| HADTUDOMÁNY | IX. évfolyam |
1999. június |
TÁRSASÁGI ÉLET
A Magyar Hadtudományi Társaság 1999. március 26-án rendkívüli közgyűlést tartott. Összehívását indokolta, hogy a korábbi tapasztalatok szerint a közgyűlés határozatképességének azon feltételét, miszerint a nyilvántartott tagságnak legalább az 50%-a jelen legyen, még egyszer sem sikerült elérni. Küldöttgyűlés esetén viszont a megválasztott küldöttek döntő többsége mindig jelen volt. Az elnökség javaslata szerint célszerű lenne, ha a jövőben a legfőbb döntéshozó testület szerepét a küldöttgyűlés látná el. Ehhez módosítani kellene az alapszabályt, ami jelenleg a közgyűlés hatáskörébe tartozik. A másik indok, hogy célszerű lenne társaságunkat közhasznú társasággá nyilvánítani, ezzel a hatályos törvény szerint minden akadálya elhárulna annak, hogy a tagjaink által felajánlott személyi jövedelemadó 1%-át ténylegesen megkapjuk.
A rendkívüli közgyűlés első napirendje az alapszabály módosítása volt. A módosítás lényege az alábbiakban foglalható össze.
1. A társaság céljának meghatározása új megfogalmazásban került elfogadásra. Az új 1. § szövege a következő: “A társaság oly - önkormányzattal rendelkező, állami szervektől, politikai pártoktól, mozgalmaktól és egyéb politikai csoportosulásoktól független - közhasznú társadalmi szervezet, amely pártoktól támogatást nem kap, azoknak anyagi támogatást nem nyújt, országgyűlési képviselői, megyei, fővárosi önkormányzati választáson jelöltet nem állított és ezt a továbbiakban is kizárja. Tudományos és kutatási közhasznú tevékenységét az 1997. évi CLVI. törvény alapján fejti ki és jelen alapszabály szerint működik. Rendeltetése a hadtudomány művelése és az ahhoz kapcsolódó társadalmi tevékenység összefoglalása. Nyilvántartott tagsággal rendelkezik és céljainak elérésére szervezi tagjainak tevékenységét. Közhasznú szolgáltatásaiból tagjain kívül mások is részesülhetnek.”
2. A közgyűlés fogalma és funkciója törlésre került. A módosítás szerint a társaság legfőbb szerve a küldöttgyűlés. A küldöttgyűlés az elnökség, a Felügyelőbizottság és az Etikai Bizottság tagjainak, valamint a szakosztályok megválasztott küldötteinek összessége. A küldöttválasztás a nyilvántartott rendes tagok száma alapján történik, minden megkezdett 10 fő után egy küldött delegálható. A küldöttgyűlés nyilvános, azon a társaság bármelyik tagja tanácskozási joggal részt vehet. A küldöttgyűlést évente össze kell hívni. Hatásköre kiegészült a korábban a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésekkel.
3. A Felügyelőbizottság hatásköre kiegészült azzal, hogy jogosult az elnök, az alelnök, az elnökhelyettesek, az Etikai Bizottság elnöke és tagjai, továbbá saját tagjai ellen fegyelmi eljárás kezdeményezésére.
4. Az elnökség hatásköre két kérdésben bővült: az egyik, hogy kapcsolatot tart más állami, társadalmi és magán-, illetve külföldi szervezetekkel és szervekkel, meghatározza a társaság ezekhez fűződő viszonyát; a másik, hogy első fokon elbírálja a társaság tagjai ellen kezdeményezett fegyelmi eljárásokat.
5. A gazdálkodás szabályait kiegészítette azzal, hogy a társaság vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végezhet. A gazdálkodás során elért eredményt nem oszthatja fel, azt csak az alaptevékenysége finanszírozására fordíthatja.
6. A küldöttgyűlés határozatait az elnökség köteles a Határozatok Könyvébe bevezetni.
Az elnökség beszámolójához - amelyet minden tag írásban megkapott - dr. Szabó József elnök fűzött szóbeli kiegészítést.
Felsorolta az 1998. év fontosabb történéseit. Kiemelte: betartottuk az alapszabály azon előírását, hogy társaságunk az állami szervektől, pártoktól és más társadalmi szervezetektől függetlenül működjön, ugyanakkor szakértői munkával, a lefolytatott vitákkal és publikációkkal igyekeztünk elősegíteni a HM, a BM és más országos hatáskörű szervek munkáját, tevékenységük elvi megalapozását. Így - többek között - a Miniszterelnöki Hivatal felkérésére részt vettünk a biztonság- és védelempolitikai alapelvek kidolgozásában. Folyamatban van a biztonsági stratégia és a védelmi stratégia kidolgozása. Az MTA IX. O. Hadtudományi Bizottságának felkérésére részesei voltunk A hazai hadtudomány változásának, helyzetének és fejlődésének jellemzői című, e számunkban megjelenő tanulmány összeállításának, amely egy országos, minden tudományra kiterjedő elemzés részét képezi.
Az elnök szóbeli kiegészítésében néhány negatív jelenségre is utalt. A társaság belső életét zavarják a szakosztályok működésében tapasztalható egyenlőtlenségek. Míg egyes szakosztályok igen aktívak, addig több szakosztálynál alapvető működési problémák halmozódtak fel. A belügyi szakosztály vezetését sikerült újjáválasztani és működését újra indítani. Továbbra sem működik a nemzetbiztonsági szakosztály. Felfüggesztette működését az egészségügyi szakosztály. Vannak más szakosztályok is, amelyek egész évben nem tartottak rendezvényt. Ezekről az írásos beszámolóban olvashatnak. Ezen jelenségek megszüntetése érdekében a társaság vezető szerveinek - mindenekelőtt az elnökségnek és az Intézőbizottságnak - nagyobb aktivitást kell kifejteni a szakosztályok szervezeti életének szinten tartására. Örvendetes, hogy megalakult a tüzérszakosztály.
Jövő év decemberében 10 éves lesz az MHTT. Ennek kapcsán szeretnénk legalább 1000 példányban megjelentetni a 10 éves múltunkat bemutató kiadványt. Az ehhez szükséges anyagi feltételeket még fel kell kutatni.
A Felügyelőbizottság jelentését dr. Turák János elnök ismertette. Felsorolta azokat a témákat, amelyekben vizsgálatot folytattak. A bizottság megállapítása szerint a társaság tevékenysége alapvetően a hadtudomány, illetve az ország védelméhez kapcsolódó tudományágak fejlődésére irányul. Az egyes szakosztályok működésében tapasztalható zavarok felvetik annak szükségességét, hogy az elnökség ne csak a megszűnés körüli helyzetben foglalkozzék ezekkel a szakosztályokkal, hanem időben jelezze a problémákat. A korábbi évekhez viszonyítva javult a tagnyilvántartás és a tagdíj befizetésének helyzete, de ezekre a területekre a jövőben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. A jövőben célszerű volna az anyagi lehetőségek függvényében a konferenciákról vagy egyes tanulmányokból kiadványokat készíteni és azok célzott szétosztásával elősegíteni a tudományos eredmények nyilvánosságra hozatalát.
A társaság pénzügyi helyzete szilárd, gazdálkodása szabályozott. Sajnálatos, hogy a Hadtudományi Lexikon sorsa még mindig nem zárult le, ennek ez évi rendezését a Felügyelőbizottság elvárja az elnökségtől.
Az Etikai Bizottság jelentését dr. Várhegyi István elnök ismertette. Az Etikai Bizottsághoz sem írásban, sem szóban nem érkezett bejelentés. Ennek ellenére a bizottság úgy tartja, hogy foglalkozni kell a társaság etikai helyzetével. A bizottság úgy döntött, hogy felkutatja azokat a “szürke zónákat”, amelyek alkalmasak arra, hogy etikai vétség keletkezzék belőlük. Ennek keretében dr. Pirityi Sándor, a bizottság tagja kidolgozza a szerzői joggal kapcsolatos legújabb szabályokat tartalmazó útmutatót és ezt a bizottság a szakosztályok és a társaság vezető szerveinek rendelkezésére bocsátja. A későbbiek folyamán az idézés és a plagizálás kérdésével kívánunk foglalkozni. Kérte a bizottság jelentésének elfogadását.
A közgyűlés a három beszámolót együtt vitatta meg. A hozzászólók az érdemi kérdésekben egyetértettek a beszámolókkal, egyes részkérdésekben hangzottak el pontosítási javaslatok. Végül a közgyűlés a beszámolókat ellenszavazat nélkül elfogadta. Ugyancsak egyhangúlag, a Felügyelőbizottság által javasolt két kiegészítéssel fogadta el a társaság 1999. évi munkatervét. A közgyűlés az elnök zárszavával ért véget.
Zimits Rezső
A doktoranduszok fóruma
A Magyar Hadtudományi Társaság kapcsolatainak szélesítése és a hadtudomány pályakezdő fiatal kutatóinak segítése céljából 1999. március 25-én a ZMNE-n fórumot rendezett.
A társaság elnöke a rendezvény előkészítése során arra kérte a fórumra meghívott doktoranduszokat, hogy a tanácskozáson mutassák be kutatási témáikat, a kutatás módszereit, a kutatóhely biztosította körülményeket, mondják el azokat a problémákat, amelyekkel kutatásaik során találkoztak, fogalmazzák meg kérdéseiket, kéréseiket, amelyek megoldásához a társaság segítségét várják.
A fórumon dr. Szabó József, az MHTT elnöke köszöntötte a részvevőket, majd dr. Héjja István, az elnök tudományos helyettese szólt a hadtudomány általános feladatairól, a ZMNE-vel, mint a legfelső katonai oktatási intézménnyel, a legfontosabb kutatóbázissal, műhellyel kiépítendő szorosabb kapcsolat szükségességéről, majd hangsúlyozta, hogy a doktoranduszképzésben részt vevők számára a jövőben a társaság - a szakosztályok által nyújtott kereteken túl - az eddigieknél szervezettebb formában kíván segítséget nyújtani: a kutatott téma, a kutatói munka kérdéseiben nyújtott konzultációkkal, az információ-szolgáltatással, a publikációs igények kielégítésével és a pályázatok rendszerének kiterjesztésével.
Ezt követően 13 doktorandusz hallgató szólt hozzá. A hozzászólók sorát: Farkasné Zádeczky Ibolya őrnagy asszony nyitotta meg, majd őt követte: Kohári István alezredes, Kósa László r. alezredes, Kassai Károly őrnagy, Murinkó Attila százados, Kiss Gyula zászlós, Fleschhacker Ferenc őrnagy, Ványa László mk. alezredes, Davola József őrnagy, Juhász László mk. őrnagy, Tatorján István mk. őrnagy, Minárik László alezredes, Smidth Béla r. tiszti főiskolai hallgató.
A felszólalók ismertették kutatási témájukat, a kutatás során eddig elért eredményeiket, további törekvéseik, irányait és azokat a problémákat, amelyek megoldásához a társaságtól segítséget várnak.
A hozzászólások sorában dr. Nagy Tibor ezredes, a HM OTF Tudományszervező Osztályának osztályvezetője kért szót. Tájékoztatta a részvevőket, az alábbi három kérdésről:
A fórumon több doktorandusz felvetette, hogy nagyon korlátozottak a publikálás lehetőségei, hosszú a cikkek átfutási (beküldéstől a megjelenésig) ideje. A kérdésekre Horváth István, a Hadtudomány főszerkesztője válaszolt.
A főszerkesztő - az észrevételekre, kérdésekre adott válaszok előtt - üdvözölte a doktoranduszokat, biztatta őket, a jövőt képviselő generációt, akik ennek a szép “hivatásnak”, a tudománynak a szolgálatát vállalták fel. Üdvözölte a társaság elnökségének kezdeményezését a fórum megrendezésére, a doktoranduszok támogatására irányuló törekvéseit.
A megjelentek elnézését kérve megjegyezte: a résztvevők létszámát és összetételét figyelembe véve, úgy gondolom - még tanulnunk kell a szervezést. Nincsenek itt a doktoranduszok oktatói, tanárai - igaz, hogy itt van professzor Kőszegvári úr, a Doktori Iskola vezetője -, nincs itt az egyetem vezetése, tudományos osztálya és nincs itt (már nincs itt) a HM és a HVK képviselete. Az is mutat valamit, hogy az idő előrehaladtával a kezdeti csekély létszám is egyre fogyatkozik. Úgy néz ki, hogy a “külsősök” érdeklődése a téma iránt nem nagy. Jó lenne, ha ez a felfogás, gyakorlat változna, s hangzatos szavak helyett történne valami, nem sok, hiszen olykor a néma jelenlét is elfogadható.
A publikációval kapcsolatos felvetések, jogosak, amit tudtunk, eddig is megtettük. 1998-ban tíz doktorandusz cikke jelent meg, ez a közölt cikkek 20-25%-a. Köztudott, hogy a Hadtudomány negyedéveként jelenik meg és ilyen tág intervallumokban, félév, háromnegyed év is eltelhet, amíg a cikk megjelenik. Könnyű a számvetés: március vége van, ha valaki most ad le egy cikket, akkor annak közlése csak a 3. (szeptemberi) vagy a 4. (decemberi) számban történhet. Ugyanis a soron levő szám, a 2-es (júniusi) anyagai már együtt vannak. Azzal is számolni kell, hogy esetleg az adott cikk(-ek) nem jó(k), terjedelmes, azonos témából több jön össze, sőt olykor “kiszorító” helyzetek is létrejönnek, valamit meg kell jelentetni a tervezett (hónapokkal korábban leadott) cikk helyett.
Mi lehet a megoldás? A társaság szívesen kiadna több számot, ez egybe is esik érdekeivel, ehhez van kapacitása, az anyagiak kivételével. Javaslatunk az, hogy a ZMNE finanszírozzon meg egy olyan számot, amelyben csak a doktoranduszok írásai jelennek meg. Ezzel az egyetem nem hoz áldozatot, csupán amit kér, követel a doktroanduszoktól, annak a lehetőségét biztosítaná. Ha az egyetem ezzel egyetért és a támogatást megadja, akkor gyorsan, ez év őszén (legkésőbb az év végén) megjelenhetne egy, a doktoranduszok írásaiból összeállított kiadvány.
A kivitelezésre vannak elképzelések, amelyek leírását és megszervezését igény esetén a doktorandusziskola vezetésével és néhány hallgató bevonásával a főszerkesztő vállalja.
A főszerkesztő válasza végén hangsúlyozta:
A jelenlegi keretek arra adnak lehetőséget, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően segítsük a doktoranduszokat. Ezt eddig is megtettük, és most, hogy a résztvevők problémáit jobban megismertük, a jövőben még inkább megtesszük.
A doktoranduszok fórumának eredményeit dr. Szabó József, a társaság elnöke összegezte. Megköszönte a doktoranduszok és a jelenlevő meghívottak részvételét, a hallgatóknak külön, hogy a kutatási eredményeikről számot adó tájékoztatóra jól felkészültek. A felvetett kérdéseket, javaslatokat a társaság elnöksége megvitatja, s az egyetemmel közösen keresi azok megoldását. A honvédség egészét érintő kérdésekről az érintetteket pedig tájékoztatja.
Horváth István
Országos elektronikai hadviselési konferencia a jövőről
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Elektronikai hadviselés tanszéke az MHTT elektronikai szakosztályával együttműködésben 1999. április 27-én országos konferenciát szervezett Felderítés és elektronikai hadviselés a 21. századi hadszíntéren címmel. Az elnöklő dr. Rajki Tibor mk. ezredes , HVK EH főnök köszöntötte a megjelenteket, majd felolvasta Tánczos László dandártábornok, HVK vezetési főcsoportfőnök-helyettes levelét, amelyet a konferenciához intézett.
Az első előadó dr. Kőszegvári Tibor nyá. vezérőrnagy volt, aki A 21. századi hadviselés prognózisai címmel áttekintést adott az ezredvég történelmi léptékű folyamatairól és azok lehetséges hatásairól a következő évtizedek hadviselési módjaira.
Utána dr. Vasvári Vilmos nyá. mk. ezredes A tűztámogatás és az elektronikai hadviselés a NATO-tagság tükrében című előadásában elemezte az elektronikai hadviselés helyét és szerepét az új támogatási elveknek megfelelően.
A vezetési hadviselés szervezeti elemei a NATO és az amerikai elvek szerint címmel dr. Várhegyi István nyá. ezredes vázolta fel a vezetési hadviselés szervezeteinek létrejöttét az amerikai haderőben és a NATO-ban, előrevetítve néhány hazai szervezeti változás gondolatát és indokait.
A konferencia második részében az Elektronikai hadviselés tanszék oktatói négy tematikus csoportba foglalva tekintették át a felderítés és az elektronikai hadviselés aktuális kérdéseit, fő kutatási irányait, eredményeit.
Elsőként dr. Makkay Imre mk. ezredes a Felderítés és az elektronikai hadviselés fejlődésének tendenciái címmel tömör áttekintést adott a világban tapasztalható folyamatokról, a legkorszerűbb eszközökről és kutatásokról, amelyek az információs technológia segítségével gyökeresen meg fogják változtatni a hadviselés mikéntjét a következő évtizedekben.
Ezután Ványa László mk. alezredes az Új technikai kihívások az elektronikai ellentevékenységi rendszerekben című előadásában ismertette azt a szemléletváltást, amely az ellentevékenységi rendszerekben zajló technikai korszerűsítésekkel együtt jár a világban, majd áttekintette azokat a technikai kihívásokat, amelyekre a tudományos kutatás módszereivel keressük a megoldást, a frekvenciaugratásos rendszerek zavarásától sok-sok kérdésen át az impulzusbombáig bezárólag.
Az elektronikai ellentevékenységet szervesen kiegészítő elektronikai védelmi kérdésekkel foglalkozott dr. Vass Sándor őrnagy az Elektronikai védelem a 21. századi hadviselés tükrében című korreferátumában. Felvázolta azokat a lehetséges irányokat, amelyeket a saját csapatok elektronikai védelmének biztosítása érdekében tovább kell kutatni, hogy megfelelő biztonságot nyújthassanak ezen módszerek, eszközök az új ellentevékenységi kihívásokkal szemben.
A tanszéki előadók sorát dr. Haig Zsolt alezredes zárta, aki Az elektronikai hadviselés NATO-elvek szerinti vezetésének néhány kérdése című előadásában a harc tervezéséről, szervezéséről és vezetéséről szólva kiemelte azokat az eljárásokat, amelyek újként vagy némileg másképp jelentkeznek a törzs- és a parancsnoki munkákban.
Az előző előadásokban többször is elhangzott geoinformatikai alapú elektronikai hadviselési vezetési rendszerekhez szorosan csatlakozott Bak Antal nyá. mk. ezredes, a Katonai vezetési rendszerek egységes geoinformatikai alapjai című előadásával. Felvázolta azt a munkát, amely jelenleg folyik az országos egységes geoinformatikai alaprendszer megteremtéséért, a digitális térképművek létrehozásáért és ezek integrálásáért a különböző automatizált fegyvernemi alkalmazásokba, haderőnemi és összhaderőnemi vezetési rendszerekbe.
Ezután Koller Nándor nyá. mk. alezredes a világ egyik nagy haditechnikai cégét, a RACAL-t mutatta be, majd dr. Gross Miklós tartott látványos előadást A légifényképezés katonai alkalmazása; az EUROSENSE cég termékei címmel.
A hallgatóság rövid hozzászólásai után dr. Rajki Tibor mk. ezredes elnöki zárszavában kifejezte azt a reményét, hogy az elhangzott elvek, módszerek, kutatási irányok konkrét pályázatok, kutatási programok és eredmények formájában minél hamarabb épüljenek be a kiforrásban lévő információs hadviselési, vezetési hadviselési, elektronikai hadviselési koncepciókba, doktrinális okmányainkba, mindennapi munkánkba.
A szervezőbizottság kezdeményezésére az elhangzott előadások bővített anyaga a Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények különszámában - a ZMNE támogatásával - írásban is kiadásra kerül.
Ványa László
Az MHTT tüzérszakosztálya 1999. április 13-án szakosztályülést tartott, amelynek keretében a szakosztály tagsága elfogadta az újonnan alakult szakosztály működési és az éves kutatási tervét. A szakosztályülés napirendi pontjaként Dr. Szendy István alezredes A tüzérfegyvernem fejlesztési lehetőségei a 21. század elején címmel tartott nagy sikerű vitaindító előadást, melynek során megemlítette, hogy a tüzérfegyvernem jövőjének alapját a HADERŐ 2013 fejlesztési koncepcióban megfogalmazottak képezik.
Kiemelte, hogy a tüzérfegyvernem alaprendeltetése a tűztámogatás, amely mint fogalom és támogatási forma haderőnemi, sőt összhaderőnemi kategória. Egy komplex rendkívül összetett tervezési, szervezési, koordinálási és végrehajtási szakaszból álló, aktív és passzív tűztámogatási eszközökre (eszközrendszerekre) támaszkodó, hadműveleti és harcászati szinten egyaránt megvalósuló folyamat, melyben a fő szerep a tüzérségé.
Az előadásában egyértelműen megfogalmazódott, hogy a NATO tagjaként a Magyar Honvédség tüzérsége a szárazföldi haderőnem egyik alapvető és meghatározó tűztámogató eleme. A 21. század magyar tüzérségének célja kell legyen egy olyan közös, új gondolkodásmód kialakítása, megteremtése (filozófiaváltás), melynek segítségével képesek vagyunk (leszünk) megteremteni a kor követelményeinek megfelelő magyar haderő meghatározó részét képező, képesség alapú tüzérséget.
Az előadást követően parázs vita alakult ki, amit hűen tükröz a szakosztályülés háromórás időtartama is. Az ülésen jelen volt Kálmán Ferenc dandártábornok, a SZFVK tüzérfőnöke, a szakosztály elnöke, aki a fegyvernem jövőjével kapcsolatos kérdéseket első kézből tudta megválaszolni. A vita legfőbb tanulságaként azt vonta le a szakosztály, hogy szükség van az ilyen szintű vitafórumok megtartására, melyek során gyakorlati és elméleti szakemberek részéről olyan kérdések megválaszolására van lehetőség, amelyek a fegyvernem jelenével és jövőjével kapcsolatos tapasztalatokat és elképzeléseket vitatják, illetve fogalmazzák meg.
Felházi Sándor
Váltás a Hadtudományi Társaság titkárságának élén
Másodszor is nyugállományba vonult dr. Iván Dezső ezredes, kollégánk, akit a Hadtudományi Társaság minden tagja személyesen ismert: 1999 elején megvált a titkárság-vezetői munkakörtől. Teendőit Balogh Csabáné vette át.
A munkakör megnevezése sokat sejtet, a valóságban azonban egyszemélyes intézmény a társaság titkársága, s a vezető egyben beosztott mindenes is.
Ezt az egyszemélyes munkakört Iván Dezső 1990-től, a Hadtudományi Társaság megalakulásától töltötte be és töltötte meg tartalommal. Neki köszönhetjük, hogy a munkakör és a funkció valóban Intézménnyé vált. Hivatalból részt vett a köz- és küldöttgyűléseken, az elnökség és az Intézőbizottság ülésein, magától értetődően ő vezette a jegyzőkönyveket, gondoskodott a meghívók szétküldéséről és a napirend összeállításáról, a szükséges háttéranyagok előkészítéséről. Intézte a társaság levelezését, vezette a nyilvántartásokat, tartotta a kapcsolatot a szakosztályok elnökeivel és titkáraival. Sürgette a határidős anyagok, jelentések elkészítőit, összeszedte a félkész anyagokat és összeállította évről évre a társaság tevékenységét tükröző beszámolók piszkozati változatát.
Félek, hogy a felsorolásból néhány dolgot kifelejtettem, hiszen felsorolni is sok, amit Iván Dezső nap nap után végzett. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy társaságunk élő lelkiismerete volt. A vezetőség tagjaként magam is sokat köszönhetek neki, de a társaság elnökei képtelenek lettek volna nélküle dolgozni.
1928-ban született, tavaly betöltötte 70. életévét. Repülő volt (kiképzése 1948-ban kezdődött), a repülés hivatása volt, és egyben hobbija is. Korán elkezdett foglalkozni a repülés elméleti és harci alkalmazási kérdéseivel, kandidátusi disszertációját is ebben a tárgykörben írta és védte meg 1988-ban. A Hadtudományi Társaság megalakulásától tagja a légierő-szakosztálynak.
1981-ben egészségügyi okokból került nyugállományba. Éppen csak a nyugalmat nem ismerte, mindig talált magának munkát, hasznos elfoglaltságot. Ahogy én ismerem, így lesz ez ezután is. A titkárságvezetői nyüzsgés már meghaladta erejét, de a Magyar Szárnyak baráti körében (és még néhány társadalmi szervezetben) továbbra is aktív.
Ehhez kívánunk Iván Dezső barátunknak erőt, egészséget.
Az Intézőbizottság nevében:
Nagy László
Dr. Gyuricza Béla
nyugalmazott vezérezredes
hosszan tartó betegség után életének 61. évében elhunyt.
Dr. Gyuricza Béla több mint három évtizedes katonai pályafutása alatt - felderítőként kezdve - különböző csapatparancsnoki beosztásokban szolgálta a honvédelem ügyét. A kiváló katona, jó parancsnok, a tudományos munka ösztönzője 1994-ben pályája koronájaként tudományos fokozatot szerez, majd nyugállományba vonul. A pihenés helyett pályát vált, politikus lesz. Országgyűlési képviselő, a Honvédelmi Bizottság alelnöke, majd 1998-ban a Miniszterelnöki Hivatal nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó politikai államtitkára.
1991-ben a Magyar Hadtudományi Társaság alapító tagja, a társaság elnökének tudományos helyettese, az elnökség tiszteletbeli tagja. “Közszereplő funkciót” gyakorol: aktív közreműködő, szakíró, a kollektív munka támogatója, a közös gondolkodás híve. Képviselőként, parlamenti megbízása és állami funkciója ellátásához a biztonság és a védelem átfogó stratégiai kérdéseinek kimunkálásában igényelte a társaság segítségét, a kollégák, a kortársak szellemi kapacitását.
A Magyar Hadtudományi Társaság tagjai búcsút vesznek a katonától, a katonapolitikustól, a honvédelem ügyét fáradhatatlanul szolgáló embertől.
Dr. Fülöp Imre
alezredes,
a Hadtudomány
Szerkesztőbizottságának tagja,
hosszan tartó betegség után 1999. április 2-án, életének 57. évében elhunyt.
Fiatalon, 19 évesen a hadsereg tagja, 1965-ben hadnagyként avatják. Tízéves csapatszolgálat után elvégzi a Frunze Akadémiát, majd a szárazföldi hadsereg hadműveleti osztályán folytatja szolgálatát.
A gondolkodó, az újítani akaró, az új iránt fogékony katona a tudomány felé fordul. Aspiráns, a ZMKA-n tanul tovább, majd tudását továbbadja mint tanár, főtanár, tanszékvezető-helyettes, a hadműveleti tanfolyam vezetője. 1987-ben megvédi kandidátusi disszertációját.
Az éles szemű és kritikus embert a megalapozott tudás, a módszeresség, a precizitás, az örök kételkedés, bizonyosságkeresés a biztonságpolitika legjobb katona-kutatóinak sorába emelte. Hadtudományi ismereteit, habitusát leginkább a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetben kamatoztatta, mint vezető kutató.
A Magyar Hadtudományi Társaság biztonságpolitikai szakosztály képviseletében 1991-től a Hadtudomány Szerkesztőbizottságának aktív tagja, a folyóirat rendszeres szerzője, szakbírálója.
A társaság tagjai búcsúznak az élete utolsó napjáig dolgozó, olvasó és gondolkodó embertől, emlékét kegyelettel megőrizzük.
Dr. Gosztonyi Péter,
a Svájcban élő magyar történész, publicista életének 68. évében elhunyt.
Bernben a kelet-európai könyvtár munkatársa, majd igazgatója. Itt kezdte meg és folytatta haláláig történészi munkásságát. Külföldön élt és dolgozott, de mindig “itthon” volt, szülőföldjétől távol kutatta és világszerte publikálta Magyarország (az “otthon”) történetét.
A Magyar Hadtudományi Társaság elnöksége búcsúzik a társaság alapító tagjától, aktív segítőjétől, a Hadtudomány szerzőjétől, olvasójától és külföldi “terjesztőjétől”.