A tudományos-technikai forradalom felgyorsulásából és a NATO-hoz való csatlakozásból következő feladatok minél jobb megoldásában jelentős szerepe van és lesz a Magyar Honvédség villamosmérnöktisztjeinek. Ezek a tisztek elsősorban a honvédség elektronikai és elektrotechnikai rendszerein belül látnak el feladatokat, és alapvető szerepük van azok optimális működtetésében. A villamosmérnöktisztek döntő többsége a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán szerzi meg diplomáját.

A villamosmérnökök katonai szakmai képzésének célja az, hogy a szak gyakorlati műveléséhez szükséges általános műveltség, műszaki tudományi, biztonságtechnikai, minőségbiztosítási, környezetvédelmi társadalomtudományi alapok, általános és speciális katonai, katonai-vezetői ismeretek, konkrét gyakorlati módszerek és reproduktív mérnöktiszti alkalmazás birtokában megfelelő gyakorlat után az MH-nál rendszeresített elektronikai és elektrotechnikai rendszerek üzemeltetési, üzemben tartási s irányítási feladatait, a tervezés és a katonai műszaki fejlesztési részfeladatokat, valamint az első tiszti beosztásukkal járó szakmai feladatukat önállóan meg tudják oldani az egyes szakirányoknak megfelelően.

Főiskolánkon hallgatóink villamosmérnöki tudásszintjét a szakmai törzsanyag és a differenciált (katonai) szakmai ismeretek tanulmányi területekhez tartozó tantárgyak együttesen biztosítják. Az így megszerezhető villamosmérnöki szakmai ismeretanyag legalább egyenértékűnek tekinthető a jelenlegi polgári felsőoktatásban végzett villamosmérnökökével. Egy alapvető különbség azonban van: a főiskolánkon végzett villamosmérnökök szélesebb spektrumú képzést kapnak a polgári főiskolákon végzettekhez képest. A legtöbb polgári főiskolán - különböző tradíciók és az utóbbi időben a piaci viszonyok miatt - a képzés specializáltabb, azaz keskeny spektrumú. Mindkét fajta képzési struktúrának megvannak az előnyei. Véleményünk szerint - főiskolánk rendeltetését, céljait és a képzésben részt vevő hallgatók érdekeit figyelembe véve - villamosmérnök-képzésünkben az egyes szakirányok igényeit figyelembe vevő, széles spektrumú képzés a célravezetőbb. Azaz a végzett villamosmérnök-hallgatóinknak olyan jól megalapozott szakmai szemléletmóddal és széles körű, főiskolai szintű tárgyi tudással kell rendelkezniük, amely alkalmassá teszi őket a későbbiek során felmerülő gyakorlati problémák megoldásához szükséges speciális elméleti ismeretek elsajátítására, a szakirodalom használatára, az új ismeretek hatékony alkalmazására.

A széles spektrumú képzésnek a hallgatók, az oktatók és az egész képzési rendszer szempontjából megvannak a nehézségei, hiszen - a polgári felsőoktatásban elképzelhetetlen módon - egyidejűleg egymástól távoli villamosmérnöki szakterületek ismeretanyagát kell megfelelő színvonalon átadni illetve elsajátítani. Megítélésünk szerint azonban a befektetett energiák hosszú távon biztosan meghozzák az eredményeket.

Jelen munka elsősorban a képzés villamosmérnöki (szakmai) oldalát vizsgálja. Tudatában vagyunk annak, hogy a leírtak minden igyekezetünk ellenére számos kritikai észrevételre adhatnak okot, hiszen azok egyfajta véleményt tükröznek. Arra kérjük az olvasókat, hogy észrevételeiket a megfelelő fórumokon, szakmai jellegű beszélgetések kapcsán hozzák nyilvánosságra vagy közöljék velünk és ezzel segítsék a villamosmérnöktisztek képzési színvonalának további emelését.

Differenciált (katonai) szakmai ismeretek

A villamosmérnöktisztek egyes szakirányokban végzett képzésekor alapvetően a differenciált (katonai) szakmai ismeretek tanulmányi területhez tartozó tantárgyak biztosítják a különböző szakirányokra jellemző speciális villamosmérnöki ismereteket. Elsősorban ezen a tanulmányi területen jelentenek a NATO-hoz való csatlakozás képzési vonzatai komoly kihívást. Ezzel kapcsolatban két - az oktatás megfelelő színvonalát veszélyeztető - problémára szeretnénk felhívni a figyelmet:

a) A várhatóan bevezetésre kerülő új eszközök, elvek oktatásánál mindig figyelembe kell venni a differenciált (katonai) ismeretek tanulmányi területéhez tartozó tantárgyaknak a villamosmérnöki tudásszint elérésében játszott fontos szerepét. Például a típusismeret jellegű tantárgyak keretein belül elsajátított ismeretek a gyakorlati készségek megszerzése mellett a hallgatók elméleti ismereteit is erősítik. A különböző gyakorlati módszerek alkalmazása közben lehetőség van a megszerzett elméleti tudás alkalmazhatóságának bemutatására, új, speciális elméleti ismeretek szerzésére, a szakmai látókör bővítésére. Éppen ezért nagyon vigyázni kell arra, hogy a tanulmányi területhez tartozó tantárgyak oktatásában a “hogyan kell bekapcsolni, hogy működjön?” szemlélet - esetleg objektív okok miatt - teret ne nyerjen.

b) Biztosítani és fejleszteni kell a szakirányú ismeretek megfelelő színvonalú elsajátításához feltétlenül szükséges számítástechnikai lehetőségeket. A várhatóan rendszeresítésre kerülő eszközök és az azokhoz kapcsolódó elméleti ismeretek színvonalas oktatása jó számítástechnikai háttér nélkül nehezen elképzelhető.

Szakmai törzsanyag

Az ehhez a tanulmányi területhez tartozó tantárgyak oktatásának fő célja - az általános villamosmérnöki ismeretek elsajátíttatása és a korszerű mérnöki szemléletmód megalapozása mellett - az egyes szakirányok szakmai alapozásának biztosítása. A szakmai törzsanyag tantárgyainak tananyaga és oktatásuk szintje nagymértékben meghatározza főiskolánk villamosmérnök-képzésének színvonalát. Amellett, hogy az ehhez a tanulmányi területhez tartozó tantárgyak oktatásánál biztosítani kell a szakmai közvélemény által elvárt villamosmérnöki alaptudás elsajátítását (a polgári főiskolákon oktatott tananyaggal, illetve ismeretszinttel a villamosmérnök-képzésen belül itt van lehetőség az egyértelmű összehasonlításra), a villamosmérnök-hallgatók ezen a tanulmányi területen belül találkoznak először a konkrét mérnöki gondolkodás alapjaival. Ezért rendkívül fontos a tanulmányi terület tantárgyainak tematikáiban megjelenő egységes szakmai színvonal és szemlélet. Megítélésünk szerint ezekért egyértelműen az elektronika tanszék vezetőjének kell - megfelelő hatáskör biztosítása mellett - felelőséget vállalnia. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy valamennyi idetartozó tantárgyat az elektronika tanszék oktatóinak kell oktatni, vagy hogy a tematikák tartalmának teljes mértékben minden szakirányban azonosnak kell lennie. A tematikákban megjelenő egységes szakmai színvonalat azonban csakis az egyszemélyi felelőség biztosíthatja, hasonlóan ahhoz, mint ahogy a differenciált (katonai) szakmai ismeretek szakmai színvonaláért a szakirányfelelős felel.

A villamosmérnök-képzés néhány sajátossága

A főiskolánkon folyó villamosmérnök-képzéssel szembeni jövőbeni elvárásokat figyelembe véve - bár az egyes szakirányokhoz kapcsolódó új szakmai kihívások még csak nagy vonalakban rajzolódtak ki - kitapintható néhány olyan képzési feladat, melyekkel feltétlenül foglalkozni kell, és amelyek fontosságát mutatja, hogy azok sok szempontból összecsengnek a villamosmérnök-képzéssel foglalkozó egyéb intézmények problémáival. Ezt támasztják alá az ilyen intézményekben folyó műhelymunkák eredményei, a szakmai egyesületekben elhangzó vélemények, a különböző formákban megjelenő publikációk, valamint saját kutatásaink is. Az alábbiakban néhány, a főiskolánk villamosmérnök-képzése szempontjából fontos általános kérdéssel foglalkozunk, különös tekintettel a szakmai törzsanyagra.

a) Komplex villamos rendszerek

Az egyik alapvető villamos szabvány (MSZ 1600) a komplex villamos berendezés fogalmát a következőképpen definiálja: komplex az a villamos berendezés, amely nem sorolható sem a gyengeáramú, sem az erősáramú berendezések közé. A villamosmérnökökÇ20-Ç20így a főiskolánkon végzett villamosmérnök-hallgatók - döntő többsége komplex berendezések (rendszerek) üzemeltetésével, tervezésével foglalkozik. Az ilyen rendszereknél - a műszaki-gazdasági szempontokból optimális megoldások keresése mellett - főleg a várható hiba jellegét, pusztító hatását, a különböző villamos, elektronikai, hírközlési paraméterek megváltozásait figyelembe vevő, egyedi mérlegelésekkel kell eldönteni, hogy az erősáramú, a gyengeáramú, vagy mindkét fajta rendszerre vonatkozó előírásokat kell-e teljesíteni.

Az erősáramú berendezésekre vonatkozó előírások általában a nagyobb zárlati teljesítmény, a beálló hibákkal kapcsolatos energia, a közvetlenebb életveszély miatt szigorúbbak. A gyengeáramú berendezésekre vonatkozó előírások elsősorban a különböző jeltorzító hatásokat igyekeznek kiküszöbölni (természetesen például az érintésvédelemnél itt is be kell tartani az ilyen berendezésekre vonatkozó speciális szabályokat). Egyértelmű, hogy a komplex villamos rendszerekkel kapcsolatban nem lehet csak erősáramú vagy csak gyengeáramú szemlélettel feladatot végrehajtani. A mindkét szemléletmódot egyenrangúnak tekintő, a rendszerszemléletű feladatmegoldást elő~térbe helyező villamosmérnöki gondolkodásnak kell érvényesülnie. A probléma fontosságát mutatja, hogy például az MSZ 1585 üzemi munkák végzésére szakképzett személynek csakis erősáramú képesítéssel is rendelkező személyt fogad el.

A villamosmérnök-képzést végző felsőoktatási intézményekben a fentiekben vázolt felfogás az elmúlt 15-20 évben háttérbe szorult (sokak szerint a villamosmérnököktől elvárható mérnöki szemlélet színvonalcsökkenésének egyik oka itt keresendő), ma már azonban egyre több helyen foglalkoznak a hallgatók ilyen irányú szemléletének erősítési lehetőségeivel. Ennek a felfogásnak fokozott szerepet kell biztosítani főiskolánk villamosmérnök-képzésében is, egyrészt a szakirányok várható igényei miatt, másrészt az általános villamosmérnöki tudásszint és alkalmazói készség emelésének elősegítésére.

A fenti felfogás megalapozásában, elmélyítésében alapvető szerepe van a szakmai törzsanyaghoz tartozó tantárgyaknak. Így például a mérnöki alapismeretek és minőségbiztosítás tantárgyon belül a rendszerelméleti módszerek megismertetésével, alkalmazási lehetőségeik bemutatásával (különös tekintettel a “kemény” és “puha” rendszervizsgálati módszerekre), az energetika tantárgyon belül az elektronika és teljesítményelektronika kapcsolatrendszerének elemzésével. A hallgatók korszerű műszaki szemléletének megalapozását nagymértékben erősíteni fogja a minőségbiztosítás - ezen belül elsősorban a szolgáltatás minőségbiztosításának - rendszerszemléletű oktatása (például a P/p modell magában foglalja a mérnöki tevékenység szempontjából igen fontos rendszertervezési és szervezeti stratégiák problémakörét is).

A komplex rendszerekkel kapcsolatban feltétlenül foglalkozni kell a villamos~mérnök-képzésen belüli érintésvédelem témakör oktatásával. A tervezői vagy üzemeltetői gyakorlattal rendelkező villamosmérnök számára ugyanis egyértelmű, hogy egy bármely szakirányban végző hallgató a mérnöki tevékenysége megkezdésekor első szakmai feladatai között találkozni fog az érintésvédelemhez kapcsolódó feladatokkal. És a tét nem kicsi: egy ilyen feladat rossz megoldása az esetleges anyagi kár mellett emberi életeket veszélyeztethet. Ezért el kellene gondolkodni azon, hogy nem lenne-e célszerű az érintésvédelem oktatását egységesíteni. Ezt az oktatást - amennyiben rendelkezésre állna a kb. 15 tanóra - az elektronika tanszék fel tudná vállalni. Az energetika tantárgyon belül ugyanis az új tematika szerint feldolgozásra tervezett alapelvek (például a szimmetrikus összetevők módszere) - ezek nélkül nem érthetők meg az elvárható szinten a korszerű érintésvédelmi módszerek - felhasználásával rövid idő alatt megvalósíthatnánk a közelmúltban kialakított energetikalaboratóriumban egy minden igényt kielégítő, gyakorlati feladatok szimulálására és konkrét érintésvédelmi mérések elvégzésére alkalmas mérőrendszert. A mérőrendszer beruházást nem igényelne, viszont felhasználható lenne - akár a villamosmérnöki képzésen kívüli - oktatásra, különböző továbbképzésekre.

b) Digitális rendszerek

A különböző digitális rendszerek elméleti és gyakorlati kérdéseinek oktatása a főiskolánkon folyó villamosmérnök-képzésben egyre nagyobb szerepet játszik. Az ilyen rendszerek elméleti alapjainak tisztázása, a gyakorlati alkalmazások számára rendkívül fontos üzemi paraméterek értékelése sok tekintetben alapvetően eltérő szemléletmódot kíván a még mindig lényeges szerepet játszó analóg rendszereknél megszokotthoz képest. Ennek egyik fontos következménye az, hogy a tananyagban néhány fontos változtatást mindenképpen végre kell hajtani.

Többek között a diszkrét idejű hálózatok alapjainak oktatását a közeljövőben be kell építeni a szakmai törzsanyag tananyagába. Ideálisan erre elsősorban a villamosságtan tantárgyon belül kerülhetne sor, ahol kialakítható lenne az egyenáramú-színuszos áramú-periodikus áramú-általános áramú-diszkrét idejű hálózatok blokkja. Erre a megoldásra azonban a villamosságtan tantárgyban rendelkezésre álló tanórák korlátozott száma miatt sajnos nem kerülhet sor. Ezért valószínűleg a mérnöki alapismeretek és minőségbiztosítás tantárgy keretein belül oldjuk meg a feladatot, a rendszeregyenletek tárgykörben (a témakör ilyen feldolgozása sincs ellentmondásban a műszaki felsőoktatás gyakorlatával). Mivel a szakmai törzsanyagon belül elsősorban az elvi kérdések tisztázására kerülhet sor, a differenciaegyenletekkel történő tárgyalásmód a legcélszerűbb. Ezzel a módszerrel korrekt módon lehet tisztázni a szorzó, a késleltető és az összegző funkcióit, azaz a téma elvi alapjait. Természetesen az ilyen tárgyalásmódhoz a hallgatóknak ismerni kell a - jelenleg a matematika tantárgyon belül nem oktatott - differenciaegyenletek elméleti alapjait.

A téma speciális területeit (például a digitális szűrőket) a szakirányok igényeinek megfelelően a differenciált szakmai ismeretek tanulmányi területhez tartozó tantárgyakon belül célszerű oktatni, itt azonban már elkerülhetetlen a z transzformáció, valamint a - diszkrét és folytonos időtartományt összekapcsoló - bilineáris transzformáció alkalmazása. Ezen témák oktatása feltételezi a hallgatók megfelelő komplex függvénytani ismereteit. A komplex függvénytani alapismereteket a matematika tantárgyon belül kell elsajátíttatni, azonban a z transzformációs módszer alapjainak oktatását, valamint a komplex függvénytani transzformációk műszaki jelentőségének tisztázását a szakmai törzsanyag automatika tantárgyán belül célszerű megoldani. Hiszen itt - az általánosan elfogadott szakmai szintnek megfelelően - a digitális (mintavételes) szabályozó rendszerek kapcsán a témával mindenképpen foglalkozni kell (erre a megemelt óraszám lehetőséget is ad). Az automatika tantárgyat jelenleg az egyes szakirányok saját maguknak oktatják. Belátható, hogy ennél a tantárgynál is mennyire fontosak az egységes színvonallal és szemlélettel kapcsolatban az előzőekben leírtak.

A digitális rendszerek - a gyakorlat számára is rendkívül fontos - információelméleti leírásának (elemzésének) megértése és alkalmazása egy szintig minden villamosmérnök-hallgatónál elengedhetetlen. Az egységes szemlélet és ismeretanyag ebben az esetben is rendkívül fontos. A téma feldolgozására a szakmai törzsanyag tanulmányi területhez tartozó - megemelt óraszámú - hírközlés tantárgyon belül van lehetőség. A tantárgy oktatásával kapcsolatban azonban ismét fel kell hívnunk a figyelmet a matematikai háttér fontosságára: a korszerű, megfelelő színvonalú tananyag elsajátításához a jelenleginél mélyebb valószínűségszámítási ismeretekkel kell rendelkezniük a hallgatóknak.

Az eddigi vázlatos fejtegetések is mutatják, hogy a digitális rendszerek főiskolai szintű oktatása igen összetett feladat, melyben a műszaki tartalom mellett - a műszaki felsőoktatásban megszokott módon - fontos szerepe van a matematikai ismereteknek is. Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, hogy nem az oktatás “elelméletiesedéséről” van szó, hanem arról az objektív szükségszerűségről, amely a villamosmérnöki szakma bizonyos területein nélkülözhetetlené teszi a matematika egyes ágainak mélyebb ismeretét. Mint már arról az előbbiekben szó volt, az ezzel kapcsolatos feladatok megoldása nem várható el csak a matematika tantárgy által biztosított ismeretanyagtól. Fel kell vállalni - a műszaki felsőoktatásban megszokott módon - elsősorban a szakmai törzsanyag tanulmányi területhez tartozó tantárgyakon belül, a matematika tantárgy által biztosított ismeretanyagra támaszkodva, a speciális matematikai ismeretek megfelelően súlyozott oktatását. Természetesen ezeket a matematikai problémákat mindig “mérnöki” szemlélettel kell tárgyalni, ügyelve a szükséges elméleti mélységre, az elhanyagolások műszaki következményeire ... stb. Ezzel a kérdéskörrel a dr. ZsigmondÇ20Gy.-Zalay M.: Digitális rendszerek oktatásának matematikai problémái című tanulmány (BJKMF, 1996) bővebben foglalkozik.

c) A számítástechnika alkalmazása

A számítástechnikai eszközök megfelelő színvonalú alkalmazása nélkül a korszerű villamosmérnök-képzés elképzelhetetlen. A differenciált (katonai) ismeretek tanulmányi területtel kapcsolatban erről már volt szó. Az ottani megállapítások egyértelműen vonatkoznak a szakmai törzsanyag tanulmányi terület tantárgyaira is. Ezen a tanulmányi területen alapvetően fontosnak tartjuk a korszerű és hatékony “megvalósítás-mérés-számítógépes analízis-kiértékelés” koncepció alkalmazását. Ennek a koncepciónak az egységes megvalósulása nagymértékben hozzájárulna a villamosmérnök-képzés keretein belül folyó szakmai alapozás hatékonyságának és színvonalának emeléséhez. Amellett, hogy segítené a hallgatók villamosmérnöki készségének és tárgyi tudásának megszerzését, lehetőséget nyújtana a számítástechnikának a műszaki feladatok megoldásához (nem csak szövegszerkesztéshez) szükséges szemléletmód magasabb színvonalú megalapozásához.

A villamosmérnök-képzésen belül a szakmai törzsanyag és a differenciált (katonai) szakmai ismeretek tanulmányi területekhez tartozó tantárgyakat oktató valamennyi tanszéknél szükség van a számítástechnikai eszközök (hardver és szoftver) fejlesztésére. Ennek feltételeit - a villamosmérnök-képzés színvonalas megvalósítása érdekében - minél előbb főiskolai szinten kell megteremteni. A különböző pályázatok adta lehetőségekkel is élni kell, ismerve azonban a felsőoktatásban kialakult “sok az eszkimó, kevés a fóka” helyzetet, azokra ezekben a rendkívül fontos fejlesztési kérdésekben nem lehet túlságosan számítani. A különböző tanszékek ilyen irányú igényei eltérőek. De például az elektronika tanszéken kb. 1,5 M Ft számítástechnikai beruházással már kialakítható lenne a fentiekben említett “megvalósítás-mérés-számítógépes analízis-kiértékelés” koncepció.

A tananyag elrendezéséről és a levelező oktatásról

A villamosmérnöki szak tananyagának elrendezése megfelel a 157/1996 (X.22) sz. kormányrendeletnek. A tantárgyak megnevezése - legtöbb polgári főiskolához hasonlóan - néhány helyen eltérést mutat a rendeletben megjelenttől. Ez azonban nincs ellentétben a rendelet szellemével, nem befolyásolja a képzés céljainak megfelelő tartalmi és követelményszintet. Sajnos az óra- és vizsgatervben - döntően objektív okok miatt - nem sikerült a tantárgyak egymásra épülését tökéletesen megoldani. Ez a tematikák kialakításánál, az oktatómunkában nehézségeket fog okozni. Ezen a téren - különösen a kötelezően bevezetésre kerülő kreditrendszer kialakítása kapcsán - még sok egyeztetésre, kompromisszumra lesz szükség.

A BJKMF-en belül az 1998/99-es tanévben levelező formában is folyik villamosmérnök-képzés. Két csoportot indítottunk, az egyik csoportban a középiskolai végzettséggel rendelkező hallgatók 4 év alatt szerezhetik meg a villamosmérnöki diplomát. A másik csoportban a katonai felsőoktatás keretében 3 év alatt szakirányú főiskolai oklevelet szerzett tiszteknek biztosítunk lehetőséget villamosmérnöki oklevél szerzésére. Az utóbbi esetben a tanulmányi idő 1 év.

A levelező oktatásban általában érvényesek azok a szakmai szempontok, amelyeket a fentiekben elemeztünk. Ez a képzési forma azonban a nappali oktatásban megszokottól eltérő szakmai és komoly módszertani feladatok elé is állítja az oktató tanárokat, illetve a képzési dokumentumok kidolgozóit. A körültekintő, színvonalas munkával létrehozott tanterv (4 évfolyamos levelező oktatás főiskolánkon még nem volt) biztosítja a felsőfokú ismeretszint elsajátítását. Komoly gondot jelent azonban az, hogy - bár a tantárgyak egymásra épültségét elfogadható módon sikerült megoldani - az elkészült tematikáknak megfelelő órarendek kialakítása nehézségekbe ütközik elsősorban a nagymértékű tanári leterheltségek miatt.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. A villamosmérnöki szak tanterve nappali tagozatos tisztképzés számára (BJKMF); Bp., 1997

2. Dr. Zsigmond Gy.: A mérnöki alapismeretek oktatásának néhány kérdése, különös tekintettel a villamosmérnök-képzésre

3. Dr. Zsigmond Gy.-Zalay M.: Digitális rendszerek oktatásának matematikai problémái (BJKMF tanulmány); Bp., 1996

4. Dr. Zombory L.-Dr. Veszely Gy.: Diszkrét idejű hálózatok; Tankönyvkiadó, Bp., 1987

Vissza a lap elejére