| HADTUDOMÁNY | IX. évfolyam |
1999. június |
FÓRUM
Csabai György
A hidegháború elmúltával minden, amiről azt hittük, hogy jól ismerjük - a világközösséget illetően - a visszájára fordult: ami előrelátható volt, az megjósolhatatlanná vált, s korábban stabilnak vélt kormányok és régiók omlottak össze, sőt csaptak át ellenségeskedésbe. Az események ilyen irányú fejlődése arra biztat, hogy újra és újra feltegyük az olyan alapvető kérdéseket: milyen lesz a világ öt, tíz esztendő múlva és ezzel összefüggésben mi lehet a jövőben a katonai erő alkalmazásának célja, milyen lehet a jövő hadviselése. A világpolitika természetének tüzetes és sok szempontú vizsgálata főként azoknak a tényezőknek az elemzése, amelyeknek konfliktuskirobbantó hatásuk van, azt sugallják: minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy előre lássuk vagy netán megmagyarázzuk, modellezzük, előre jelezzük a szövetségek és nemzetállamok lehetséges magatartását vagy a hadviselés jövőbeni alakulását, kudarcra van ítélve. A kaotikus rendszereken belül is létezik azonban a rendszernek egy adott formája. A valóságban ez a rend az ún. “vonzerők” formájában, egy sor olyan erő révén nyilvánul meg, amelyek körül a kaotikus hatások csoportosulnak. A világpolitika kaotikus elemei közelebb állnak az előrejelezhetetlen eseményekhez, mintsem a megjósolhatókhoz. A fegyveres erők szerepének módosulása is terméke a globális világpolitika új típusú, azaz kaotikus természetének.
A fegyveres harc (küzdelem) folyamatában olyan mozzanatok, elemek uralkodnak, mint a visszacsatolás vagy az állandó függőség a kiinduló feltételektől és a véletlen, vagyis a szerencse. Emiatt a technológia és a hadviselés közötti kapcsolódási pontok kihámozása nehéz, mert a technológia természete, jellege és annak a háborúhoz való viszonya egymásra hat, kapcsolódik és egymással felcserélhető. Vagyis a technológia és a háború egymásra hatása mindig is legalább annyira önkényes és a véletlenszerű, mint amennyire az elkerülhetetlennek és a szükségesnek a terméke.
Ekképpen úgy tűnik, hogy a nemzetközi (benne a regionális) politika jövőbeni alakulásának, fejleményének és a jövő hadviselés részkérdéseinek előrejelzésében a fenti okoknál fogva inkább a kaotikus, mintsem a lineáris formák kerülnek előtérbe. Valószínű, hogy a katonai tervezőink az elkövetkező egy-két évtizedben a konfliktusok széles skálájával és változó intenzitásával fognak szembesülni, vagyis a világ- és regionális politikában, a nemzeti magatartásokban végbemenő kisebb változásoknak is drámai kihatásaik lehetnek. A hagyományos hadviselési módok átadják helyüket a csúcstechnológiára épülő harc (hadművelet) radikálisan új formáinak és az irreguláris hadviselés egyre nehezebben átlátható formáinak. Amikor ezekre a választ keressük, a káoszmodell olyan óvatosságra int bennünket, amely megmutatja, hogy milyen mértékben lehetünk képesek befolyásolni a politikai, avagy a katonai eseményeket. Ennélfogva ez nyújtja a megfelelő keretet arra, hogy a Magyar Köztársaság nem tehet semmiféle és meghatározó érvényű utalást azokra a lehetséges konkrét ellenségekre vagy konfliktusokra, amelyekkel szembesülhet az elkövetkező egy-két évtizedben. Nem szabad elvetni azt a nézetet, hogy - kulturális tényezők, vagy egy globális gazdasági korszak beköszönése miatt - nagy (nagyobb) háború többé nem lehetséges, de vissza kell utasítani azt a nézetet is, amelyik azt sugallja, hogy a nagy háborúk elkerülhetetlenek.
Vagyis a biztonság- és védelempolitikának, az azon dolgozó civileknek és katonáknak találniuk kell egy olyan széles keretet, amelynek felhasználásával képesek lesznek útmutatást adni a katonai tervezőknek az erőstruktúra kialakítása, a szervezés és a beszerzés terén meghozandó döntésekhez.
A lehetséges változásokat előre meglátni meglehetősen nehéz. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a kutatóknak az a kötelességük, hogy feltárják a jövő bizonytalan világának problémáit, vagy legalább keressék, körvonalazzák azok megoldásának lehetőségeit.
A helyzet várható alakulását meghatározó és befolyásoló tényezők - az előrejelzés összegezett eredményei alapján - a következők lehetnek.
a) A nemzetközi rendszer továbbra is a geopolitikai meghatározásokon fog alapulni.
A geopolitikát befolyásoló tényező az a fizikai realitás, amely szerint egy adott időszakban hol fognak folyni a háborúk, mi a céljuk ezeknek a háborúknak, vagy a nemzeti határok hol húzódnak, továbbá hol és milyenek a természeti erőforrások, a népesség, az élet- és létkörülmények, a művelésre alkalmas földek, a vizet adó folyók stb. Ezek az alapvető tényezők várhatóan nem fognak jelentékenyen megváltozni a jövőben.
b) Az egyes államok közötti és a belső konfliktusok valószínűségének további lehetőségei igazolják a katonai erő létjogosultságát. Az országok többsége a szárazföldi erőt, a légierőt és a haditengerészetet az államok közötti háború lehetősége miatt szervezi, jóllehet lesz néhány olyan ország, amely katonai erejét a belső biztonság és rend biztosítása miatt tartja fenn. Annak hangsúlyozásával, hogy az államok a katonai erőiket a jövőben az államok közötti relációkban alkalmazzák majd, nem jelenti óhatatlanul azt is, hogy a katonai erőket nem fogják bevetni egy megváltozott típusú és olyan alacsonyabb szintű feladatokra, mint a felkelések és lázadások leverése, a különböző típusú békeműveletek és a hazai progresszív erőknek nyújtott különböző támogatások.
Figyelembe kell azonban venni, hogy a nagyhatalmak - például az Egyesült Államok - katonai erőinek felhasználásával kapcsolatos erőtervezés kulcsfontosságú elemét továbbra is az a feltevés képezi, hogy a jövőben is az államok közötti, nevezetesen a nagyobb hatalommal bíró államok közötti hadviselés lesz a meghatározó realitás. Így hazánk, mint az euroatlanti közösség új tagja, az USA-val való szövetségi partnerség alapján, annak oldalán vehet részt ezekben a konfliktusokban.
c) A hadművészet fejlődésében érvényesülnek majd azok a változások, amelyek a technológiai és társadalmi mozgásokkal kapcsolatosak.
Ezek a változások egyébként is arra kényszerítenék az államokat, hogy folyamatosan törekedjenek a hadviseléssel összefüggő eljárások tökéletesítésére. A hadviselés természetének állandó változása nem más, mint történelmi tapasztalat. A katonai stratégia (vagyis a hadászat) alapjai ugyanis általában véve sokkal lassabban változnak, mint például a harcászat, amely szinte majdnem azonnal visszatükrözi a technológiában végbement változásokat és módosulásokat. Hozzátehető, hogy a változások felismerése előnyökkel járhat, ellenkező esetben káros következményekkel is számolni lehet.
A hadművészet a katonai elméleteken és a háborús tapasztalatokon alapul. A hadművészet - bár a katonai elméleti iskolák és filozófiák meglehetősen realista alapokon nyugszanak - mégiscsak elindult a többdimenziós hadműveletek irányába. Az idő mint fontos tényező is új dimenziót kap, az elhúzódó műveletek nagyobb veszteséggel járnának, hiszen a technológiák a felek (szövetségek) részére lehetővé teszik az átfogó támadást. A precíziós harceszközök hatást gyakorolnak a támadás-védelem viszonylatra és bizonyára nehezítik a mozgások, manőverek végrehajtását és a védő felet segítik. A siker egyik alapfeltétele a technológiai fölény lesz. Noha a volt Szovjetunió és az USA szembenállása úgy végződött, hogy tömegpusztító eszközök alkalmazására nem került sor, a nagyhatalmak nukleáris eszközeivel és ballisztikus rakétáival számolniuk kell a lehetséges feleknek, különösen a hatótávolság és a hatóerő vonatkozásában.
d) A jövő évszázadban az információ és a precíziós vezérlésű fegyverek képezik a kulcsfontosságú erőket.
A korszerű technológiák biztosítják a parancsnokok számára, hogy ellenőrzésük és befolyásuk alatt tartsák a formálódó harcmezőt. A harc irányításának és vezetésének központosított, avagy decentralizált módja a mindenkori technológia fejlettségétől függ és az valószínűleg a centralizált vezetést is lehetővé fogja tenni. Ebben a kérdéskörben az űr katonai célokra felhasználása fontos lesz a harcmezőn folyó tevékenységek szempontjából. Az adatok megszerzését - ha a jelenlegi trendek folytatódnak - segítik a nehezen felderíthető, pilóta nélküli (robot) repülőgépek.
A hagyományos szervezésű föld-föld típusú tüzérség továbbra is költséghatékonyabb lesz egy bizonyos hatótávolságig. Nem zárhatjuk ki azt az esetet sem, amikor egyes országok (szövetségek) fegyvereket juttatnak a világűrbe, ahonnan támadni fogják a földi célokat. Ma úgy tűnik, hogy az atmoszférában keringő műholdak költséghatékonyabbak lesznek, mint a hadszíntér-parancsnokoknak esetenként kiutalt műholdak.
Nálunk megkezdődnek a fegyverzetbeszerzési ciklusok, ugyanakkor azok Nyugaton felgyorsulnak. A fegyverzetfejlesztések, az alapkutatások a magánszférákban fognak inkább megtörténni, míg az államok alkalmazkodnak majd a hadviselés új feltételeihez, törekedve más ország technológiájának megismerésére, a “láthatatlan” verseny megnyerésére.
A hadviselésben a tűz- és a manőverező erő aránya, a sebesség, a tűzvezetés, a rácshálózatú összeköttetés fontos szerephez jut a harcmezőn, beleértve a zavaróműveleteket is. A mozgékonyságot főként a hadászati légi szállítást biztosító eszközök újabb típusainak megjelenése és a régiek tökéletesítése biztosítja, ugyanakkor a logisztikai jellegű szállítások zöme továbbra is a föld és víz felszínéhez kötődik. Az új harci technikai eszközök módosított hajtó- és üzemanyagai kissé nagyobb erőkifejtést biztosítanak, amellyel a harcmező logisztikai támogatásának főképp a szállítások vonatkozásában szükséges számolnia, mivel új energiaforrások megjelenése várható. Ezért az energia és a hajtóműrendszerek kapcsolata felülvizsgálatra szorul, az alacsony fogyasztásúak kerülnek előtérbe.
A mai lőszerek és lövedékek nagy terjedelműek, így tárolásuk és szállításuk sok gondot okoz. Szakemberek megítélése alapján csupán csekély javulásra lesz lehetőség addig, amíg a hagyományos lőpor alkalmazásában nem lesz változás. Ugyanakkor a rakéták indításának, a pályán történő működésének stb. formái, az irányított energiával működtetett fegyverek alternatív formáinak eshetősége újabb vizsgálatokat igényel.
A jövőben az alábbiak érdemelnek megfontolást, vagy további vizsgálatokat:
A feltevések és a felsorolt rész-, illetve végkövetkeztetések a nemzetközi standard dimenziójában találhatók, ezért az egyes konkrét országoknak és nemzeti hadseregeknek, pontosabban szólva honvédségünk tervezőinek is ajánlatos a fentieket számításba venni tervezési-szervezési munkálataik folyamán.