HADTUDOMÁNY-HADÜGY

Vasvári Vilmos

A fegyveres erők tevékenységének támogatása

A Római Birodalom nagy menetei, átcsoportosításai és csatái megkövetelték a kiegészítő, megsegítő csoportok tagolását, néhány szaktevékenység elkülönítését. A légiók harcképességének fenntartása érdekében a jelzőanyagokat, szerszámokat, a hajítógépek egyes elemeit szétosztották a menetelők között, de az alkalmazásukat már szakerők végezték. A légiók jellemző tevékenysége volt a hadszíntér érdekű objektumok tömeges építése béke időszakában. A római hadi-műszaki kultúra megváltozott formában a birodalom fennmaradó keleti részében fejlődött tovább. A bizánci haderőben a 6-7. században műszaki, valamint logisztikai jellegű szervezeteket hoztak létre.

A 18. században megkezdődik a gyalogsági és lovasezredek harcának támogatásához a szervezetszerű tüzérség és műszaki erők kialakítása. II. (Nagy) Frigyes hadtudományi vizsgálódásai adtak alapot a harctámogatás, mint fogalom elterjedésére, tartalma továbbművelésére. Napóleon időszakában a tüzérségi és a műszaki támogatás dinamikus fejlődése volt jellemző.

A 19. század végén a hadmérnöki testület főnökének alárendelve az európai haderőknél a vezetéstámogatást erősítő felderítő- és térképészerők mellett megjelennek - az USA polgárháborújában már az eredményességüket visszaigazoló - távírászszervezetek. Hasonlóan fejlődött a vasúti és a közúti csapatok alkalmazásának rendje, a hadászati értékű távíróvonalak tervezésével, megépítésével és fenntartásával együtt.

Az első világháborúban már a híradás fokozatos alkalmazása jellemző a haderőknél és a hadászati, valamint a harcászati elgondolásokkal összehangoltan a támogató tüzér- és műszaki csapatok összetett tevékenysége. A M. kir. Honvédségnél a tüzérségi támogatás - a gyalogsági, a lovassági és a műszaki parancsnokokkal együttműködésben - a tüzérparancsnok által szervezve került végrehajtásra. A műszaki támogatás megszervezése és végrehajtása az átfogó szemléletű hadmérnök- kari hagyományokon alapult, hiszen akkor még idetartozott a szakfelderítés, a híradás, a vegyi harc és -védelem, a ködösítő-, az aknász-, az utász-, az építő-, a romboló- és a térképész-, a fényszórós-, az álcázótevékenységek összessége. Hadászati szinten a tüzérségi és a műszaki felügyelő a hadügyminiszter alárendeltjeként gyakorolta a szakterület legfelső felügyeletét.

A 30-as években a szovjet fegyveres erőknél különválik a támogatás részben a tüzérségi, részben a légierő által végrehajtandó feladatokra és elkülönítik a biztosítást, mint új rendszabályokat, és azokat kimunkálják a szakcsapatok részére. Az elkülönítéssel párhuzamosan bevezetik, majd a második világháború folyamán megerősödik a fegyvernemek és szakcsapatok főnöki rendszere az idetartozó hadászati, hadműveleti és harcászati feladatkomplexumokkal.

Számos nyugat-európai országban ekkor még a hadműveleti művészet művelésében (a Jomini által meghatározott magasabb taktika hiányával) a hadászati és a harcászati szint a domináns, így a M. kir. Honvédségnél is. A korábbi hagyományokra alapozottan a fegyvernemek tevékenységét a harcászati szervezeteknél a fegyvernemi parancsnokok tervezik, szervezik és irányítják.

Az MN-ben - a VSZ-tagországok haderőihez hasonlóan - a fegyvernemi főnöki rendszer kerül bevezetésre szakmai elöljárói jogkörrel, így a fegyvernemi szervezeteket a közvetlen parancsnokaik vezették, de a tevékenységüket a szakmai főnökök tervezték, irányították még a harcászati kategóriába tartozó erőknél is.

A későbbi évek során - a biztosítási tevékenységek fontosságának erősítését és differenciálódásának szükségességét hangsúlyozva - az ún. szocialista hadtudomány művelői a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának lehetőségével számolva, a mindenoldalú jelzővel (mindenoldalú biztosítással) való megerősítést tartották indokoltnak.

A NATO szervezeti keretein belül a műszaki, valamint a tüzérparancsnok együttműködésével megalapozott, majd a szakágazataival bővülő támogatás a helyi háborúk, az ENSZ-missziók, a békeműveletek hasznosítható eredményeinek, új módszereinek felhasználásával fejlődött. Továbbra is megmaradt a harcászati kategóriában a támogató szervezet parancsnokának önállósága a hozzá tartozó kérdésekben. A hadműveleti szint létjogosultságával itt a fegyvernemi főnöki beosztás igazolta realitását: például az Öböl-háborúban vagy a Balkán térségében a gyorshadtestnél. Hadászati szinten a támogatás szakági szemlélője, felügyelője tevékenykedik szövetségi szemlélettel.

A hadtudományi kutatók a 18. század során jutottak arra a következtetésre, hogy a harcban meghatározó jelentőségű a fegyvernemek egymást támogató tevékenysége. Fontos feladatként értékelték a szárnyak, az elsáncolt csapatok és a menet biztosítását az ellenség bármilyen váratlan támadása esetén. Ennek a megkülönböztetésnek a figyelembevételével fejlődött tovább a támogatás és ettől elkülönülten a harchoz és a harccal kapcsolatos tevékenységekhez kapcsolódóan a fedezőbiztosítás.

A NATO fogalmi rendszerében a fegyveres harcban és a békehadműveletekben egyértelműen használt és alkalmazott a küzdelem támogatása, míg a logisztika vonatkozásában a küzdelem kiszolgáló támogatása. A meglepés elleni biztosításra a biztonság megnevezése az elfogadott, tehát a harcászati biztonság a felfedés, a meglepés, a diverzió elleni védelemre kialakított állapot, amely nem támogatástartalmú. Hasonlóképpen nem ismerik a logisztika civil szférába kihelyezett tevékenységei, valamint a támogatás újszerű képességei miatt a korábbi biztosítások összevonást segítő “mindenoldalú” jelzővel való kiegészítést a NATO-ban.

A küzdelem támogatásának célja:

• elősegíteni: a vezetés szilárdságát; védettségét; a békeműveletek eredményes végrehajtását; a saját erők megóvását; az álcázás fenntartását és az ütemcsökkentést, valamint a veszteségokozást az ellenségnél;
• feltételeket létrehozni: békeműveleti és/vagy harctevékenységi körzet, a hadszíntér felderítéséhez, erőink tevékenységeinek megkezdéséhez, békeműveletnél a civil infrastruktúra üzemeléséhez, a civil lakosság kitelepítéséhez, kimenekítéséhez, életfeltételei szükségszerű megteremtéséhez; manőverek végrehajtásához, csoportosításaink és objektumaink képességeinek megóvásához; saját erőink (harc-) képességeinek megóvásához, a terep berendezéséhez;
• megnehezíteni: a békekikényszerítésnél szétválasztott erők újbóli összeütközését, a nem kívánatos mozgásokat, szállításokat; az ellenség erőinek ellenünk való alkalmazását, terepen való megkapaszkodását, vezetése helyreállítását, aktivizálását.

A támogatás - a békeműveletek időszakában - a szakfeladatokat végrehajtó erőknél a békefenntartásra, békemegalapozásra (békeépítésre), békekikényszerítésre, katasztrófa következményeinek felszámolására, humanitárius segítségnyújtásra és kitelepítésre irányuló tevékenység. A hadászati, hadműveleti és harcászati támogatást végrehajtó támogató erők - alaprendeltetésükkel összefüggésben - képesek békében a konfliktus kezelésére és a fegyveres küzdelem időszakában szakfeladatok végrehajtására. Így a békeműveletekből és a szerteágazó harctevékenységekből adódó igények alapján a támogatás korábbi tartalma bővül, a kiterjedt támogatási képesség a hasznosítható szakmai felkészítettségből adódó sajátossággá válik.

A katonai műveletek (békeműveletek és háborús műveletek, vagyis a küzdelem, harc) támogatása során a sajátos képességekre alapozottan, a támogatás a céljával összhangban - szintenként differenciáltan a különféle időszakokban (béke, konfliktuskezelésben való részvétel, háború) - megvalósítja: a felderítést, a tájékoztatást, a kommunikációs rendszer működtetését, a különféle építési, helyreállítási, terepberendezési feladatokat; a következmények felszámolásában való szakmai részvételt, a megóvást, a védettséget és védelmet, a mentesítést; az objektumok helymeghatározását és az oltalmazást a célzott bombavetéssel szemben; a pusztítást, a rombolást, a bénítást, a lefogást és az álcázást.

A differenciált szakmai felkészítésre alapozott támogatási képességek értékelése alapján megállapítható, hogy a logisztikától eltérően a katonai műveletek támogatási szakfeladatait a katonai igényű felkészültség hiánya miatt - hadászati, hadműveleti, harcászati szinten - célszerűtlen a civil szférába kihelyezni. Ugyanakkor a polgári környezet segítésére, kiemelten a békeműveletek, katasztrófák, humanitárius segítségnyújtás során a támogatás különböző összetevői hatékonyan alkalmazhatóak.

A katonai műveletek támogatásának elmélete folyamatosan átalakul, bővül. Az alkalmazott új technikák és technológiák kimunkálásának eredményeként és a békeműveletekben is kiszélesedik a támogatás szektora. A hadtudomány tudományszakaként vizsgált támogatás szintenkénti jellemzői az alábbiban összegezhetőek.

A hadászati szintű támogatás szükséges és elégséges tartalma szakmai vezető (felügyelő, szemlélő, főtanácsadó) irányításával, szakemberek bevonásával - a vezetés, a támogató tűzerő, a manőver, a megóvásszemléletű elemzés alkalmazásával - kerül vizsgálatra a támogató szervezetek és eszközrendszerek szinten tartása érdekében.

A nemzeti és szövetségi katonai feladatok figyelembevételével a műszaki, gazdasági lehetőségekre alapozott követelmények - haderőreform részét képező - kidolgozásával a hadászati szintű támogatás a tervezés és a megvalósítás lényeges összetevője, a katasztrófakezelést is erősítő tartalékképzéssel együtt annak járulékos költségtényezője. Mindemellett nagyon fontos, hogy ezen a szinten a támogatás szakágainak belső - szakágazati - arányait az összehangolt nemzeti és szövetségi elvárásoknak megfelelően kialakítsuk.

A hadműveleti szintű támogatás a haderőnemi vezérkarhoz tartozó támogatási szakágazatok építését, fenntartását tartalmazza a hadműveleti és békeműveleti feladatokkal összefüggésben, kiemelt figyelemmel a katonai tartalmú válság megelőzésével, a válságkezelésben való részvállalás értékelésével. Ezen a szinten a támogatás szakágait a hadászati behatárolás alapján értékelve a támogatási szakágazatok - jellemzően sajátos és az összhaderőnemi alkalmazáshoz kapcsolódó - kutatását, fejlesztését kell elősegíteni haderőnem-érdekűen. Ebből adódik, hogy békeidőszakban a fegyveres erők valószínű tevékenységeinek figyelembevételével a békeműveleti és válságkezelési vonzatú támogatás szinten tartását, fejlesztését, kutatását a haderőnem támogató főnökségei végzik együttműködésben - amennyiben ez realitás - a hadműveleti szintű szervezetek fegyvernemi főnökeivel.

A hadművelet megvívásának támogatásáról akkor beszélhetünk, amikor a csapatok összehangolt tűzcsapásait, ellencsapásaik kifejlesztését a hadműveleti feladatok eredményes végrehajtása érdekében a hadműveleti területen vagy hadműveleti irány(ok)ban - összefogottan, a szakerőkkel is manőverezve - támogatjuk. A hadművelet támogatása alkotja a hadászati támogatási cél és a harctámogató csoportosítások alkalmazása között azt a meghatározó kapcsolatot, amely a harcképesség fenntartásának, a csapatok megóvásának fontos eleme.

A harcászati szintű támogatás átfogja a békefelkészítés, a békeműveletek, valamint a katonai konfliktuskezelés, a fegyveres összeütközések idekapcsolódó komplex kérdéskörét. A harcászati támogatás szinten tartásának kimunkálói, a támogatás szakterületi vizsgálódásainak, a tapasztalatok hasznosításának irányítói a harctámogatást tervező-szervező, a begyakorlásokat összefogó fegyvernemek és szakcsapatok parancsnokai.

A harctámogatás - a harc közvetlen támogatása - a harcászati kategóriába sorolt szervezetek fegyveres összeütközés folyamatában való kiegészítése, erősítése, segítése és megóvása a küldetésalapú támogatás-vezetés megvalósításával.

A harctámogatás a harci erő dinamikájának - a vezetésnek, a tűzerőnek, amelynek része a tűztámogatás és a manővernek, valamint a megóvásnak - meghatározó segítője, egyben összetevője, így kötődése, de értéke is nagyobb a harcmegvívásban, mint a korábbi harcbiztosításnak, amelynek pusztítóképessége nem volt jellemző. A harctámogatás kiemelt feladata a harci erő dinamikájának erősítése, amely összehangolt rugalmasságot és a támogatási képességek egymásra tervezését követeli a parancsnoktól.

Az alkalmi harccsoportoknál, a fegyveres küzdelem megvívásának időszakában és a békeműveletek során, az összfegyvernemi parancsnokok helyetteseiként a támogató erők parancsnokai tervezik és szervezik, valamint vezetik szervezeteik tevékenységét a hadműveleti szintű támogatási főnökök szakmai irányításával.

Összefoglalóan: a támogatás mint a hadtudomány tudományszaka az alábbi három szakágból, illetve azok szakágazataiból NATO-orientáltan felépített. Nevezetesen:

• a vezetéstámogatás szakágazatai: a katonaföldrajz, a térképészeti támogatás, a felderítés, a kommunikációs rendszer szervezése, az informatikai támogatás, a hadszíntér-előkészítés;
• a tűztámogatás és manővertámogatás szakágazatai: a tüzérségi támogatás, a légi támogatás, az elektronikai hadviselés, a műszaki támogatás;
• a megóvástámogatás szakágazatai: az álcázás, a légvédelem, az ABV támogatás, a terep berendezése, a katonai környezetvédelem.

A bemutatott szakágazatok további szakterületekre bonthatóak. Az itt jelentkező különféle feladatokat a szakterületek szervezetszerű alegységei hajtják végre a nemzeti és szövetségi katonai erők haderőnemi támogatási igényeinek figyelembevételével.

A Magyar Honvédség erőinek szakirányultságú fejlesztésénél - a támogatás bemutatott céljához és megvalósulásának szintjeihez igazodóan - indokolt a tartalmi elemzés a hadijátékok, a parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatok, a harcászati gyakorlatok keretében. A törzsgyakorlás részeként a támogatás színvonalának emelését - naprakészen tartását, egyben korszerűsítését - szolgálják a különböző szintű rendszergyakorlások a támogató szakmai szervezetek részére.

Összefoglalásként megállapítható, hogy a korábbi mindenoldalú biztosítás számos eleme (célja, rendeltetése, feladata, szervezete) felülvizsgálandó, átértékelendő, az eltérő felépítésből és rendeltetésből adódó alapvető különbségek figyelembevételével. A kifejezésbeli egyértelműség követelményén túl valószínűsíthető hadműveleti szinten a fegyvernemi főnökségek megerősödése, a harcászati kategóriában a fegyvernemi parancsnokok újszerű tevékenysége az összfegyvernemi elöljárók fegyvernemi helyetteseként. A katonai műveletek támogatásánál a bemutatott szakágak és szakágazatok szemléleti változást követelnek a szervezetek kialakításánál a harcászati kategóriában sor kerülhet a főnöki beosztások megszüntetésére, illetve a fegyvernemi parancsnokok törzseinek megerősödésére.

Befejezésül párhuzamot vonva a korábbi hadműveleti és harcbiztosítás, valamint a NATO-szemléletű hadművelet, békeművelet és a harc támogatása között, megállapítható a vezetésbeli különbség mellett, hogy a korábbi kiszolgáló, illetve rendelkezésre bocsátó jellegű volt, míg az utóbbi a manőverszabadság és a műveleti hatékonyság növelését segíti, s út a képességeken alapuló fegyveres erő kialakításához.

Mindebből adódik, hogy a manőverek támogatási összetevői hatékonyságának kutatása a hadtudomány kiemelt területe, különösen az Öböl-háború, valamint a délszláv háború tapasztalatainak felhasználásával. Újszerű hatású a támogatás összességének alkalmazása a manőverek során az ellenség ellenállásának megtörésében, de kevéssé hatásos a nagyobb mértékű fizikai megsemmisítésre és rombolásra, ami nem feltételen cél. A hadművelet és a békeművelet, valamint a harctámogatás a fegyveres erők tevékenységének eredményes végrehajtását erősíti, a felkészítés lényeges összetevője, a fejlesztés egyik kiemelt területe.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. A hadművészet középkori és újkori klasszikusai; ZKK, 1974. Bp.

2. Hadtudományi lexikon I-II; MHTT, 1995, Bp.

3. Harcászati szabályzat HIMSZ; 485, 1939, Bp.

4. FM 100-5 hadműveletek; HVK 1997, Bp.

5. Wilfried Wilhelmi: Die Studiengruppe Unterstützung; S. u. T., 1993/4.

6. Peter Steenbel: Deutsche Soldaten in SFOR Einsatz; Wt. 1997/10.

7. Ralf Hahn: Unterstützungshubsrauber; Wt., 1997/5.

8. Peter Luthi: Der Feuerunterstützungoffizier; ASMZ, 1998/1.

9. H. W. Steinhoff: Die ABC Abwehrtruppe; Wt. 8., 9/1997.

10. B. Bank.: Preparint the next war; Strategie Review, 3/1996.

11. A szerzőnek (V. V.) három megjelent tanulmánya: Gondolatok a biztosításról, Honvédelem 1990/4.; A támogatás hadtudományi értelmezése; A fegyveres küzdelem és a békeműveletek támogatása, ZMNE jegyzet 1998

Vissza a lap elejére