Hozzászólás Konéta György: Biztonság, nemzetbiztonság, biztonságpolitika című cikkéhez (megjelent a Hadtudomány, 1998/1. számában)Kétségtelen, hogy Konéta György cikke időszerű is, hasznos is. A tudomány művelői számára elengedhetetlenül fontos, hogy pontosan fejezzék ki magukat és pontosan értsék egymást. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a fogalmak és kifejezések egyértelmű meghatározása. Az említett cikk kimondottan a fogalmak pontosabb meghatározásának, a létező értelmezések pontosításának szándékával íródott, ami dicséretes szándék, én a magam részéről határozottan támogatom. Az más k érdés, hogy milyen mértékben sikerült a szerzőnek e szándékát megvalósítani (ha teljes mértékben sikerült volna, nem lenne érdemes hozzászólni).Határozottan egyetértek a szerző azon megállapításával, hogy nem tehetünk egyenlőségjelet a nemzet és az állam, a nemzeti és az állami kategóriák közé (annak ellenére, hogy a fogalmak tartalmában sok lehet a közös elem). Osztom a szerző nézetét, miszerint a nemzet fogalmán belül nagy jelentőséggel bír az érzelmi és érdekközösség. Vitatom azonban, hogy a nemzet fog almába beleértendő az integrált gazdasági-társadalmi egység. Hiányolom, hogy a territoriális állam fogalma minden magyarázat nélkül jelenik meg a cikkben.Határozottan nem értek egyet a szerző logikájával, amikor a nemzet és az állam különbségének megállapítása után nem tesz kísérletet arra, hogy megkülönböztesse, különválassza a nemzet, illetve az állam biztonságát. Sőt, a szövegben igen gyakran él a nemzeti/állami formával, ami a két kifejezés azonosságát sugallja. Nem helyeslem, hogy lényegében azonos értelemben használja a nemzeti és a nemzetbiztonsági érdek fogalmát (formailag nemzeti/nemzetbiztonsági szóhasználattal), és ugyanígy az államérdeket és az állambiztonsági érdeket. A szerző saját szavai: “a fogalmak páronként… a tartalmukat tekintve teljesen fedik egymást”. Ez így nem igaz! Számomra némileg ködös maradt, hogy hogyan oszlanak meg az érdekek rendszerspecifikus és nem-rendszerspecifikus érdekekre. Pedig ezt fontos lett volna megérteni, mert a szerző ebből a fogalomkörből kiindulva állapítja me g, hogy a hatalom birtokosai az állami érdeket nemzeti érdeknek tüntetik fel, saját legitimálásuk érdekében (így számomra ez a megállapítás is magyarázatra szorul).Nem helyeslem, hogy a biztonságpolitika meggyökeresedett és általánosan használt fogalmát a szerző helyettesíteni próbálja a nehézkes nemzetbiztonság-politikával. Már másutt és más alkalommal is rámutattam, hogy a nemzetbiztonság és a nemzeti biztonság nem teljesen azonos fogalmak. Különösen nem lehet egyenlőségjelet tenni a nemzetbiztonsági és a nemzeti biztonsági jelzők közé, mivel az előbbit “kisajátították” a titkosszolgálatok, az utóbbi pedig a jelenleg kidolgozás alatt álló állami stratégia fogalmát jelöli (nemzeti biztonsági stratégia). Indokolatlannak tartom, hogy a szerző vállalkozott a politikák bizonyos fajtáinak felsorolására, miközben maga is jelezte, hogy “a teljesség igénye nélkül”. Méginkább furcsának tartom, hogy a felsorolásból kimaradt a cikk lényegét adó biztonságpolitika. Ezt nem pótolja a katonapolitika szerepeltetése és alapvetően helyes elemzése.Ismételten aláhúzom, hogy a fogalmak tisztázására irányuló törekvések bátorítását a Hadtudomány egyik fontos funkciójának tekintem, ezért örülök, hogy Konéta György cikkének a folyóirat helyt adott. Jómagam is a tisztázás szándékával kritizáltam a szerzőt (akivel élőszóban is sokat vitatkozunk, ugyancsak a jobbítás érdekében). Nagy László |