A szerződés biztosítja, hogy a EBESZ megfelelő intézményei válságmegelőző és -kezelő erőfeszítéseik során megfigyelő repüléseket hajtsanak végre, illetve felhasználják az ilyen típusú repülések eredményeit. A szerződés hatálybalépése után rövid előrejelzési idővel, a legkorszerűbb, éjjel-nappali, minden időjárási körülmények között alkalmazható érzékelő műszerekkel kezdték meg a megfigyelő repüléseket.

Az eddigiek száraz tényeken alapulnak, a további értékelési szempontok viszont, nevezetesen a távérzékelés, vagyis a konkrét katona-technikai oldal már másként értékelhető.

Érdekesség az, hogy nem tudtak megegyezni az érzékelők felbontóképességét, valamint a létrehozandó adatbankot illetően, pedig a szerződés szerint a Magyar Köztársaság, mint a Szerződés egyik letéteményese legyen a Nyitott Égbolt adatbankjának kezelője.

Sajnos az adatbankkal kapcsolatos tevékenységeket a Tárcaközi Bizottság - a KÜM javaslatára, pénzügyi és műszaki problémák miatt - 1997 novemberében csak az OS-NOFES szoftver karbantartására korlátozta.

Érdekes az a tény is, hogy az 1991 májusában Magyarország és Románia bilaterális Nyitott Égbolt megállapodást írt alá, amelyet az Országgyűlés a 44/1991. (IX.6.) határozatával megerősített. [4] A megállapodás 1992. február 27-i hatálybalépése óta a felek egymás területe felett megfigyelő repüléseket hajtanak végre.

“A megfigyelő repüléseket a magyar fél egy átalakított AN-26T, a román fél AN-30 típusú repülőgéppel hajtja végre, amelyek a francia hadseregtől kapott OMERA-33 típusú sorozatfelvevő ikerkamerákkal vannak felszerelve. A berendezések technikai színvonala a multilaterális Nyitott Égbolt szerződés következményeit (?) nem elégíti ki, de a kétoldalú megállapodásnak megfelelnek.” [1]

Más megközelítésben (1998. március) “1991 óta fejlesztés nem volt ... a Nyitott Égbolt szerződés előírásainak nem felelnek meg”. [5] Az idézett cikkben (1995) a megállapodás óta a magyar fél eddig 8, a román fél 7 megfigyelő repülést hajtott végre.

Figyelemre méltó az a tény is, hogy a megállapodásban a repülési távolságot 1600 km-ben és a repülési időt 4 órában határozták meg.

A multilaterális szerződés IV. cikke kimondja: (ha a korábbiak másképpen nem intézkednek) “A megfigyelő repülések csak a következő kategóriákba tartozó érzékelő műszerekkel szerelhetőek fel:

(D) oldalra néző szintetikus nyílású radar (SAR)”. [2]

A felsorolt műszerek bármelyikét lehet használni azzal a kitétellel, hogy valamennyi “a Részes Államok számára a kereskedelemben beszerezhető”!?[4]

Figyelemre méltóak a fent említett érzékelő műszerekre alkalmazott korlátozások is.

(A) A terepi felbontás nem lehet jobb 30 cm-nél, a legkisebb föld feletti magasságon, továbbá biztosítani a terep lefedését (nem folyamatos) a repülési útvonaltól mindkét oldalon 50 km-re.

(B) A terepi felbontás nem lehet jobb 30 cm-nél.

(C) Az IRLS esetén a terepi felbontás nem lehet jobb 50 cm-nél azon a legkisebb föld feletti magasságon, melyet egy berendezésre határoztak meg.

(D) A SAR esetén az impulzus válaszfüggvényből számított terepi felbontás nem lehet jobb három méternél és 5 méternél jobb felbontás nem megengedett, valamint egyetlen radar egységgel, amely 25 km-nél nem szélesebb sávot fog le a repülőgép bármely oldalán, egy időben mindkét oldalon nem megengedett a képalkotás.

A képalkotásnak megfelelő ábrák bizonyítják, hogy a repülés megengedett alsó és felső határát, illetve a kamerák beállítási szögét pontosan meghatározzák.

Mindezek alapján kell értékelni a megszerzett adatokat. Az előbbiek figyelembevételével két értékelési szempontra hívom fel a figyelmet, melyek technikai jellegűek ugyan, de kétségbe vonhatják a szerződés céljainak eredményességét és azok elérését.

Az első az, hogy az értékelés és az azokból következtetések levonása csak a megfelelő adatbank létrehozásával és az adatok kölcsönös, folyamatos összehasonlításával lehetséges. Ennek jó alapot szolgáltathat az adott területről készített digitális terepmodell továbbfejlesztése is.

A repüléseknek és az az alatt végzett adatszerzésnek csak akkor van értelme, ha biztosítja, és bizonyítja a nyitottságot, ha adatokon alapul és nem gesztus értékű repülésekről van szó.

A második szorosan a távérzékeléshez kapcsolódik és az egész elektromágneses spektrum felhasználásán (kihasználásán) alapul, mivel teljes képet csak az összes érzékelő adatainak az összevetéséből lehet kapni. Ezen megállapítás a korábban feldolgozott virtuális kérdéskört érinti, melyet csak a meghatározott mérési adatok alapján lehet feloldani. Gyakorlatilag, amit szerződés is rögzít, az érzékelők egy időben történő alkalmazása rendkívül fontos, mely egyértelműen biztosítja a bizalomerősítést és a nyitottságot.

Jelenleg a felsorolt négy rendszer közül a részes államok többsége eggyel sem rendelkezik.

A Nyitott Égbolt és az objektumok meghatározása

A távérzékeléssel történő objektummeghatározás lehetőségeit a Nyitott Égbolt keretében végrehajtott mérésekkel lehet igazolni. A fedélzeti aktív mikrohullámú távérzékelés jelentőségét, annak technikai megoldásait a mérések teljes mértékben igazolják [2], mivel a SAR és a IRLS rendszerek képesek az objektumok típusát, illetve helyét nagy pontossággal meghatározni. Katonai szempontból potenciálisan nagy felbontó- és helymeghatározó képességgel rendelkeznek, a továbbiakban pedig, ha esetleg “kereskedelemben” is beszerezhetőek ezek a fedélzeti rendszerek, akkor előfordulhat az az eset, hogy az elektronikai hadviselés célobjektumait is képezik(hetik). A fedélzetről történő objektum- és helymeghatározással tehát más esetekben is számolni kell. Ezen esetek részletei adott időszakban (válság I, válság II) messzire vezetnek és nagyobb követelményeket is állíthatnak. [7]

A hitelesítő, bevizsgáló, valamint bemutató kísérletsorozat, melyhez hitelesített sarokreflektorokat, valamint valós harcrendi elemeket használtak fel, bizonyította, hogy a SAR-ral végzett mérések lehetőséget adnak az objektumok mindenidős távérzékelésére és helyük pontos meghatározására.

A bevizsgáló és hitelesítési kísérlet sorozatot a kiskunlacházai repülőtér körzetében végezték el, a fedélzeti STAR-1 típusú SAR lokátorral, melynek technikai adatai a következők:

Frekvencia: 9375 MHz

Impulzus hossz: 30 ms

Impulzus teljesítmény: 2 kW

Antennaerősítő: 30 dB

Fedélzeti rendszer

Teljesítményigény: 6 kVA (28 V)

Képméret: 6 vagy 12 m (3 x 3 m)

Képelőállítás: 10-20 s (késés)

Rendszertömeg: 500 kg

Antennaméret: 1,2 x 0,3 m

Repülési magasság: 8500 m

Repülési sebesség: 450 km/h

Felderítési távolság: 70 km (értékelés!)

A fedélzeti rendszeradatok igazából nem meglepőek, tulajdonképpen korábbról is ismertek voltak. Talán az impulzus hossza meglepő, de ez is bizonyítja azt, hogy az érzékenység növelése volt a cél, technikailag viszont nagymértékben növelték a vevő dinamikai tartományát, mellyel a fedélzeti rádiólokátor zavarvédettsége már nem kielégítő. Számomra a mérés és kísérletsorozat olyan tanulságokkal szolgált, hogy a különböző méretű sarokreflektorokkal lehetővé vált a fedélzeti rádiólokátorok felbontóképességének definiálása, illetve a térbeli és a vonalas távolságfelbontás analizálása. A hitelesítést eredeti dokumentumok felhasználásával a következő ábrák szerint végezték, ahol fontos elemnek tekintették a repülési irányt és a repülési magasságot, melyek nagymértékben befolyásolták a besugárzás szögét. [7]

Az ábrák alapján megállapítható, hogy a hitelesítés jól tükrözi a sarokreflektorok alkalmazásának sokrétű lehetőségeit és azt, hogy nagymértékben alkalmazhatóak az álcázások biztosítására.

Az is igaz, hogy a tájékozódást is nagymértékben elősegítheti, jó irányt mutat, tehát másra is használható ... esetleg más rendeltetésű alakulatok (mélységi felderítők) feladatainak ellátására is (hordozható formában) alkalmas lehet.

Ezért fontos, hogy az ellenőrzést csak a teljes frekvenciatartomány felhasználásával érdemes végrehajtani. Ha ez nem így történik, gyakorlatilag az egész mérés teljes mértékben értelmetlenné válik. Nem is említve a mérés költségkihatásait. Nem arról van szó, hogy meg kell szüntetni a méréseket, hanem hogy értelmet kell adni és ki kell használni a technikai lehetőségeket. Amennyiben nem rendelkeznek a méréshez a megfelelő technikai feltételekkel, akkor tényleg nincs értelme.

A mért adatok lehetővé tették a sarokreflektorok adott fedélzeti rendszerhez kötött radar keresztmetszetének értékelését és azok megfigyelhetőségének az élhosszúság és a hullámhossztól való függőségét. A sarokreflektorok méréshez történő felhasználása lehetővé tette továbbá a rendszerek kalibrálását az álcázás és a mérési lehetőségek összevetését, sőt bizonyítottnak látszik a sarokreflektorok és a virtualitás összefüggése is. [7]

A sarokreflektorokkal létrehozható álcázás feloldható, ha a teljes elektromágneses dimenzió kihasználásra kerül, mert így látható az, hogy a valóság ott kezdődik, mikor mérhetővé tehető.

Idézve a mérési jegyzőkönyv tartalmát: “1992. X. 6-án egy nap késéssel a repülőtér ÉNY-i részére a nagybeton és a guruló beton közé a fűre egy MI-8 helikopter, egy FUG, egy Ural vontató és egy löveg lett telepítve (1. számú radar nagyítás)”. A kitűzési vázlat és a radarkép összehasonlítása (amit a másolat nem tud reprodukálni) bizonyította az adatok helyességét.

IRODALOM

1. Széles E.: A magyar és a román fegyveres erők az európai biztonsági folyamatokban; Új Honvédségi Szemle, magyar-román különszám, 1995

2. Badstöber F.: Open-Skies- Offener Himmel; WT 1993/5.

3. Mader R.: Der deutche Beitrag zur Impleamentierung des Vertrages über den Offenen Himmel; Truppenpraxis, 1995/8.

4. Előterjesztés a Magyar Kormányhoz l. sz. mell. a K-137/11. 1992. HM számhoz

6. Kozma B.: A Nyitott Égbolt szerződés és a magyar-román Nyitott Égbolt megállapodás; Összeállítás, 1998. márc.

7. Nagy P.: A virtuális valóság és a távérzékelés katonai aspektusai; Hadtudomány, 1998/1.

8. Nagy P.-Várhegyi I.: Az elektromágneses dimenzió és a biztonságpolitika kapcsolatrendszere; Új Honvédségi Szemle, 1992/6.

Vissza a lap elejére