VEZETÉS-KIKÉPZÉS

Horváth Gábor

A tisztek összhaderőnemi képzéséről [1]

Napjainkra a fegyveres konfliktusok jellege megváltozott. A tömeghadseregek széles arcvonalon, nagy mélységben végrehajtott bonyolult hadműveleteinek ideje lejárt. A fegyveres erők tevékenysége az alacsony intenzitású konfliktusok irányába mozdult el. Ez azt eredményezte, hogy a fegyveres konfliktusba bevont erők nagysága csökkent, ugyanakkor megnövekedett a bevetett kötelékek technológiai fejlettsége. Az alacsony intenzitású konfliktusoknak a fejlett világtól való nagy térbeli távolsága ezzel párhuzamosan csökkentette azt a képzeletbeli szintet, amely a kizárólag egy haderőnem által végrehajtott hadműveleteket az összhaderőnemi szinttől elválasztotta. Az ezredforduló bekövetkeztével minden katonai művelet összhad~erőnemivé vált, abban több haderőnem együttesen vesz részt. Ez logikusan vezet el az összhaderőnemi szemlélet megerősödéséhez.

A második világháborúban az összhaderőnemi hadműveletek “egy szinttel lejjebb” kerültek. Az ilyen hadműveletek megtervezésére a szövetségesek közös tervezőcsoportot, majd ennek bázisán a végrehajtás irányítására közös parancsnokságot állítottak fel. Ezen parancsnokságok alárendeltségébe rendszerint több szárazföldi hadsereg és légiflotta tartozott. Érdekes elgondolkodni azon, hogy ebből a szempontból a német hadseregcsoport-parancsnokságok, illetve a szovjet frontparancsnokságok is kvázi-összhaderőnemi jellegűek voltak.

A második világháborút követő időszakban a haderőnemek együttműködése számos példát szolgáltatott a közös hadműveleti-harcászati szintű tervezésre és végrehajtásra (arab-izraeli háborúk, vietnami háború stb.).

Napjainkra az összhaderőnemi tervezés és végrehajtás - a konfliktusba bevont fegyveres erők nagyságának csökkenése, technológiai fejlettségük, illetve a leküzdendő hadászati méretű távolságok miatt - tartósan gyökeret vert harcászati szinten is. Az összhaderőnemi képességek alfája és omegája a projekció (sajnos, a fogalom igazán jó magyar fordítását még nem sikerült megtalálni), azaz a fegyveres erőknek a (had)műveleti körzetbe való átszállítása, utánpótlása és visszatelepítése lett.

A második világháború után az Egyesült Államokban az összhaderőnemi tisztképzés a Fegyveres Erők Törzsiskolájában (Armed Forces Staff College) állandósult. Hosszú ideig ez volt a nyugati világ egyetlen, nem összhaderőnemi felsőszintű vezetőt, hanem összhaderőnemi törzstisztet, kidolgozót képző létesítménye. A fegyveres konfliktusok jellegének rohamos átalakulására reagálva követte ezt a francia ESGI (Ecole Supérieure de Guerre Interarmées - Felsőfokú Összhaderőnemi Hadiiskola), illetve a jogutód CID (College Interarmées de Défense) 1961-ben, illetve 1993-ban történt megalapítása. Hasonló úton indult el a Bundeswehr Vezetési Akadémiája (Fü~hrungsakademie) is a kilencvenes évek elején. A meghatározó NATO-tagállamok közül a haderőnemi hagyományaikhoz makacsul ragaszkodó britek maradtak a sereghajtók: az Összhaderőnemi Felsőszintű Parancsnoki és Törzstanfolyam (Advanced Command and Staff Course) 1996-ban nyitotta meg kapuit a Camberley szárazföldi törzstiszti iskola jogutódjaként.

A nem említett NATO-országok többségében az adott ország fegyveres erői legfelső szintű katonai oktatási intézményének keretei között folyik valamilyen összhaderőnemi képzés, létezik összhaderőnemi tematika. A cikkben ezen külföldi példák közül a két “legrégebbit” kívánom elemezni: az amerikai és a francia modellt.

a.) Az Egyesült Államok Fegyveres Erői Törzsiskolájának (AFSC) szinte minden hivatalos oktatástörténeti okmánya egy neves idézettel kezdődik, amelyet Dwight D. Eisenhower vezérezredes, az Egyesült Államok Szárazföldi Csapatainak akkori parancsnoka írt 1946-ban Chester W. Nimitz admirálisnak, az Egyesült Államok Haditengerészete parancsnokának: “Szükség van egy olyan iskolára, amelyben rövid, mintegy öt hónapos tanfolyamokat vezetnek le a tengerentúli hadszíntereken végrehajtott hadműveletek során az összhaderőnemi törzsekben alkalmazott technikákból és eljárásokból.”

A második világháborúban győztes Egyesült Államok két haderőneme (a harmadik, a légierő csupán 1946-ban vált ki a szárazföldi csapatok kötelékéből) alaposan megfizette az összhaderőnemi tervezés és vezetés elsajátításának tandíját. Bár a normadiai partraszállás a haderőnemek nemzetközi szintű együttműködésének példája maradt napjainkig, a csendes-óceáni hadszintér közel azonos méretű, bár hadászati szempontból az Overlordhoz nem hasonlítható, partraszálló hadműveletei már kevésbé adtak okot a dicsekvésre: a vérzivataros tarawai, okinawai partraszállás vagy Iwo Jima elfoglalása az összehangolás hiányosságai miatt jelentős és felesleges veszteséggel zajlott le. Nem csoda tehát, hogy az összhaderőnemi gondolkodás, legalábbis annak legújabb kori változata “amerikai találmány”.

A Fegyveres Erők Törzsiskolája természetesen nem az első ilyen kísérlet volt. Már a háború alatt, 1943-ban létrehozták a Szárazföldi Csapatok és Haditengerészet Törzsiskoláját (ANSCOL). A háborút követően azonban az ANSCOL-t, mint a közvetlen háborús igények kielégítésére létrehozott szervezetet megszüntették. Az új iskolának, melynek megalakítása kapcsán került sor az Eisenhower és Nimitz közötti levélváltásra, összhaderőnemi bizottság fektette le az alapjait egy direktívában, melyet a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsa hagyott jóvá. Az új intézmény - melynek helyét a Virginia állambeli Norfolkban jelölték ki - eredetileg ideiglenes jellegűnek indult, és csak 1962-ben vált állandóvá. 1990 nyarán a tanintézet középszintű katonai továbbképző intézményből önálló iskolává vált, ahol az Egyesített Vezérkar főnöke által jóváhagyott összhaderőnemi szakmai képzési program (JPME) második fokozatához szükséges ismeretanyagot tanítják. Valamennyi haderőnem képviselői megtalálhatók az oktatói, hallgatói és kiszolgálói állományban.

Az AFSC három jelentős “iskolát” (állandó tanfolyamot) foglal magában, továbbá jelentős számú egyéb tanfolyamnak szolgál otthonául. Az iskolák (állandó tanfolyamok): az Összhaderőnemi és Egyesített [2] Törzstiszti Iskola, az Összhaderőnemi és Egyesített Hadiiskola, továbbá az Összhaderőnemi Vezetési, Irányítási és Informatikai Hadviselési Iskola.

Összhaderőnemi és Egyesített Törzstiszti Iskola (JCSOS) a tiszti karrier közepén álló tiszteket készít fel összhaderőnemi, illetve egyesített törzsekben végzendő törzsszolgálatra. Az iskola a már említett összhaderőnemi képzési program második szintjét oktatja. Az összhaderőnemi képzési program első szintjét a haderő~nemek törzstiszti iskoláin, tanfolyamain sajátítják el a hallgatók.

Az oktatás programja a szárazföldi csapatok, a légierő, a haditengerészet, a világűr-parancsnokság és a különleges rendeltetésű erők integrált hadászati felvonulását, alkalmazását és kiszolgálását foglalja magában. A programot úgy állították össze, hogy szélesebb körű tanulmányokra épüljön (azaz a haderőnemi törsztiszti iskolákban oktatott első fázis logikus folytatása legyen), mely alapokat nyújt az összhaderőnemi tevékenységek és a lefolytatásukhoz keretül szolgáló környezet megértéséhez. A hangsúlyt a fegyveres küzdelem összhaderőnemi megvívására (joint warfighting) helyezik. A tanórák blokkokat képeznek, melyek mindegyike egy-egy tananyagrészt támogat.

Az Összhaderőnemi és Egyesített Hadiiskola (JCWS) a kiválasztott főtisztek összhaderőnemi, illetve egyesített törzsbeosztásokra való felkészítését végzi. Az iskola az összhaderőnemi szakmai képzés programjának úgynevezett főtiszti szintű, második fokozatát oktatja. Az iskola rendeltetése főtisztek és más vezetők felkészítése összhaderőnemi hadműveleti tervezés és vezetés témakörében. Célja a hallgatók számára elsődleges készségek kialakítása az összhaderőnemi, államigazgatási-tárcaközi és többnemzetiségű csoportmunkában, továbbá az összhaderőnemi felfogás kifejlesztése a problémamegoldás és a távlati gondolkodás terén.

Az iskola tanszékének professzorai között valamennyi haderőnem képviselteti magát, továbbá civil professzorok is jelen vannak. Az állandó oktatói és törzsállományon kívül a hallgatók - formális és informális kereteken belül - rendszeresen találkoznak visszavonult tábornokokkal, tengernagyokkal és magas rangú diplomatákkal, akiknek a közreműködése felbecsülhetetlen értékű a tapasztalatok átadásában.

Az iskola programja 12 hetes, oktatási formáját tekintve a hallgatók bevonásával lefolytatott szeminárium a legjellemzőbb.

Az Egyesített Vezetési, Irányítási és Informatikai Hadviselési Iskola a vezetési, irányítási, hírközlési, számítógépes, hírszerző és informatikai hadviselés területén összhaderőnemi törzsbeosztásra tervezett tisztek felkészítését hajtja végre. Az iskolán két rendszeres alaptanfolyam folyik, az Összhaderőnemi Vezetési, Irányítási, Hírközlési, Számítógépes és Hírszerző Hadviselés (JC4I) Törzs- és Hadműveleti Tanfolyam és az Összhaderőnemi Informatikai Hadviselés (IW) Törzs- és Hadműveleti Tanfolyam. Az iskola ebből a szempontból specializált tanfolyamcsoportnak tekinthető.

A tisztek összhaderőnemi képzésére a haderőnemi törzstiszti iskola vagy tanfolyam elvégzése után kerülhet sor. A tanfolyamok célirányosak, alapvetően összhaderőnemi törzsbeosztás ellátására készítenek fel. Magasabb szintű összhaderőnemi parancsnoki beosztás ellátására nem jogosítanak fel, viszont megadják az összhaderőnemi szakképesítésű tiszt (JSO) minősítést. Az összhaderőnemi iskola elvégzése követelmény a karrier későbbi szakaszában a felső vezetői beosztásra felkészítő Nemzetvédelmi Egyetem meghatározott tanfolyamaira történő felvételhez.

Az iskola a három alaptanfolyamon (tanfolyamcsoporton) kívül további tanfolyamokat is indít igény szerint. Ezek: az Összhaderőnemi Tervezői Orientációs Tanfolyam, az Összhaderőnemi Átmeneti Tanfolyam, a Tábornokok és Zászlóstisztek Összhaderőnemi Tervezői Szemináriuma és az Összhaderőnemi Informatikai Hadviselés Orientációs Tanfolyama. Ezen tanfolyamok tartalma többnyire a három alaptanfolyam(-csoport) anyagának kivonatolt áttekintése.

Jellegénél és gyakoriságánál fogva érdemes kiemelni e tanfolyamok közül az Összhaderőnemi Tervezői Orientációs Tanfolyamot (JPOC). A tanfolyam célja a hallgatók megismertetése az összhaderőnemi tervezésben közreműködő parancsnokságok és kormány- (közigazgatási) szervek által alkalmazott módszerekkel és eljárásokkal.

Az amerikai példa számos európai (elsősorban NATO) haderő vezetését inspirálta kisebb-nagyobb összhaderőnemi képzést megvalósító tanintézet, intézmény létrehozására. A példa gépies másolását ugyanakkor a legtöbb haderőben sikerült elkerülni, és szerencsésen ötvözni a globalizált összhaderőnemi filozófia alapelemeit a fegyveres erők hagyományaival, az adott ország lehetőségeivel és biztonságpolitikai elgondolásaival. A fejlődő országokban a leginkább a rendszer gépies másolására találhatunk példákat, ahol a képzés a tartalom híján főként a külsőségekben igyekszik követni a nagy elődöt.

b.) Második példának a francia összhaderőnemi képzés kínálkozik, egyrészt azért, mert egyike az európai kontinensen elsőként megvalósított összhaderőnemi képzési formáknak, másrészt azért, mert a NATO katonai szervezetétől való elhatárolódás a fegyveres erők képzésében a legutóbbi időkig is érvényesült. Remélhető tehát, hogy a francia modell jelenti a napjainkban fellelhető legnagyobb kontrasztot a tömegessé váló amerikai példával szemben.

A francia összhaderőnemi képzés fellegvára a Párizsban található Összhaderőnemi Védelmi Kollégium (CID). A CID 1993 januárjában kezdte meg működését, magába olvasztva minden olyan törzstiszti iskolát, amely a haderőnemek főtisztjeinek haderőnemi képzését végezte. Innen ered az iskola azon sajátossága, hogy a haderőnemi képzés elmélyítését az összhaderőnemi tanintézet keretein belül tovább folytatják.

Az Összhaderőnemi Védelmi Kollégium rendeltetése, hogy a hallgatókból olyan tiszteket képezzen, akik a tanfolyam végére összhaderőnemi és általános ismereteik bővítése, képességeik fejlesztése révén:

• képesek aktívan részt venni nemzeti, szövetséges vagy nemzetközi keretek között összhaderőnemi jellegű hadműveletek megtervezésében és vezetésében,
• alkalmasak felelős beosztások betöltésére a törzsekben és a közigazgatásban,
• képesek felelős posztokat ellátni nemzeti és nemzetközi szervekben,
• hosszabb távon fontos parancsnoki, illetve vezető beosztást láthatnak el.

A francia főtisztek szigorú felkészítő tanfolyam és felvételi vizsga után kerülnek beiskolázásra. Életkoruk átlagosan 36-40 év, rendfokozatuk őrnagy (korvettkapitány), illetve alezredes (fregattkapitány). Jellemző iskola előtti utolsó beosztásuk haderőnemek szerint eltérően az első főtiszti beosztási szintnek [3] felel meg. Az iskola elvégzését követően lépnek tovább a második főtiszti beosztásnak megfelelő beosztási szintre.

Összhaderőnemi és haderőnemi alapképzés (szeptember-június) képezi a kollégium legfontosabb időszakát. Az oktatás alapvető egysége a csoport (osztály). Egy osztály 13-14 főből áll, 5-6 osztályt foglal magában a tagozat. Egy évfolyam négy tagozatból (A, B, C, D) áll, melyből az egyiket (A) nemzetközi tagozatnak nevezik, mivel itt az osztályok összetétele 4 francia és 10 külföldi tiszt. A másik hármat (B,C,D) nemzeti tagozatnak nevezik, mivel itt a csoportok összetétele pont fordított. A nemzeti tagozatokba osztják be a NATO-tagországokból, a semleges európai országokból, illetve a Francia Köztársasággal szorosabb kapcsolatot fenntartó egyes arab, illetve afrikai országokból érkező külföldi tiszteket. A többi külföldi tiszt (a külföldi hallgatók 75%-a) a nemzetközi tagozatba kerül. Az oktatott tananyag a nemzetközi, illetve a nemzeti tagozaton 65%-ban megegyezik. Összességében a nemzetközi tagozat széles körű, de általános ismereteket nyújt a Francia Köztársaságról és a francia fegyveres erőkről, ennélfogva ide olyan tiszteket iskoláznak be (francia részről is), akiket a későbbiekben Európán kívüli katonadiplomatának, illetve nemzetközi kapcsolatokat érintő (pl. ENSZ, EBESZ) beosztásra terveznek. A nemzeti tagozat lehetőséget nyújt egyes tananyagrészekben való jobb elmélyülésre és a NATO-tisztekkel való kapcsolattartásra, ezért ide olyan tiszteket iskoláznak be, akiket anyaországbeli, európai, illetve a NATO-t érintő beosztásra terveznek.

Az összhaderőnemi hadműveleti képzés a haderőnemek és a jelentősebb külföldi hadseregek megismerésén és különféle hadszínterek és hadműveleti helyzetek konkrét - nemzeti, szövetséges, illetve nemzetközi - gyakorlatok kereteiben történő tanulmányozásán keresztül valósul meg. A képzés alapvető formája a csoportos foglalkozás.

A menedzsment és tevékenységi technikák a legáltalánosabban használt csoportmunka-módszereken, az analízis és a szintézis technikáinak megismerésén, továbbá a francia haderők által a hadászati-hadműveleti szinten használt hadászati katonai helyzetmegítélés módszerének (MASM) elsajátításán alapulnak. Részüket képezi a kommunikációs problémák megoldása és a médiával való együttműködés elsajátítása. A tananyagrészhez kapcsolódik az alapképzés mellett folytatott nyelvtanulás (francia anyanyelvű tisztek számára az angol, nem francia anyanyelvűek részére a francia nyelv). A képzés előadásokon, csoportos foglalkozásokon, helyzetgyakorlatokon és látogatásokon keresztül valósul meg.

A geopolitikai és hadászati képzés célja olyan geopolitikai és stratégiai ismeretek nyújtása a hallgatók részére, amelyek lehetővé teszik a honvédelem környezetének és a katonai akciók hatásának minél teljesebb elemzését. A tananyagrész oktatásának másik fő célja széles körű globális ismeretek nyújtása az államközi kapcsolatok, a világgazdaság és a nemzetközi együttműködés kérdésköreiben. A tananyagrész fontosságát jelzi, hogy a hallgatók számára az iskolaév során kötelezően elkészítendő mindkét szakdolgozat ezen képzés kereteibe tartozik (egy geopolitikából, egy pedig hadászatból). A képzés előadásokon és egyéni kutatótevékenységen keresztül valósul meg. A képzéshez tartozik az év végén végrehajtott tanulmányút, amelyet tagozatkötelékben valósítanak meg.

A haderőnemi ismeretek oktatásának célja a hallgató eredeti haderőnemére (szárazföldi, légierő, haditengerészet, csendőrség) vonatkozó ismeretek elmélyítése haderőnemi fakultáció keretében. Csoportos foglalkozásokon, speciális gyakorlatokon és csapatlátogatásokon, tanulmányutakon keresztül valósul meg.

Az egyéni tudományos kutatómunka csak a nemzeti tagozatokban folyik, kiscsoportonként (4-5 fő) kijelölt témakörökben. A témavezető vezetésével a kiscsoport emlékeztetőt készít a kutatási témáról. A kutatási téma lehet katonapolitikai, hadigazdasági, média- vagy hadműveleti vonatkozású. Egy-egy kiscsoport a tanulmányútra kijelölt ország(ok)ra vonatkozó ismereteket gyűjti össze és elemez, részt vesz az utazás előkészítésében.

Az Francia Köztársaság fegyveres erői összhaderőnemi képzéséből számunkra az alábbi következtetések vonhatók le:

• a haderőnemi képzés folytatása, elmélyítése az összhaderőnemi ismeretek oktatása során tovább folyik;
• az összhaderőnemi ismeretek oktatásában nincs rendfokozat vagy állománycsoport szerinti differenciálás;
• az összhaderőnemi ismereteket oktató tanintézmény a tiszti piramis harmadik szűrője: az összhaderőnemi ismereteket a tiszti karrier szerves részeként, a magasabb beosztásba kerülés feltételeként oktatják (azaz a magasabb beosztású tisztek mindegyike eleve összhaderőnemi képzettségű);
• a főtisztek szakterületekre való specializálása itt is jelen van, de funkcionálisan működik. Nincs kifejezett összhaderőnemi szakképesítés, hanem az összhaderőnemi végzettséggel rendelkezők között vannak funkcionális szakképesítések (pl. nemzetközi kapcsolatok, kommunikáció és média stb.).

Az összhaderőnemi képzés francia példája főként a francia nyelvterületen (Európában és elsősorban Észak-Afrikában) terjedt el, ugyanakkor számos elemét hasznosították a brit összhaderőnemi képzés beindításához is.

A külföldi tapasztalatok tanulságai

A fent felvázolt kétfajta összhaderőnemi képzési forma azt támasztja alá, hogy míg az oktatandó ismeretek tartalmában sok azonosság mutatkozik, a képzés formájában alapvetően az adott ország hagyományai, oktatási rendszere és a tiszttel szemben támasztott általános társadalmi követelmények tükröződnek. Bár veszélyes és megtévesztő lehet sztereotípiák felállítása, megkíséreljük néhány jellegzetes vonás felvázolásával megrajzolni az amerikai és a francia összhaderőnemi törzstiszt képét. Ezzel az a célunk, hogy megállapíthassuk, mely attitűdök képezik azokat a nemzeti sajátosságokat, melyeket figyelembe lehet és kell venni a célba vett képzési forma általános jellemzőinek kidolgozása során.

Az azonosságokkal kell kezdenünk: mindkét tiszt jó általános műveltségi alapokkal rendelkezik, már van legalább egy katonai és egy kiegészítő diplomája. Elvégezte haderőneme alapképzését, fegyvernemet, specialitást választott. Szolgált alegység- (részleg, kötelék) parancsnokként, ismeri az alegység-, egységszintű mindennapi feladatokat. Elvégezte haderőneme törzstiszti iskoláját, azaz ismereteit haderőnemi szinten már integrálta. Fizikailag fitt, karrierje közepén álló főtisztről van szó, akinek bizonyított általános katonai, vezetői képességei vannak. Egy vagy két nyelven beszél, rendelkezik külföldi tapasztalatokkal, hadműveletekben, békefenntartó műveletekben vett már részt.

A különbségekre rátérve meg kell állapítanunk, hogy az amerikai összhaderőnemi tiszt elsősorban igen hatékony specialista. Ismeri az összhaderőnemi rendszereket, ezen belül tökéletesen tisztában van saját helyével és szerepével a rendszerben. Mások feladatait, a sajátján kívüli haderőnemekben működő rendszereket és folyamatokat azonban csupán felületesen ismeri. Erőteljesen támaszkodik a szabályzatokra, szakutasításokra, munkájában a rögtönzésnek, improvizálásnak nincs helye. Az amerikai tiszt egy nagy és bonyolult hadsereg terméke, amelynek viszonylag kevés hagyománya és multikulturális környezete a minden részletre kiterjedő pontosság felé sarkallja. Mint minden erősen specializált szakember, ő is nehezen viseli a szakmai~lag más, új környezetet.

A francia összhaderőnemi tiszt elsősorban általános ismeretekkel rendelkező értelmiségi, generalista. Az összhaderőnemi képzés során, mint eddigi képzése során mindig, elsősorban gondolkozni tanítják meg, nem terhelik túl adatokkal. Az amerikaival szemben kevésbé hatékony, mivel nála az általános ismeretek dominálnak, nem a specializáció. Mivel szabályzatai, szakutasításai igen tág teret hagynak az önálló értelmezésnek, sokszor improvizál a döntés-előkészítés folyamatában. A francia tiszt egy nagy hagyományokkal bíró európai hadsereg terméke. Hagyományai és erőteljesen patriotikus monokulturális környezete miatt munkájában is csak a leglényegesebb munkaelemek végrehajtásában kényszerül aprólékos rendszerességre. Az új iránt az amerikainál fogékonyabb, de kulturális öröksége és a nemzetközi törzsekben végzett munkát illetően kevés tapasztalata miatt (elhatárolódás a NATO-tól) ez időnként nehézségekbe ütközik.

A két attitűd azonos és különböző jellemvonásai rávezethetnek bennünket a Magyar Honvédség összhaderőnemi tisztjének főbb jellemvonásaira, továbbá tiszti továbbképzésünk sajátosságaira is. Ezek közül a legfontosabbak - a teljesség igénye nélkül - az alábbiak lehetnek:

• A kilencvenes évek magyar tisztje, esetleges nemzetközi tapasztalatai ellenére is, monokulturális környezet “terméke”. Oktatásában, képzésében, de mindennapi munkájában is alapvetően az általános ismeretek elsajátítása játszotta a fő szerepet. Ebből a szempontból kijelenthetjük, hogy a magyar tiszt inkább menedzseri szemléletű generalista lehet, mintsem specialista.
• Jelenleg még a tisztek karrierjének tervezése és nyomon követése nem áll azon a szinten, hogy nagy tömegű specialistát képezzünk, és garantáljuk számukra a szakképesítésnek megfelelő beosztást. Mindebből az a következtetés adódik, hogy a magyar összhaderőnemi tisztképzésben az általános ismeretek bővítésére kell törekedni. Ezzel az is összefügg, hogy jelenleg még gyermekcipőben jár a magyar összhaderőnemi doktrína, mintahogy az ahhoz csatlakozó összhaderőnemi (elsősorban hadműveleti) tervező rendszerek is, amelyeknek a rendeltetése haderőnemek együttes tevékenységének összehangolása. Magyarán: még nincs is igazán mire specializálnunk a leendő összhaderőnemi tiszteket.
• Katonai posztgraduális képzési rendszerünk a polgári felsőoktatással való kompatibilitás irányába mozdult el. Mivel az összhaderőnemi képzés polgárilag értelmezhetetlen kategória, a képzés egyelőre céltanfolyam rendszerében képzelhető el.

A Magyar Honvédség számára szükséges összhaderőnemi végzettségű tisztek és főtisztek számának meghatározásához elengedhetetlen annak felmérése, hogy melyek lehetnek a Magyar Honvédség jelenlegi és jövőbeni összhaderőnemi szervezetei, illetve milyen, szövetségesi kötelezettségből fakadó összhaderőnemi tisztigényt kell kielégítenünk.

Az utóbbi kérdésre viszonylag egyszerű a válasz megadása. A Magyar Honvédség részére felajánlott közel 70 tábornoki, tiszti, tiszthelyettesi beosztás körülbelül fele összhaderőnemi parancsnokságok állománytáblájában van rendszeresítve.

A Magyar Honvédség összhaderőnemi végzettségű tisztek szempontjából legigényesebb szerve maga a Honvéd Vezérkar. Tervezői, kidolgozói állományának zömét elsősorban a hadműveleti, védelmi tervezési és vezetési főcsoportfőnökség állományába tartozóknak, de hosszú távon valamennyi kidolgozónak összhaderőnemi végzettségű tiszteknek kellene lenniük, ezzel is lehetővé téve a haderőnemi vezérkarok és az összhaderőnemi Honvéd Vezérkar közötti pontosabb munkamegosztást. A Honvéd Vezérkar részéről ez - a szervezet további létszámváltozásaira vonatkozó szélső értékeket is figyelembe véve - mintegy 150-300 tisztet és főtisztet jelent.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem egyetlen, összhaderőnemi képzést megvalósító tanfolyama, a felső szintű vezetők számára létrehozott vezérkari tanfolyam csak mintegy 10-15 fő éves képzését biztosítja. Ezen állomány jelentős része ráadásul vezető és nem kidolgozó beosztást kap a tanfolyam elvégzése után.

A kép teljessé tételéhez elengedhetetlen felmérni a Magyar Honvédség részére prognosztizálható összhaderőnemi tevékenységeket. Ez egyben támpontul szolgálhat az összhaderőnemi kidolgozói tisztképzés tananyagának összeállításához is. A jövőbeli összhaderőnemi műveleteket célszerű nemzeti és szövetséges keretben végrehajtott műveletekre bontani.

Mivel NATO-tagságunk a tanulmány megírásakor már csupán hetek kérdése, a nemzeti keretben végrehajtott összhaderőnemi műveletek képezik az ilyen tevékenységek kisebbik hányadát. Gyakorlatilag olyan, elsősorban harcászati szintű műveletekről van szó, melyek a határaink mentén zajló, esetleges regionális konfliktusok, válságok következtében a Magyar Köztársaság területének, légterének megsértése esetén annak megakadályozását, a következmények felszámolását célozzák. Jellemzőik a Magyar Honvédség két haderőneme, továbbá a Határőrség csapatai, valamint más fegyveres testületek kötelékei tevékenységének harcászati szintű összehangolása.

A szövetségesi keretben végrehajtott műveletek között az első helyen a nagy erejű ellenség támadása elleni honvédelmi hadművelet állhat. A haderőnemek tevékenységét itt nem részletezve, az ilyen jellegű hadművelet összhaderőnemi vonatkozású jellemzője a saját és a szövetséges csapatok tevékenységének hadműveleti-harcászati szintű összehangolása.

A szövetség más tagállama ellen irányuló támadás esetén a Washingtoni Szerződés V. pontja alapján kijelölt csapatainknak feltételezhetően részt kell venniük az agresszor visszaverésében. Ez esetben feltételezhető a magyar csapatok expedíciós haderőkénti alkalmazása. Ez már hadászati-hadműveleti szintű összhaderőnemi összehangolást igénylő feladat, mely felsorakoztathatja az összhaderőnemi hadműveletek jellemző mozzanatait, így a hadászati-hadműveleti tengeri és légi szállítást, a légi kidobást, esetleg partraszálló hadműveletekben való korlátozott részvételt is.

Az itt felsoroltak között az utolsó helyen, de bekövetkezésük valószínűségében feltehetően az élen állnak azok a béketámogató, illetve humanitárius műveletek, melyekben a Magyar Honvédség mindkét haderőneméből részt vesznek erők és eszközök. Ezeket a műveleteket (az ENSZ-megfigyelői tevékenységet leszámítva) ezentúl minden esetben feltehetően a NATO-szövetségesekkel együttesen hajtjuk végre, így bár alapvetően harcászati, ritkábban hadműveleti szinten ugyanazon összhaderőnemi képességekre, illetve készségekre lesz szükségünk, mint az előző pontban.

A tisztek összhaderőnemi képzése a Magyar Honvédségben két lépcsőben tűnik megvalósíthatónak. Az első lépcsőben összhaderőnemi kidolgozói képzés, a második lépcsőben a mai vezérkari tanfolyam bevált modelljén alapuló összhaderőnemi parancsnoki képzés valósulhatna meg. Mivel tanulmányom célja elsősorban a külföldi (főként NATO) fegyveres erőkben létező összhaderőnemi kidolgozói réteg megteremtése érdekében végzett útkeresés, a hangsúlyt ezért a képzeletbeli első lépcsőfokra helyezem.

Az összhaderőnemi tisztképzés célja az eddig leírtak figyelembevételével olyan tisztek képzése lehet, akik

• megalapozott ismeretekkel bírnak a demokratikus országok fegyveres erői polgári irányítását megvalósító közhatalmi és államigazgatási szervek helyéről, szerepéről és a fegyveres erők tevékenységét befolyásoló aktusairól;
• széles körű általános katonapolitikai, hadászati és hadtörténelmi ismeretekkel rendelkeznek;
• ismerik a jelentősebb nemzetközi szervezetek alapokmányait, jogosítványait, döntéshozatali mechanizmusukat és a fegyveres erők tevékenységét befolyásoló aktusaikat;
• részletes ismeretekkel rendelkeznek a saját és a szövetséges összhaderőnemi vezető szervek, parancsnokságok szervezetéről, tevékenységéről, az összhaderőnemi hadászati-hadműveleti elvekről (az összhaderőnemi doktrínáról), az előkészítő-tervező munka elméletéről és gyakorlatáról, a döntés-elő~készítés és a döntéshozatal mechanizmusairól, az alárendeltek feladatai megszabásának rendjéről; ismerik továbbá az idevonatkozó szövetségi szabványokat;
• részletesen ismerik eredeti haderőnemük (saját és szövetséges) szervezetét, béke-, válság- és háborús időszakra vonatkozó képességeit, hadműveleti-harcászati alkalmazásának elveit (doktrínáját), a haderőnemre jellemző tervező-előkészítő tevékenységet, továbbá a haderőnemre vonatkozó vezetési, irányítási és logisztikai tevékenységek elméletét és gyakorlatát;
• átfogó ismeretekkel rendelkeznek a többi (saját és szövetséges) haderőnem szervezetéről, hadműveleti-harcászati elveiről (doktrínáiról), de részletesen ismerik a többi haderőnem hadműveleti-harcászati lehetőségeit és előkészítő-tervező tevékenységük rendjét.

Az ilyen elméleti és gyakorlati ismeretanyaggal felkészített tisztek legyenek képesek:

• a saját, a szövetséges és a nemzetközi szervezetek által kezdeményezett összhaderőnemi hadműveletek megtervezése, megszervezése és végrehajtása során az összhaderőnemi törzsbe beosztott hadműveleti tiszt alapfeladatainak végrehajtására;
• az eredeti haderőnem tervező-kidolgozói szintű képviseletére az összhad~erőnemi törzsekben;
• a Magyar Honvédség képviseletére az ideiglenesen összeállított többnemzetiségű kötelékek parancsnokságain és törzseiben.

Amennyiben a jelenlegi globális hadművészeti tendenciák tartósnak bizonyulnak, azzal kell számolnunk, hogy középtávon a Magyar Honvédség tisztjeinek poszt~graduális képzésében az összhaderőnemi képzésnek kellene dominálnia. Ez azt jelenti, hogy a haderőnemi törzstiszti tanfolyamoknak egy idő után logikusan fokozott összhaderőnemi jelleget kellene ölteniük, meghagyva természetesen a haderőnemi ismeretek összfegyvernemivé válását, elmélyítését célzó fakultáció lehetőségét.

A tanfolyamot összhaderőnemi törzstiszti tanfolyamnak lehetne nevezni. A tanfolyam alapvetően a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Karának bázisán hozható létre. Az oktatott tananyag szintje és tartalma miatt a tanfolyam megszervezésére és vezetésére a kar Hadászati Tanszéke tűnik a legszerencsésebb választásnak. A tanfolyam anyagának előkészítése és az oktatás lefolytatása a Honvéd Vezérkar szakmai irányítása mellett valósulhatna meg.

A képzés időtartama a jelenlegi viszonyok között 3-6 hónap között tűnik megvalósíthatónak. Tartalmát tekintve az egyharmadrész ismeretközlés, egyharmadrész gyakorlati tevékenység, egyharmadrész csapatlátogatás és egyéni kutatómunka felosztás tűnik célszerűnek. Az oktatott tananyagnak, legalábbis a hazai elméleti alapok kidolgozásáig, célszerű erőteljesen támaszkodnia a külföldi, elsősorban szövetségesek részéről érkező ismeretanyagra. Célszerű lehet, ha a hallgatók lehetőséget kapnak egy NATO-összhaderőnemi parancsnokság meglátogatására a tanfolyam során. Értelemszerűen elengedhetetlen lehet a tananyagban a NATO vonatkozó műveleti jellegű szabványügyi egyezményeinek (STANAG) oktatása. Hiánypótló lehet a haditengerészeti tárgyú ismeretek oktatása, a vonatkozó NATO-szabályzók ismeretszinten történő átadása.

Az összhaderőnemi törzstiszti tanfolyamra olyan tisztek beiskolázása tűnik ésszerűnek, akik az alábbi követelményeknek felelnek meg:

• hazai vagy szövetségbeli beosztásuk szükségessé teszi az összhaderőnemi ismeretek elsajátítását és nem végeztek ilyen szintű tanfolyamot külföldön;
• a saját haderőnemükre vonatkozó ismereteket már elsajátították (elvégeztek a hazai haderőnemi tanfolyamot vagy annak külföldi megfelelőjét);
• első főtiszti rendfokozatban vannak, vagy előléptetésük a közeljövőben várható.

Természetesen az igényoldalon feltüntetett számú tisztet, főtisztet a beosztásából egyidejűleg kiemelni és a javasolt tanfolyamra egyidejűleg vezényelni nem lehetséges. A megfelelő összhaderőnemi kidolgozói gárda kialakítását célzó átmeneti időszak áthidalására elképzelhető alternatívát jelent egy rövidített, néhány hetes “kiegészítő” összhaderőnemi tanfolyam beindítása. Másik módszer lehet a tábornokok, tisztek rendszeres továbbképzésébe, az irányított önképzések rendszerébe súlyozottan beágyazott összhaderőnemi tananyag, melynek számonkérésére is súlyt fektetnek, és a megfelelő szint elérését - sikeres vizsga esetén - diplomával honorálják.

Az ilyen típusú tanfolyam valós igényt elégítene ki, hasznos katonai-szakmai szakképesítést adhatna, elősegítené tisztjeink, főtisztjeink szakmai képzettségének kompatibilitását a NATO-hoz.

* * *

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a fegyveres erők által a 21. században lefolytatandó hadműveletek zömében az összhaderőnemi, szövetséges és többnemzetiségű jelleg fog dominálni. A hadműveletek kisebb, de komplexebb erőkkel kerülnek végrehajtásra, melyek létrehozásának alapjául a NATO hadászati-hadműveleti doktrinális alapkövévé vált összhaderőnemi alkalmi harci kötelékek (CJTF) fognak szolgálni. Ebből következik, hogy az összhaderőnemi vezérkarok, parancsnokságok és törzsek szerepe, jelentősége a jövőben növekedni fog. A NATO állandó parancsnokságainak mintegy fele, a feladatok végrehajtására létrehozott hadműveleti kötelékek szinte mindegyike összhaderőnemi jellegű lesz.

Az eddigiek során tisztjeink, főtisztjeink összhaderőnemi ismereteiket külföldi tanintézetekben, illetve a NATO összhaderőnemi törzsgyakorlásain, hadijátékain (alapvetően a COOPERATIVE GUARD gyakorlatsorozaton), gyakorlati úton szerezték meg. Azt hiszem: nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi csupán az összhaderőnemi törzsmunka fogásainak, eljárásainak megismerését tette lehetővé, a mögötte lévő elméleti alapok elsajátítását csak korlátozott mértékben segítette elő.

Kár lenne tisztjeink összhaderőnemi képzését teljes egészében külföldi tanintézetekre bízni. Független Magyar Honvédségünk nagy hagyományokkal rendelkező szellemi alapjának fejlesztése, a magyar hadtudomány töretlen fejlődése, képzési rendszerünk teljessé tételének igénye mind arra sarkall bennünket, hogy tisztjeink összhaderőnemi képzésén saját erőnkből is munkálkodjunk. A 21. század kicsiny, de jól képzett Magyar Honvédségének professzionális összhaderőnemi kidolgozókra is nagy szüksége lesz.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Ralph Peters: A jövő konfliktusainak kultúrája; Új Honvédségi Szemle, 1997/1. sz., 32-41. o.

2. Nagy Andrea-dr. Pintér István: Leadership - vezetési stílus, katonai vezetési stílus; Új Honvédségi Szemle, 1997/2. sz., 66-78. o.

3. Dr. Oroszi Antal: Magyarok az Osztrák-Magyar Monarchia vezérkari képzésében, 1852-1918; Új Honvédségi Szemle, 1997/. sz. 32-47. o.

4. Végh Ferenc: Milyen honvédséget akarunk?; Új Honvédségi Szemle, 1997/6. sz., 4-9. o.

5. Dr. Oroszi Antal: A vezérkari tiszti értékrendek alakulása 1920-1950 között; Új Honvédségi Szemle, 1997/9. sz., 43-54. o.

6. Dr. Oroszi Antal: Adalékok a vezérkari tisztképzésről (1868-1918); Hadtudomány, 1997/3. sz., 110-117. o.

7. Dr. Jeney Géza: A katonai felsőoktatást átfogó képzési rendszer szükségességéről; Hadtudomány, 1996/4. sz., 84-91. o.

8. Dr. Szternák György: Elgondolás a vezérkari tisztképzés céljáról és tematikai programjáról (középtávú terv); ZMNE Hadtudományi Kar, Budapest, 1997.

9. Dossier d'enseignement (a párizsi Összhaderőnemi Védelmi Kollégium tematikai programja és bemutató kiadványa, College Interarmées de Défense, Paris, 1997)

10. Az alábbi website-okon elérhető információk:

a.) US Military Academy: HYPERLINK http://www.usma.edu,

b.) US Armed Forces Staff College: HYPERLINK http://www.usma.edu,

c.)US Army Command and Staff School: http://leav-www.army.mil,

d.) US Army War College: http://carlisle-www.army.mil,

e.) UK MOD: HYPERLINK http://www.mod.uk,

f.) Ministre de Défense: HYPERLINK http://www.defense.gouv.fr.

11. Az 1997. februárjában a gödi csapatpihenőben a NATO hadműveleti tervezésről levezetett továbbképzés anyagai; a “COOPERATIVE GUARD” NATO CJTF gyakorlatsorozat előkészítése, levezetése és értékelése során elkészített, illetve megszerzett anyagok, továbbá a párizsi Összhaderőnemi Védelmi Kollégiumban 1997-1998-ban végzett tanulmányok során elhangzott előadások anyagai, illetve az utóbbiakról készült jegyzetek.

JEGYZETEK

1. A Tudományszervező Tanács 1998. évi központi pályázatán különdíjat nyert tanulmány rövidített változata.

2. Az egyesített jelző ebben a cikkben a koalíciós, szövetségi jelző szinonímája, "munkakifejezésként" használom. A jelzőt az utóbbi években elég sűrűn alkalmazták "összhaderőnemi" értelemben, amit az angol joint kifejezés szó szerinti fordítása csak tovább erősített.

3. A nyugati hadseregekben a beosztás és a rendfokozat szigorú, kivételek nélküli egységet képez.

Vissza a lap elejére