HADTUDOMÁNY-HADÜGY

Végh Ferenc

A haderőreform folytatásának koncepciója az ezredforduló után

(Részlet a szerző A Magyar Honvédség feladatai és struktúrája az ezredforduló után, a biztonság alakulásának függvényében c., a PhD tudományos fokozat elnyerése céljából készült értekezéséből.)

Az átalakítás az elmúlt években már radikális változásokat idézett elő, amelyek azonban még nem fejeződtek be. Számos további lépésre van szükség annak érdekében, hogy az ország hatékony védelemmel rendelkezzen. A védelmi képességekkel egyidejűleg meg kell teremtenünk a béketámogató tevékenységekben (a válságkezelő, a béketeremtő, a békefenntartó, az ellenőrző, a kutató-mentő, a humanitárius és az egyéb műveletekben - vagyis a fegyveres konfliktusok megelőzésében) való részvételünk feltételeit. Elérkeztünk a haderőreformnak abba a szakaszába, amikor a Magyar Honvédség eltávolodik a “veszélyorientáltságra” (ellenségorientáltságra) épülő tömeghadsereg jellegtől és filozófiától, s áttér a “képességorientált” katonai erő kialakítására és megszilárdítására. Ez lényegében és komplexitásában különbözik a korábbi időszakok átalakítási törekvéseitől. Ennek és a NATO-ba történő meghívásunknak köszönhetően a honvédség az ezredfordulót a minőségi fejlesztés megkezdésének állapotában éri el, és további fejlődésében is ez a folyamat lesz a meghatározó.

A 90-es évek első felében történt haderő-átalakítás nem eredményezett átfogó változásokat, így nem tekinthető valódi haderőreformnak. Az átalakítás általában csökkentéssel párosult, nem járt lényeges szervezeti változásokkal és nem kapott megfelelő költségvetési támogatást. Nem változtak alapvetően a vezetés, az alkalmazás elvei, nem került sor az állomány teljes körű átképzésére sem. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az átalakítás során nem a katonai követelményekből indultak ki, hanem alapvetően pénzügyi megfontolásokat vettek figyelembe. Úgy tervezték, hogy a szervezeti és létszámcsökkentés következtében felszabaduló forrásokat a honvédség technikai korszerűsítésére fordítják. Erre azonban nem volt lehetőség, sőt az átalakítások során jelentkező többletköltségeket és a napi működés feltételeit is - az állandó alulfinanszírozottság miatt - csak drasztikus korlátozásokkal lehetett biztosítani. A korlátozások viszont - amelyek az éppen soron lévő (törvényszerűen bekövetkező) krízis menedzselését célozták - hosszú távon tovább súlyosbították a honvédség helyzetét, generálták az újabb válságot, és újabb súlyos korlátozásokat tettek szükségessé.

A reform tehát valójában nem tudott kibontakozni, mivel nem érvényesülhettek annak főbb jellemzői. Ennek a folyamatnak az elemzéséből, a hazánk integrációs törekvéseiből eredő feladatok tanulmányozásából, az ország gazdasági helyzete alakulásából és nem utolsósorban az átalakítási folyamat résztvevőjeként megélt tapasztalataim összegzéséből arra a következtetésre jutottam, hogy elemi kötelességünk a honvédség hosszú távú fejlesztésére vonatkozó új elgondolás kialakítása. Egy olyan elgondolásé, amely nem egyszerűen figyelembe veszi törekvéseinket és lehetőségein~ket, hanem azok között a realitásokra épülő egyensúlyt teremt. Lényegében ez a felismerés váltotta ki bennem egy új, átfogó fejlesztési koncepció kidolgozásának szükségességét.

Az új koncepció megalkotásakor fontos kiindulópontom volt, hogy hazánk védelmi rendszerét, ezen belül a haderőt úgy szükséges kialakítani, hogy az képes legyen az együttműködés, a visszatartás és a védelem három elemét együttesen megjeleníteni. Ehhez békében a lehető legkisebb méretű, de még hite~les visszatartó erőt képező honvédséget kell fenntartani, amely biztosítja az alkotmányban és a honvédelmi törvényben meghatározott feladatok végrehajtását; összhangban van a térségben meglevő reális veszélyekkel, a finanszírozási lehetőségekkel és integrálható a NATO-ba. Figyelembe vettem továbbá, hogy mind nem~zeti, mind nemzetközi szinten meghatározóvá vált a rugalmasan alkal~mazható, kompatíbilis rendszerek kialakítása iránti konkrét igény, továbbá a NATO-tagság követelményeinek is megfelelő haderőstruktúra létreho~zása. Kiemelt figyelmet fordítottam a honvédség professzionális jelle~gének az addigi gyakorlattól eltérő módon való erősítésére, továbbá a többcélú, több feladat végrehajtására képes alegységek szervezésére.

Az átalakítás eddigi menetének elemzése, saját tapasztalataim és nem utolsósorban az előttünk álló feladat nagysága együttesen arra is figyelmeztetett, hogy a folyamat végigvitele feltétlenül egységes elgondolás alapján, de csak hosszabb idő alatt lehetséges. A folyamatot ezért célszerű jól behatárolható időszakokra tagolni, s a haderőtervezés során alkalmazott középtávú tervciklusokhoz igazítani. Az egyes időszakokban - természetesen szem előtt tartva a végső célt - különböző részfeladatok kaphatnak elsőbbséget.

1. A távlati fejlesztés szakaszai és azok tartalma

A távlati fejlesztés feladatai három szakaszban valósíthatók meg:

a.) Az első szakasz - 1999-2003 között - a szervezeti konszolidáció időszaka. Ebben az időszakban meghatározó lesz a NATO-haderő-fejlesztési célok közül a már eddig vállaltak teljesítése, a NATO műszaki-technikai és eljárási szabványainak bevezetése. A fő cél a NATO-val való együttműködési képesség anyagi és szellemi feltételeinek megteremtése. Ezért a hangsúlyt a NATO vezetési, irányítási, illetve integrált légvédelmi rendszeréhez történő csatlakozásra, a reagálóerők felkészí~tésére, az önkéntes tartalékos rendszer megalapozására, az alkalmazási tervek kimunkálására, a doktrínarendszer fejlesztésére, a jogharmonizációra, a humánreformok bevezetésére, a már megkezdett vagy tervezett csapatszintű reformok, mikroszintű átalakítások mielőbbi megvalósulására, a technikai korszerűsítés megkezdésére és folytatására, valamint a logisztikai támogatási rendszer korrekciójára szükséges helyezni. A Magyar Honvédség harckészültségi, kiképzési és felkészítési rendszerét a NATO-elvárásokhoz kell igazítani.

A haderő szervezeteinek belső felépítését, felkészítését és kiképzését, valamint készenléti helyzetét és alkalmazását az új doktrinális elvek, valamint a szövetség új hadműveleti koncepciója határozza meg. A légierő szervezete az új eszközök beszerzésének, a régiek kivonásának megfelelően változik. A NATO infrastukturális alapjainak igénybevételével kerül beszerzésre három, nagy hatótávolságú légtérellenőrző radar. A csapatok belső szervezete jelentős mértékben átalakul (parancsnoki struktúra, alegységek belső összetétele) modulrendszerűvé, így a NATO-szervezetekhez jobban illeszthetővé válik. Megkezdődik a küldetésalapú vezetés kialakítása. A honvédséget egyre inkább a magas szintű motiváltság és a célorientáltság jellemzi.

Az így kialakuló haderő gyorsan alkalmazható és magas mozgékonyságú lesz, javuló páncéltörő képességgel rendelkezik és képes lesz megakadályozni az ellenség gyors térnyerését. Rendelkezésre állnak a beérkező szövetséges erők fogadására kidolgozott tervek és az azokat támogató infrastruktúra egy része.

b.) A második szakasz - 2004-2008 - között a képességalapú haderő megteremtésének, létrehozásának, a további minőségi előrelépésnek és a NATO-hoz való teljes katonai integrációnak az időszaka. Kialakulnak a képességalapú haderő létrehozásának alapvető jellemzői, amelyek magukban foglalják a küldetésalapú vezetés teljes megújítását, a haderő rugalmassága, gyorsan mozgathatósága és bevethetőképessége feltételeinek javulását, a moduláris struktúra megszilárdítását, a NATO-erők fogadása infrastrukturális feltételeinek megteremtését. A személyi állomány teljes mértékben alkalmassá válik a technika és az informatika fejlődéséből adódó újdonságok befogadására.

Markánsan körvonalazódnak a tiszti és a tiszthelyettesi funkciók közötti különbségek, az új tiszthelyettesi kar jelentősen képes lesz hatni a haderő mindennapi életének minőségi működésére. Az előmeneteli rendszerben érvényesül a követelmények és a kompetenciák objektív rendszere.

Különböző, teljes körű szakmai és szociális feltételekkel rendelkező mintaszervezetek, parancsnokságok, objektumok (laktanya, repülőtér stb.) - mint tárgyiasult követelmények, követendő példák - kerülnek kialakításra. Tökéletesítésre kerül az önkéntes tartalékos rendszer. Megtörténik az új típusú területvédelmi rendszer létrehozásának előkészítése. Megkezdődik a jelentősebb haditechnikai eszközcserék és modernizációk közvetlen előkészítése, végrehajtása (harcászati repülőgépek, légvédelmi tüzérségi eszközök, “intelligens” lőszerek, légvédelmi rakéták stb.).

A haderő szerkezetében egyensúlyba kerülnek a páncélos és gépesített elemek. Előrelépés történik a NATO-kompatibilitás elérésében, nő a készenlét és a bevethetőség foka. Az átalakított törzsek és vezető szervek egyre magasabb hatásfokkal, eredményesen működnek. A tartalék erők (keretállomány) felkészítése tervszerű és hatékony lesz. A haderő fenntarthatósága megbízható, kiegyensúlyozott.

c.) A 2009-2015 közötti harmadik szakasz fő tartalma: a képességen alapuló haderő jellegének uralkodóvá tétele. A ciklus végére befejeződik a Magyar Honvédség olyan biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtó haderővé átalakítása, amely már zömében hivatásos jellegű, kiemelkedően motivált, korszerűen felszerelt, és amelynek vezetési és irányítási rendszere széleskörűen számítógépesített, állománya a kor követelményeinek megfelelően felkészített és a NATO-alkalmazási elvek alapján működik. A korszerű, képességen alapuló haderő alkalmas lesz a korszak katonai kihívásainak megfelelni, és a későbbi időszak követelményeihez rugalmasan alkalmazkodni. Szervezetében a könnyű, sokoldalúan alkalmazható hadrendi elemek válnak meghatározóvá. Vezetési rendszere, működési rendje a lehető legnagyobb mértékben illeszkedik a NATO-ban általános (tipikus) megoldásokhoz.

A magas mozgékonyságú, manőverező, rugalmas haderő készen áll a váratlan és részeivel az autonóm alkalmazásra. A tartalék erők minősége egyre javuló. Fegyverzete, felszerelése fejlett és fenntartható struktúrával rendelkezik. Logisztikai támogatása korszerű. A harmadik szakasz végére kialakuló haderő ütőképes, fenntartása finanszírozható.

A koncepcióban jelzett haderő megteremtésének folyamatában kritikusnak, egyben kulcskérdésnek tekinthető az első időszak eredményes megvalósítása. Az 1999-2003 közötti szakaszban ugyanis még a jelenlegi haderő bázisán lehetséges egy új minőség kialakítása. Így a még meglévő struktúrák hatása, a megkövesedett szokások legyőzése külön erőfeszítést követel. Mindezen túl az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ebben a szakaszban még meglehetősen szűk anyagi lehetőségek valószínűsíthetők.

A minőségi fejlesztés megalapozásának, elkezdésének jelentőségét növeli az a tény, hogy a soron lévő időszak gyakorlatilag NATO-tagságunk első éveit jelenti, amikor is a honvédség megkezdi a felzárkózást a szövetség haderőihez és megteremti a szövetség kereteiben való működés alapvető feltételeit.

a.) A Magyar Honvédség 1999-2003 közötti fejlesztésének és felkészítésének fő célkitűzése: a minőségi váltást jelentő átfogó haderőreform kiszélesítésével olyan rugalmas és alkalmazkodóképes haderő létrehozása, amely képes és kész az ország katonai védelméből fakadó küldetésének teljesítésére, és alkalmas a NATO szövetségi rendszerébe történő integrálódásra, a szövetségi tagsággal járó feladatok végrehajtására.

• békenagyságrendjét, létszámát tekintve lényegében az 1998 végére kialakuló szinten marad, illetve belső állományarányaiban jelentő~sen módosul, háborús létszáma pedig mintegy egyharmadával csökken;
• az interoperabilitást elősegítő modernizációs fejlesztések megkezdésével alapvetően a jelenlegi fegyverzetre és felszerelésre épül;
• szervezetei belső felépítését, felkészítését és kiképzését, vala~mint készenléti helyzetét és alkalmazását az új doktrinális elvek, valamint a többnemzetiségű összhaderőnemi harci kötelék (CJTF) koncepció határozza meg;
• fejlődési tendenciáit tekintve összhangban van a NATO ezen időszakra vonatkozó általános haderő-fejlesztési célkitűzéseivel;
• a felső és középszintű vezető szervei és kijelölt reagálóerői elérik az interoperabilitás (az együttműködés és közös feladat-végrehajtás) legszükségesebb szintjét.

• A nemzeti katonai stratégia kidolgozása, ennek alapján a különböző doktrínák - így az összhaderőnemi, illetve ennek bázisán a haderőnemi és funkcionális doktrínák -, valamint szabályzatok és szakutasítások kimunkálása, hatálybaléptetése.
• A honvédség nagyságrendjének alapvető megtartása, főként a háborús hadrendet illetően néhány katonai szervezet megszüntetése, a már említett újak felállítása, továbbá a mikrostrukturális belső átrendezések erőteljes folytatása, a béke- és a háborús hadrend további közelítése.
• A katonai szervezetek készenléte fenntartási és fokozási rendszerének a szövetségben alkalmazott elvekkel, követelményekkel és gyakorlattal összhangban történő átalakítása, a reagálóerők készenléti és alkalmazási mutatóinak a NATO által előírt szintre emelése, illetve valamennyi katonai szervezet ez irányú kategorizálása, a készenlét személyi, anyagi-technikai és logisztikai támogatása feltételeinek megteremtése.
• A mozgósítási rendszer új készenléti, alkalmazási és felhasználási elvekkel, követelményekkel, továbbá a haderő professzionális jellegének erősödésével harmonizáló korszerűsítése, az önkéntes tartalékos állomány kialakításával kapcsolatos előkészítő munkák elvégzése, a mozgósítás, az összekovácsolás és a kiképzés személyi és technikai feltételeinek folyamatos biztosítása, a lebiztosított tartalékos állomány át- és továbbképzésének nagyobb ütemű végzése.
• A csapatok kiképzése színvonalának emelése területén a reagálóerőknél a kiképzési mutatók (repült órák száma, begyakorlottság) NATO által elvárt szintre emelése, a fővédő erőknél a követelmények kialakítása, a feladatok begyakorlása, a többnemzetiségű szervezetek kiképzési követelményeinek kialakítása, a fizikai felkészítés szintjének és feltételeinek javítása, a koalíciós és más nemzetközi gyakorlatokon való sikeres részvétel, a szimulációs gyakorlóeszközök fokozott igénybevétele.
• A parancsnokok és törzsek felkészítési rendjének és tartalmának összhangba hozása a doktrínaváltással, a szimulációs rendszerekre épülő felkészítési rendezvények meghonosítása a NATO-orientációs felkészítés erősítésére, a szövetségi rendszerben alkalmazott ismereteket tartalmazó oktatási programok kialakítása és bevezetése.
• A honvédség alkalmazására, felhasználására és igénybevételére vonatkozó, a jogszabályokkal és a szövetségi előírásokkal összhangban álló tervek kidolgozása, naprakészen tartása, a különböző feladatokra és alárendelésre kijelölt szervezetek kapcsolódó tevékenységének előkészítése, végrehajtásának vezetése, az ehhez szükséges hadrafoghatóság biztosítása.

b.) A honvédség vezetési rendszerében - módszerét és működési mechanizmusát tekintve - meghatározó lesz a HM és a HVK integrációja, illetve ennek kialakulása esetén a lehetséges elvi változatok közül az egyiknek, valamint az ehhez kapcsolódó jogszabályi és más szabályozó dokumentumoknak a hatálybalépése.

A vezetési rendszer átalakításának főbb változatai az alábbiak lehetnek:

• “A” változat: A vezérkarok tervezési, döntés-előkészítési és egyben csapatvezetési funkciót látnak el béke- és tábori viszonyok között. Ez esetben a vezérkarok nem nélkülözhetik az olyan szervezeteket, amelyek szükségesek a parancsnoksági funkciók ellátásához. Tábori viszonyok között a csökkentett létszámú, tervezési funkciót ellátó vezérkarok mellett a csapatok hadműveleti vezetését haderőnemi parancsnokságok is végezhetik.
• “B” változat: A HM és a HVK integrációja esetén a haderőnemi vezérkarok létszáma lecsökken és klasszikus vezérkari funkciót látnak el, míg a felszabaduló létszámból egy összhaderőnemi parancsnokság jön létre, amely ellátja a csapatok vezetését mind a béke-, mind a háborús időszakban.

A vezetés területén mellőzhetetlen a hazai és a szövetségi elvárásokat figyelembe vevő, a működő rendszerekhez csatlakoztatható híradó rendszerek fejlesztése, a katonai informatikai rendszer kidolgozása és bevezetése feltételeinek mindenoldalú (személyi, tárgyi, jogi) biztosítása.

c.) Fegyverzet, felszerelés, készletek, logisztikai rendszer területén az egyik fontos feladat - mindkét haderőnemnél - az üzemidejét elhasználó, hadihasználhatatlanná váló, hadifeleslegként jelentkező fegyverzeti eszközök kivonása, esetleges hasznosítása vagy megsemmisítése, illetve a még rendszerben maradó eszközök mennyiségének - a szervezeti változásokkal összhangban történő - csökkentése.

További fontos feladat a már megkezdett technikai eszközbeszerzések, rendszerbe állítások, valamint átcsoportosítások (a MISTRAL közeli hatótávolságú légvédelmi rakétakomplexumok, a BT-80A típusú harcjárművek, valamint híradó- és informatikai eszközök) végigvitele, továbbá a különböző országgyűlési és kormányhatározatokban eldöntött fejlesztési (beszerzési) programok teljesítése. Például a légierő légtérellenőrző, vezetési és információs rendszerei korszerűsítésének megkezdése, a Légtérszuverenitási Hadműveleti Központ (ASOC/CRC) telepítésének folytatása, NATO-követelményeknek megfelelő továbbfejlesztése.

A honvédség NATO-hoz illesztése érdekében létfontosságúnak tekintem a szövetséges tervezési folyamat során általunk elvállalt és így előírt képességek megteremtésére hivatott programok kidolgozását, elfogadtatását és lehetőség sze~rinti indítását. Mindezek keretében:

• a háromdimenziós radarok beszerzésére a tender kiírását, telepítésük előkészítését, majd használatuk megkezdését;
• a zömében elavult, analóg állandó és tábori híradó rendszerek lecserélését, informatikai fejlesztések, elektronikai hadviselési eszközök cseréjének megkezdését;
• a honvédség gépjárműparkjának váltását célzó program beindítását, a harcászati repülőgépek (MiG-21) pótlását célzó program megtervezését, beindításának előkészítését, a kecskeméti repülőtér technikai felújításának folytatását;
• a befogadó nemzeti támogatással, a felderítő rendszer fejlesztésével, a műszaki, vegyi- és tűzvédelmi eszközök cseréjével, valamint a hadiruházat és felszerelés fejlesztésével kapcsolatos programok kidolgozását és beindítását;
• a korszerűsítési programok végrehajtását, köztük a T-72 harckocsi, a BTR-80 harcjármű híradó eszközeinek és fegyverzetének, irányzóberendezésének korszerűsítését, továbbá a repülőeszközök modernizálását (a rádió-, a nemzeti hovatartozást azonosító rendszer - IFF), egydandárnyi mennyiségű BMP-1 korszerűsítését (a toronylöveg gépágyúra történő cseréjével);
• a honvédség anyagi és eszközkészleteinek a zavartalan békeműködéshez, a reagálóerők előírt készenlétéhez és feladatuk végrehajtásához szükséges szintre emelését a költségvetési lehetőségek szerint;
• a honvédség mozgósítási feltételeinek megteremtését, a főerők alkalmazásához a minimális készletszintek differenciált helyreállítását, illetve az új technikai eszközökhöz szükséges készletek előírt szintű felhalmozását;
• a nem kizárólag hadirendeltetésű készletek biztosítása terén a nemzetgazdaságra történő alapozást, a normatív ellátási rendszer korszerűsítését és bevezetését;
• főként a békében működő szervezeteknél a honvédség kezelésében levő ingatlanok állaga romlásának megállítását. A beszerzésre és a rendszerbe állításra kerülő haditechnikai eszközök és anyagok elhelyezéséhez, tárolásához, szervizeléséhez és üzemben tartásához az építési feltételek folyamatos tervezését és kivitelezését, a személyi (különösen a szerződéses) állomány elhelyezését, ellátását és kiképzését szolgáló létesítmények üzemeltetésének és legszükségesebb rekonstrukciójának folyamatos végzését, a Központi Honvédkórház rekonstrukciójának folytatását, kedvező esetben befejezését;
• a katonai logisztikai rendszer reformjának kiszélesítését, amelynek vezérelvei a szövetségeseknél működő rendszernek való megfelelés, a nemzetgazdaság kapcsolódó rendszereihez (jogszabályi alapon) illeszkedés és a haderő működésének, készenlétének folyamatos szavatolása; a nemzeti támogatási funkció és a befogadó nemzeti támogatás béke- és háborús rendjének kialakítását, a rendszerek működésének fokozatos bevezetését; a gazdasági tervező rendszer és a NATO-igények szerinti logisztikai jelentési rendszer kialakítását, működtetését; a rakodási és szállítási képességek harmonizálását a NATO-elvárásokkal;
• a katonai szervezetek és az igényjogosultak alap- és szakellátásának folyamatos biztosítását, felkészülést a szövetségi kötelezettségekből fakadó és a koalíciós megerősítő csapatok által igényelt egészségügyi támogatásra, az egészségügyi eszközök és anyagok korszerűsítésének megkezdését.

d.) A reform szempontjából emberi vonatkozásai miatt kényes, ugyanakkor meghatározó kérdés a honvédség békelétszámának a képességekkel, a készenléttel, a feladatokkal és a szervezeti-technikai fejlesztésekkel (átcsoportosításokkal) összefüggő belső átrendezése. Ugyanakkor fontos - a szervezeti változtatásokkal és alkalmazási elvekkel összhangban - a hadilétszám mintegy harmadával való csökkentése. A haderő békelétszámán belül az állományarányok további módosítása, ezáltal a professzionális jelleg fokozása nem tűr halasztást. Ennek keretében indokolt a tiszthelyettesi és a szerződéses állomány létszámának jelentős növelése, továbbá a sorkatonai beosztások átalakítása, a reagálóerőktől történő leválasztása.

Halaszthatatlan feladatnak tekintem a hivatásos állomány utánpótlását biztosító tiszt- és tiszthelyettesképzés katonai-szakmai oldalának erősítését, a kibocsátott állomány konkrét beosztásba helyezésre való alkalmasságának javítását. Célszerűnek tartom a tiszthelyettes-utánpótlás alapvető bázisát képező intézetek összevonását egy központi tanintézetbe (Altiszti Akadémia). A hivatásos állomány - NATO-államokkal is harmonizáló és a jogszabályoknak megfelelő - szakmai és előmeneteli, át- és továbbképzési rendjét, a tiszti és a tiszthelyettesi karriert a modellnek és a pályaképnek megfelelően szükséges működtetni. Fontos feladatnak tekintem az egyes beosztásokhoz kapcsolódó munkaköri követelmény- és törvényi feltételrendszer biztosítását, továbbá a tartalékos tiszti és tiszthelyettesi képzés és továbbképzés korszerűsített rendjének kidolgozását és bevezetését, különös tekintettel a tanfolyamrendszerű továbbképzés széles körű alkalmazására.

A szerződéses állománynál előtérbe kerül az első kiképzési, valamint át- és továbbképzési rend kidolgozása, az ehhez szükséges feltételek megteremtése, majd a működtetés megkezdése, továbbá a leszerelő szerződéses katonák (önkéntes) tartalékállományba vételi rendjének kidolgozása. Elsősorban a reagálóerők, de a honvédség egészének megfelelő létszámú szerződéses állománnyal való feltöltéséhez számos feltétel kialakítása és jogszabály módosítása szükséges. Ugyancsak szükséges az alkotmány és a honvédelmet érintő szabályozók (így a honvédelmi, a hivatásosokra vonatkozó szolgálati és a hadkötelesek jogállását szabályozó törvé~nyeknek, valamint azok végrehajtási rendelkezéseinek) módosítása. A feltételrendszert oly módon kívánatos kialakítani, hogy az vonzóvá tegye a szerződéses katonai viszony vállalását (ennek egyik meghatározó tényezője az illetmények rendezése), biztosítsa magasabb követelmények támasztását és növelje a válogatási lehetőségeket.

Elengedhetetlen a NATO-haderőkkel történő szellemi kompatibilitás elérése, az ehhez szükséges katonai-szakmai, idegennyelv-tudás megszerzése különösen a felső és középszintű vezető szerveknél, a reagálóerőknél, továbbá a békefenntartásra és más, nemzetközi feladatok végzésére kijelölt szervezeteknél.

A honvédség hadkiegészítési rendszerét és a toborzási tevékenységet a professzionális jelleg erősítésével összhangban indokolt korszerűsíteni. Sokoldalú, alapos vizsgálat szükséges a sorkatonai szolgálati idő csökkentése feltételeinek és hatékonyságának tekintetében, illetve az erre vonatkozó döntések előkészítése érdekében. Minden további csökkentés a minőség romlásával és a költségek (ráfordítások) növekedésével jár együtt.

A szárazföldi csapatokat az elkövetkező tervidőszakban úgy célszerű továbbfejleszteni, hogy azok a mozgósítást és a katonai szervezetek összekovácsolását követően, nemzeti keretek között vagy szövetségi együttműködésben, egy összhaderőnemi kötelék alkotórészeként, a szárazföldi haditevékenységek valamennyi fajtájának aktív folytatása révén magas színvonalon legyenek képesek részt venni az ország függetlenségének, szuverenitásának, területi épségének, polgárainak és anyagi javainak megvédésében. A felajánlott erők legyenek képesek közreműködni a Washingtoni Szerződés V. cikkelye szerinti szövetségi kötelezettségeink teljesítésében. A haderőnem már a középtávú tervidőszakban legyen képes egy összfegyvernemi és egy műszaki (fegyvernemi) zászlóaljnyi erőt működtetni az ország határain kívül a Washingtoni Szerződés IV. cikkelye szerinti béketámogató műveletek során. Legyen képes továbbá hozzájárulni kisebb kontingensekkel ENSZ-, illetve EBESZ-missziókhoz.

A haderőnemnél már a tervidőszak végén szükségesnek tartom áttérni a hadtest-hadosztály-dandár struktúráról a hadtest-dandár szervezeti felépítésre. Ez egyidejűleg egyszerűsíti, ugyanakkor hatékonyabbá teszi a harcoló és a harcbiztosító katonai szervezetek vezetését is.

Az erők és az eszközök jobb koncentrációja, a reagálóképesség növelése érdekében, valamint a rendelkezésre álló várható erőforrások függvényében célszerű a háborús hadrendben néhány összfegyvernemi és fegyvernemi szervezet megszüntetése. Ugyanakkor már 1999-ben indokoltnak tartom megkezdeni a békében is működő mobil, kiemelkedő manőverezőképességű könnyű vegyesdandár felállítását. Ennek megfelelően az “A” változatban három összfegyvernemi és egy könnyű vegyesdandár, a “B” változatban pedig négy összfegyvernemi és egy könnyű vegyesdandárnyi erő kerülne véglegesítésre.

Az “A” változatban az MH elveszíti képességét a hadtestszintű hadművelet önálló folytatására, mivel összfegyvernemi hadászati-hadműveleti tartalék már nem áll rendelkezésre. Ebben az esetben a szárazföldi haderőnem - együttműködve a légierővel, a zászlóaljharccsoportok önálló alkalmazásával - csak céljaiban hadtestméretű, tevékenységében térben és időben korlátozott, manőverező jellegű védelmi műveletek lefolytatására lesz képes.

A “B” változatban a rendelkezésre álló erő, a légierővel szoros együttműködésben, csak korlátozott időben és területen, de - a jövő katonai kihívásait is figyelembe véve - képes hadtestszintű hadművelet folytatására és a szövetséges csapatokkal való együttes tevékenységre. Ehhez arra van szükség, hogy tovább erősödjön a zászlóaljharccsoportok képessége az önálló tevékenységre, és nagyobb hatótávolságú csapásmérő eszközök kerüljenek rendszerbe a hadtest alárendeltségében. Ehhez azonban ebben az időszakban anyagi erőforrás nem áll rendelkezésre.

A honvédség a szárazföldi összfegyvernemi dandárszervezetek kialakítása óta kettős problémával küszködik ezen kötelékeket illetően.

Az egyik probléma az, hogy a dandárok szervezete nehézkes, hiszen állományukban még napjainkban is (három gépesített lövész- és két harckocsi-) zászlóalj található. Emiatt a dandárok a célszerűnél nagyobb méretű (területű, kiterjedésű és tartalmú) feladatokat hajtanak végre. Ugyanakkor harcbiztosító és támogató szervezeteik nem minden területen teszik lehetővé a zászlóalj kívánt szintű megerősítését. Így a meglevő összfegyvernemi zászlóaljak száma nem arányosan növeli a dandárok képességeit.

A másik probléma megítélésem szerint abban mutatkozik meg, hogy az alapvető harcászati alegységek - a századok - ereje elégtelen az előttük álló feladatok önálló (a jelenleginél mindenképpen önállóbb) megoldására. Ennek oka a századok alkotóelemeit képező szakaszok háromrajos tagozódására vezethető vissza.

Ezért a mikrostruktúra korszerűsítése területén célszerű a dandárok jelenlegi belső tagozódását két gépesített lövész- + egy harckocsizászlóalj rendszerével felváltani, ezzel egyidejűleg a szakaszokat négy raj(harcjármű) szervezetűre alakítani. Mindkét javaslat együttesen - a haditechnikai lehetőségeket is figyelembe véve - úgy erősíti meg a csapatok alapelemeit jelentő, a katonai műveletekben nagy önállósággal működni képes zászlóaljharccsoportokat, hogy azok manőverezőképessége, tűzereje, páncéltörő és -elhárító képessége mintegy 30%-kal nő. Ez a növekedés ugyanakkor nem ellensúlyozza a gépesített lövész- és harckocsizászlóaljak számának relatív csökkenését (35-ről 12-15-re). Az új típusú zászlóaljak összességében mintegy 16-20 jelenlegi összfegyvernemi zászlóalj képességének megfelelő erővel rendelkeznek majd, reagálóképességük, ezen belül vezetettségük, feltöltöttségük és kikép~zettségük, de különösen manőverezőképességük lényegesen magasabb lesz, mint elődeiké.

A javasolt átalakítással kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül, hogy több NATO-haderőben hasonló módon kezdték meg a századszintű szervezetek kialakítását. Igaz viszont, hogy az átalakítás ott a korábban alkalmazott 15-17 harcjárműves tagozódás csökkentését, könnyebben vezethető századok kialakítását célozta.

Mindenesetre az általam javasolt dandár-, zászlóalj- és századstruktúra a NATO-hoz való könnyebb illeszkedést, a könnyebb vezethetőséget és az alegységek (zászlóalj, század, szakasz) önállóságának növekedését eredményezi.

A reagálóerőket a haderőnemnél alapvetően a hadtestparancsnokság, egy gépesített lövészdandár, egy-két gépesített lövészzászlóalj-harccsoport, a könnyű vegyesdandár részei, egy mélységi felderítőszázad, néhány harctámogató alegység, egy EHC alegység, egy műszaki zászlóalj és négy légvédelmi rakétaszakasz képezheti. E katonai szervezeteket - a NATO-normák szerint - már békében is a hadiállomány legalább 80%-áig hivatásos és szerződéses állománnyal tartom indokoltnak feltölteni. A megfelelő létszámú szerződéses állomány kialakításához szükséges a kapcsolódó feltételrendszer megteremtése, és összességében elengedhetetlen a reagálóerők vállalt kötelezettségeinknek megfelelő fejlesztése. Megoldandó feladatokat jelent továbbá e téren a többnemzetiségű dandár- és zászlóalj-parancsnokságok vezetési feltételeinek tárgyi kialakítása is.

A fővédő erők minősített helyzetben zömében mozgósítással felállított szervezetek. Mozgósításukhoz néhány nap, alkalmazási készenlétük eléréséhez 45 nap vagy több szükséges. Szövetségi kötelezettségeinket tekintve e kategória fejlesztése már a középtávú időszakban is kívánatos, de még nem jelent prioritást. Meg kívánom jegyezni, hogy a fővédő erők aktivizálására az országot közvetlenül fenyegető, a reagálóerők képességeit meghaladó méretű veszély elhárítása érdekében kerülhet sor.

A területvédelmi és tartalék erők új struktúráját a tervidőszak végére célszerű kialakítani. A minősített időszakban mozgósítás útján felállított katonai szervezetek alapvető feladata a hadászatilag fontos objektumok katonai védelme, működési területükön a katonai rend fenntartása, valamint a személyi veszteségpótlás biztosítása. A területvédelmi erők feltöltésük és felkészítésük után képesek lesznek katasztrófaelhárítási feladatok végrehajtására. Készenlétük eléréséhez - a katasztrófaelhárításban részt vevők kivételével - 90 nap szükséges.

Az ország területének biztosítását, védelmét erősítheti, ha a honvédséget szükség esetén az erre a célra önkéntesség alapján szerveződő erők is segítik. Több fejlett demokráciában sikeresen működik ilyen jellegű, a lakosság széles rétegeiből megalakuló szervezet. Vizsgálataim, tapasztalataim alapján javaslom, hogy a távlatokban hazánkban is kerüljön létrehozásra a Honi Gárda (HG). Ez a szervezet milicrendszerű, területvédelmet ellátó alakulatokból állna, amelyek létrejöttét a lakosságnak (tartalékos katonáknak) a haza, a szűkebb környezet védelmével összefüggő pozitív gondolkodásmódja motiválhatja A Honi Gárda életközelbe hozhatja a lakosság számára a haza védelmének szellemét és gyakorlatát, ébren tarthatja a lakosság védelmi elkötelezettségét. A katasztrófák okozta károk szakszerű elhárításában jártas területvédelmi (műszaki, vegyivédelmi, akadályelhárító) alegységek létrehozását az országosan jellemző katasztrófaveszélyeztetettség is indokolhatja.

A haderőnemnél a haditechnikai fejlesztés csomópontjait elsősorban a vezetést és az együttműködést szolgáló híradó és számítógépes eszközpark beszerzése, kifejlesztése és rendszerbe állítása, a T-72-es harckocsik és a BTR-80 harcjárművek modernizálása, valamint a gépjárműprogram haderőnemre eső részének beindítása és részleges megvalósítása képezi. A közeli hatótávolságú MISTRAL légvédelmi rakétabeszerzés második ütemének beindítását a pénzügyi kondíciók nem teszik lehetővé, ezért kezdeményezni szükséges az ezzel kapcsolatos OGY határozat módosítását.

Elgondolásom szerint a középtávú tervidőszak végére a haderőnem szükséges mennyiségben rendelkezni fog a legfontosabb fegyverzettechnikai eszközökkel. A BTR-80 és 80A harcjárművek rendszerbe állításával a magyar gyártmányú, elöregedett D-944 típusú páncélozott harcjárműveket kivonjuk a használatból. A szükséges javítások, fejlesztések és pótlások megvalósulása esetén a csapatok páncéltörő, tábori tüzér- és légvédelmi eszközei még hadrafoghatóak maradnak. A szárazföldi erők tűztámogatásának gerincét - a légierő csekély támogatóképessége miatt - alapvetően a tüzérség adja. A tűztámogatás jelenlegi kapacitásának megtartása, majd további erősítése a sikeres védelmi hadművelet megvívása szempontjából alapvető fontosságú.

A harcbiztosító és a kiszolgálóerők technikai eszközei és egyéb készletei szintén javításra, fejlesztésre és pótlásra szorulnak. A békeműködés biztosítására eddig felhasznált készletek újbóli pótlására azonban e tervidőszakban erőforrások várhatóan nem állnak rendelkezésre. Az ország területét elhagyó katonai szervezetek honi területről történő logisztikai biztosítása érdekében több, békében élő logisztikai szervezet bázisán egy logisztikai dandár erejű nemzeti támogató elemet alakítunk ki, a Szárazföldi Vezérkar alárendeltségében.

f.) A légierő képessége az 1999-2003 közötti tervidőszakban úgy fogalmazható meg, hogy a haderőnem békeidőben legyen képes a légtér folyamatos felügyeletére, a légtér-szuverenitás, a katonai légi rendészeti feladatok korlátozott, valamint a kutató-mentő feladatok teljes körű végrehajtására, a légi felségjog érvényesítésére. A veszélyeztetettség időszakában és háborús körülmények között, szövetségi együttműködésben legyen kész részt venni a légtérfelhasználás szabadságának biztosításában, a légi hadviselési erők és eszközök elleni harcban, a szárazföldi csapatok közvetlen támogatásában, légi megfigyelési és felderítési, továbbá légi szállítási feladatokban. Legyen képes továbbá a haderőnem mindenkori működéséhez és a minősített időszak feladatai megoldásához szükséges szerződéses és sorkatonai állomány kiképzésére.

A légierő a NATO szövetségi rendszerében oldja meg feladatait, melynek vezetési rendszerébe teljes mértékben integrálásra kerül, eszközei kompatíbilisek lesznek a korszerű vezetési eszközökkel. A harcászati repülők elkezdték és részben már be is fejezték a szükséges korszerűsítéseket, helyreállításra kerülnek a lecsökkent légvédelmi és csapásmérési (földi támogató) képességek. Korszerű felderítő és felderítési adatokat értékelő számítógépes rendszer működik. A harci és szállító helikopterek megkezdik a szükséges korszerűsítéseket, melynek eredményeként hatékonyan képesek támogatni a szárazföldi csapatok tevékenységét, biztosítani a légi mobil alegységek személyi állományának és technikájának szállításait, utánszállításait. Korszerű technikai felszerelések birtokában jelentős mértékben képesek támogatni a polgári veszélyhelyzetek elhárítását, valamint ellátni a kutató-mentő feladatokat. Szükség esetén - erőik és eszközeik lehetőségeit figyelembe véve - képesek részt venni az ENSZ égisze alatt végrehajtott humanitárius, békefenntartó és béketeremtő feladatokban. A földi telepítésű légvédelem az új elvek szerint átszervezésre kerül. Feladatait az integrált légvédelmi rendszerben oldja meg. A légtérellenőrzés területén hadrendbe álltak az új, háromdimenziós eszközök, folyamatosan integrálásra kerül valamennyi légi célt felderítő eszköz, hozzájárulva ezzel a mind teljesebb és korrektebb légihelyzetkép kialakításához.

A légierő fenti képességeit megjelenítő szervezetei - békében és háborús körülmények között - a következők: két harcászati repülőezred 2001 végéig; 2002 elejétől egy harcászati vadászrepülő- és egy harcászati légifelderítő és kiképzőezred a tervidőszak végéig; valamint egy vegyes szállító repülő-, egy harci helikopter-, két vegyes légvédelmi rakéta-, egy radarvezetési és egy logisztikai ezred, továbbá egy kombinált légi hadműveleti központ és egy bázisrepülőtér.

A légierő zömét a reagálóerők alkotják, melyek alapelemét a repülőszázad, illetve a légvédelmi rakétaüteg képezi. Megkülönböztetett figyelmet célszerű fordítani a szövetség számára felajánlott harcászati repülő-, harci- és szállító helikopterszázadokra, a szállítórepülőgép- és helikopterrészlegekre, a kutató-mentő helikopterekre, valamint a légvédelmi rakétaalegységekre.

A hadműveleti-harcászati igények miatt a MiG-21 repülőgépek kivonása után a jövőben is szükség lesz két harcászati repülőezredre. Pótlásuk elmaradása esetén a légvédelmi és szárazföldi erőtámogató képesség több mint felére csökken. Ezért a légierő harci képességének helyreállításához megfelelő kormányzati döntés szükséges, hogy újabb repülőgépek hadrendbe állítása legalább 2005-től lehetségessé váljon.

Az újabb harcászati repülőeszközök beszerzéséig az L-39 típusú repülőgépek átcsoportosításával a pápai harcászati repülőteret továbbra is célszerű hadrendben tartani. Az AN-26 típusú szállító repülőgépek és a MI-8 helikopterek ismételt nagyjavítással és üzemidő-hosszabbítással rendszerben tarthatók és így a légierő szállítókapacitása változatlan maradhat.

A döntések meghozatalakor számolni kell azzal is, hogy a szükséges beszerzések, fejlesztések, nagyjavítások, üzemidő-meghosszabbítások elmaradása esetén a MiG-29 és a MI-24 típusokból, a kiképző repülőgépekből, valamint a keleti szabványú FRISZ (földi repülésirányító szolgálat) technikai eszközökből csak csökkent mennyiség lesz hadrafogható. A korszerűsödő FRISZ-rendszer területén megjelennek a NATO és a Nemzetközi Kereskedelmi Légiforgalmi Szervezet (ICAO) által támasztott követelményeket és ajánlásokat kielégítő új, repülőtéri digitális lokátorok, navigációs berendezések, fénytechnikai és leszállító rendszerek, katonai célú rádiónavigációs központok.

A légvédelmi rakétatechnikai eszközök terén a közeli hatótávolságú IGLA-ütegek egyharmaddal csökkentett javadalmazású, valamint a felújított és üzemidő-hosszabbítási eljáráson átesett kis, illetve közepes hatótávolságú NYEVA, VOLHOV, KUB és KRUG rakétakomplexumok alkalmazhatóságával lehet számolni, melynek eredményeként számottevően nem csökken a légierő földi telepítésű szervezeteinek légvédelmi képessége.

Kiépül a nemzeti és a NATO-követelményeknek megfelelő légi hadműveleti központok rendszere és a radarvezetési központ. Az új, három darab háromdimenziós radar beszerzése és hadrendbe állítása után jelentősen javul az ország és a szövetség légtere szuverenitásának megőrzéséhez szükséges radarlefedettség. Ez hozzájárul a jobb felderítő- és rávezetőképesség megvalósításához. A háromdimenziós radarok hadrendbe állítása további változásokat fog előidézni a radarvezetési ezred mikrostruktúrájában.

Feszítő gondok vannak a repülőgép-vezetői állomány kiképzése (repülési órák), a NATO által megkövetelt repülési jártasságok és képességek biztosítása, a készültségi szolgálat előírt színvonalú ellátása terén, valamint a reagálóerőket illetően a csapásmérő képesség személyi feltételeinek (kiképzettség) biztosítása tekintetében. A zökkenőmentes együttműködéshez elengedhetetlenül szükséges a NATO-parancsnokság alárendeltségébe kijelölt harci repülőgépek pilótái éves repülési óraszámának 100 óra/főre, a gyorsreagálású erőkhöz felajánlott helikopter-alegységek helikoptervezetői repülési óraszámának 60 óra/főre történő azonnali növelése, amely csak a jelenlegi repülőgépvezetői állomány csökkentése árán oldható meg.

g.) A központi logisztikai szervezeteket - a haderő ellátási rendszerének fenntartása mellett - a rendelkezésre álló nemzetgazdasági termelő-, javító-, szolgáltatókapacitások bevonásával összhangban kell fejleszteni. A hadászati tartalékok és az ipari gyártó-, javítókapacitások felhasználásával hozzá kell járulni az MH általános hadrafoghatósági szintje fenntartásához.

A központi logisztikai szervezetek békeállománya a honvédségi szintű ellátási és javítási feladatokat végző technikai ellátó-, elhelyezési és katonai közlekedési központokból, javítóüzemekből, logisztikai támogató dandárból, valamint a kijelölt állandó raktárból áll. Háborús hadrendje kiegészül a közlekedési dandárral, a honvédkórházakkal, a rehabilitációs központokkal, az egészségügyi anyagellátó központtal, egy egészségügyi ezreddel, valamint a szaktechnikai javítóüzemekkel. Vezetésüket az MH Logisztikai Főigazgatóság végzi (amelyet célszerű Logisztikai Támogató Parancsnoksággá alakítani).

Az egészségügyi szolgálat központi-intézeti tagozata - a Központi Honvédkórház rekonstrukciójának befejezéséig - az 1998-ra kialakított struktúrában és szervezeti rendben működik tovább. Az így rendelkezésre álló szellemi, technikai és infrastrukturális kapacitások igénybevételével, racionális alkalmazásával kell maximálisan megfelelnie a haderő egészével szemben támasztott minőségi követelményeknek. Központi tagozatban az ellátó központok centralizálásával, valamint a haderőfelesleget tároló szervezetek csökkentésével, átadásával a tervidőszakban tovább csökken a békehadrendi elemek száma.

Az elhelyezési szervezetek alapvetően az 1999-ben kialakítandó struktúrában működnek tovább. Az MH infrastruktúra- és ingatlanállományból valamennyi felesleges objektumot hasznosításra, vagy a Kincstári Vagyonkezelési Igazgatóság részére adunk át. A szakterület vonatkozásában megkezdődik az MH gépjárműparkja felújítását célzó gépjárműprogram végrehajtása. A tervidőszak végéig várhatóan befejeződik a felesleges, illetve a lejárt szavatosságú lőszerkészletek megsemmisítése, valamint megkezdődik a hadiszükségleti lőszerkészletek felújítása.

A NATO-tagság kezdetére alapjaiban kialakuló nemzeti befogadó támogatás rendszerét, a szövetség igényeinek megfelelően, a “Nemzeti befogadó támogatás stratégiai ütemterve” szerint célszerű továbbfejleszteni, szoros együttműködésben az érintett tárcákkal. Ez magában foglalja a vonatkozó adatbázis kialakítását és a szövetség számára történő folyamatos továbbítását, a szükséges közlekedési csomópontok, egészségügyi, anyagellátási objektumok, műszaki raktárak és egyéb létesítmények kijelölését és biztosítását.

h.) A minisztérium hivatalai és háttérintézményei, valamint a vezérkar közvetlen alárendeltségében levő szervezetek feladata, hogy legyenek képesek az állami és a katonai felső vezetés működésének biztosítására békében és minősített időszakban egyaránt, a haderőnemi és összhaderőnemi kötelékek központi adminisztratív támogatására, a veszteségpótlás érdekében a kiképzés, valamint a tanintézeti képzés folytatására, továbbá a szövetséges erők befogadó támogatásával kapcsolatos teendők és a mögöttes területen jelentkező egyéb katonai feladatok ellátására.

Ezen szervezeteknél - amelyek békeidőszakban és háborús hadrendben egy~aránt hivatalokból, ellátószervezetekből, továbbá tanintézetekből állnak - elsőrendű megvalósítandó feladatoknak tartom, hogy:

• a jelenlegi szabályozók pontosításával és újabbak kidolgozásával fokozatosan teremtsük meg, illetve javítsuk a külföldön működő katonai képviseletek és a tartós külszolgálatot végzők jogi, munka- és életfeltételeit;
• állítsuk fel a kor követelményei szerint szervezett és felszerelt, a honi és a szövetségi feladatokat egyaránt teljesíteni képes Katonai Rendőrséget. Ennek feladatrendszere magában foglalja a béke- és a minősített időszaki, továbbá a nemzetközi katonai tevékenységgel kapcsolatos teendőket. Ennek érdekében szükséges a vonatkozó jogszabályok és a belső rendelkezések kidolgozása;
• a kulcsfontosságú zászlósi és tiszthelyettesi állománycsoport képzése és továbbképzése érdekében Szentendrén állítsuk fel az Altiszti Akadémiát, melynek kibocsátóképessége évente várhatóan mintegy 700-800 fő lehet. E létszám a beáramlás oldaláról már a tervidőszakban is hozzájárul a kívánt tiszti-tiszthelyettesi arány kialakításához, a későbbiek folyamán pedig annak további javítását, majd szinten tartását segíti.

* * *

Befejezésül - akár következtetésként is - megállapíthatjuk, hogy a reform bonyolult és fájdalmas folyamat. Bonyolult, mivel bonyolultak azok a viszonyok, amelyek között rövid időn belül meg kell teremtenünk a megváltozott követelményekhez leginkább igazodó új struktúrát, miközben folyamatosan fenn kell tartanunk a megfelelő reagálás képességét a szükség- és a válsághelyzetekre; fájdalmas, mert a folyamat során meg kell válnunk a hivatásos állomány sok értékes tagjától, olyan emberektől, akiket barátként és kollégaként ismertünk meg és fogadtunk el. Mindazonáltal ahhoz, hogy létrejöjjön az igazán modern Magyar Honvédség, a NATO-val együttműködni képes szervezet, és következetesen teljesítsük azon feladatokat, amelyekkel megbíztak bennünket, végig kell vinnünk a reformot.

Az ezredforduló időszakának hadseregépítésében a fő cél a nemzeti haderő bázisára alapozva a NATO-csatlakozás feltételeinek teljes körű megteremtése és az új minőségű haderő létrehozása. Ennek megfelelően a haderőstruktúra korszerűsítése terén kiemelt jelentőségűek a csatlakozásból eredő konkrét szervezeti átalakítások, a szervezeti korrekciók megtétele, a reagálóerők továbbfejlesztése, a területvédelem új rendszerének és szervezetének kialakítása. A reform eredményeként a hadsereg létszáma lényegesen kisebb lesz ugyan a korábbinál, de szellemében új, felfrissült állománnyal mozgékonyabb, nagyobb reagálóképességű, jobb kiképzettségű és remélhetőleg jobb technikai felszereltségű lesz, tehát mindenképpen hitelesebb és minőségi erőt jelent a jövőben.

Vissza a lap elejére