A tudományos konferencia lehetőséget teremtett az együttgondolkodásra: a Belügyminisztérium témában illetékes szakemberei előadásaikban és hozzászólásaikban felvázolták a területek fegyveres ellenőrzésével kapcsolatos kérdéseket, s ezzel mintegy megteremtették a téma további elemző-értékelő kidolgozásának feltételeit. A tanácskozás keretében megnyilatkozási lehetőséget kaptak azok a fiatal kutatók, akik a konferenciát előkészítő tudományos kutatócsoport tagjaiként a szárazföldi csapatok alkalmazásának e sajátos területével kapcsolatos kérdések, a béke-, a válság-, illetőleg a háborús műveleti eljárás kidolgozása érdekében fogtak tollat. Az alábbiakban rövidített formában közreadjuk a konferencia vitaanyagát és a vita néhány markánsabb megállapítását.

A szárazföldi csapatok különböző tevékenységeinek elemzése során az utóbbi években egy korántsem új keletű, de mindenképpen új minőségben jelentkező fogalom került előtérbe, a terület-ellenőrzés. Ez a tevékenység elmélyült elemzést kíván, annál is inkább, mert ezzel a feladattal szabályzataink, segédleteink nem foglalkoznak és csak a publikáció szintjén lelhető fel néhány gondolat a témáról. Meggyőződésünk, hogy a jövőben - a haderőreform részeként a nagy önállósággal rendelkező század-, zászlóalj-harccsoportok terület-ellenőrzésre való felkészítését nagyon fontos harcászati-hadműveleti feladatként kell kezelni.

A meghatározott körzetek, terepszakaszok, sávok és objektumok erőkkel, eszközökkel történő ellenőrzése rendkívül fontos feladat. A téma tanulmányozása során a katonai terminológiából kikopott kifejezések kerülhetnek elő~térbe (blokírozás, kutatás, keresés, zárás stb.). Ezen kifejezések a kor követelményeinek megfelelő tartalommal történő megtöltése - egységes értelmezésük érdekében - fontos feladat.

A terület-ellenőrzés komplex eljárás, amely a kijelölt alegységek (harccsoportok) előre meghatározott, a kötelék méreteihez képest nagy területen, más fegyveres-rendvédelmi, valamint polgári szervekkel együttműködésben, illetve önállóan, térben és időben egyeztetett egységes elgondolás és terv alapján végrehajtott tevékenysége. Célja: az ellenség felderítése, diverziós, terrorista, légideszant erőinek megsemmisítése, a kijelölt területek, objektumok, utak biztosítása, rombolásuk megakadályozása és végrehajtása, erők szárnyának, hátának biztosítása súlyponti területen, lehetőségek biztosítása a mélységben lévő erők és eszközök átcsoportosításához, csapások körzetének elszigetelése.

A terület-ellenőrzés szinte valamennyi harc- és harccal kapcsolatos tevékenység elemeit magában rejti. Végrehajtása során a kijelölt kötelékek a számukra meghatározott területen, felderítéssel, figyeléssel, járőrözési és rendészeti teendők ellátásával - felkészülve az ellenség különböző erejű, összetételű és feladatú erőinek pusztítására, más fegyveres rendvédelmi, valamint polgári szervekkel szoros együttműködésben - oldják meg feladataikat.

Terület-ellenőrzést a hadműveletek során az alegységek (harccsoportok) a részükre kijelölt felelősségi területen a másik irányban, a saját csapatok szárnyaiban, hézagaiban, a mélységben, illetve hadműveleti területeken kívül folytathatnak. A terület-ellenőrzési feladatok végrehajtására a Magyar Köztársaság fegyveres erőinek jelenlegi szervezete alapján a gépesített lövész, az átalakítás alatt álló területvédelmi erők és a határvadász-alegységek tűnnek legalkalmasabbnak. Az említett kötelékek erre a célra történő hatékony alkalmazásához a kiképzés, a technikai felszereltség vonatkozásában egy sor változtatásra van szükség.

• folyamatos információszerzés az ellenségről a környezetről és a terepről;
• az ellenség tevékenységének ellenőrzés alatt tartása;
• ellenség felderítőerőinek megsemmisítése;
• diverziós, terrorista csoportok felszámolása;
• meghatározott területek, objektumok védelme;
• harc az ellenség földet ért légideszantjai ellen;
• utak, hidak, csomópontok átvizsgálása, rombolásuk megakadályozása, illetve rombolásuk végrehajtása;
• adatszolgáltatás az elöljáró, az alárendeltek, a szomszédok, az együttműködők részére;
• a súlyponti területen tevékenykedők tehermentesítése;
• a tartalékok célszerű alkalmazásának biztosítása;
• a reguláris csapatok erőinek, eszközeinek megtakarítása;
• meghatározott körzetek készenléti erőkkel történő gyors lezárása, megtisztítása;
• a felelősségi területen a polgári lakosság tevékenységének szabályozása, a rend és a fegyelem fenntartása, rendészeti feladatok ellátása;
• a közlekedés feltételeinek biztosítása.

A terület-ellenőrzésre kijelölt kötelékekkel szemben támasztott általános követelmények: a mobilitás, a jó felkészülés, a nagyfokú önállóság, öntevékenység; a helyismeret; a fegyverzeti-technikai ellátottság (kiemelten híradó-technikai ellátottság). Ezeknek a követelményeknek leginkább a Határőrség határvadász-al~egységei, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság alárendeltségébe tartozó rendőri csapaterők (Készenléti Rendőrség) felelnek meg. Sajnos a Magyar Honvédség állományából az erre a célra alkalmazható gépesített lövészalegységek számos fontos kritériumnak nem tudnak eleget tenni. Például az ilyen feladatra kijelölt erők felszereltsége hiányos, a vezethetőségüket, az együttműködésüket, a szállításukat és a működésüket biztosító egyéb feltételek hiányoznak.

Az, hogy milyen szintű és nagyságrendű kötelékek kerüljenek alkalmazásra a terület-ellenőrzés során, számos tényezőtől függ. Például: a tereptől; az ellenőrzésre kijelölt terület nagyságától; a működési körzetben tevékenykedő más erők jelenlététől; a megerősítés, támogatás lehetőségeitől; a szomszédoktól és azok tevékenységétől; a polgári környezettől.

A terület-ellenőrzés mint harceljárás speciális felkészítést igényel. Erre a feladatra például a francia könnyűgyalogságnál már hosszú évek óta készítenek fel kötelékeket. “A könnyű gyalog~ezred: fedezi a szárnyakat, elfoglalja a terep kulcsfontosságú pontjait, ellenőrzi a beépített területek különböző körzeteit, felderíti és figyeli a hadosztály hátsó harcterületét és felszámolja a beszivárgó ellenséget.”

Ebből a rövid idézetből is világosan érzékelhető, hogy a franciák már ezred-szintű kötelékek feladataként is meghatározzák és súlyánál fogva kezelik a területek ellenőrzésének kérdéseit. Hasonló megállapításra juthatunk az olasz, az amerikai, a brit könnyűgyalogság vonatkozásában is.

Véleményünk szerint a Magyar Honvédség jelenlegi lehetőségeinél fogva erre a célra csak korlátozottan képes dandár nagyságú erők igénybevételére. A haderőreform keretében azonban nálunk is szükségszerűvé vált kisebb létszámú, speciálisan erre a célra felkészített kötelékek alkalmazása. Gondolunk itt a gépesített lövész(harckocsi) dandártól kijelölt: gépesített lövészzászlóaljakra és századokra. Ezek az alegységek megerősíthetők: páncéltörő-, tüzéralegységekkel; 1-2 légvédelmi szakasszal; szállítóeszközökkel; híradó-technikai eszközökkel; valamint kiegészítő anyagi készletekkel. A végrehajtókat támogathatják: tábori tüzér-, páncéltörő ágyús kötelékek; szállító-felderítő- és harci helikopterek. A terület-ellenőrzést végrehajtó erőknek fel kell készülniük az elöljáró által kirendelt légi mozgékonyságú, légimobil kötelékekkel történő alkalmazásra, továbbá más fegyveres rendvédelmi szervekkel való együttműködésre.

A terület-ellenőrzéssel erőket lehet megtakarítani. “... Mindazonáltal kezdettől fogva szükség van olyan csapatokra az ellenőrzendő területen, amelyek adatokat szereznek az ellenségről, az ellenség felderítőerőit megsemmisítik, azok előrenyomulását ellenőrzés alatt tartják. Ehhez adódik még az a követelmény, hogy az érintett területeken található objektumok védelmét legalább biztosítással ellássák...”

Az ellenőrzésre kijelölt felelősségi területek elfoglalására, illetve a konkrét feladat végrehajtására a helyzet kialakulását befolyásoló körülmények és tényezők figyelembevételével kerülhet sor. A harccsoport békeidőszakban történő alkalmazása esetén a kijelölt kötelék béke- elhelyezési körletből kirendelése után rendezi be a felelősségi területét és készül fel a feladatra.

Konfliktushelyzetben terület-ellenőrzésre a jelenlegi harckészültségi rendszer keretében megfelelően felkészített készenléti, készültségi erők alkalmazásával kerülhet sor - laktanyai elhelyezésből, illetve készenléti körletekből történő előkészítést, műszaki berendezést követően. A kijelölt területet mindkét esetben csak a riasztásra, illetve kirendelésre jogosult személy parancsára foglalhatja el a felkészített kötelék.

Ezek az alegységek speciálisan felkészített, rövid készenléti idejű csoportosítások. Nagy operativitással és megfelelő anyagi készletekkel rendelkeznek ahhoz, hogy hosszú időn keresztül önállóan oldjanak meg feladatokat. Háború időszakában a reguláris csapatok alkalmazása során a terület-ellenőrzés a harcoló, harcbiztosító kötelékek állományából történő kijelölést követően, megfelelő anyagi készletek megalakítása és kiegészítése után az elöljáró elgondolásának megfelelően kerülhet végrehajtásra.

a) Békeidőszakban

A Magyar Köztársaság állampolgárait, anyagi javakat közvetlenül veszélyeztető elemi csapás vagy súlyos ipari katasztrófa esetén a felső állami, katonai vezetés utasításainak megfelelően létrehozott válságstábok, operatív szervek irányítása alatt kaphatják feladatul a hadsereg kijelölt kötelékei egy, vagy több terület zárását és biztosítását szoros együttműködésben a polgári védelmi és a rendvédelmi erőkkel, a polgári szervekkel és intézményekkel, a veszélyes üzemek képviselőivel, a tűzoltósággal.

Ebben az időszakban fő feladatként jelentkezhet az adott terület gyors és megbízható elszigetelése, illetéktelen személyek, csoportok bejutásának megakadályozása, a csapások következményeinek felderítése, illetve felszámolása, sérültek felkutatása, kimentése, megbízható adatok biztosítása, mentesítési feladatok ellátása. A rendkívüli fontossággal jelentkező feladatok végrehajtásán túl a terület-ellenőrzés kiemelt figyelmet érdemlő követelménye a csapatok konfliktushelyzetre, háborús veszély és háború időszakára történő felkészítése, kiképzése.

Határmegerősítés során a terület-ellenőrzésre demonstratív jelleggel kerülhet sor azzal az alapvető szándékkal, hogy az ország területi sérthetetlenségének biztosítására a szükséges erők és eszközök rendelkezésre állnak. Ezen feladatok súlyponti végrehajtása alapvetően a Belügyminisztérium alárendeltségében lévő Határőrség, Rendőrség csapatkötelékeinek veszélyeztetett területekre történő irányításával valósulhat meg, ugyanakkor feladatot kaphatnak a Magyar Honvédség bázislaktanyákból kirendelt alegységei is. Ebben az időszakban a felelősségi terület-ellenőrzésének fő feladata a légi-földi felderítés rendszerének kiépítése és működtetése, az adatok szolgáltatása, a csapatok fel~készülésének biztosítása.

Határbiztosítási, zárási feladatok végrehajtásakor a terület-ellenőrzés azt jelentheti, hogy erre a feladatra felkészített harccsoport a felelősségi területén a rendelkezésre álló technikai eszközök felhasználásával felderíti az ellenség határközeli tevékenységét, felfedi az átszivárgó felderítő-, diverziós csoportjait, a légi határsértőket, az ellenség repülési irányait, vezetési pontjainak helyét, csoportosításainak erejét, összetételét, szándékát, valószínű előrevonási irányait. Ezeket a felderítési adatokat a harccsoportparancsnok és a törzs értékeli, elemzi majd felhasználja a feladatok pontosítására, valamint a terület-ellenőrzést végrehajtó alárendeltek (járőrcsoportok, készenléti, támogató és kiszolgáló részlegek) feladatainak meghatározásához.

A válságkezelés aktív katonai lépéseinek időszakában a határőrerők teljes készenlétben, a felderítőrendszerek a veszélyeztetett irányokban maximális kapacitással működnek. A Magyar Honvédség készenlétben tartott erői felkészülnek felelősségi területükön történő alkalmazásra - az elrendelt harckészültségi foknak megfelelően.

Az ellenőrzést végrehajtó kötelékek kiemelt feladata ebben az időszakban, hogy a belügyi és a polgári szervekkel szoros együttműködésben készüljenek fel a légi határsértések vizuális felderítésére, a különböző fegyveres csoportok véletlen vagy szándékos átsodródása, az ellenség felderítő-, diverziós csoportjainak alkalmazása esetén végrehajtásra kerülő tevékenységre. A kijelölt kötelék feladata továbbá kisebb menekültcsoportok összegyűjtése, előre meghatározott objektumokba kísérése, nagyobb menekülthullám fogadására való felkészülés, az etnikai feszültségek nyomán esetlegesen jelentkező feladatok végrehajtása, továbbá fontos objektumok megerősítése az alkalmazás területén.

A háborús veszély időszakában aktivizálásra kerül a katonai potenciál. Folyamatossá válhat a határ térségében kialakulható fegyveres konfliktusok veszélye. Ennek megfelelően kerülhetnek kiküldésre összpontosítási, készenléti körleteikbe a terület-ellenőrzésre felkészített kötelékek, amelyek a határvadász~erőkkel együtt - a felderítőrendszerek teljes körű üzemeltetése mellett - felkészülnek: az államhatár meghatározott körzetének szükség szerinti biztosítására; a határ menti települések, fontos területek, objektumok, irányok, körzetek, csomópontok biztosítással történő ellenőrzésére; a súlyponti területre tervezett reguláris kötelékek tervszerű alkalmazásának biztosítására; az általuk meg nem szállt körzetek lezárására; a hadműveleti főirányokon kívüli területek ellenőrzésére; állandó készenlétben a provokatőr, diverziós, terrorista csoportok elfogására, megsemmisítésére és a súlyponti területen történő alkalmazásra.

Határvédelem során a terület-ellenőrzésre felkészített kötelékek alapvető feladata lehet: a háborús veszély időszakában említetteken túl a katonai közigazgatás bevezetésének biztosítása, a polgári lakosság kitelepítésében, tevékenységének koordinálásában való részvétel, az azonnali és a gyorsreagálású erők felvonulásának biztosítása, a felelősségi területen életbe léptetett rendkívüli állapot rendszabályainak betartatása, a fegyveres rendvédelmi és a polgári szerveknek nyújtandó egyéb katonai támogatások megvalósítása.

A védelmi hadműveletekben a terület~ellenőrző harccsoport feladatait a háborús vezetési rendnek megfelelő körülmények között valamennyi, a felelősségi terület körzetében tevékenykedő fegyveres kötelékkel szoros együttműködésben hajtja végre. Ennek megfelelően terület-ellenőrzésre sor kerülhet nyitott szárnyak, hézagok biztosítása, valamint saját csapataink mélységében történő védelme céljából.

A saját csapatok szárnyát, hátát a terület-ellenőrző, biztosító harccsoportok - az általánosságban megfogalmazott feladataikon túl - az erők és eszközök legcélszerűbb csoportosításával, az elöljáróval és a szomszédokkal való együttműködés lehetőségeit kihasználva, a megfelelő erővel rendelkező tartalékok időbeni alkalmazásával és széles körű manőverekkel biztosíthatják. Alkalmazhatók az ellenség speciális, felderítő, légideszant, esetenként nagy erejű csoportosításaival szemben.

A szárnyak, hézagok biztosítása során kiemelt cél lehet a főirányban védők tehermentesítése és az ellenség megakadályozása megkerülések, átkarolások váratlan végrehajtásában.

A csapatok mélységében végrehajtandó alapvető feladatok: közlekedési utak, ipari körzetek, köztes területek ellenőrzése, készenléti erőkkel történő gyors lezárása, rombolásuk, megsemmisítésük megakadályozása, vagy gyors végrehajtása, mozgások szabályozása, rendészeti feladatok ellátása. Ezen feladatok végrehajtására harcban számos állandó vagy ideiglenes harcrendi elemi képes. A mélységben meghatározott felelősségi területen tevékenykedő harccsoportok feladataikat csak a többi harcrendi-hadműveleti elemmel szoros együttműködésben oldhatják meg. Kiemelten fontos feladatként jelentkezik az ellenség földet ért légideszantjainak, mélységi felderítőerőinek felszámolása, illetve elegendő idő és lehetőség biztosítása az erre a célra felkészített más kötelékek manőverei~hez és harcba vetéséhez.

Hadműveleti területen kívül a kijelölt kötelékek feladata lehet: az államhatár meghatározott körzetének szükség szerinti biztosítása, lezárása; fontos települések, gazdaságilag súlyozott területek, csomópontok, objektumok, őrzése, védelme; állandó készenlét fenntartása a provokatőr, diverziós, terrorista csoportok felkutatására, megsemmisítésére, illetőleg hadműveleti területre történő átcsoportosításra.

A harccsoport(ok) tevékenysége a felelősségi területen

a) Az előkészítés időszakában a terület-ellenőrzésre kijelölt és felkészített kötelék (harccsoport) felderíti és felméri az ellenőrzendő területet. Ez a tevékenység a kialakult helyzetnek megfelelően történhet békeelhelyezési körletekből és veszélyeztetettség időszakában elfoglalt bázislaktanyából történő kijárással, illetve a felelősségi terület határain belül kijelölt összpontosítási körletből.

Az elöljáró által meghatározottak, valamint a felderítés eredményei alapján a harccsoport parancsnoka pontosítja az ellenőrzési körzetek, a készenléti és a gyülekezési körletek helyét. Az ellenőrzésre kerülő terület berendezéseinek felderítését az ellenség felől haladva a mélység irányába kell végrehajtani. Elemi csapás, katasztrófa esetén a felelősségi területet a veszélyes körzet elszigetelése érdekében célszerű előkészíteni.

• a különböző felderítőelemek helyének pontosítása;
• a felderítés irányának, körleteinek meghatározása;
• a járőrözési, manőverutak bejárása;
• a műszaki zárak helyének kijelölése;
• a védelmi csomópontok, zárási, szétbontakozási, aknásítási, rajtaütési terepszakaszok előkészítése;
• a műszaki építmények berendezése;
• a különböző objektumok romboláshoz történő előkészítése;
• az együttműködők, illetve a polgári lakosság tájékoztatása;
• a csapás körzetének felmérése.

b) A végrehajtás időszakában a harccsoportba osztott kötelékek és részlegek a tevékenység körzetébe kiérkezést követően rendszerint összpontosítási körletből foglalják el az ellenőrzési körzetekben meghatározott helyüket. Megtervezik az irányok, terepszakaszok, utak, továbbá a légtér figyelését. Az ellenségnek a felelősségi területen történő megjelenését a figyelők és felderítők, a járőrök, illetve az együttműködők előre jelzik. A beérkező adatok alapján a harccsoportparancsnok mérlegel és dönt az alárendeltek alkalmazását illetően. Meghatározza az ellenség pusztításának módját, rendjét. Rendszabályokat foganatosít a hatékony együttműködés érdekében a készenlétben tartott, a járőrtevékenységet folytató, illetve a támogatást végrehajtó részlegek és csoportok között.

A terület-ellenőrzés végrehajtását tekintve lehet stacionáris: - kommendáns elemekre EÁP, KŐ, FŐ stb., figyelőkre, fülelőkre; elektronikus riasztási rendszerre; objektumok, csomópontok őrzésére és körkörös védelmére; blokkírozásra, zárásra, csapda-, leshelyszolgálatra épített -, illetve mozgó: terület-ellenőrző csoportok, osztagok; járőr(ök), felderítő-kutató részlegek alkalmazásával.

Az ellenség behatásain kívül jelentkező feladatok

- Békehelyzetben: a teljes felelősségi terület ellenőrzés alatt tartása; határbiztosításban a menekültek fogadásával kapcsolatos feladatok végrehajtása; felkészülés a fegyveres konfliktusok kezelésére; háborús alkalmazásra történő kiképzés.

- Elemi csapás, katasztrófa bekövetkezése esetén: a veszélyes terület felderítése, bemérése; területzárás végrehajtása; válságstábok, operatív vezetési szervek tájékoztatása; együttműködés valamennyi szervvel a csapások következményeinek együttes felszámolása érdekében; a teljes felelősségi terület ellenőrzés alatt tartása; kitelepítése.

• a felelősségi terület teljes ellenőrzés alatt tartása mellett a főerőkifejtést az ellenség erőinek, eszközeinek felderítésére összpontosítják, tevékenységét folyamatosan figyelemmel kísérik;
• járőrtevékenységgel egészítik ki a felderítést, a terület és a légtér figyelését;
• lesállásokkal, rajtaütésekkel, blokírozással, kereséssel, kutatással hajtják végre az ellenség közvetlen felderítését és megsemmisítését;
• az ügyeleti szolgálatokkal, készenléti részlegekkel (kötelékükben a páncélos csoportokkal) koncentrálva az erőket és eszközöket gyors, megsemmisítő csapásokat mérnek az ellenség fegyveres csoportosításaira;
• a támogató kötelékek tűzzel biztosít~ják a járőrök, készenléti csoportok harcát, az ellenséget a számukra kedvező irányba terelik;
• a feladat végrehajtását követően gyülekezési körletben a veszteségek felmérése, kiegészítések, feltöltések és feladatpontosítások után a harccsoport folytatja feladatát, illetve felkészül új feladatok végrehajtására.

• a figyelés, a felderítés szervei felfedik az ellenség mozgásának irányát, tevékenységének jellegét, várható feladatát;
• harctevékenységek és harcmódok együttes alkalmazására kerül sor;
• védelmi terepszakaszok készenléti erőkkel történő elfoglalásával, az elő~készített támpontok szilárd megtartásával, az erők, eszközök összpontosításával megakadályozzák az ellenséget céljának elérésében, folyamatosan veszteséget okoznak részére, kedvezőtlen irányba kényszerítik;
• az alegységek különböző manőverekkel időben kitérnek az ellenség koncentrált erői elől;
• a feladat végrehajtását követően, a gyülekezési körlet elfoglalása után feladatpontosítások, feltöltések kerülnek végrehajtásra.

• felderítési adatok szolgáltatása az ellenség erejéről, tevékenységének jellegéről;
• fontos irányok, kiépített védőkörletek, támpontok megszállása a készenlétben tartott erőkkel;
• az ellenség mélységi vezetési pontjaira, logisztikai alegységeire mért csapás, előkészített műszaki zárak és rombolások aktivizálásával számára folyamatos veszteségokozás;
• idő biztosítása az elöljárónak az erők súlyponti területre történő átcsoportosítására, ezzel kedvező feltételek megteremtése az ellenség megállítására és az eredeti helyzet visszaállítására;
• felkészülés újabb feladat végrehajtására.

Kutatásaink és a témát napirendre tűző konferencia tapasztalatai

A terület-ellenőrzésre felkészítés a hivatásos és tartalékosképzés rendsze~rébe egyaránt jól integrálható. A törzsek felkészítése és a csapatok kiképzése során, a parancsnoki felkészítő foglalkozások, hadijátékok, harcászati gyakorlatok keretében a téma feldolgozható és begyakorolható.

A terület-ellenőrzés során a “klasszikus lövészharcászat” mellett számtalan “régi-új” harceljárás alkalmazása is előtérbe kerülhet (blokírozás, kutatás, zárás, csapda, leshely). Ezeknek a harcászati terminológiából mellőzött kifejezéseknek - tartalmi kiegészítésük és egységes értelmezésük után - a harcászati kategóriában fontos helyük lehet.

A Magyar Honvédség diszlokációja lehetőséget ad a csapatok számára, hogy várható alkalmazási területükre tervezve a különböző gyakorlatokon - kihasználva a terület-ellenőrzés alapvető követelményeként meghatározott helyismeret adta lehetőséget - konkrét alegységeket készítsenek fel az ilyen feladatok végrehajtására. Ennek megfelelően a gépesített lövész-, illetve harckocsidandárok vonatkozásában, egy megerősített gépesített lövészzászlóalj békében történő felkészítését tartjuk célszerűnek, amely gépesített lövész-, gépkocsizó lövész- és lövész/gyalog/harccsoportként oldaná meg feladatát. Így a zászlóalj bázisán 3-4 század erejű harccsoport alkalmazása is lehetővé válik.

Az immár követelményként jelentkező terület-ellenőrzés a technikai, fegyverzeti ellátottság vonatkozásában is komoly feladatokat ró a végrehajtókra. A gépesített lövészalegységek zöme nem rendelkezik semmilyen aknavetőeszközzel. A megbízható, kis méretű, nagy teljesítményű rádióeszközök hiánya is komoly problémát jelent. Az ellenség különböző tevékenységének jelzésére hivatott riasztó rendszerek telepítése rendkívül fontos lehet. A járőrfeladatokat ellátó csoportok helymeghatározó, személyhívó készülékekkel történő ellátása a vezethetőség szempontjából kiemelt jelentőségű. Hiányoznak a könnyű, gyors, nagy manőverezőképességű, felfegyverzett terepjáró személygépkocsik és motorkerékpárok.

A vitaanyag elkészítésének időszakában a hazánktól délre végbemenő folyamatok mindvégig erősítették bennünk azt az érzést, hogy ennek a kutatásnak, az elemző-értékelő és kidolgozómunkának aktualitása van. Amikor két évvel ezelőtt elkezdtük ezt a munkát, alapvetően összfegyvernemi harcászati szempontok vezéreltek bennünket. A haderőreform címszó alatt több mint 10 éven keresztül végbemenő átalakítások hatására világossá vált, hogy az “erő-terület” egyensúly gyakorlatilag megbomlott. Radikálisan csökkentették a Magyar Honvédség, ezen belül a szárazföldi haderőnem létszámát.

Az 1993. évi CX. törvény (honvédelmi törvény) III. fejezetében a fegyveres erők feladatait meghatározó 22. §-ban felsorolt 11 pontból kilenc egyértelműen alátámasztja, hogy a terület-ellenőrzési feladatok végrehajtását súlyozottan kell kezelni. A törvény világossá teszi ugyanakkor, hogy ebben az összetett feladatrendszerben a kidolgozás során csak a fegyveres rendvédelmi szervek szakembereivel szoros együttműködésben dolgozva lehet továbblépni.

Tisztában vagyunk azzal is, hogy a vitaanyagként kiadott tanulmányunkban az összfegyvernemi “harcos” elemek a meghatározóak, és kissé a jegyzet-, illetve szabályzatszerkesztés elveit szem előtt tartva íródott. Ez nem véletlen. A kutatókat elsősorban a katonai szempontok vezették, a gyakorlati végrehajtók számára érthető, felhasználható munkát szerettünk volna előkészíteni. Ugyanakkor tudjuk, hogy a Belügyminisztérium témában illetékes és felkészült szakembereinek véleményét, javaslatait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Úgy gondoljuk, a déli határszakaszon néhány évvel ezelőtt lezajlott események tapasztalatai rendőrben, határőrben, katonában egyaránt világossá tették, hogy közös alkalmazás esetére a gondolkodásmódot át kell alakítani. A jog- és hatásköröket meg kell határozni, a felelősségi köröket be kell határolni. Jól értelmezhető, egységesíthető egyezményes jelrendszert és szakterminológiát célszerű kialakítani.

A tanácskozás megerősítette, hogy bizonyos körülmények kialakulása esetén nagymértékben megnőhet a területek fegyveres ellenőrzésének jelentősége. A terület-ellenőrzési feladatok végrehajtására az MK fegyveres erőinek “jelenlegi” szervezete alapján a gépesített lövész- és a Határőrség határvadász-alegységei tűnnek legalkalmasabbnak.

A felkért előadók és a hozzászólók egyaránt hangsúlyozták, hogy a terület-ellenőrzésre való felkészítés a hivatásos és a tartalékosképzés rendszerébe egy~aránt jól integrálható. Ennek alapján az összfegyvernemi harcászat “klasszikus elemein” túl véleményünk szerint újra tartalmat kell hogy kapjanak olyan tevékenységek, mint például a blokírozás, kutatás, zárás, csapda, leshely stb. Mindenképpen kiemelt követelmény, hogy terminológiai szempontból és a jelek, jelzések tekintetében is egységesen tudjon gondolkodni és tevékenykedni a rendőr, a határőr, a “határrendőr”, a határvadász, a polgári védelemmel foglalkozó szakember és a katona egyaránt.

Véleményünk szerint nagyon rövid időn belül szakítanunk kell a meglehetősen homogenizált, alapvetően a második világháború tapasztalataira épített gépesített lövészkultúra nyújtotta lehetőségekkel. Többnyire sikerült megnyugtatni magunkat, hogy a gépesített lövész - katona és kötelék jellegénél és lehetőségeinél fogva - “mindennek” megfelel. Harcol és harcbiztosít, felhasznál és kiszolgál, kiegészíthető és kiegészítő, szóval mindenre alkalmas, alkalmazható, csak el kell helyeznünk a korszerű harc keretében. Meggyőződésünk, hogy a munkaanyagban megfogalmazottaknak megfelelően specializálni kell a gyalogságot és nem csak a központi bázisú, gyorsreagálású magasabbegység, hanem az összfegyvernemi dandárjaink szintjén megjelenő könnyű erők létét is szorgalmaznunk kell.

Bízunk abban, hogy az általunk készített tanulmánnyal sikerült érzékeltetni: az új kihívásoknak megfelelő, alkalmazható, bevezethető műveleti elvek kidolgozása halaszthatatlan kötelességünk. Egy, a közelmúltban (Magyar Honvéd 9. évfolyam 43. számban) megjelent hírrel szeretnénk mindezt alátámasztani. “A honvédséget is érinti az a hír, miszerint 2000-től esetleg megszűnik a Határőrség. Utódszervezete a tervek szerint az Országos Rendőr-főkapitányság újonnan létrehozandó igazgatósága lenne. A határral kapcsolatos rendészeti feladatokat az ORFK határrendőrsége látná el. A belügyi körökben felmerült, hogy a zöldhatár őrzését a honvédségre kellene bízni...” Mindez olyan újabb elgondolkodtató adat, amely erősíti azt a meggyőződést, miszerint a terület-ellenőrzési feladatokra való felkészülés békében, konfliktushelyzetben és háborúban a szárazföldi csapatok kiképzése során fontos követelmény lehet.

A téma kutatóiként arra kérjük a sorok olvasóit: gondolkozzanak velünk, hogy ez a kezdeti stádiumban lévő kidolgozómunka - a konferencia ajánlásait figyelembe véve - tovább folytatódhasson.

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. A területvédelmi ezred rendeltetése, szervezete, felkészítése és alkalmazása; ZMKA Tansegédlet, 1993

2. A szárazföldi csapatok harc- és harccal kapcsolatos tevékenységei; ZMKA Jegyzet, 1993

3. A honvédelmi dandár rendeltetése, szervezete, felkészítése és alkalmazása; ZMKA Tansegédlet, 1993

4. A védelmi harc, a gépesített lövész-(harckocsi) dandár védelmi harcának, a gépesített hadtest védelmi hadműveletének alapjai; ZMKA Jegyzet, 1993

5. A Magyar Honvédség Szárazföldi Haderőnemének Harcszabályzata. Hadtest, dandár, zászlóalj, század, szakasz, raj

6. G. Caccamo: Gyalogság - ma; Honvédelem, 1988/9.

7. V. Lobov vezérezredes: A katonai fortélyosság, a hadicsel; Honvédelem, 1987/6.

8. Karhatalmi segédlet; a BM Karhatalom kiadványa, 1965 (archív)

10. Pierre de Percin: A francia hadsereg könnyűgyalogsága; Honvédelem, 1984/3.

11. A. Limoncelli: Gondolatok a könnyűgyalogságról; Honvédelem, 1984/3.

12. Magyar István: Gépesített lövész- és honvédelmi alegységek vadászharca; Hallgatói közlemények, 1995/45.

13. Hegedűs Róbert: A portyázó; Honvédelem, 1983/1.

14. Kozma-Héjja-Stefancsik: Katonaföldrajzi kézikönyv, 1993

15. Keresztúri László: A légimozgékonyságú század várható feladatai, alkalmazásának lehetséges változatai a válságkezelés és a határ menti védelmi hadművelet időszakában; Szárazföldi csapatok, 1993/3.

17. A 333. honvédelmi dandár parancsnoki felkészítő foglalkozás anyaga; Békéscsaba, 1994. ápr.

Vissza a lap elejére