VEZETÉS- KIKÉPZÉS

Török Lajos

A tudományszervezés rendszere

Korunk tudománya - bár nemzeti keretben művelik - egyetemes és nemzetközi, a gyorsuló globalizációs folyamatok és a nemzetközi integráció egyik legfontosabb motorja. A tudomány eredményei mélyrehatóan befolyásolják a társadalom minden szféráját, mindenekelőtt a szellemi és a kulturális életet, a gazdaság teljesítőképességét, a műszaki-technikai fejlődést. Mindezek szintje visszahat a társadalmi-politikai folyamatokra, a népesség szellemi és fizikai állapotára, reprodukciós képességére, mindennapi életvitelére. A tudomány - globalizációs volta ellenére - a nemzeti hagyomány és kultúra szerves és kiszakíthatatlan része, az ország nemzetközi elismertségének egyik fontos fokmérője, ami a reformkor óta mindig húzóerő volt, összességében pozitív megítélést kapott.

A tartós fellendülés, az ország nemzetközi versenyképessége minden esetben az oktatási és tudományos beruházások függvénye, amely nagyságában, minőségében, mobilizálhatóságában jelenik meg a szellemi tőke piacán. Az ország további sikere, versenyképessége többek közt azon is múlik, hogy a tudományok művelése, a tudományos karrier milyen mértékben lesz vonzó és kifizetődő a fiatal generációk legtehetségesebb csoportjai számára.

A magyar tudomány helyzetére, állapotára az a jellemző, hogy amíg a rendszerváltást követően a tudomány létének társadalmi, politikai, szellemi feltételei kedvező módon átalakultak, addig az anyagi-pénzügyi és a szervezeti-intézményi létviszonyai nagymértékben leromlottak. Napjainkban a magyar tudomány intézményrendszere ezzel együtt is fejlődik. Az ország helyzetének, adottságainak és reális szükségleteinek megfelelő méretű és szerkezetű intézményrendszer alapvetően kialakult, a tudomány piaci jellege és annak megfelelő működési mechanizmusa, a tudomány~szervezés gyakorlata mind jobban kezdi elnyerni új formáit. Ennek finomítása a tudománypolitika további feladata.

A tudomány művelésében érintett, illetve érdekelt független és autonóm partnerek (kormány és kormányszervek, MTA és intézetei, egyetemi kutatóhelyek, különböző tudományos alapok és alapítványok, tudományos társaságok stb.) együttműködése révén a magyar tudományos életben pozitív elmozdulás figyelhető meg. A további előrelépés kulcsa a véges anyagi eszközök hatékonyabb felhasználása érdekében az összehangolt prioritásrendszer vagy szelektív súlypontképzés lehet. Ebben a kormányzat energikus kezdeményezése, koordinációs tevékenysége mellett fő szerepe a tudományos műhelyeknek, közösségeknek lehet.

A jövő kutatási feladatainak megoldásában nagy szerepet játszhatnak a nagyobb alapítványok. Az azokból való részesedés alapvetően pályázati rendszerekben történik, ami tovább erősítheti a tudomány versenyjellegét.

Napjaink hadtudományát sokféleképp lehet értelmezni, alkotóelemeit körülírni, de alapvető, fő alkotóeleme a fegyveres küzdelem és összetevőinek - az arra való felkészülés, a hadászat és hadműveletek megtervezése, előkészítése, megvívása, vezetése, mindenoldalú biztosítása - összessége. A pusztítóeszközök mennyiségének és minőségének a fegyveres küzdelemre gyakorolt hatása következtében jelen korban egy totális háború a Föld megsemmisüléséhez vezethetne. Elkerülése össztársadalmi feladat, az ezzel kapcsolatos kutatások nagyobbik része a hadtudomány körébe tartozik. A totális háborúk elkerülése, valamint az ország védelmével, biztonságával kapcsolatos feladatok a hadügy-hadtudomány tartalmának kiszélesedését eredményezték (1. sz. vázlat). Így került be a fegyveres erők feladatai közé a nem háborús műveletekben való részvétel kérdéseinek a vizsgálata is.

A hadtudomány nemzeti jellege - főként a rendszerváltozást követően - erősödött, a NATO-hoz történő csatlakozásunk előkészítése, majd NATO-tagságunk azonban új igényeket támaszt a magyar hadtudomány elé. A hadtudomány nyitottabbá vált, a civil tudományokhoz közelebb került; ennek eredményeként az MTA által elfogadott tudományág bizottsága, a Hadtudományi Bizottság bekerült az MTA IX. Osztályába. Létrejött a HM és az MTA közötti együttműködési megállapodás, amely a hadtudományi kutatóhelyek és az MTA különböző kutatóhelyei közötti együttműködést hivatott biztosítani.

A hadtudomány fejlődéséhez hozzájárult a katonai felsőoktatás átalakítása, integrálódása. Erősödött a kutatás és az oktatás egysége, a korszerű, tudományosan megalapozott tananyag kialakítása és oktatása az oktatók és kutatók tudományos tevékenységének fontos része lett. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem az új típusú (PhD) tudományos képzés feltételeinek megteremtésével és beindításával tovább erősíti a hadtudomány pozícióit.

A hadtudomány műveléséhez szükséges alapvető feltételek az elmúlt években folyamatosan biztosítva voltak. További fontos feladatunk a magyar hadtudomány eredményeinek szélesebb megismertetése, integrálása a nemzeti és a nemzetközi tudományos közéletbe.

A tudományos tevékenységek megvalósítását, működtetését, az ahhoz szükséges feltételek meglétét a tudományszervezők biztosítják. E tevékenységek összességét tudományszervezésnek nevezzük. Egyes elemei - így a tervezés, a szervezés, az irányítás, az együttműködés (tudományos kapcsolattartás), a finanszírozás - a vezetés általános funkciói szerint működnek. A tudományszervezés alapvető feladata a különböző szervezeti szinteken felmerülő igények és a lehetőségek összhangjával biztosítani a tudományos tevékenységek eredményes megoldását. A tudományos tevékenységet a tudományszervezők mellett tudományos testületek (tanácsok, bizottságok) segítik.

A rendszer legfontosabb eleme a tudományos kutatás, amelynek alapvető célja új tudományos eredmények elérése. A tudományos kutatás a hadtudomány és határterületein jelentkező, a honvédelem érdekében, a fegyveres erők felkészítése, alkalmazása területein jelentkező elméleti és gyakorlati problémák megoldására, a kutatási eredményeknek a katonai gyakorlatba történő bevezetésére, kipróbálására irányul. A kutatást motiváló elemek azok a társadalmi (kormányzati, elöljárói) igények, melyek a megoldásra váró feladatokban öltenek testet, valamint azok a kutatói kapacitások, amelyek a kutatókat és azok ambícióit jellemzik. A kutatást a valós probléma felismerése, megfogalmazása indukálja. A megjelenő kutatási igények és a meglévő kutatói kapacitás révén dőlhet el, hogy egy adott projekt elnyeréséhez a kutatók pályázás vagy megbízás formájában jutnak-e hozzá. A versenyhelyzet biztosításához a kutatás teljes pályázati rendszere vezethet el.

• A kutatás megtervezése, vagy a tervezéshez adatok biztosítása. A tervezés kiindulási alapja az adott szinten a kutatási igények felmérése, megítélése, valamint azok teljesítéséhez a lehetőségek számbavétele. Szűkös finanszírozási lehetőségek esetén a legfontosabb kutatási témákat kell beállítani. A tervezés ciklikusan történik. Az éves kutatási tervek teljes részletességgel, a középtávú tervek az adott tervidőszakra tervezett legfontosabb témákat tartalmazva, éves bontásban készülnek. A hosszabb távra szóló tervek a kutatási irányokat, témaköröket, valamint hosszabb távra is tervezhető kiemelt témákat tartalmazhatják.

• A kutatás megszervezése a tervezett kutatások végrehajtására irányul. Magába foglalja a téma kutatására kutatócsoport kialakítását, tématerv összeállítását, a kutatási jelentés vagy a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány szinopszisának összeállítását stb. Ide sorolható a kutatási pályázatok előkészítése, pályázati felhívások médiákban történő megjelentetése, elkészült pályamunkák elbíráltatása.

• A kutatás irányítása a tudományszervezők azon tevékenységeinek összessége, amely biztosítja a kutatási tevékenység végrehajtását. Cél a kutatás során fellépő problémák megoldása, a kutatási tevékenység összehangolása a téma vezetője vagy a tématanács elnöke útján.

• Együttműködés és kapcsolattartás a kutatás tervezésében, szervezésében, a kutatás végrehajtásában. Célja a tudományszervezők, a kutatásban részt vevők kölcsönös tájékoztatása, informálása a kutatás helyzetéről, a soron lévő feladatokról.

• A kutatás finanszírozása: a kutatásra fordítható keretek felosztása a kutatási feladatok között. A rendelkezésre álló forrás lehet költségvetési, alapítványi. Elosztása történhet pályázatokra (kuratóriumok, tanácsok, bizottságok javaslatai alapján) vagy a kutatási tervekben meghatározott témákra megbízással, szerződéskötés útján.

• Az eredmények összegezése. A kutatás a kutatási eredmények tanulmányokba, tézisekbe, értekezésekbe történő összefoglalásával fejeződik be. Ezt követi a kutatási eredmények megítélése, elbírálása, amelyet első fokon a téma legjobb szakértőiből álló szakbírálók, hivatalos bírálók végeznek.

Fontos és kiemelt témák eredményeinek megítélése szélesebb tudományos fórumokon, tudományos rendezvényeken történik. E rendezvények körébe a viták, a munkahelyi viták, a nyilvános védések, a tudományos emlékülések, a tudományos konferenciák tartoznak. A tudományos rendezvények tervezése, előkészítése (szervezése), lebonyolítása a tudományszervezés feladata.

A tudományos információellátás érdekében a kutatás eredményeit összegező tanulmányokat nyilvántartásba kell venni és be kell építeni a tudományos tájékoztatás rendszerébe. Az információ-ellátás célja e tanulmányok közzététele; a tudományos eredmények felhasználása a vezetés döntéseinek megalapozásában, támogatásában, az oktatásban, a felkészítésben, a tudományos képzésben, az újabb kutatásokban.

Az információellátás magában foglalja a szakmai és a tudományágazat területein keletkezett információk feldolgozását, tárolását és a felhasználók részére történő biztosítást. Az információellátás kulcskérdése a számítógéppel támogatott információs rendszer működtetése, valamint a rendszerbe történő belépés, keresés gyors és megbízható biztosítása.

A tudományos diákköri tevékenység, a továbbképzés különböző formáira történő jelentkezés, a felvételi eljárás, a hároméves képzés és a vizsgák letétele, az értekezés elkészítése, megvédése a tudósjelölt többéves tevékenységét öleli föl, amely során munkáját számtalan tudományszervező segíti, támogatja, biztosítja.

A tudományos tevékenységek művelése érdekében végzendő tudományszervezési feladatok az államigazgatási és a katonai hierarchiának megfelelően különböző szintekhez is köthetők. A különböző szinteken végzendő tudományos tevékenységek és azok szervezése, irányítása a feladatok jellegében, belső tartalmában különbözőséget mutat. A legmagasabb, a törvényhozás szintjén a tudományok műveléséhez szükséges törvények megalkotása történik. Az Országgyűlés tudománnyal, tudománypolitikával foglalkozó bizottsága részt vesz a kapcsolatos törvények előkészítésében, illetve beterjesztés előtt megvitatja az MTA elnökének az Országgyűlés részére készített jelentését. A kormány a Tudománypolitikai Kollégiumon keresztül tudománypolitikai irányelvekben rögzíti a tudományok műveléséhez szükséges anyagi feltételek biztosítását, a tudománnyal szemben támasztott társadalmi elvárásokat.

A tudomány és a tudományos kutatás szabadságát szem előtt tartva bizottságok és kuratóriumok révén működteti az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot (OMFB), az Országos Tudományos Kutatási Alapot (OTKA) és az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatásokat (OKTK). Az utóbbiban évente több hadtudós nyer el pályázatot honvédelmi érdekű kutatási témái kidolgozásához. A magyar tudományos közélet szempontjából a rendszerben a Magyar Tudományos Akadémia mint köztestület kiemelkedő szerepet tölt be.

A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szervezeteinél, intézetei~nél a tudományos tevékenységek végzése a HM-irányelvek szerint folyik.

Az irányelvek többek közt kimondja: “A tudományos munka tervezése, szervezése, eredményeinek hasznosítása legyen összhangban a felsőoktatási törvénnyel, az MTA-ról szóló törvénnyel, a kormány tudománypolitikai irányelveivel, az MTA, az OMFB, az OTKA, az OKTK kuratóriumok tudományszervezési gyakorlatával, a honvédelmi céljainkkal, a haderőfejlesztés rövid és hosszú távú stratégiájával, a költségvetésben a tudományos tevékenységekre biztosított anyagi ráfordítások nagyságával.” A tudományos munkát a HM-ben a KÁT, az MH-ban a HVKF irányítja és tudományos tanácsok segítik. A tudományos tevékenységekkel összefüggő szervezési feladatok alapvető szervei a HM-ben az Oktatási és Tudományszervező Főosztály Tudományszervezési Osztálya, az MH-ban a HVK Tudományszervezési Osztálya.

A tudományos tevékenységek különböző színterein a tudományos tevékenységek céljai, feladatai meghatározására, az eredmények objektív megítélésére és hasznosításuk elősegítése érdekében tudományos testületek (tanácsok) működtethetők. A védelmi szféra tudományos tevékenysége, valamint a hadtudomány művelése területén a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, mint a legjelentősebb és meghatározó oktatási és tudományos tevékenységet végző szervezet (intézmény), mindenképp kiemelést érdemel.

Vissza a cikk elejére