Gelencsér Gyula

A bűnfelderítési, igazságszolgáltatási és tudományos kutatási tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a bűncselekményi latenciának (a rejtve maradt bűncselekmények sokaságának) meghatározott okai vannak. Változásait több tényező együttes hatása idézi elő, melyek között kiemelkedő szerepet tölt be az ismeretlen elkövetőjű bűncselekmények nyomozási hatékonyságának alakulása, a váderedményesség és a büntetőítélkezési gyakorlat minősége, amelyek erőteljesen visszahatnak a kapcsolódó összes többi tényezőre is.

Mindenekelőtt megemlítendő az állampolgárok - a bűncselekmények sértettjei (áldozatai), a potenciális tanúk és más informátorok - kriminális érzékenységének, aktivitásának alacsony foka a bűnözés elleni küzdelemben. Ennek hátterében számos hatótényező lehet. Ezek rendszerint a személyiség bonyolult struktúrájával, dinamikájával, motívumrendszerével és más, egyedi sajátosságaival függnek össze. Például a bűnelkövető és a sértett (áldozat) közötti kapcsolat bonyolult szövevénye: az elkövető megítélése a sértett (áldozat) részéről; az elkövető befolyása a sértettre (áldozatra); a csoportkohézió és csoportérdekeltség; az intézményi érdekeltség; a potenciális informátor (tanu, feljelentő) lelki állapota; a sértett (áldozat), a tanu, az informátor érdekeltségi és gyakorlatias mérlegelése; a sértett személytelensége (állami tulajdon), az adott bűncselekmény nem annak való tekintése; a bűnfelderítő, igazságszolgáltatási szervekhez való negatív viszonyulás stb. (Vö. Borsi-Halász, 1972. 58.-6; Korinek, 1988. 66-82.)

A nyomozó hatóságok felderítési aktivitásának alacsony foka. E kérdéskörbe főleg a következők tartoznak - itt sem a teljesség igényével -: a bűnfelderítő szervek rossz viszonyulása a bűncselekmények sértettjeihez (áldozataihoz), a potenciális feljelentőhöz, tanúhoz és más informátorokhoz. Például: lebeszélés a feljelentés megtételéről; felületes, lélektelen panaszfelvétel; lehetséges és esetleg kért intézkedés elmulasztása; indokolatlan nyomozásmegtagadás; a nyomozásmegszűntetések nagy száma az elkövető felderítése, felelőségre vonása nélkül, semmitmondó indokolással; a mélységi felderítésre alkalmas módszerek, titkosszolgálati eszközök törvényes alkalmazásának mellőzése, elhanyagolása a szervezett, profibűnözés elburjánzása idején; a relatíve nem súlyos bűncselekmények felderítésének elhanyagolása; alacsony színvonalú, kismértékű saját kezdeményezésű bűnfelderítő munka végzése; az ismeretlen elkövetőjű bűncselekmények felderítésének, az ún. felderítési mutatónak alacsony szintje, visszaesése a korábbiakhoz képest.

Ezek hátterében is több tényező található. Például a rendelkezésre álló, e fontos munkát végző személyi állomány létszámának, szakmai felkészültségének, erkölcsi állapotának, hivatástudatának, a munkafeltételek biztosításának elégtelensége, az állomány fizetésének alacsony volta; az ún. hivatalnokszellem eluralkodása - a nyomozati munka eredménytelenségének a legfőbb okozója -, a nyomozó szervek működési és együttműködési zavarai; elégtelen koordináció a bűnözés elleni harcban részes állami szervek, társadalmi szervezetek, egyesületek, lakossági szerveződések között; átfogó, korszerű kriminálpolitika hiánya, amely kedvező esetben hatékonyan vezérli a bűnözés elleni küzdelem részeseinek fontos tevékenységét. Bármelyik hiánya zavarokat okozhat, súlyos következményekkel járhat az egész társadalmat illetően. Következésképpen nagyon fontos az 1997 végén, a Biztonságérzetünk '97 konferencián erőteljes hangsúllyal szereplő, az átfogó, korszerű magyar kriminálpolitikai kidolgozása és érvényesítése. (Magyar Nemzet. 1997. november 28.)

A bűncselekményi latencia létezésének okai, a változásait előidéző közvetlen és közvetett hatótényezők szövevénye teljesen átfogja és áthatja az egész társadal~mat, ezért érdemi csökkentése csak társadalmi méretű, tudatos, szervezett, kemény küzdelem eredményeként érhető el. E társadalmilag rendkívül fontos cél megvalósulása érdekében minden tisztességes embernek van és jut feladat. Ez az igény független a munkakörtől, beosztástól, hiszen valamit mindenki tehet érte. Ez pedig az, hogy bűncselekményre utaló körülmény, tény észlelése esetén azonnal lépjen fel ellene: tegyen valami célravezetőt a bűncselekmény megelőzése, megakadályozása, megszakítása, végső soron eredményes felderítése érdekében. Ezt azonban úgy tegye, hogy közben ne sodorja veszélybe saját és mások életét, testi épségét. Ennek legjobb módja a gyors, hiteles információadás az illetékes hatóság részére. Ezt nem szabad elvtelen spicliskedésnek, a hatóságnak való behódolásnak tekinteni. Teljesen jogos társadalmi önvédelem ez ugyanis a bűnözés könyörtelen, senkit nem kímélő világa ellen, erkölcsileg tehát teljesen megalapozott, elismerésre méltó tett.

Ebben a hatalmas küzdelemben részt kell venniük az állami szerveknek, a társadalmi szervezeteknek, egyesületeknek, állampolgári szerveződéseknek stb., de főleg azoknak, amelyeknek funkcionális feladata a bűnözés elleni küzdelem folyamatos végzése. Ezek úgy tudnak a cél megvalósulásához érdemben hozzájárulni, hogy feladataikat időben, szakszerűen, hatékonyan, egyre magasabb színvonalon látják el. Ilyenek a rendőrség, az ügyészség és a büntetőbíróság. Ez a hatalmas erőfeszítést, sokoldalú tevékenységet, jelentős anyagi-pénzügyi ráfordítást, magas fokú szervezettséget igénylő cél azonban csak akkor érhető el, ha az alárendelt célok, feladatok korszerű kriminálpolitika keretében valósulnak meg, vagyis ha ezt a társadalmi folyamatot országosan egységes, tudományosan megalapozott elvek, követelmények vezérlik. Az egyik legsürgősebb feladat tehát az ország bűncselekményi fertőzöttségének, bűnügyi-közbiztonsági helyzetének megfelelő, távlatos kriminálpolitika kidolgozása és következetes megvalósítása, érvényesítése, miként ez az igény a Biztonságérzetünk '97 konferencián is felmerült.

A bűncselekményi latencia csökkenetésének lehetőségei

A társadalomnak - elsősorban az állami szervek révén - állandóan gondoskodnia kell a bűnözés elleni tevékenységet végző személyi állomány elegendő létszámáról, magas fokú szakmai, erkölcsi felkészültségéről, hivatástudatának fejlesztéséről, az ún. hivatalnokszellem kiiktatásáról e munkából, anyagi érdekeltségének megfelelő szintű javadalmazásban kifejezésre jutó biztosításáról, élet- és lakáskörülményeik javításáról, tevékenységük sokoldalú motiválásáról, amire számos lehetőség kínálkozik a gyakorlatban.

Fontossága miatt külön is érdemes kiemelni a magas fokú szakmai felkészültséget, amely szükségessé teszi - a szűkebb értelemben vett szakmai ismeretek birtoklásán kívül - különböző tudományos (pl. lélektani, neveléstani, logikai stb.) ismeretek, módszerek elsajátítását és alkotó alkalmazásának jártasságát és készségét is, mert mindezek elősegítik, megalapozzák eme nehéz, nagy szellemi és fizikai erőfeszítést, kitartást, erkölcsi szilárdságot és biztos tudást igénylő feladatkör hatékony végzését.

Az előzőek maradéktalan megvalósulásából következik a bűncselekményi latencia érdemi csökkentésének egyik legfontosabb lehetősége: a nyomozati munka, ezen belül az ismeretlen elkövetőjű bűncselekmények felderítésének a korábbiaknál eredményesebb végzése, e tevékenység hatékonyságának lényeges növelése, amely az egzakt mérési lehetőséget biztosító felderítési mutató számértékének emelkedésében jut kifejezésre. Ha ez bekövetkezik, akkor a bűncselekményi latencia teljes bizonyossággal csökkenni fog, miként ezt a munka előző részeiben szereplő kutatási eredmények igazolják.

A bűnözés ellen küzdő nyomozó szervek azzal is jelentősen hozzájárulhatnak a bűncselekményi latencia csökkenéséhez, ha saját szervezetükből kiinduló intenzív bűnfelderítő tevékenységet végeznek, a nyílt nyomozások elrendelésében nem hagyatkoznak csupán az állampolgárok bejelentésére, feljelentésére. Régi tapasztalat, hogy ezen a téren mindig van javítanivaló, e tevékenység fokozása, erősítése, hatékonyságának növelése folyamatosan aktuális feladat.

Meg kell szüntetni a bűncselekmények sértettjei körében gyakran hallható - bizonyára nem alaptalan - panaszok okát, miszerint a nyomozó szervek tagjai nem minden esetben fordítanak kellő figyelmet az ún. kis ügyek nyomozására, ezeket elhanyagolják, és csak nagy ügyekre fordítanak megfelelő figyelmet és energiát.

E fontos tevékenységet végző állomány tagjainak különösen jól kell viszonyulniuk a bűncselekményekkel kapcsolatos sértettekhez (áldozatokhoz), feljelentőhöz, potenciális tanúhoz vagy más informátorhoz. Nem szabad előfordulni, hogy bárkit is lebeszéljenek a bejelentésről, feljelentésről, hanem inkább megfelelő magatartással, viselkedéssel, a segítőkészség egyértelmű kifejezésre juttatásával elő kell segíteni ezek megtételét, hiszen ezek a pszichikumában lévő ellentmondásos motívumok következtében gyakran nehéz döntéseket igényelnek az érintettől.

A bejelentést tevők, panaszosok által javasolt vagy kért, indokolt és teljesíthető intézkedéseket lehetőleg azonnal végre kell hajtani, mert ennek jótékony hatásai nemcsak az eredményesség szempontjából, hanem az adott személynek - rajta keresztül másoknak is - a bűnfelderítő szervekhez, a bűnözés elleni fellépéshez való viszonya jövőbeli alakulása szempontjából is fontosak, társadalmi értékességük felbecsülhetetlen.

Indokolt esetben mindig teljesíteni kell a nyomozás lefolytatása iránti kezdeményezéseket. Kerülni kell az indokolatlan nyomozásmegtagadást. Ha a nyomozásmegtagadás elkerülhetetlen, akkor azt sokoldalúan és alaposan indokolni kell. Alapos érveléssel kell megértetni az érintettel, hogy adott esetben miért nem szabad nyomozást indítani.

Jelentősen csökkenteni kell az ismeretlen elkövetőjű bűncselekményekben végzett nyomozások semmitmondó, felületes indokolású, az elkövető felderítését, felelősségre vonását mellőző nagyszámú nyomozásmegszüntetéseket. A szó szoros értelemben minden törvényes lehetőséget ki kell használni az elkövető felderítése érdekében. A leghatározottabban el kell távolítani a nyomozói pályáról azt, aki rendszerint íróasztal mellől próbálja kideríteni az elkövető kilétét. Ez ugyanis a nyomozói hivatalnokszellem legkifejezőbb megnyilvánulása.

Fontos lehetőség a bűncselekményi latencia csökkentésére a lakoság kriminális érzékenységének, aktivitásának fokozása a bűnözés elleni küzdelemben. Ennek pozitív irányú befolyásolása céljából a nyomozó szervek többirányú tevékenységet fejthetnek ki.

Az említettekre egyrészt akkor van lehetőség, amikor a jól felkészült munkatárs a bűncselekmény sértettjével (áldozatával), potenciális tanújával vagy más lehetséges informátorával való egyéni foglalkozás során meggyőzi őt az igazságnak megfelelő magatartás, cselekvés, információadás szükségességéről. Ennek során egyértelműen bebizonyítja az érintett személynek, hogy a kívánt cselekvés az ő egyéni érdekével párhuzamosan fontos társadalmi érdeket is szolgál. Ehhez azonban a munkatársnak fel kell ismernie, hogy az adott emberben milyen egyéni motívumok hatnak az igazságnak megfelelő magatartás ellen és mellett. (A bevezetőben röviden említettem, hogy ezek sokfélék lehetnek. Felismerésük nem könnyű, de megfelelő szintű pszichológiai felkészültség birtokában nem is lehetetlen feladat.)

A másik lehetőség a csoportos ráhatásban rejlik, az ún. PR-tevékenység révén. Magyarországon is intézményessé lehetne (kellene) tenni ezt a más országokban jól bevált tevékenységet, amely a Budapesti Rendőr-főkapitányságon már folyamatban van. E nagyon sokrétű, fontos tevékenységet ki lehetne terjeszteni olyan témákra is, amelyek érdemileg elősegíthetik a lakosság kriminális érzékenységének, aktivitásának növekedését.

A csoportos ráhatás nagyon fontos és eredményes változata lehet a rendszeres, részletes, korrekt, hiteles, meggyőző erejű, a nyomozás érdekeit veszélyeztető tények, a szolgálati és az államtitkok feltárása nélküli tájékoztatás a lakosság részére az ország, Budapest és a megyék bűncselekményi fertőzöttségéről, a bűnfelderítés hatékonyságáról, a bűnözés elleni harc általános állásáról, konkrét fejleményeiről. Nem szabad a lakosság elött elhallgatni egyetlen fontos, lényeges tényt még akkor sem, ha az az adott időpontban nem kedvező fejleményekről tanúskodik.

A rendőrség részéről elhangzó szóbeli tájékoztatók jelenleg még nem felelnek meg az itt vázolt kívánalmaknak. Gyakran előfordul, hogy a nyilatkozó fontos tényeket nem vagy csak részben említ, illetve azokat nem egyértelműen fogalmazza meg. A nyilatkozók ritkán beszélnek például az ismeretlenes felderítési mutató számértékének mikénti alakulásáról, továbbá a bűncselekményi latencia terjedelméről, az ismertté vált bűncselekményekhez való arányáról, az ismertté vált bűncselekmények és az összes elkövetett bűncselekmények számának százalékos arányáról, amely közvetetten mutatja a latens bűncselekmények számának százalékos arányát is. Ezek ismerete nélkül pedig lehetetlen reális képet alkotni a bűncselekményi fertőzöttség, a bűnözés elleni harc állásáról és várható alakulásáról.

Vannak olyan nyilatkozók, akik csupán az ismertté vált bűncselekmények számának aktuális alakulásából (csökkentéséből vagy növekedéséből) vonnak le megalapozatlan, helytelen következtetéseket az összes bűncselekmény (beleértve a latenciát is) számának alakulására vonatkozóan. Ilyen esetben arról van szó, hogy a nyilatkozók szándékosan “megfeledkeznek” a bűncselekmények összessége nagyobbik feléről, a bűncselekményi latenciáról, amely akár többszöröse is lehet az ismertté vált bűncselekmények számának. Erről most már nemcsak sejtéseink, hanem matematikailag megalapozott ismereteink vannak.

A Gelencsér-féle latenciaszámítási modell alkalmazása révén kapható eredmények lehetővé teszik, hogy a jövőben az említett kívánalmaknak megfelelő, teljes körű, meggyőző erejű tájékoztatás valósuljon meg a bűnözés elleni harc állását, fejleményeit illetően. Remélem, hogy ez is hozzájárul a magyarországi bűncselekményi latencia csökkenéséhez. Ha ez bekövetkezik, munkám nem volt hiábavaló.

FELHASZNÁLT IRODALOM

A szerző rövid írásához: Borsi Zoltál és Halász Kálmán: A bűnözés megismerésének statisztikai módszerei; Kacziba Antal: Hiányzik az átfogó kriminálpolitika; Korinek László: Rejtett bűnözés című kiadványokat és saját kutatási eredményeiről eddig számot adó publikációit használta fel.

Vissza a lap elejére