TÁRSASÁGI ÉLET

A Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) 1990. decemberi megalakulása óta jelentős utat tett meg. Az akkor kitűzött célok nagyrészt megvalósultak, illetve a megvalósulás stádiumában vannak. A hadtudomány művelése folyamatos tevékenységet igénylő feladat. Nyolc évvel ezelőtt olyan célt tűzött ki maga elé, amely aktualitásából ma sem vesztett szinte semmit, legfeljebb azóta egy sor megoldott elméleti probléma fényében még tisztább az út, amelyen haladnunk kell.

Amikor társaságunk megalakítására hoztunk döntést, világosan láttuk, hogy az elmúlt évtizedek alatt kevés lehetőség nyílt a problémák tényleges feltárására, ezért elsődleges feladatunk volt, hogy más tudományos intézményekkel és műhelyekkel együttműködve segítsük a magyar hadtudományt kiemelni abból a helyzetéből, amelyben korábban volt. Elismert fórumot kívántunk biztosítani a tudományos életnek, eltökélt szándékunk volt, hogy szolgálva a honvédelem ügyét, segítsük mindazon társadalmi, állami és katonai szervezeteket, amelyek hazánk biztonságával, védelmi képességének fejlesztésével, a hadtudomány elméleti és gyakorlati kérdéseinek kutatásával foglalkoznak. Hozzá kívántunk járulni a magyar hadtudomány sokoldalú fejlesztéséhez, a biztonságpolitika és a honvédelmi politika alakításához, s ahhoz, hogy a hadtudomány különböző területein lehetőségeinek megfelelően segítse a tudományos gondolkodás fejlődését, a honvédelem sokoldalú feladatainak teljesítését.

Társaságunk 1991-ben fogalmazta meg alapszabályát, amelyben célját az alábbiakban határozta meg: “Az MHTT célja a hadtudomány és a kapcsolódó más tudományterületek iránt érdeklődő és tudományos igénnyel foglalkozó vagy foglalkozni kívánó állampolgárok összefogása a hadtudomány fejlődésének szolgálatában, a tudományos eredmények gyakorlatban történő alkalmazásának segítése, valamint tagjai szakmai ismereteinek bővítése, fórum biztosítása részükre, munkájuk és a szakterület eredményeinek elismerése és elismertetése.”

Konferenciák, szakszemináriumok, vitaülések stb. rendezésével igyekeztünk céljainkat megvalósítani, folyamatosan figyelemmel kísérni a hadtudomány fejlődési folyamatait; a hadművészet fejlődésére vonatkozó ismeretek, a hadtörténelmi események feldolgozásával és közreadásával segíteni e folyamatok megértését. Tagjaink útján aktívan részt vettünk az oktatás fejlesztésében, a hadiipar történeti emlékei~nek feldolgozásában, szakvélemények készítésében és számos egyéb tudományos tevékenységben.

Szakfolyóiratunk, a Hadtudomány immár nyolcadik évfolyamánál tart, évente négyszer jelentkezik. Cikkei mind a szakma képviselői, mind az érdeklődők körében általános elismerést szereztek. Szerzőink színvonalas írásokban dolgozták és dolgozzák fel a biztonságpolitika, a hadtudomány-hadügy, a rendvédelem és a honvédelem számos más területének érdeklődésre számot tartó kérdéseit.

Társaságunk országos és szakmai konferenciákat rendezett: - A hadtudományról és hazai művelésével kapcsolatos feladatokról (1991. október 26-án); - A védelmi hadművelet elméleti és gyakorlati kérdéseiről (a SZCSP és a székesfehérvári szekciója rendezésében (1993. május 25-én); - Hazánk biztonságpolitikájáról, honvédelmi politikájának, belső rendje védelmének és az állampolgárok védelemmel kapcsolatos magatartásának alapkérdéseiről (1993. november 17-19-én); - A gazdaság és a védelem kapcsolatáról (1995. május 10-én); - Politika és honvédelem, a hadsereg és a társadalom kapcsolatáról (a társaság megalakulásának ötödik évfordulóján, 1995. december 4-én) tartott ünnepi tudományos ülés; - A NATO-hoz való csatlakozás kérdéseiről (nyilvános fórum 1996. február 10-én); - A nemzeti katonai stratégiáról és az integrációról (a HM Oktatási és Tudományszervező Főosztállyal közösen, 1997. október 10-11-én); - A Magyar Köztársaság katonai stratégiájáról (1998. március 19-én).

A fenti rendezvényeken kívül a szakosztályok fórumain számos fontos kérdés megvitatására került sor, s ezek is nagy érdeklődés mellett zajlottak.

Társaságunk tagjainak egyik jelentős szellemi terméke az 1995-ben kiadott Hadtudományi Lexikon, amelynek két kötetében mintegy 5000 címszó, 4000 szócikk és 1000 utaló címszó szerepel. A közelmúltban megjelent a Lexikon CD változata is, amelynek országos terjesztése megkezdődött, s úgy tűnik, van iránta érdeklődés. A következő évek egyik feladata lehet a lexikon tartalmának korszerűsítése és bővítése, és két-három év múlva CD-n egy korszerűsített változat megjelentetése. Célszerű azt is megfontolni, hogy ha anyagi fedezetet sikerül rá szerezni, akkor egy 60-80 oldalas kiegészítést készítsünk az 1995. évi kiadványhoz, amelyben annak tartalmát felújítva, az utóbbi három-négy év változásait, új fogalmait adnánk közre.

Ezeréves államiságunk megünneplésével kapcsolatban vannak elgondolások, sőt megkeresések is. Ezek főleg arra vonatkoznak, hogy egy történelmi áttekintést nyújtó, olyan anyag összeállításában vennének részt szakembereink, amely a magyar államiság ezeréves múltját reprezentáló CD-n egy évezred hadtörténelmi és katonai vonatkozásait mutatná be néhány világnyelven. Úgy gondoljuk, hazánk történelmének a világgal való megismertetése terén sok tennivalónk van, s államiságunk ezer éve jó alkalom lehetne a hiányosságok pótlására.

Alapszabályunkban is kiemelt helyen szerepel a tudósképzés, a fiatal nemzedék hadtudományi kutatómunkájának segítése. Az intézőbizottság tervezi, hogy az elnökség elé terjeszti azon elgondolását, amely szerint a soron következő konferenciánkat a fiatal hadtudós-jelöltek fórumaként rendezzük meg. Szeretnénk megvitatni velük, miben látják alapvető feladataikat, milyen problémákkal küzdenek a honvédelmi feladatokra való felkészülésük során, s hogyan segíthetnénk még jobban felkészülésüket a jövő feladatainak ellátására.

Társaságunk életében nap mint nap számos probléma megoldása válik szükségessé. Fontos feladatnak tartjuk, hogy a szakosztályi munkában az utóbbi időben észlelhető visszaesést megállítsuk és a társaságunk életét alapvetően meghatározó szakosztályi munkát ismételten lendületbe hozzuk. A társadalomban tapasztalható változások természetes módon hatnak a mi közösségünk életére is. A változások esetenként egy-egy szakosztály vezetésében több személyt is érinthetnek, s a visszaesésnek ez is oka lehet. Esetenként azonban a vezetés határozatlansága, a tervek teljesítésének elhanyagolása is tapasztalható. Sürgős lépéseket kell tenni azon szakosztályok vezetőségének újraválasztására, ahol a vezetőség tagjai az utóbbi időben nem tudják funkcióikat gyakorolni, s új személyek megválasztásával biztosítani kell az adott szakosztály életének normális kerékvágásba terelést.

Úgy ítéljük meg, hogy az intézőbizottság és a szakosztályok vezetői közötti kapcsolat szorosabbá tételével, a szakosztályelnökök intézőbizottsági üléseken való megjelenésével és munkájukról való beszámolással, a gátló tényezők időbeni megvitatásával és közös erővel történő elhárításával sokat segíthetünk a szakosztályi élet mozgalmasabbá tételében. Az sem lenne rossz, ha maga a tagság is felemelné a szavát, amikor úgy érzi, hogy a vezetés többet tehetne a szakterület művelése, a tájékoztatás és főleg a munkatervben foglaltak végrehajtása érdekében.

A jogi és pénzügyi kérdések vonatkozásában is folyamatos változásnak lehetünk tanúi. A közelmúltban fogadott el a közgyűlés néhány változtatást annak érdekében, hogy a törvényes támogatás keretében a tagok közül sokan adójuknak 1%-át az MHTT számlájára utaltathassák át. Az első ilyen lehetőséggel, sajnos, nem tudtunk élni, mivel az alapszabályból hiányzott egy kitétel arról, hogy társaságunk nem állított és nem támogatott képviselőjelöltet az országgyűlési választások során. Ebben az évben a támogatás, miután a bíróság az alapszabály-módosítást elfogadta, már megérkezett számlánkra. Azonban ismét újabb megkötések születtek.

A korábbi években a közgyűlés alkalmával a szavazatképességhez a tagságunk 50%-a plusz egy fő soha nem jött össze. Ezért a közgyűlést néhány perces szünet után formálisan ismét összehívtuk, s így tettük azt határozatképessé. Mivel az Alkotmánybíróság ezt a módszert törölte a lehetőségek sorából, a szavazatképesség megteremtésére csak úgy van mód, ha a meghívón a közgyűlés szabályos összehívásával egyúttal megadjuk azt is, hogy szavazatképtelenség esetén 8 nap elteltével mikor kerül sor a közgyűlés másodszori összehívására. A fentiekben leírtak kötelező érvényűek, s természetesen új helyzetet teremtenek.

Először is kérdésessé teszik a közgyűlésnek, mint legfelső fórumnak a megtartását, vagyis felvetik a kérdést: nem célszerűbb-e, ha a társaság legfelső szerve a küldöttgyűlés vagy küldöttközgyűlés? A küldöttek 85-90%-a ugyanis eddig mindig megjelent a küldöttgyűlésen, s az alapszabályban megfogalmazott ilyen szövegváltoztatás esetén az előbbiekben említett huzavona kiiktatható lenne. Erről természetesen csak a jelenleg még érvényben lévő alapszabályunk szerinti közgyűlés dönthet, ezért az intézőbizottság javaslatot készít az elnökség részére, hogy a soron következő, március végére tervezett küldöttgyűlést megelőzően hívjon össze rendkívüli közgyűlést. Az alapszabályt ugyanis csak a közgyűlés, ebben az esetben a rendkívüli közgyűlés módosíthatja.

Az alapszabály módosításának igénye még egy változtatás miatt szükséges. A törvény előírja, hogy állami támogatást csak közhasznú tevékenységet folytató társaságok kaphatnak. AZ MHTT alapszabályában megfogalmazott, a hadtudomány művelésével kapcsolatos tevékenysége természetesen közhasznú, hiányzik azonban ennek a szövegben való megjelenítése. A törvény ugyanis előírja, hogy az alapszabálynak kötelezően tartalmaznia kell a “közhasznú szervezet” kifejezést.

Ezzel kapcsolatban felvetődnek egyéb gondolatok is. Például: ha a társaság legfelső fóruma a küldöttgyűlés, akkor jó-e a vezetés hároméves ciklusok szerinti választása, vagy jobb lenne a kétéves, esetleg négyéves választási ciklusra áttérni. Úgy gondolom, egy ilyen változatot is meg kellene vitatni a rendkívüli közgyűlésén.

A fentieken kívül természetesen számos, társaságunk életét előmozdító kérdés is szóba jöhet a küldöttgyűlésen. Például: társaságunk és szakosztályaink szervezeti élete, belső és külső kapcsolataink alakulása, eredményeink megitélése, a tájékoztatás, a pályázatok kiírásának rendszere, eredményességének megitélése, társaságunk életét, működését érintő más kérdések, problémák.

A fenti tájékoztatást azért tartottam szükségesnek előre a tagság tudomására hozni, hogy a március végére tervezett rendkívüli közgyűlésre és küldöttértekezletre mindenki megfelelően fel tudjon készülni, s ne akkor és ott kelljen ezekkel a problémákkal szembesülniük.

Dr. Szabó József,

az MHTT elnöke

A magyar tudomány napja

A magyar millecentenáriumi tudóstalálkozó 1996. június 18-i nyilatkozatában javasolta: a kormányzat állítsa tevékenységének tengelyébe a magyar nép tudásának, szakértelmének ápolását, növelését. S ennek “jelképteremtő gesztusaként” deklarálja Bolyai János születésnapját a tudomány napjává és azt országszerte ünnepelje meg. Az ötlet találkozott az MTA vezetésének elképzelésével, bár arra alkalmasabbnak tartotta november harmadikát, az MTA alapításának napját. Mérlegelve mindkét véleményt - az Akadémia kezdeményezésére - a Parlament és a kormányzat, a magyar és az egyetemes tudománytörténet igen jelentős kettős évfordulójához kötődő napot, minden esztendő november 3-át nyilvánította a Tudomány Napjává.

Bolyai János a temesvári erődítési igazgatóság mérnökkari alhadnagya - apjához írt 1823. november 3-i híres levelében - először számolt be “új találmányáról”, arról, hogy a “semmiből egy új, más világot teremtettem és a paralellákról egy új munkát adok ki”. A mérnöktudós a geometria felfedezésével alapozta meg a magyar tudomány nemzetközi elismertségét és hírnevét.

Széchenyi István a 4. huszárezred első lovasszázadosa a pozsonyi országgyűlés 1825. november 3-i ülésén birtokai egyévi jövedelmének felajánlásával segítette elő a Magyar Tudományos Akadémia megalapozását.

A két, máig ható híres november 3-i esemény két katonatiszt munkálkodásának: Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak és Bolyai Jánosnak, a legnagyobb tudósnak volt köszönhető. Azóta itthon és külföldön több ezren öregbítették a magyar tudomány hírnevét.

A magyar tudomány napja megünneplésére az MTA, a magyar tudományos élet, s ennek részeként a Magyar Honvédség is immár második alkalommal gazdag programokkal készült. Ennek részeként 1998. november 4-5-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Honvéd Vezérkar, a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium ünnepi hadtudományi rendezvénysorozatot szervezett.

A rendezvény célja volt: a magyar tudomány múltjának és jelenének áttekintése; a hadtudomány társadalmi elismertetésének és presztízsének növelése; a védelmi szféra tudományos műhelyei eredményeinek, a tudományos munka folyamatának, valamint a doktori képzés rendszerének bemutatása; a kiemelkedő tudományos teljesítmények elismerése; és a fiatalok tudományos érdeklődésének felkeltése.

A rendezvény első napján a Honvédelmi Minisztérium képviselőjének köszöntője után előadások hangzottal el. Dr. Ács Tibor: Hadtudósok és a Magyar Hadi Főtanoda, dr. Szilágyi Tivadar: A ZMNE-n folyó oktató és kutatómunka fő irányai és feladatai, dr. Kőszegvári Tibor: A doktori képzés helyzete az egyetemen. Az előadások után szakmai jellegű szekciókban (szárazföldi, légierő, hadművészeti, logisztikai, műszaki, védelemgazdasági) - a doktori programok vezetőinek elnökletével - az egyetem doktoranduszai mutatták be kutatási eredményeiket.

A rendezvény második napján az Egyetemi Tanács nyilvános ülésen ünnepélyes doktorrá avatásra, valamint tudományos díjak és elismerések adományozására került sor.

Dr. Homoki János, HM politikai államtitkár, Végh Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka, a Honvéd Vezérkar főnöke, dr. Szabó Miklós, a ZMNE rektora, dr. Horváth János ezredes, a HM oktatási és tudományszervező főosztályvezetője, Ambris József pv. ezredes, a PV fő~igazgatója, dr. Bakondi György vezérőrnagy, a Határőrség országos parancsnokhelyettese méltatták az alkotók munkáját. Kifejezve elismerésüket és köszönetüket a hadtudomány szolgálatában kifejtett tevékenységükért, közel száz kutatónak és tudományszervezőnek miniszteri díjakat, tiszteletdíjat és oklevelet adtak át.

Az elismertek között dr. Szabó József, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke és dr. Nagy Tibor ezredes, a HM Oktatási és Tudományszervező Főosztály osztályvezetője Zrínyi Miklós-díjat; Hollósi Nándor altábornagy, HVKF helyettes és Kiss Ernő nyá. ezredes Fáy András-díjat kapott.

Az MHTT elnöksége gratulál mindazoknak, akik e jeles napon tudományos munkásságuk, kutatási eredményeik és tudományszervező munkájuk elismeréseként miniszteri díjat és a rendező szervek vezetőitől tiszteletdíjat, oklevelet kaptak.

H. I.

Szakosztálytitkárok értekezlete

Az év végi zárással kapcsolatos teendők közül dr. Iván Dezső titkárságvezető szólt a szakosztályok évzáró közgyűlése megtartásának szervezeti és tartalmi feladatairól. Kérte, hogy a szakosztályközgyűléseket az Alapszabálynak megfelelően december 10-ig tartsák meg. A küldöttgyűlés előkészítése érdekében a szakosztályok munkájáról szóló értékelést, a pénzügyi elszámolást, az 1999. évi munkatervet és költségvetést december 15-ig adják le a titkárságra, mivel csak így biztosítható a küldöttgyűlés anyagainak időben történő elkészítése. Ne feledkezzenek meg a küldöttek megválasztásáról. Az alapszabály szerint a szakosztály fizető létszámának megfelelően, minden megkezdett 10 fő után egy küldöttet kell választani.

A titkári értekezlet eredményességét rontotta, hogy azon a szakosztályok fele nem képviseltette magát (a belügyi, az egészségügyi, a hadművészeti, a hadműveleti-harcászati, a határőr, a nemzetbiztonsági, a vám- és pénzügyőr, a vegyi védelmi és a védelemgazdasági szakosztály).

A szakosztályok rendezvényei

A biztonságpolitikai szakosztály 1998. november 5-i ülésén dr. Pirityi Sándor: A NATO déli szárnya címmel tartott előadást. (Az előadás alapjául szolgáló tanulmányt e számunk 17-30. oldalán közöljük.)

Bevezetőjében szólt a NATO szervezeteiről és integrált vezetési rendszeréről. Külön kiemelte a NATO főbb parancsnokságait: az Európai Szövetséges Főparancsnokságot, az Atlanti Óceáni Szövetséges Főparancsnokságot, valamint a Kanada-USA Regionális Tervező csoportot.

Az Európai Szövetséges Főparancsnokságon belül két regionális parancsnokság tartozik a főparancsnok alárendeltségébe: az északi és a déli.

A déli parancsnokság székhelye Nápolyban van, körzete mintegy négymillió négyzetkilométernyi területet ölel fel. Beletartozik Olaszország, Görögország, Törökország, Spanyolország, a Földközi-tenger a Gibraltári-szorosról Szíria partjáig, a Márvány-tengerig és a Fekete-tengerig. Ezeknek az erőknek a parancsnoka Joseph Lopez admirális, akinek alárendeltségébe hat haderőnemi parancsnokság tartozik.

Az előadó ezután a térség stratégiai jelentőségét emelte ki: jellemző, hogy ezen a területen naponta kb. 2000 kereskedelmi hajó követi a menetirányt. A szabadkereskedelmi görög és török hajók több mint 90%-a, az olasz hajók 70%-a tengeri útvonalakon közlekedik. Az összes olajbehozatal a Közép-Keletről Görögországba és Olaszországba, körülbelül ezeknek a fele Franciaországba, Németországba és Spanyolországba tengeri útvonalakon jut el. Tehát e földközi-tengeri kereskedelmi útvonalak kiemelkedő jelentőségűek. A szövetség érdekeinek érvényesülését ezen a területen a légtér és a szárazföldi felszínek ellenőrzésének lehetősége jelenti a tengerpartok környékén.

Szólt arról, hogy a történelem már többször bizonyította: a stabilitás megvalósításához komoly erőfeszítésekre van szükség, a szövetségben résztvevő nemzeteknek kemény munkát kell végezniük. A helyzet jelenleg is súlyos, a volt Jugoszlávia és utódállamai területén egy sor nyugtalanító jelenség tapasztalható. E terület különböző konfliktusforrásokat (a gyors demográfiai növekedést, fegyverkereskedelmet, általános élelmiszer- és vízhiányt, kivándorlásokat, forrongó nacionalizmust) foglal magában. E környezetben kell elfoglalnia a Magyar Honvédségnek az őt megillető helyet, de addig még komoly munkára van szükség. Legfontosabb a személyi állomány felkészítése és az együttműködési készség elmélyítése. Természetesen a technikai fejlettség színvonala sem elhanyagolható, de az elkövetkező öt évben a honvédség nem tervezhet nagy beruházásokat.

A szakosztály december elejére tervezi évzáró közgyűlését, melyen a biztonságpolitika aktuális kérdéseiről, az éves tevékenység értékeléséről és az 1999. évi munkatervről lesz szó.

Cs. P.

A hadművészeti szakosztály 1998. szeptember 30-án vitafórumot tartott A magyar katonai doktrínák korszerűsítéséről témában. Előadó dr. Pekó József, a szakosztály elnöke volt. A vitafórum aktualitását az adta, hogy a katonai doktrínák megújítása nem nélkülözheti elvi hátterük biztosítását, ugyanakkor a meglévő elvi alapok korántsem mondhatók korszerűnek. A vitaindító előadáson az alábbi főbb gondolatok hangzottak el.

A katonai doktrinális elv- és szabályrendszer alkalmazása biztosíthatja az állami stratégiai célok, alapelvek és követelmények érvényesülését az ország katonai védelmének gyakorlatában. Ily módon az állami nézetek és követelmények korszerűsége a szakmai doktrinális elvek korszerűségének is nélkülözhetetlen előfeltétele. Ezért teljes összehangot szükséges biztosítani az állami biztonsági és honvédelmi alapdokumentumok és a katonai doktrínák korszerűsítése között. A katonai doktrínát hivatalos katonai elv- és szabályrendszerként célszerű értelmezni, amely vezérli a katonai erőt békében és rendkívüli helyzetekben, az állam biztonsági céljait szolgáló tevékenységeiben és előfeltételeinek megteremtésében. Arra hivatott, hogy irányt szabjon, megoldási útmutatást és módszert adjon a haderő tevékenységeinek előkészítéséhez és végrehajtásához.

A doktrínák megújításának alapkövetelménye: szavatolni a hadászati alapdroktínák katonai stratégiai meghatározottságát. A magyar katonai doktrínacsalád egészét meghatározó hadászati “alapkődoktrínát” oly módon szükséges meghatározni, hogy katonai válság- és konfliktushelyzetekben az döntően a haderőnek a Magyar Köztársaságban végrehajtott katonai védelmi műveleteire vonatkozzon. A doktrínamodernizáció fontos követelménye a NATO haderő-alkalmazási elveinek viszonyainkra adaptálása és érvényre juttatása. A NATO-tagországok nemzeti haderőinek közös katonai műveletei a NATO-ban elfogadott és a nemzeti haderők számára adaptált elvek és szabályok alkalmazását indokolják. A magyar haderő szövetségi katonai műveletekben történő alkalmazásának elvei és szabályai meghatározhatók a hadászati alapdoktrínában is.

A doktrínacsalád felépítését és tartalmát a hadviselés szintjeinek megfelelő haderő-alkalmazáshoz célszerű kötni, így az hadászati, hadműveleti és harcászati doktrínákból és doktrinális utasításokból állhat. Meghatározásuk során hadászati szinten a haderő, hadműveleti szinten a haderőnem, harcászati szinten a harcoló csapatok reális “doktrínaszükségletét” célszerű alapul venni.

Az előadó a témát a folyóirat egyik későbbi számában tervezi részletesen kifejteni.

P. J.

A védelemgazdasági szakosztály és a Honvéd Vezérkar Védelmi Tervezési Főcsoportfőnökség 1998. október 1-jén konferenciát tartott a védelmi tervezés helye, szerepe és feladatai a NATO-taggá váló Magyarországon témakörben.

A vita során megfogalmazódott, hogy a jövő, főleg a nemzeti gazdasági politikák, a nemzetközi biztonsági egységtörekvések, valamint a konkrét védelmi adottságok összefüggésében komoly kihívása lehet a NATO-csatlakozásnak. A biztonsági integráció tervezése felelős gazdálkodást követel meg az illeszkedő védelmi szervezet szempontjából.

A konferencia dr. Mátyás Mihály zárszavával ért véget. Rámutatott arra, hogy az előadások kapcsán ismertté váltak azok a szorzószámok, amelyek az elkövetkező évek védelmi költségvetésének alapját meghatározzák, így hozzávetőleg tervezhetők azon összegek, amelyek az erőforrások fenntartására és fejlesztésére fordíthatók. Az elhangzott vélemények olyan kérdésekre igyekeztek megadni a megfelelő választ, amelyeket a NATO-csatlakozás során nem lehet megkerülni. Kérte a jelenlévő szakembereket, hogy december közepén folytassák ezt a vitát még szélesebb körben.

S. L.

A vegyivédelmi szakosztály 1998. március 4-én tartott szakmai konferencián döntött a szakosztály feladatainak bővítéséről. Ennek megfelelően szükségessé vált a szakosztály nevének a kibővült feladatokhoz igazodó megváltoztatására. A vegyivédelmi szakosztály új neve:

Vegyi és környezetbiztonsági szakosztály

A szakosztály szakterületei:

• vegyivédelem;
• katonai környezetvédelem;
• vegyipari baleset-, nukleáriskatasztrófaelhárítás;
• biztonságtechnika, munkavédelem.

A fentiekből a katonai környezetvédelmet kiemelve, néhány gondolatot közreadva érzékelhetjük, hogy mit jelent a szakosztály megnövekedett feladata.

Közel fél évszázaddal ezelőtt hangzott el Dwight D. Eisenhower USA elnök figyelmeztetése: “a védelem alapkérdése, hogy meddig mehetünk el anélkül, hogy belülről roncsolják szét azt, amit kívülről próbálunk megvédeni.” A fél évszázados intelem aktualizálható napjainkban is, a világ mostanában kezdi átértékelni a hadseregek és a környezet kapcsolatát.

A világ hadseregei valószínűleg a legnagyobb környezetszennyezők. Amint a vietnami, az afganisztáni, a közép-amerikai és a Perzsa-öböl-beli konfliktusok bizonyítják, a modern hadviseléssel széles körű környezet~rombolás jár együtt. A nukleáris háború pedig a lehető legnagyobb veszélyt jelentette volna a globális környezet számára.

Napjainkban a hadseregek és a környezet különleges kapcsolata több okból kerül a nyilvánosság elé. Szó szerint a felszínre kerültek a környezetei károk. Egyre több kényelmetlen tényről szakadozott fel a hidegháborús ködfüggöny. Amint a szuperhatalmak csapatai visszavonultak külföldi támaszpontjaikról, felmérhetővé vált e bázisok valós állapota. A szovjet hadsereg kivonulása során derült ki, hogy a volt támaszpontok kétségbeejtő állapotban vannak. Magyarországon a Kiskunsági Nemzeti Park egyes részeit szemétégetőként és lőszerraktárként használták.

Sokat ártottak a környezetnek a hadseregek úgy is, mint “veszélyesanyag-termelők”. A hagyományos, a vegyi és atomfegyverek gyártása, karbantartása és tárolása során nagy mennyiségű mérgező, és sugárzó anyag keletkezett: üzemanyagok, festékek, oldószerek, nehézfémek, fertőtlenítőszerek cián, fenol, savak, lúgok, robbanóanyagok terhelték (terhelik) a környezetet.

A sok tekintetben elszomorító és elgondolkodtató kép ellenére úgy értékelhetjük, hogy a hadseregek egyre inkább civil kontroll alá kerülnek és nem vonhatják ki magukat a környezetvédelmi politikai döntések alól. Ezen túlmenően az is bizonyítható, hogy a társadalmi nyomás és a környezeti érzékenység magukon a hadseregeken belül is mélyreható szemléleti változásokat eredményez.

Várjuk sorainkba mindazokat, akik részt kívánnak venni a szakosztály munkájában. Szeretettel fogadjuk rendezvényeinken azokat is, akik csak tájékozódni szeretnének.

A közgyűlés a szakosztály elnökének dr. Mátyás Mihály ezredest, titkárának Simon László őrnagyot, az elnökség tagjának dr. Király László minisztériumi főtanácsost választotta meg.

Vissza a lap elejére