végkövetkeztetésként elmondta, hogy a meglévő eszközeinkkel a jelenleg számításba vehető lehetséges katonai konfliktust egy hadműveleti irányban, vagy néhány harcászati irányban a tüzér fegyvernem tekintetében szükségképpen kezelni lehet. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy mind a nemzetközi együttműködés megvalósítása, mind a hadsereg létszámának és ezen belül a tüzérség állományának csökkentése a megfelelő katonai potenciál fenntartáshoz minőségi fejlesztést igényel.
A konferencia előadói szerint a fegyvernem fejlesztési koncepciójának eredményes megvalósítását a jelenlegi helyzet szubjektivitástól mentes értékelése garantálhatja. Szükséges olyan közös gondolkodásmód kialakítása (filozófiaváltás), melynek segítségével képesek vagyunk (leszünk) megvalósítani a kor követelményeinek megfelelő fegyvernemi fejlesztési programot.
A fegyvernemi fejlesztési program stratégiai feladatai és megvalósításának ütemezése tekintetében dr. Szendy István alezredes, a tüzér tanszék vezetője elmondta, hogy a fegyvernem jövőjével kapcsolatos elképzelések a következő ciklusokra és tartalomra bonthatók:
1999-2003
2004-2008
2009-2013
A doktoranduszok előadásait követően gyakorlati szakemberek formáltak véleményt a fegyvernemmel kapcsolatos új elgondolások tükrében és a NATO-szerepvállalás fő szakfeladatai vonatkozásában.