”Múlt nélkül nincs jövő” - Az Ad acta című kiadvány megjelenésének ürügyén -A Hadtörténeti Levéltár - a Térképtár és a Központi Irattár közreműködésével - új kiadványt jelentetett meg nemrégiben. A mindössze füzetnyi terjedelmű anyagot tanulmányozva nyomban feltűnik az olvasónak, hogy igen hasznos kezdeményezésről lehet szó! A szerzők - egyébként találóan - Ad acta (irattárba helyezendő) címet adták munkájuknak, egyszersmind felhívták az olvasók figyelmét egy mottóként is elfogadható és továbbgondolkodásra érdemes bölcsességre, hogy ti. “múlt nélkül nincs jövő!” Már az első, tallózó lapozgatás után rájövünk, hogy a levéltár - a két közreműködő szervezettel együtt - valóban a múltunk iránt érdeklődőknek kíván segítséget nyújtani. “Az elmúlt évtizedekben hatalmas szellemi érték halmozódott fel, amely a levéltár irategyütteseinek, fondjainak rendezése, tudományos feldolgozása során keletkezett - írják többek között munkájuk rövid előszavában, majd a jövő feladatairól szólva így folytatják: - Szándékaink szerint a forráskiadványok mellett a levéltári segédleteket is megjelentetjük, így az egyes irategyüttesekről készített ismertetések a magyar hadtörténelem írásos forrásai iránt érdeklődők szélesebb köréhez juthatnak el.”Csak üdvözölni tudjuk a közszolgálat érdekében felajánlott nagyszerű elképzeléseiket! Egyúttal mi, olvasók is felhasználjuk az alkalmat arra, hogy melegen köszöntsük a megalakulása 80. évfordulóját ünneplő Hadtörténelmi Levéltárat! Nyolc évtized a történészek és más kutatók szolgálatában - nos, ez önmagában is figyelmet érdemlő teljesítmény!Ezek után - hogy olvasóink figyelmét is felkelthessük - tekintsük át a kiadványt, kiemelve annak néhány fontosabbnak ítélt gondolatát. Kezdjük a levéltár megalakulásának előzményeivel. A Habsburg-birodalomhoz kötődő, mintegy négy évszázad egyebek között azt is jelentette számunkra, hogy hadtörténelmünk becses írásos emlékeit nem fővárosunkban, hanem Bécsben őrizték. Katonai szaklevéltár (Kriegsarchiv) működött, amely a magyar hadtörténelem forrásanyagait is gyűjtötte és őrizte. Századunk elején - az 1915-ös években - már létrejöttek a hazai levéltári munka megteremtésének feltételei. 1918 novemberében - a hazai közvélemény nagy megelégedésére! - létrejött a “Hadi levéltár”. Hosszú lenne felsorolni a számos szervezeti változást. Szerepelt többek között Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum néven; volt önálló intézmény; aztán ismét a múzeummal közösen végezte feladatát. Egy időben kivált a honvédség kötelékéből is. Belső szervezete ugyancsak gyakran változott, bár alapvető funkciót - most már hazai körülmények között - mindvégig teljesítette. Mint ismeretes, 1926 májusában az osztrák szövetségi kormány és a magyar kormány végleges egyezményt írt alá. Ennek alapján Ausztria kötelezte magát, hogy kiszolgáltatja hazánknak azokat az iratokat, melyek magyar szellemi tulajdonnak tekinthetők. A közös vonatkozásúak pedig mindkét fél szellemi tulajdonát képezték a továbbiakban, és Bécsben maradtak megőrzésre. (Ebből a célból magyar levéltári kirendeltséget hoztak létre, amely mindmáig működik Ausztria fővárosában.) Az egyezmény aláírását követően - mind az átadott, mind pedig a másolt okmányok, térképek tekintetében - igen gyorsan növekedett a hazai levéltár iratanyaga. A második világháború tragikus időszak volt a levéltár életében is. Evakuálások, az elszállított anyagok jelentős részének megsemmisülése, a raktárak romhalmazzá válása - mind-mind súlyos csapás volt a levéltárra. Persze nemcsak a szervezetre, hanem valamennyiünkre, hiszen nemzeti közkincsünkről volt szó!Hosszú történet lenne annak ismertetése - a romok alól kimentett, nagy értékű iratok újbóli elhelyezésétől a teljes működőképesség megteremtéséig - , miként állt újra talpra a levéltár. A mai Hadtörténelmi Levéltárat - a Térképtárral és a bécsi kirendeltséggel együtt - szaklevéltárként tartják számon hazánkban. Feladatköre pontosan körülhatárolt, melyet így fogalmazhatunk meg: gyűjti és őrzi a magyar hadtörténelem írásos emlékeit, egyszersmind használhatóvá teszi azokat a hazai kutatás számára. Levéltárunk átvette a Magyar Néphadsereg megőrzésre kijelölt iratait, és ugyanezt teszi - most már folyamatosságában - a Magyar Honvédség iratanyagával kapcsolatban is. Ez utóbbi feladatoknál a Központi Irattárnak is vannak meghatározott teendői, ám erre még visszatérünk. Levéltárunk iratanyaga igen gazdag: mintegy hat és fél ezer iratfolyóméternyi gyűjteményből áll. A különböző történelmi korok eseményi összefüggéseit ún. fondfőcsoportok tartalmazzák. (Ezek ismerete a kutatás szempontjából fontos lehet! Részletes bontást az olvasó az általunk ismertetett kiadványban megtalálja.) Örömmel számolhatunk be arról is, hogy a Hadtörténelmi Levéltár az elmúlt évtizedekben jelentős eredményt ért el az őrizetére bízott gyűjtemények rendezésében. Az iratanyagok elhelyezése szakszerű, őrzése biztonságos. A levéltár készséggel áll a kutatók rendelkezésére - beleértve a történészeket, a helytörténet és családkutatókat is.
A Hadtörténelmi Térképtár és a Központi Irattár önálló fejezetként külön-külön szerepel a kiadványban. Ami a Térképtárat illeti, nos elmondhatjuk: nagyságát tekintve hazánk legnagyobb ilyen jellegű közgyűjteménye! Készletében egyedi és sorozattérképek, atlaszok, domborművek, szakkönyvek és szakfolyóiratok, negatív és pozitív filmek, továbbá légifényképek és egyéb más gyűjtemények is megtalálhatók. A közgyűjtemény nyílt, és naponta a kutatók rendelkezésére áll. A térképekről fotó-, illetve fénymásolat készíthető. Ma már a teljes anyag szabadon kutatha tó.A térképek csoportosítása nagyobb területegységek és országok szerint történik. Ennek részletezésére, tagozódására (katalógusrendszer alapján) kiadványukban megfelelő részletességgel kitérnek. A Térképtár munkájában mind nagyobb teret nyer a számítógép es feldolgozás.Még néhány fontosabb információ: évente mintegy 600- 700 fő keresi fel személyesen, illetve levélben a Térképtárat. Szakmai tanácsokat kérnek és kölcsönöznek. Az intézményben előzetes bejelentés alapján csoportokat is fogadnak és bemutatják gyűjteményeiket az érdeklődők számára. A Központi Irattár - különböző átszervezések eredményeként - 1996. január 1-jével beolvadt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezetébe. Az irattár napjainkban tárolja, kezeli, mikrofilmezi, selejtezi és megsemmisíti a HM szervektől és háttérintézeteitől, valamint a HM iratképző szerveitől átvett levéltári és irattári értékű anyagokat; kiadja a katonai szolgálattal összefüggő igazolásokat; átadja a történeti értékű iratokat a Hadtörténelmi Levéltárnak. Az irattár munkájában mind nagyobb teret nyer a gépi adatfeldolgozás és más korszerű archiválási eljárás. Iratanyagában megtalálhatók a II. világháborús veszteségi kartonok és a hadifogoly-elbocsátó kartonok, továbbá évkönyvek, anyakönyvek, személyi okmányok és névjegyzékek. Ezek részletezését szintén tartalmazza az Ad acta című kiadvány. A recenzált munkát tanulmányozva több gondolat is felmerülhet, ám mindenekelőtt ez úton is igazolódott: ha egy alkotás “csak” füzetnyi terjedelemben kerül az olvasó kezébe, az attól még lehet igen közhasznú és fontos információhordozó! Ez teljes mértékben igaz ismertetett kiadványunkra is. Különösen ha figyelembe vesszük az angol és a német nyelvű ismertetőt, valamint a mellékelt érdekes illusztrációkat is. A Magyar Hadtudományi Társaság tagjai, kutatói figyelmébe ajánlhatjuk tehát az Ad acta című munkát De nemcsak nekik! Mindenkinek, akiket érdekel népünk, nemzetünk múltja és hadtörténelme. Mert mire is figyelmeztet a régi latin mondás, melyet a szerzők is idéztek? Szívleljük meg mindannyian: “Sine praeteritis futura nulla - Múlt nélkül nincs jövő.” (PETIT REAl Könyvkiadó, Budapest,, 1997, 64. old.) Deák Mihály |