HADTUDOMÁNY-HADÜGY

Pataky Iván

A polgári védelem a honvédelem rendszerének alkotóeleme
- Gondolatok a sorolásról -

Az elmúlt fél évtizedben bármilyen polgári védelmi feladatokkal foglalkozó rendezvényen vettem részt - volt közöttük továbbképzés, értekezlet, tudományos tanácskozás... stb. - , mindenütt csak a szakterület békefeladatairól esett szó: a katasztrófák elleni küzdelemről, a migrációval kapcsolatos munkákról, a pápalátogatásról és hosszan lehetne még sorolni, mi mindenről, csak az ország honvédelemében betöltött szerepéről nem. Úgy tűnik, mintha a polgári védelem főfeladata a katasztrófaelhárítás lenne, a többi feladat pedig a napi politika igényei által diktált követelmények kielégítése. Ez majdnem így fogalmazódott meg elsősorban felelős belügyi politikai vezetők részéről. Úgy tűnik, mintha az elmúlt évek belügyi vezetését csak ez a kérdéscsokor érdekelte volna, illetve és pontosabban csak ezért érezték magukat felelősnek.

A napi égető problémák, a kiküszöbölhetetlen katasztrófák elleni védekezés feladatai egyszerűen mindenütt elnyomták a távoli, sokak szemében talán napjainkban reálisnak nem is tűnő honvédelmi feladatok követelményeit. Pedig sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a polgári védelmet a honvédelem követelményei hozták létre. Léte és gyors fejlődése a légi támadóeszközök megjelenésének, elterjedésének és a hadviselésre gyakorolt meghatározó szerepének köszönhető. Így vált a passzív légvédelemből - ahogy eleinte a magyar hadtudomány nevezte - a hadászati biztosítás egyik részévé, majd hadászati tényezővé, ahogy a nukleáris-, rakéta-hadviselésről vallott szovjet doktrína változásai jelezték a fejlődést. E korszakokon túl vagyunk, de a honvédelmi feladatokon nem.

A kétpólusú világrendszer széthullása évszázadunk utolsó évtizedében itt, Közép-Európában a perifériákra szorította a világháború vagy a kontinentális méretű háború valószínűségét (most nem vizsgáljuk, hogy nukleáris vagy hagyományos fegyverekkel vívottról van szó, csupán a háború lehetőségét). De - és ezt többszörösen aláhúzom - nem zártuk ki! Elég a helyi háborúkra, ráadásul a közvetlen szomszédságunkban zajlókra utalni! Ebből az alapállásból kísérelem meg rendkívül tömören fölvázolni a polgári védelem honvédelmi fölkészülésének jelenlegi problémáit, kiindulva a hatályos jogszabályokból.

A magyar Országgyűlés által 1993. április 14-én elfogadott honvédelmi alapelvek 19. pontja kimondja, hogy “A honvédelem rendszere... (csak a polgári védelemre korlátozva idézem a meghatározást) a lakosság és az anyagi javak védelmét szolgáló polgári védelmi szervezetekre... épül.” Úgy vélem, ma már kijelenthető, hogy a honvédelmi alapelvek jó néhány gondolata fölött túlhaladt az idő. Mindez azonban véleményem szerint nem vonatkozik a polgári védelemre meghatározottakra. A jelenleg kidolgozás alatt álló - és több pontjában is vitatható - nemzeti katonai stratégia (Fehér könyv) eddig elkészített változatai is a honvédelem részének tekintik a polgári védelmet.

De nézzük tovább az alapelveket! A 23. pont meghatározza, hogy “A polgári védelem békeidőszakban (működjön közre)... a katasztrófák elleni védelemben, azok elhárításában (a közbeszúrás tőlem: P. I.) ... Az országot ért fegyveres támadás esetén a polgári védelem feladata a polgári lakosság és objektumok ellen irányuló csapások, károk következményeinek felszámolása, a lakosság életének és anyagi javainak megóvása.” Meggyőződésem: nem kell külön részletezni, milyen felelősségbeli különbség van a közreműködés és a feladat között.

Az Országgyűlés által 1996-ban elfogadott XXXVII. törvény, amely a polgári védelem feladatait, rendszerét, az állampolgárok kötelezettségeit, a polgári védelem irányítási rendszerét, jog- és hatáskörét szabályozza, ugyancsak kimondja, most már pontosabban definiálva a 2. §. (1) alpontban, hogy a “…polgári védelem: a honvédelem rendszerében megvalósuló szervezet, feladat- és intézkedési rendszer, amelynek célja a fegyveres összeütközés, a katasztrófa- és más veszélyhelyzet esetén a lakosság életének megóvása, az életbenmaradás feltételeinek biztosítása, valamint az állampolgárok felkészítése azok hatásainak leküzdése és a túlélés feltételeinek megteremtése érdekében…” Jelentős változás: a katasztrófaelhárítás közreműködésből feladattá emelkedett. A polgári védelemnek jelenleg és a belátható jövőben két, azonos felelősségű feladatot kell tejesíteni. Ez a helyzet egyébként összhangban van a NATO-országok polgári védelmi szervezetei helyzetével is. És ez a realitás is.

E bevezetés után térjünk vissza az első mondatokban leírt tapasztalatokhoz. Megállapítható, hogy e két, azonos súlyú feladatból azonban csak az egyik, a katasztrófaelhárítás valósult meg. A honvédelmi feladatok legfeljebb “nyomelemekben” lelhetők fel. És - véleményem szerint - ezért elsősorban nem a polgári védelem vezetése tartozik számadással. Az amúgy is rendkívül feszített tempóban dolgozó vezetés és állomány - csak a szervezetre redukálva e kérdést - elsősorban a belügyi vezetéstől kapott feladatokat és a napi munka megkövetelte igényeket, elvárásokat igyekszik teljesíteni. A honvédelmi feladatokból, a nagyon szűkös és jogszabályokkal gondosan behatárolt költségvetési lehetőségek miatt, mindössze csak az óvóhelyvédelemmel (polgári védelmi törvény - pvt. 4. §. e.) foglalkozik jelentősebb mértékben, azonban azzal is korlátozottan.

A honvédelmi feladatok visszaszorulásának igazi oka azonban szerintem elsősorban abban kereshető, hogy évek óta semmilyen jelentős követelményt, elvárást - az általánosságok hangoztatásán és különböző jogszabályok megfogalmazásán túl - érdemben senki, semmilyen kormányzati szerv nem határozott meg a polgári védelem részére. A Belügyminisztérium illetékesei érezhetően nincsenek felkészülve egy esetleges fegyveres konfliktus alkalmával jelentkező polgári védelmi feladatok országos szintű politikai irányítására, konkrét követelmények megfogalmazására, támasztására.

A polgári védelem országos vezetésének pedig ahhoz, hogy önmagának saját maga határozza meg feladatait, sem joga, sem a szükséges politikai, honvédelmi rálátása - amelynek alapján esetleg képes lenne rá - nincs meg. Egy ilyen lépéssel csak beláthatatlan károkat okozna.

Vegyük sorra! A hvt. 1. §. (1).: “A honvédelem nemzeti ügy.” E kijelentés önmagáért beszél. Meghatározza az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a kormány felelősségét. De menjünk tovább! 9. §. (1).: “A honvédelmi miniszter a kormánynak az ország honvédelmi feladatainak végrehajtásáért felelős szakminisztere...”. És e felelősséget azonnal részletezi is a 10. §.: “A honvédelmi miniszter a honvédelmi tevékenység szakmai irányítási körébenÁ (ismételten csak a polgári védelem szempontjából lényeges pontokat kiemelve) c.) előkészíti a kormány számára a lakosságnak, az anyagi, javaknak, a közigazgatásnak az ország külső támadás elleni fegyveres védelmére történő felkészítésére, valamint az ország és a fegyveres erők mozgósítására vonatkozó döntéseket...” e.) “együttműködik az illetékes miniszterekkel... - a katonai és polgári védelem szempontjából fontos létesítmények elhelyezésében...” f.) “rendelettel szabályozza a honvédelmi feladatok végrehajtását.”

A fenti törvénnyel az Országgyűlés félreérthetetlenül a mindenkori honvédelmi miniszter felelősségi körébe utalja a honvédelemmel, és nem csak a Magyar Honvédséggel, kapcsolatos összes kérdés irányítását. Egyértelmű tehát, hogy a honvédelmi miniszter az egész ország honvédelméért felelős. Ebben véleményem szerint benne foglaltatik, ha áttételesen is, a polgári védelem háborús feladatainak tárháza. Nem véletlen tehát, hogy e jog- és hatáskör tükörképe megjelenik, csak már személyre lebontva, a pvt. 15. §. (2) pontjában, amely meghatározza, hogy a polgári védelem országos parancsnoka “gondoskodik a polgári védelmi tervekben a Magyar Honvédség parancsnoka által meghatározott hadműveleti követelmények érvényesítéséről.”

Itt érkeztünk el írásom lényegéhez. A honvédelmi miniszter által a Magyar Honvédség parancsnoka (vezérkari főnöke) útján meghatározott hadműveleti követelményeket kell a polgári védelem országos parancsnokának érvényre juttatni tervezési rendszerében és ezen keresztül a polgári védelem feladat-, szervezet- és intézkedési rendszerében. Ahhoz azonban, hogy mindez megvalósuljon, szükség van a kiindulóalapra, a hadműveleti követelményekre. Ilyen követelményeket - amelyek alapvetően meghatározzák a lakosságvédelem lehetőségeit, feladatait, alkalmazandó módszereit, helyszíneit, objektumait és mindezekhez a rendelkezésre álló költségeket - azonban gyakorlatilag a rendszerváltás óta (néhány provizórikus előírást leszámítva) a vezérkar nem adott ki, nem állított a polgári védelem elé. Egyértelmű tehát, hogy tervek sem készülhettek. Ellentétben a katasztrófaelhárítással, a másik területtel, ahol a belügyminiszter által kiadott és rendszeresen pontosított sorolási irányelvek alapján elkészültek a szükséges tervek, és ez évben ezeket továbbfejlesztve a BM rendeletileg szabályozta a polgári védelem tervezési rendszerét, követelményeit. Pontosan behatárolva, hogy hol milyen katasztrófák ellen kell kidolgozni a “veszélyhelyzet-kezelési tervet” és hogyan kell védekezni.

Önmagától adódik a kérdés, miért van szükség a vezérkar követelményeire, adataira, amikor a felületes szemlélőnek az első pillanatra úgy tűnik, hogy minden fontos kiindulóadat a polgári védelem birtokában van már eleve. Ő a terület gazdája, ő ismeri legjobban a lakosság és az anyagi javak védelmének lehetőségeit, módszereitÁ Ez azonban csak a felület, a látszat. Már leszögeztük, hogy a honvédelem az egész ország ügye, és mint ilyen: egységes egészet, egységes rendszert alkot, amelyből mindenkinek - lehetőségei és képességei szerint - ki kell vennie a részét. Összefogása, irányítása a honvédelmi miniszter felelőssége, feladata. Lehetőségei eleve meghatározzák, hogy csak ő, illetve a vezérkari főnök állapíthatja meg és szabályozhatja a követelményeket.

Itt kell megjegyezni, hogy az ország vezérkarának szerepe mind a mai NATO-, mind az egykori VSZ-értelmezés szerint - természetesen szigorú civil ellenőrzés és politikai irányítás alatt - túlnő a haderő, a honvédség keretein. Az ország honvédelemre vonatkozó követelményeinek, elveinek megállapítása, megfogalmazása gyakorlatilag érinti az ország szinte összes alkotóelemét, legyen szó infrastruktúráról, iparról, mezőgazdaságról, ellátásról, egészségügyről, sőt akár oktatásról, kultúráról, szellemi honvédelemről. Minden olyan területről amely szükséges az ország honvédelmének előkészítéséhez és a fegyveres küzdelemhez. Magyarán: a háborúhoz. Ebben pedig kiemelt jelentőségű szerepe van a polgári védelemnek. Elég a lakosságvédelemre utalni!

Tekintsük át röviden, milyen feladatok hárulnak a Honvéd Vezérkarra a polgári védelemmel kapcsolatban! A kiinduló és az egész védelem tervezését, felkészítését, felépítését meghatározó adatok, követelmények a vezérkar (a Magyar Honvédség parancsnoka) útján jutnak el a polgári védelemhez. Részben közvetve, mivel az adatok egy részének elsődleges forrásai a katonai felderítőhivatal, illetve a minisztert közvetlenül segítő nemzetbiztonsági iroda. Részben közvetlenül, mivel az érintett kidolgozó szervezetek a vezérkari főnök közvetlen alárendeltjei, mint a felderítő csoportfőnökség, a védelmi tervezési csoportfőnökség... és a vezérkar többi szervezete. Gyűjtik, elemzik, értékelik mindazokat az információkat amelyek alapján megállapítható az országnak, egyes területeinek, városainak, objektumainak veszélyeztetettsége, a fenyegetettség nagysága, minősége, esetleges ideje... stb. Majd mindezek alapján megállapítják a védendő területeket, városokat... stb. Erre épül a Magyar Honvédség parancsnokának követelménye, hadműveleti elvárása. Ennek keretében meghatározza egyrészt a várható veszélyeztettség jellemzőit, adatait, másrészt pedig a sorolást, azaz a polgári védelem összes háborús, mindenekelőtt lakosságvédelmi, továbbá alkalmazási, tervezési, szervezési, építési, beruházási, védelmi előírásait... és még hosszan lehetne folytatni milyen feladatát meghatározó veszélyeztetettségi és fontossági sorrendet.

Nem egyszerűen egy lista összeállításáról van szó! A sorolás legalább annyira politikai döntés is, mint a szorosan vett honvédelmi, katonai. A sorolásnak rendkívül jelentős költségvetési, ezen keresztül társadalmi kihatása is van! Alapvető követelmény tehát: a legcélravezetőbb összhang megteremtése a társadalom teherbíró képessége és a védelemmel szemben támasztott politikai követelmények között. Ismételten hangsúlyozom: politikai követelmények között! Mert itt kompromisszumról van szó. A kívánatos megoldás az lenne, ha a várható veszélyeztetettségnek megfelelően minden állampolgár, helység, objektum, terület teljes értékű védelemben részesülhetne. Beleértve a lakosság vagyonát, javait, a létfenntartáshoz szükséges eszközöket, a kulturális értékeket... stb. is. E követelmény kielégítésére azonban eddig még egyetlen ország sem volt képes. Ha az általános elvárást közelebbről megvizsgáljuk, az alábbi négy feladatcsoportot kapjuk:

• először: elemezni, értékelni kell a várható ellenséges légi hadműveletek nagyságát, célját, erejét, alkalmazott támadóeszközeit, pusztító hatásaikat, a rombolás várható mértékét;
• másodszor: mindezek birtokában meg kell határozni az ország egyes területei, városai, községei, gazdasági, katonai, politikai, tudományos... stb. objektumai valós veszélyeztetettségét;
• harmadszor: ezek alapján meghatározni a védelmük érdekében teendő intézkedéseket mégpedig úgy, hogy lehetőleg legyen meg a kellő összhang a Magyar Honvédség, a Határőrség, a rendőrség, a többi rendvédelmi szervezet és a honvédelemben érintett összes polgári szervezet és szerv által foganatosított intézkedés, terv... stb. között;
• negyedszer: mindez segítse elő az ország védelmi felkészültségét, a gazdaság mozgósítását... stb.

Már a puszta felsorolásból is kitűnik, roppant bonyolult tervező-előkészítő munkára van szükség ahhoz, hogy a sorolás említett “listája” létrejöjjön. Ha mindezzel elkészültek a tervezők, a követelményeket fontossági sorrendbe kell rakni. Mégpedig kétszeres megközelítésben. Először a helyszíneket, másodszor a teendőket meghatározva.

Miért van minderre szükség? A lényeget már korábban leírtuk. A polgári védelmi feladatok megvalósítása rendkívül költségigényes, és ráadásul többségük még időigényes is. Nem túlzás kijelenteni, hogy napjainkban egyetlen ország sem képes például a lakosságvédelem összes követelményét megvalósítani úgy, hogy a teljes lakosságát képes legyen megnyugtató módon megvédeni. Egyes elemeit, így a óvóhelyvédelmet is mindössze egy-két ország: Svájc, Svédország építette ki megfelelő szinten. Magyarország az európai középmezőnyhöz tartozik a maga 3- 3,5%-os védettségi mutatójával. A pontatlanság a gazdaságátalakulási folyamat bizonytalansági tényezőinek köszönhető, melynek keretében óvóhelyállományunk fokozatosan pusztul, romlik. Leszögezhető, hogy ismert gazdasági nehézségeink miatt irreális igény lenne bárki részéről most óvóhelyépítést szorgalmazni. Egyszerűen nincs rá lehetőség és a biztonságpolitikai helyzet sem indokolja! Az óvóhelyépítések utolsó időszakában - hogy érzékelni lehessen ennek az egyetlen lakosságvédelmi módszernek a költségigényét - , 1980- 1988 között egy IV- V. osztályú, tehát 10 tonna/m2 (100 KN/m2), illetve 3 tonna/m2 (30 KN/m2) dinamikus túlnyomás ellen védelmet nyújtó óvóhely bekerülési költsége egy fő elhelyezése részére 25- 45.000 Ft között mozgott, az egyes területek, városok eltérő építési költségei miatt. Ha csak a forint inflációját vesszük számításba, az előbbi összeg sokszorosával kellene számolnunk.

E kitérő pontosan érzékelteti egyrészt, hogy jelenleg, bármilyen politika is tűzné zászlajára, irreális lenne óvóhelyépítési programmal előlépni, másrészt hogy milyen jelentős költségekkel kell számolni a polgári védelmi feladatok tervezésekor. És az óvóhelyépítés csak az egyik - bár a leghatékonyabb - lakosságvédelmi módszer. A vázolt adatok azonban nem szolgálhatnak ürügyül arra, hogy mindenről eleve lemondjanak az illetékesek. Így a jelenleg építés előtt álló, 4. sz. METRO-vonalnál ne vegyék figyelembe a tervezés, a kivitelezés során azt, hogy utólag beépíthetők (pótolhatók) legyenek a költségmegtakarítás címén most elhagyott óvóhelyvédelmi berendezések. E követelmény figyelmen kívül hagyása esetén csak szükségszerű védelmet nyújtana a védelemre eleve kiválóan alkalmas létesítmény, vagy rendkívül sokba kerülne e berendezések utólagos beépítése. A mostani, néhány százalékos megtakarítást utódainknak sokszorosan kellene megfizetni. Nem beszélve az esetleges elmaradás miatti, soha és senki által nem pótolható véráldozatokról. Egy honvédelmi célú vagy honvédelmi célra is kiválóan felhasználható beruházás elbírálásánál sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy emberi életek sokaságát óvhatja meg szükség esetén.

Mint említettük: nincs a világon oly költségvetés amely biztosítaná, hogy az összes szükséges védelmi beruházást, rövid időn belül és azonos szinten lehessen megvalósítani. Ezért, bármennyire is antihumánusnak tűnik, elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen a fontossági sorrend meghatározása, a feladatok ütemezése, differenciálása. Annak meghatározása, hogy kiket, mit, hol és hogyan akarunk elsősorban, minden körülmények között megvédeni. Kiket... stb. csak másodsorban, harmadsorban és végül kiknek hol nem fog tudni az állam semmilyen védelmet központi költségvetésből finanszírozni, akik csak saját erőfeszítéseikre lesznek utalva.

A honvédelmi feladatok felelősségi és végrehajtási sorrendjét már idéztük az 1993. évi CX. hvt.-ből és az 1996. évi XXXVII. pvt-ből. Jeleztük, hogy csak a vezérkar rendelkezik azokkal az adatokkal, amelyekből meghatározhatók: az ország veszélyeztetettségének számunkra érdekes mutatói; az ország honvédelmével kapcsolatos alapvető elvárások; az ország gazdaságának, hadiipari termelésének, infrastruktúrájának védelmével kapcsolatos igények, követelmények; az ország politikai, közigazgatási vezetésének, védelmének követelményei; a lakosságvédelem feladatai... és így tovább.

E követelmények, igények, elvárások alapján összehangolt munka veszi kezdetét, amelybe már bekapcsolódik a polgári védelem is, mint e szakterület gazdája. E munka során pontosan meg kell fogalmazni: a polgári védelemmel (mint feladat-, szervezet- és intézkedési rendszerrel) szemben támasztott elvárásokat, védelmi követelményeket és a konkrét feladatokat; az egyes sorolási kategóriákat, az azokon belül megvalósítandó védelmi feladatokat; a létrehozandó szervezeteket, felszerelésüket, felkészítésüket... stb. Egyszóval minden elvárást a polgári védelemmel szemben. Ezek azok a hadműveleti követelmények, amelyek alapját alkotják minden polgári védelmi háborús feladatnak és tervezési munkának!

Az elvi munka befejezéseként számba kell - így kategorikus imperatívuszban fogalmazva - venni az ország helységeit, ipari, közlekedési, politikai, kulturális, hírközlési, katonai... stb. objektumait, létesítményeit! Megállapítani: melyiket, milyen veszély fenyegeti. Megsemmisítéséhez, rombolásához milyen nagyságrendű (tömegű) rombolóeszköz szükséges. Ezek célba juttatásához milyen és mennyi légitámadó eszközt kell bevetni. Potenciális ellenfeleink rendelkeznek-e a szükséges fegyverekkel, mennyiséggel?

Ezt követően a saját, veszélyeztetettnek minősített helységeink, objektumaink már meglévő védelmi adatait össze kell vetni az ellenfelek lehetőségeivel. Meghatározni, hogy mennyire veszélyeztetett a lakosság, a keletkezett károk (esetleg) mennyire befolyásolhatják az ország védelmi képességét... és így tovább.

Annak bizonyítására, hogy mennyire lényeges és hatékony a jól megalapozott és megtervezett sorolás, egyetlen adatot idézünk. A korabeli honvédvezérkar által 1940- 42-ben meghatározott sorolási követelmények és előírások által kidolgozott légoltalmi (ma: polgári védelmi) tervek alapján kiépített védelem európai összehasonlításban is hatékonynak bizonyult és egyike volt a legeredményesebbnek! A differenciálás, kategorizálás messzemenően bevált. (Zárójelben megjegyzem, még az ötvenes években is a magyar légoltalom fő elvi alapját képezte akkor, amikor a honvédelem összes többi területén szinte csak a szovjet elvek érvényesültek.

Ma, amikor az amerikai elvek, a NATO-előírások átvételénél tartunk, érdemes felfigyelni arra, hogy jó néhány területen a magyar tapasztalatok sem nélkülözhetők. Az akkor sorolásban meghatározott, és annak megfelelő védelemmel rendelkező ipari, közlekedési célok több mint 80%-át valóban bombázta az amerikai- brit légierő. És ami még fontosabb, egyetlen olyan, általuk bombázott cél sem volt, amelyet előzetesen a tervekben ne soroltak volna. A szovjet légierő folyamatos légicsapásait, illetve a kényszer bombabevetéseit természetesen nem számítottam be. Az ilyen esetek egyszerűen tervezhetetlenek. A korabeli vezérkar pontosan értékelt és szabott meg feladatokat. Mint említettem, európai viszonylatban is ennek - és természetesen a légoltalom hatékony munkájának - eredményeként viszonylag alacsony volt a lakosság vesztesége, és ami legalább ilyen fontos: sem az ipari termelés, sem a vasúti szállítás, a közlekedés (noha a teljesítménye esetenként jelentősen visszaesett) a bombatámadások következményeként sehol sem bénult meg teljesen, vagy esett ki hosszabb időre. Mind a harcoló hadsereg - beleértve a jelentkező német igényeket is - , mind a termelés, mind a lakosság igényeit, ha korlátozottan, de kielégítette.

Úgy vélem, sikerült megfogalmazni a sorolás fontosságát. És azt a tényt, hogy nem egyszerűen egy feladatmeghatározásról van szó, hanem egy nagyon is bonyolult politikai, gazdasági, honvédelmi - ezen belül katonai - , közigazgatási összműködés alapján kidolgozott átfogó követelménytámasztásról, amely alapja mindenféle polgári védelmi háborús feladatnak. És - ezt aláhúzom - amely követelmény, hatásait tekintve, jelentősen befolyásolhatja adott esetben az ország háborús erőfeszítéseit, védelmi képességeit.

A követelmények meghatározásakor, a sorolás elveinek megfogalmazásakor hiba lenne a jelenbe beleragadni, hosszú távon célszerű gondolkozni! Nem túlzás évtizedekben mérni a feladatokat, hiszen a kiépülő védelmi létesítmények, óvóhelyek, vezetési pontok... stb. évtizedekig állnak szolgálatban. Példa: a második világháború éveiben vagy az ötvenes évek alatt épített óvóhelyek - természetesen megfelelő felújítás, korszerűsítés után - még ma is védelmünk gerincét alkotják. Amit tehát most tervezünk, építünk a következő évezred első felében szinte végig szolgálni fog.

A sorolási követelmények megfogalmazásakor természetesen figyelembe kell venni azokat a veszélyforrásokat is, amelyek eredője nem Magyarország területe, de pusztulásuk még abban az esetben is jelentős károkat okozhat hazánkban, ha országunk esetleg nem is vesz részt az adott fegyveres konfliktusban. Ilyen létesítmények például az atomerőművek, a vegyiipari létesítmények, a vízi erőművek... stb. Megjegyezzük, hogy ezeknek az erőműveknek, üzemeknek stb. békekatasztrófáival a polgári védelem jelenlegi katasztrófavédelmi tervei számolnak. Mivel azonban a pusztulás mértéke egy háború esetén jóval nagyobb lesz és a szokásosnál lényegesen kevesebb információ fog rendelkezésünkre állni, mindenképpen felül kell bírálni békekatasztrófa-tervek adatait és feladatait.

* * *

E rövid áttekintés során nem kívántam a sorolással részletesen foglalkozni, felsorolni a várható veszélyeztetettség jellemzőit, ezek alapján megkísérelni fölvázolni a veszélyeztetett városok, községek, üzemek listáját... stb. Egy ilyen tanulmány méretei jelentősen meghaladnák a Hadtudomány rendelkezésére álló lehetőségeket. Célom sokkal szerényebb ennél. Mindössze az ország honvédelemért felelős vezetőinek figyelmét kívántam felhívni arra a tényre, hogy bár a magyar polgári védelem 1989-ben a honvédelmi tárcától átkerült a belügyihez, feladatait és céljait tekintve része az ország honvédelmének. Jelentős feladatai, kötelezettségei vannak az ország lakossága védelmének terén egy esetleges fegyveres konfliktus esetén. E feladatnak azonban csak abban az esetben tud eleget tenni maradéktalanul, ha az ország honvédelméért felelős vezetők is a honvédelem részének tekintik és határozzák meg részére a szükséges “hadműveleti követelményeket”. Ezzel - gondolom - a belügyi vezetőket is ráébresztenék a polgári védelem honvédelmi feladatainak fontosságára.

A jelenlegi hiátus fenntartása beláthatatlan károkat okozhat a polgári védelemmel hivatásszerűen, illetve hivatali kötelezettségből foglalkozók soraiban is, áttételesen pedig az egész honvédemnek. Abból indulok ki, hogy hiába határozza meg a két idézett törvény, miszerint a polgári védelem a honvédelem része, hiába ír elő egy sor, kimondottan háborús feladatot számára - a genfi jegyzőkönyvekről nem is beszélve - , és hiába mondja ki a törvény, hogy a polgári védelem “szervezet-, feladat-, és intézkedési rendszer”, amikor hazánkban ma szinte kivétel nélkül minden politikai vezető, főhatóság, hivatal, polgármester... stb., sőt az állampolgárok zöme is mind a feladatokat, mind a végrehajtókat a néhány száz főnyi, hivatásszerűen polgári védelemmel rendelkező szervezettel azonosít mindent. A polgári védelem honvédelmi feladatairól pedig hallani se nagyon akar. Bizonyítékul elég az elmúlt négy-öt év polgári védelemmel kapcsolatos tömegtájékoztatását vagy akár a szaksajtóban megjelent írásokat tanulmányozni. Hogy ez milyen szemléletbeli torzulást okozhat az emberekben, mennyire elbizonytalaníthatja az állományt, és mennyire felejtik el eredeti szakmájukat, az már külön vizsgálódás tárgyát képezhetné. A hiányos tudás, a gyakorlatlanság azonban komoly helyzetben végzetes lehet.

Befejezésül néhány mondat arról, hogyan tovább? Nehéz helyzetben van napjainkban a magyar polgári védelem. Úgy érzem, csak azért nem számolják fel, mert a NATO-ban jelentős szerepe van. Politikusaink érezhetően már évek óta nem tudnak vele mit kezdeni. Pedig, ha kritikusan szemléljük a világ jelenlegi helyzetét, könnyen rájöhetünk, egyre nagyobb szükség van a polgári védelem alapvető háborús feladataira, a lakosságvédelemre. Azért jött létre a polgári védelem nyolc évtizeddel ezelőtt, hogy pontosan idézzem 1917-et. a “…légjáróművek támadásai ellen megvédeni a Monarchia azon részeinek lakosságát, amelyek nem tartoznak a hadra kelt sereghez.” E feladat azóta sem változott meg! Sőt! Minden más, így a katasztrófák elleni küzdelemben való közreműködés - amelybe Magyarországon már az ötvenes évek elején sikerrel bekapcsolódott polgári védelmünk - , légyegében tekinthető akár mellékfeladatnak is.

Magyarországon eltorzult a polgári védelemmel kapcsolatos felfogás. Elsősorban nem a szakembereink körében, hanem a laikusok között, akik a polgári védelmet egy szervezetnek képzelik és nem egy integráló feladatrendszernek, ami a valóságban.

Visszatekintve a rendszerváltás óta eltelt kilenc évre megállapítható, hogy semmilyen politikai elképzelés sem alakult ki az azóta regnált négy kormányban a polgári védelemről, s így “sorsáról” - a szakemberek véleményét nélkülözve - döntenek.

A magyar légoltalom, majd polgári védelem, mindig tisztességgel helytállt. Érdemes ismételten és alaposan átgondolni jövőjét. Kár lenne rövidtávú, beszűkített perspektívájú - és nem is biztos, hogy kedvező - előnyökért tönkre tenni e feladatrendszert. Egy esetleges háborús konfliktus esetén sokezer ártatlan áldozat szenvedne meg egy ilyen döntést.

Vissza a cikk elejére