Gergely Attila: A lelkiismereti terrorizmus

Az emberek hite, vallásos meggyőződése, gondolkodásmódja a világ és a társadalmak dolgairól kiélezte az egymástól való eltéréseket, különbségeket, amelyek összeütközése olykor fenyegetésbe torkollott. A lelkiismereti eltérések megszüntetésére irányuló terrorisztikus hatalmi fellépések az európai kultúrák történetében általánossá, tömeges méretűvé váltak - ennek még ma is számos jelét tapasztaljuk. A szerző a lelkiismereti erőszak mai megnyilvánulási formáit, az iszlámjelenséget, annak tendenciájában rejlő veszélyeket és a vallási köntösbe öltözött különböző szekták káros tevékenységét mutatja be, miközben utal a terroroizmus elleni védelem felkészülésének szükségességére is.

A történelem előtti korokba nyúlik vissza az emberek eltérő hite, gondolkodása, meggyőződése elleni, többször az erőszakba torkolló türelmetlenség. A legtöbbször az istenhit, a vallás, a faj, a gazdasági helyzet, a földrajzi környezet, a szokások és a kultúra eltérései váltották ki az erőszakot.

Modern felvilágosult századunk szégyene és a történelem fekete fejezetébe tartoznak a szélsőséges diktaturák, amelyek már (ál-)tudományos alapon, államilag szervezve, gyilkos törvényeik alapján szervezték és hajtották végre a másként gondolkodók, vagy éppen a vallásos tömegek, illetve az eltérő véleményt képviselők kirekesztését kényszermunka-táborokba zárását, lemészárlását.

A diktatúrák kiméletlenül felszámolták az emberi gondolkodás és véleménynyilvánítás minden szervezetét, a szabad sajtót, a művészeti műhelyeket, stb. Kezdetben esetenként, majd mind gyakrabban, végül általánosan külön gondolatrendőrség üldözte az önálló véleménynyilvánítást.

A lelki erőszak mai megnyilvánulási formái

A nagy vallásháborúk és a máshitűek, intézményes és tömeges méretű üldözésének kora látszólag lezárult. De ilyen csaták és ütközetek még ma is előfordulnak, igaz, többnyire földrajzilag jól körülhatárolható, lokális méretekben.

Az ilyen küzdelmek egyik legismertebb területe az északír tartomány, ahol évtizedek óta szedi áldozatait a vak terror. Az északír probléma tulajdonképpeni gyökere a gazdagabb protestánsok és a szegényebb katolikus írek közötti gazdasági és nacionalista (ír elnyomottak, angol hódítók évszázados küzdelme) okokban keresendő. A nemzetiségi eltérés mellett azonban a vallási különbség is meghatározó. Két keresztény vallás véres küzdelmeként is meghatározható ez a szembenállás. Például 1998. július 2-án egyetlen éjszaka Belfastban és az északír tartományban 10 katolikus templomot gyújtottak fel. Biztató jel, hogy a felek hozzáláttak az okok politikai megoldásához. Talán eredményesebb és gyorsabb lenne a szemben álló felek közötti megbékélési folyamat, ha abban látványos szerepet vállalna az érintett két egyház, a Vatikán és az anglikán, legfelső vezetése. Ez egyébként a nem békülékeny mindkét oldali szélsőségeseket jobb belátásra bírná.

Különös karaktert öltött az elmúlt évtizedekben Latin-Amerika néhány diktaturától, oligarchiától, magánhadseregektől sújtott országában a katolikus klérus. Számos pap - köztük magas egyházi vezetők - a hit szolgálatát úgy értelmezte, hogy feladata nem a hatalom kiszolgálása, hanem az elesettek, az elnyomottak védelme. Ezekben az országokban számos papot, apácát megyilkoltak (megerőszakoltak) a hatalom zsoldosai, a különböző bandák bérgyilkosai (Romero érseket a templomban lőtték le). Az egyházi emberek elleni merényletek nem tekinthetők vallásüldözésnek, vagyis lelkiismereti okból elkövetett terrorcselekménynek, hiszen az elkövetők, illetve a megrendelők többnyire maguk is katolikusok. E bűncselekményeket politikai okok motiválják: a mindenkori hatalmi viszonyok konzerválása.

A keresztény vallások, elsősorban a katolikus erőszakos hittérítési gyakorlatát ma már az elmúlt évszázadok felejtésének jótékony köde borítja. Utolsó hulláma a gyarmatosítások idején történt, amikor úgymond: az Új Világban az indián őslakosság az európai civilizáció hordalékától zömmel elpusztult.

Ma már a hittérítés humanizálódott. A kereszt és a kard történelmi emlék csupán. Az európai, az amerikai, az ausztrál stb. kultúrkörben békésen megfér egymás mellett a templom, a mecset, a sztupa stb. Az új vallási türelmetlenség, az ősi, szentnek tartott vallási törvények és iratok betűihez való merev visszatérést követelő fundamentalizmus jelei azonban jelentkeztek az egykori mesés Kelet jó néhány körzetében.

Indiában a többmilliónyi halálos áldozatot követelő hindu-mohamedán összecsapások a függetlenség elnyerése óta változó hevességgel folytatódnak. Az önálló India első négy évtizedében összesen 40 atrocitás ért keresztény közösségeket, templomokat. Bár alkotmánya szerint India világi állam, a különböző nacionalista pártok és szervezetek szerint a kontinensnyi országban nincsen helyük külföldi egyházaknak. Uszításuk nyomán 1997-ben 15, 1998-ban már 60 terrortámadás ért keresztény missziókat és épületeiket. Indiában mintegy 23 000 keresztény létesítmény, köztük 15 000 iskola működik, ezek többnyire a nagyvárosok nyomortelepein, eldugott falvakban, őserdővel borított, nehezen megközelíthető vidéken, tehát nehezen védhető helyen működnek. Ha az ellenük irányuló terrorcselekmények még nem is tömeges méretűek, de veszélyességük fokozódik. Pl. 1999 januárjában a kelet-indiai Orissza államban már gyilkosságokra is sor került. Egy misszionáriust családjával együtt elevenen elégettek és egy apácát többen megerőszakoltak.

Indonézia a függetlenség elnyerése után a Szukarno, majd a Szuharto nevével fémjelzett katonai diktatúrák bukásával a forrongás állapotába került. Az elégedetlenség a 200 milliós országban először a más vallású közösségek ellen fordult. A nagyvárosokban a kínaikat gyilkolták, üzleteiket kifosztották, házaikat felgyújtották. 1999. januárban Ambon szigetén már muzulmán-keresztény összecsapásokra került sor. Az első harcoknak több mint 50 halottja volt, kilenc templom, hét mecset és mintegy 200 lakóház kiégett.

Elgondolkoztató hírek érkeznek Izraelből is, ahol az ortodox és a reformista pártok nyílt utcai demonstrációi egyre gyakoribbak és nemcsak vallási, hanem politikai jelleget is öltenek.

Talán elmondható, hogy a történelemben a nagy vallásháborúk kora lezárult, de a vallásüldözéseké még nem. A jövő egyik kérdőjele, hogy eszkalálódni fog-e ez a különböző vallási kultúrkörökben.

A muzulmán világ fundamentalista országaiban hátrányos megkülönböztetésben részesülnek a más vallásúak, elsősorban a keresztények. Még a vegyes vallású szerelmi kapcsolatokat is középkori büntetéssel fenyegetik (Irán, Szaúd-Arábia).

A születésszabályozás, a kegyes halál és a művi terhességmegszakítás világszerte éles vitákat váltott ki. Jogi, szociológiai, egészségügyi, etikai és nem utolsósorban valláserkölcsi oldalról vitatják e kétségtelenül életbevágó kérdéseket. A leghevesebb reakciót az abortusz váltotta ki, amely ma már túllépett az elvi alapon folytatott vita keretein és nyílt háborúba csapott át. Ennek legszélsőségesebb megnyilvánulásai az USA-ban fejeződtek ki, ahol a Nemzeti Abortusz Szövetség közleménye szerint 1992 óta az abortuszellenes szervezetek:

A jelentősebb abortuszellenes szervezetek - mint az Életmentés Hadművelet, az Életvédő Aktivisták, az Élet Híveinek Lelkészsége stb. - az abortuszt végző orvosokat bébimészárosnak nevezik. Az interneten közlik az ilyen orvosok nevét, címét, személyi adatait, gépkocsi-rendszámát és 5000 dollár jutalmat ígérnek annak, aki további ilyen orvosok személyi adatait közli velük. Mindezt vallási köntösben, a vatikáni állásfoglalásra hivatkozással követik el. Ezért az USA-ban már kialakult az ún. abortusz-turizmus sokan Ameglátogatjáka a tiltó államokból a liberálisabb, engedélyező államokat.

A müncheni olimpián a résztvevő csapat tagjainak arab terroristák általi lemészárlása óta a világsajtó, ha változó intenzitással is, de állandóan napirenden tartja az arab, illetve az iszlám terrorizmust. Kutatóintézetek tucatjai, politológusok és kriminológusok százai foglalkoznak a témával, az eddig megjelent prognózisok között sok a leegyszerűsíthető, a fenyegetés fokozódását ígérő jóslás.

Nagy vihart kavart Samuel Huntington amerikai politológus, aki a hidegháború utáni korszakra a kultúrák harcát prognosztizálja a globális szembenállás fő frontvonalának. Ebben a 21. században a Nyugat fő ellenségének az iszlámot tekinti. A civilizációk összecsapásáról szóló elméletét a következőkben foglalja össze: AAz államok széttöredezése, a törzsi, az etnikai és a vallási konfliktusok kiéleződése; nemzetközi maffiák kialakulása; a menekültek számának megsokszorozódása; a tömegpusztító fegyverek elterjedése; a terrorizmus és az etnikai tisztogatása - ez jellemzi majd szerinte a harmadik évezred elejét.

Mivel a keresztény és a mohamedán kultúra egyszerű szembeállítása csakis hibás következtetésre vezet, érdemes magát az iszlám világot kicsit szemügyre venni.

Földünk 54 országában mintegy 1,2 milliárd mohamedán él. A Balkánon Törökország mellett Bosznia és Albánia lakossága többségében mohamedán. Nyugat-Európa országaiban is léteznek mohamedán közösségek, a legtöbben Francia- és Németországban. Összlétszámuk 15 millióra tehető. Egyes prognózisok szerint létszámuk két évtized alatt a 40 milliót is elérheti.

Az iszlám térhódítása igen jelentős Fekete-Afrikában (Szenegál, Mali, Nigéria, Gambia,Tanzánia stb.) jelenleg Afrika vallási megosztottsága: kb. 250 millió keresztény, 250 millió mohamedán és 100 millió a természeti vallások követője.

Az USA-ban 4 millióra teszik az iszlám követőinek számát. Különösen az afro-amerikaiak körében terjed és növekszik népszerűsége.

Oroszország sem tudja kezelni az iszlámkérdést. A hatalmas országban a helyi szakértők 8,5-21 millió közöttire becsülik az iszlám híveinek számát, ebből kb. 2 millió Moszkvában él. Oroszországban ez nem csupán vallási, hanem etnikai kérdés is, mert a tatárok, a csecsenek, a dagesztánok, a csuvasok, a baskírok stb. mohamedánok. Az újonnan szerveződő mohamedán közösségeket Kuvait és Szaúd-Arábia pénzeli. Különösen érzékeny a tadzsik-afgán határ a militáns szunnita tálibok beszivárgása miatt. Ezek alapján érthető az orosz külpolitika törekvése a tőle délre fekvő mohamedán államok barátságának megnyerésére.

Kínában a tibeti etnikai és vallásháború mellett a Xin Jiang autonóm tartományban is hasonló problémával küszködnek. A mohamedán ujgur őslakosság az elszakadásért, a mohamedánok másik csoportja Kelet-Turkesztánért küzd. A negyvenes években már létezett itt egy ilyen nevű állam, de Sztálin jóváhagyásával 1949-ben Mao Ce-tung csapatai elfoglalták, annektálták az országot és az ujgur elitet/értelmiséget, mullajplt stb. kiirtották.

Az iszlám nem képez monolit egységet, nincs nemzetközi központja és vallási hierarchiája. Az iszlám közösségekre gyakorolt vallási befolyás alapján gyakorlatilag megkülönböztethető:

Taktikai okokból a keresztény kultúrkörben élő iszlám közösségek az emberi jogokat, a toleranciát, az akciószabadságot elfogadják. Ez a reform iszlám vagy euroiszlám a befogadó államba való integrálódásra törekszik.

Ahogyan a történelemben a kereszténység is több vallásra, felekezetre, szektára töredezett, ugyanez ment végbe az iszlámban is. Az iszlám sok felekezetre oszlik: siiták, szunniták, aleviták, wahhabiták, drúzok, izmaeliták stb.

Az iszlám és a kereszténység mai szembeállítása a kérdés megtévesztő leegyszerűsítése, mert a reakciós iszlám fundamentalizmus nemcsak a Nyugatot és az ún. hitetleneket fenyegeti, hanem elsősorban egymás ellen harcolnak. Baniszadr egykori iráni elnök szerint: A...a siiták és a szunniták úgy viszonyulnak egymáshoz, mint Észak-Írországban a katolikusok és a protestánsok.a

Megállapítható, hogy a kereszténység túljutott a vallásháborúk és -üldözések sötét korszakán, de az iszlám világban ez még nem valósult meg. A legélesebb ellentétek a túlnyomó többséggel bíró szunniták (a mohamedánok mintegy 90%-át teszik ki) és a siiták (zömük Iránban él) között.

A szunnita ortodox iszlám is négy vallásjogi irányzatra oszlik, mint: hanafita, safita, malikita és hanbatita. A siita iszlám egyik leágazása a nizariták. A fiatalok vezetőik által elrendelt célokért életüket is feláldozzák. A harcosokat olykor hasissal bátorítják.

A harcias iszlám nem vallási, hanem politikai, gazdasági, szociális és kulturális komplex jelenség. Századunk háborúinak hatására számos iszlám felekezet politikai szervezetet hozott létre vallási befolyásának növelése érdekében. Ezek között találunk ma is működő terrorista szervezeteket.

1928-ban Hassan el-Banna szunnita népiskolai tanító Egyiptomban megalapította a dogmatikus reakciós Muzulmán Testvériség elnevezésű szervezetet, amelyet 1949-ben történt meggyilkolásáig vezetett. Ennek militáns tagjai illegális csoportokba szervezve napjainkban is terrorcselekményeket hajtanak végre: 1981. október 6-án a Szadat elleni gyilkos merénylet, 1995 júniusában Addisz Abebában a Mubarak elnök ellen megkísérelt merénylet, 1988-ban Luxorban a külföldi turisták lemészárlása.

Jelenleg a következő jelentősebb arab terrorista szervezetek vesznek részt a Közel-Kelet és Észak-Afrika politikai küzdelmeiben:

Az iszlámon belüli harc kegyetlenségét, hevességét jelzi, hogy 1999. január 4-én Pakisztánban a Sah Dzsamal település mecsetjében imádkozó mintegy 100 siita hívőre nyolc motorkerékpáros, minden valószínűség szerint szunnita merénylő rátámadt és géppisztolysorozatokkal 16 hívőt megöltek, 25 személyt megsebesítettek.

Vallási köntösbe öltözött szekták

Ha a terrorcselekmények egyik alapvető, meghatározó kritériuma a fenyegetés és a kényszer alkalmazása, akkor ezen az alapon ide kell sorolni a lelki kényszert csoportosan alkalmazó, különböző vallási köntösben jelentkező szektákat. Mintegy 3 évtizede világszerte megjelentek olyan vallási jellegű kisközösségek, amelyek magukhoz vonzották azokat, akiket nem elégítettek ki a történelmi egyházak, vallások spirituális szolgáltatásai. Az ilyen személyek túlnyomó többségben labilis életvitelű, pszichésen sérült, könnyen befolyásolható, hiszékeny emberek. Érdekes módon a szekták tagjai nemcsak tanulatlan, képzetlen emberek, hanem befolyásolható képzett értelmiségiek; szegények és gazdagok egyaránt megtalálhatók soraikban.

A legegyszerűbb a helyzet azokkal a vallásmozgalmakkal, amelyek tulajdonképpen gazdasági vállalkozásként működnek. Pl. Chilében a diktatúra bukása után találtak ilyen, a világtól elszigetelt farmot, amelyben főleg az NSZK-ból érkezett emberek szinte katonai hierarchiában dolgozva és a külvilágtól teljesen elszigetelve, fizetés nélkül szolgálták a szekta vezetőjét.

Felháborodást keltett (1978) az amerikai Jim Jones, aki szektája 923 tagját kollektív mérgezéses öngyilkosságra vette rá Guyana egyik őserdejében. Azóta a gyilkos szekták sora jelentkezett.

1993-ban a texasi Wacóban a Dávidos szekta 81 tagja elbarikádozta magát, mert a rendőrség 51 napig körülzárta farmjukat. Végül mindannyian öngyilkosok lettek.

A középkori templomos lovagrend mintájára hozta létre Luc Jouret, a belga hadsereg egykori csapatorvosa 1984-ben Svájc francia nyelvű tartományában Romandiewben a Nap Templomának Rendje elnevezésű szektát. A szekta vezetője több hívét átszállította a kanadai Montrealhoz közeli farmjára, ahol őket bezárva ingyen dolgoztatta. A svájci telep faházaiban 1994. október 5-én és december 23-án összesen 48 holttestet találtak, közülük 16-ot elégettek. Több személyt agyonlőttek, köztük több gyermeket. 1997 márciusában a kanadai farmon 5 öngyilkos holttestét találták meg. A rituális Aátszállásia öngyilkosság azon az ígéreten alapult, hogy a Szíriusz bolygón folytatják életüket. A vizsgálat bizonyította, hogy a három gyereket meggyilkolták. Összesen 74 szektatag élete lett feláldozva.

1997. március 26-án a kaliforniai San Diego egyik villájában 39 holttestet találtak, akik a Felsőbb Forrás elnevezésű szekta tagjai voltak. A kultikus közösséget Sam Koutschesfahani alapította. A hátrahagyott videokazettán kijelentették, hogy vezetőjük utasítására Aörömmel és boldogan hagyják el ezt a bolygóta. Tettüket abban a hiszemben követték el, hogy a Halle-Bopp üstököst pajzsként felhasználva felszállnak a rájuk várakozó UFO-ra. A szekta tagjai egyébként internetes szolgáltatásokból és számítógépes grafikai programok készítéséből tartották fenn magukat.

1998. január 8-án a spanyol rendőrség rajtaütött a Kanári-szigetekhez tartozó Tenerifén egy villán, amelyben 32 német, angol és spanyol - köztük 5 gyermek - tartózkodott. A rendőri intézkedést a német rendőrség közlése váltotta ki, mert a csoport másnap éjjel a sziget legmagasabb, 3716 méter magas hegycsúcsára akart felmászni, hogy ott közösen vessenek véget életüknek. A Naptemplom Rend szekta vezetője Heide Fittkau-Garthe 57 éves német pszichológusnő elhitette híveivel, hogy az évezred vége egyben a földi élet végét is jelenti, de őket egy UFO elszállítja az örök életet nyújtó Szíriuszra.

1997 májusában Dél-Kínában letartóztattak 18 prédikátort, akik a közeli világvégét hirdették. Több követőjük öngyilkos lett.

1998. október 5-én Dél-Koreában az Örök Élet szekta hét tagja egy mikróbuszban felgyújtotta magát és tűzhalált halt, hogy lelkük örök életet nyerjen.

1998. decemberben az izraeli rendőrség letartóztatta és az országból kitoloncoltta az Aggódó Keresztények nevű amerikai szekta 14, Denverből érkezett tagját, akik 2000 előtt ott akartak csoportos öngyilkosságot elkövetni, illetve a Templom-hegyen provokációt elkövetve, zsidó-arab összetűzést kiváltani, mert a Jelenések Könyvében ez az a hely, ahol az ítéletnapkor a Jó és a Gonosz erői megütköznek.

Hazánkban is fellelhetők már egyes szekták káros hatásának nyomai. A sátánisták (bár nem szerepelnek a hazai egyházak nyilvántartásában) lélekromboló nézeteinek hatására már történt nálunk testvérgyilkosság. Lehetséges, hogy félrevezető célzattal történt, de tény, hogy a Szabadkán, Szegeden és Budapesten (Parlament, Mátyás-templom) történt emlékezetes robbantásokért, több, Grazban feladott névtelen levélben a sátánisták vállalták magukra ezekért a felelősséget. E terrorcselekmények tettesei mindmáig felderítetlenek.

A jövőben számolni kell azzal, hogy a kilátástalan helyzetben lévő, a társadalom peremére szorult tömegek növekedése kedvező talajt képez a bűnös szándékú, megváltást ígérő szekták számára.

A vallási köntösbe burkolódzó téboly, a vak terrorizmust képviselő szélsőségesség, amely tömeggyilkosságig terjed jelen korunk terméke és eddigi csúcspontját, a Hidegháború vége óta érte el. Pl. 1993-ban a siita fundamentalisták a New York-i világkereskedelmi központot akarták felrobbantani (ezt azóta mások már elkövették), 1994 decemberében Marseilles-ben egy csoport algériai fundamentalista egy repülőgépet akart eltéríteni, hogy azzal Párizs központjára rázuhanjanak. De a legfélelmetesebb az 1995-ben nyílt színre lépett japán Aum Sinrikio (Legfőbb Igazság) elnevezésű szekta bűnlajstroma. A szekta 1987-ben alakult. 1989-ben már a tokiói városházán bejegyzett vallási szervezet. A szekta jelképe Siva, a pusztítás és a megújhodás istennője. A szekta alapítója és vezetője Aszhara Soka azt hirdette magáról, hogy a dalai láma 1987-ben beavatta őt a tibeti buddhizmus rejtelmeibe. A szekta gyorsan növekedett. Japánban 29 helyi közössége alakult meg, mintegy 10 000 taggal. 1992-től már külföldön kezdett terjeszkedni (USA, Oroszország, Srí Lanka). A szekta vagyona meghaladta az egymilliárd dollárt. Tulajdonában volt 130 létesítmény.

Az Aszhara szekta guruja zavaros nézetet képviselt, pl. az 1997-es világvégét, de szükségesnek ítélte a japán kormány megdöntését és a szigetország lakosságának terrorizálását is.

Aszhara gurujának utasítására 1995. március 20-án öt szektatag a tokiói metró egyik állomására (amely a kormányzati negyedben van) vastag műanyag zacskókban sarint vitt le, azokat esernyőkbe rejtették és a zacskókat hosszú tűvel kiszúrták. A kiáramló mérges gáz a történelem első sarintámadása volt. A sarint a nácik idején először a németek állították elő, de alkalmazására nem került sor. A sarin 500-szor erősebb a ciánnál. A merénylet következtében 12 ember meghalt és több mint 5500-an szenvedtek súlyos mérgezést. Kiderült, hogy a tömeggyilkosságnak volt kísérleti előzménye is. A szekta a merénylet főpróbájának szánta, amikor 1994 júniusában Matsumoto városban hét ember halálát okozták a harci gázzal és ötvenen szenvedtek mérgezést. Még a tokiói merénylet előtt két héttel Yokohamában is tettek egy kísérletet, amikor egy vasúti kocsiban 11 ember lett rosszul.

A szekta 1995 májusában ismét tömeggyilkosságot kísérelt meg. Óvszerekbe töltött ciángázt helyeztek egy-egy nagy forgalmú aluljáróban, amelyeket azonban, a fokozott biztonsági ellenőrzésnek köszönhetően, idejekorán megtaláltak és hatástalanítottak.

A bűncselekmények nyomozásakor további bűncselekmények sorozatára derült fény. Kiderült, hogy a szekta nem csak mérges gázok előállításával foglalkozott, amelynek bevetését a kaliforniai Disneyland ellen 1995 húsvétre tervezte. Próbálkozott nukleáris eszközök előállításával is. Hajlandók voltak nagy összegeket áldozni atomfegyver gyártásához szükséges eszközök megvásárlására. Hozzájutottak olyan lézerberendezéshez, amelynek exportját az USA szigorúan ellenőrizte. A moszkvai Izvesztyija megszellőztette, hogy több szektatag Oroszországban kapott terrorista kiképzést és onnan szerezték be a sarin előállításához szükséges ismereteket is.

Szakamoto Aicumi ügyvéd felkarolta a szektából kiválni akaró tagok ügyét. Ezért az ügyvédet, feleségét és egyéves kisgyermekét lakásukon bántalmazták, majd halálos injekcióval kivégezték. 7 évi börtönre ítélték a szektafőnök feleségét, mert tanúja volt, amikor a férje megparancsolta a szekta egyik régi tagjának, Ocsida Kotarónak a meggyilkolását, de nem tett semmit annak megakadályozására.

A tokiói merénylet előtti napon a rendőrség Oszakában kiszabadított a szekta fogságából egy 21 éves egyetemistát, aki ki akart lépni a szervezetből.

1995. március 30-án egy rendőrtiszt, szintén szektatag, rálőtt Hunimacura, a japán rendőrség vezetőjére, aki csak megsebesült. 1995. májusban elbocsátották a hadsereg egyik őrmesterét, mert bizalmas katonai információkat próbált kiadni a szektának.

A lelkiismereti lepel alatt szervezett, de bűnös szándékkal működő szervezetek, közösségek gyakorlatilag még a szervezett alvilággal, különböző maffiákkal is együttműködnek. Egy ilyen fanatikus, bűnös szervezet mindenre képes. Az is látható, hogy a szekta tudatosan és tervszerűen behálózta az állami, tudományos, kulturális élet számos területét.

Az államok pedig sem szervezetileg, sem technikailag nem készültek fel a biztonsági követelmények teljesítésére. Amikor a szakirodalom szabadon hozzáférhető leírásai alapján könnyű mérges gázt csinálni, nem zárható ki, hogy a tokiói eset esetleg egy dermesztő sorozat nyitánya.

Ezért az államoknak önállóan és nemzetközi összefogással, szervezetileg és technikailag is fel kell készülniük a terrorizmus elhárítására, az emberek, az anyagi javak, a normális társadalmi és gazdasági élet védelmére, megőrzésére.