FÓRUM

Barna Géza

Az Egyesült Államok nemzetvédelmi stratégiája az 1990-2010 közötti időt az átmenet időszakának nevezi. Az új világrend, ahogy fogalmazzák, olyan mértékű változást hozott, aminek feldolgozásához két évtizedre van szükség. A NATO-hoz való csatlakozás fontos motívuma, hogy a meghatározó erőként számon tartott amerikai hadsereg is teljes átalakulásra kényszerül. Ebből következik, hogy sem a NATO, sem az amerikai hadsereg nincs abban a helyzetben, hogy a kialakított struktúráját változtatás nélkül átvegyük, mivel mindkét szervezet szintén a változás állapotában van. Tudomásul kell venni, hogy nincsenek olyan cövekek, amelyek szilárdan le vannak verve. Az átmeneti időszak arra ad lehetőséget, hogy az origót megközelítő pontossággal behatároljuk, ehhez igazítva húzzuk meg a koordinátákat és nemzeti sajátosságainknál fogva helyezzük el magunkat e rendszeren belül.

Az MH vegyivédelmi szolgálata egy régi koalíció szervezete mentén képződött, szakfelszerelése, alkalmazástechnológiai feladatai az adott rendszerhez igazodtak. Kutatásaim során lehetőség nyílott arra, hogy összehasonlítsam a két rendszert. Alapvető különbség közöttük, hogy a régi magyar rendszer centralizált felépítésű volt: vegyivédelmi főnökség által megvalósult a központi irányítás. Feltűnő volt továbbá, hogy létszámát tekintve a vegyivédelmi csapatok a harcoló csapatokhoz viszonyítva jóval nagyobb arányt képviseltek, mint pl. az amerikai haderőben. Szervezetére, alaprendeltetés szerinti feladataira jellemző volt a nukleáris háborúra való készülődés. Később, amikor felismerték, hogy az atomháborúnak nem lennének győztesei, a szervezeti változások bizonyos fáziskéséssel reagáltak a stratégiai változásokra.

Vannak természetesen hasonlóságok is. Pl. amerikai elvek szerint a tömegpusztító fegyverek elleni védelem három pilléren nyugszik: 1.) felderíteni és megsemmisíteni a tömegpusztító fegyvereket még ellenséges területen; 2.) a csapatok, az objektumok oltalmazása az ilyen jellegű csapásoktól; végül a 3.) a csapást szenvedett csapatok harcképességének helyreállítása. Nem új és nem egyedi dologról van szó, hiszen a régi szovjet szabályzatok is ezt tartalmazták, s a jelenlegi orosz elvek ezen a területen nem változtak.

Érthető okokból nem azonosan fejlődött a három pillér. Az USA-haderő ma már olyan fejlődésen ment keresztül, hogy sebészkési pontossággal és precizitással tudnak csapást mérni, ha pontosan behatárolható a cél. A világűrt is militarizálták és a felderítés mind békében, mind háborúban folyamatosan élő rendszer. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy a felderítés ellentevékenységeként számon tartott stratégiai álcázás is dinamikusan fejlődött A csapásmérő erők földalatti rejtése, a tengeralattjárók víz alatti manőverei, a színlelt harcrendi elemek kiépítése, a dezinformációs tevékenységek stb. nehezítik a felderítést. Úgy lehet fogalmazni, hogy az első pillér sikerét meghatározza a felderítés eredményessége. Ami az oroszokat illeti, a korábbi törekvések ellenére sem a felderítésben, sem a csapásmérésben nem tudtak versenyben maradni az első pillér területén. Különösen a célba juttató eszközök pontosságát illetően észlelhető a lemaradás. Ezt úgy igyekeztek pótolni, hogy a rakétákkal célba juttató tölteteket a céltárgy megsemmisítését hatóenergiában többszörösen felülmúló nukleáris robbanófejekkel látták el.

A második pillér arra vonatkozik, hogy az ellenség tömegpusztító fegyverekkel csapást mér a saját csapatokra, azokkal az eszközökkel, amelyek nem semmisültek meg az első csapástól. Saját részről defenzív válasz, hogy az oltalmazási rendszert aktiválják, és a foganatosított rendszabályokkal megakadályozzák, illetve minimálisra csökkentik a csapások hatásait. Ebben a pillérben működik a légvédelmi rendszer és fontos szerepet kap a hadászati, hadműveleti álcázás is. Fő feladat oltalmazni és rejteni a csapatokat. Ebben a pillérben kapnak helyet a vegyicsapatokhoz tartozó ködösítő szakerők is.

Ami az első és a második pillér szűrőjén nem akadt fenn, ott a harmadik pillért kell működtetni, a nukleáris, vegyi, biológiai csapások következményeit kell felszámolni. A vegyivédelmi szolgálatnak itt meghatározó szerepe van.

Az amerikai szakemberek kritikai elemzései a szakirodalomban jól nyomon követhetők Megítélésük szerint ma már nincs biztonságos távolság a világ egyetlen pontján sem. A világ fegyverkereskedelme olyan méreteket öltött, hogy regionális hatalmak is birtokolhatják a legkorszerűbb fegyvereket. Következtetés: mindhárom pillérnek azonos prioritást kell adni. A vegyi szakterületnek a második és a harmadik pillér működtetésében van szerepe.

A szakértők további fontos megállapítása, hogy az új világrend alacsonyabb szintre süllyesztette az NBC alkalmazásának küszöbét. A vegyi hadviselés közelmúlt években való alkalmazásának öt esete közül az NBC-fegyvereket négyben a korai mozzanatokban vetették be, amikor még más hatásos katonai opciók álltak rendelkezésre.

A fenti megállapításokhoz kapcsolódik az USA új atomdoktrínája [lásd: Clinton módosítja az atomdoktrínát (Népszabadság 1997. 12. 10.)]:

• elismerik, hogy egy nukleáris háborúnak nem lenne győztese;

• továbbra is fenntartják az orosz katonai és polgári vezetés, továbbá a nukleáris eszközök elleni atomcsapás opcióját;

• Kína esetében előírja a potenciális atomcélpontok bővítését;

• az USA ezentúl atomcsapással válaszolhat vegyi és biológiai támadásra is;

• az USA nem hosszú és nagy nukleáris konfliktus megnyerésére, hanem elrettentésre használja az arzenált;

• az USA továbbra is védereje alapkövének tartja az atomfegyvereket, szükség esetén elsőként veti be azokat;

• a cél az USA és szövetségesei elleni támadás megtorlása, a konfliktusok kiterjesztésének megakadályozása, az ún. csibészállamok elrettentetése a tömegpusztító fegyverek alkalmazásától (Oroszország hasonló doktrínával rendelkezik, beleértve az első csapás jogát is).

Az öt törvényes atomhatalmon kívül, Izrael, India, Pakisztán rendelkezik atomfegyverrel, 30 küszöbállammal számolnak.

Az Öböl-háború hadműveletei értékes tapasztalatokkal szolgáltak az NBC-rendszabályoknak a csapatok hadműveleti ütemére (OPTEMPO) gyakorolt hatásáról. Amikor a Scud-rakéták záporoztak a koalíciós erőkre, a bevezetett vegyivédelmi rendszabályok megszakították, illetve lassították a csapatok tevékenységét. Az NBC-feltételek közepette vívott harc a csapatok hadműveleti ütemének jelentős csökkentésével jár, ugyanis korlátozott a látás, növekszik a légzési ellenállás, a védőruhában romlik a test hőcseréje, a sivatagi klíma tovább növelte a fizikai, pszichikai terhelést. Mindezek együtt a gyorsaság, a pontosság és a mozgékonyság feladására kényszerítették a csapatokat. A szakértők kiemelt hangsúllyal nyilatkoztak: Amerika hadserege nem fogadhatja el ezt a büntetést a jövőbeni hadműveletekben.

A koncentrált védelmet alkalmazzák az NBC-fenyegetésekkel szemben. Az összhaderőnemi harcmezőn növelik a figyelési lehetőséget, továbbá az NBC-fenyegetés, az időjárás, valamint a saját erők helyzete ismeretének szükségességét. Ily módon lehetőség nyílik arra, hogy a nehézkes NBC-védelmi rendszabályok többségét elkerüljék. A koncentrált védelem az információs technológiát erősokszorozóként használja ki az erőforrások összpontosítására, amikor és ahol azokra ténylegesen szükség van a harcmezőn.

Az Öböl-háborúban nem került sor vegyicsapásra, mégis több tízezer katona védőeszközben tevékenykedett, a mérgező harcanyagok elleni preventív gyógyszereket az érintett katonák bevették. Egyes források szerint e gyógyszerek okozták az úgynevezett sivatagi betegséget. (Igaz, ez hivatalosan nincs bizonyítva.) Az USA hírszerzői nem alaptalanul jelezték, hogy Irak rendelkezik vegyi fegyverrel. A túlzott óvatosság az OPTEMPO-n több napi késést okozott. A hadművelet sikerét ez nem befolyásolta, mivel olyan nagy volt az erőfölény, hogy a győzelmet csak késleltette.

Az USA vegyi szolgálata tanult az Öböl-háború tapasztalataiból. A tények bizonyították, hogy NBC-környezetben a hadműveleti ütemet csak akkor lehet tartani, ha a hagyományos NBC-felderítési rendszer helyett egy gyorsabb rendszert alkalmaznak.

A fentiekből kirajzolódik a 21. század vegyiszolgálatának lehetősége. A harmadik pillér legfontosabb feladata, hogy NBC-viszonyok között is tartani lehessen a hadműveleti ütemet az OPTEMPO-t. Ezen a területen történt a legnagyobb szemléletváltás. Olyan rendszert kell működtetni NBC-körülmények esetén, amely az egész hadműveleti területen a másodpercenkénti változásokat (csapáskörzetek helyei, mérgező harcanyagfelhők terjedése, radioaktív felhők kihullása, az időjárási, terepviszonyok változása stb.) is megjeleníti és NBC-riasztási jelekké átalakítsa.

A veszélyforrásokat térben és időben be kell határolni. El kell különíteni a tiszta területet a szennyezett területtől. A bonyolult folyamatok megértését segíti, ha röviden megemlítjük a veszélyforrások jellemző tüneteit. Az NBC (nukleáris, biológiai, vegyi) -környezet azt jelenti, hogy a légkörbe jutott mérgező harcanyagok, nukleáris forrás esetén a fall-out (radioaktív poreső vagy csapadék), biológiai ágensek kolloid méretű fertőző anyagai aeroszol formájában térben több hektár, esetenként több négyzetkilométer területen, időben napokig, hetekig, egyes esetekben hónapokig veszélyesek az ember és minden élőlény számára. Ezek a szennyeződések a légkörbe jutva a légáramlatok révén állandó változáson mennek keresztül. Pl. vegyicsapás esetén a robbanás pillanatában mérgezőharcanyag-felhő képződik a csapás körzetében, a felhő nagyobb cseppjei a terepen kihullanak és szennyezik a területet. A kisebb méretű cseppeket tartalmazó mérgezőharcanyag-felhő a szél irányában haladva egyre nagyobb méretűvé növekszik, felhígul, végül a koncentrációja annyira csökken, hogy az emberre veszélyt már nem jelent, ez egyben a szennyezett terület határa is.

Az atomrobbanások kísérőjelenségeként fellépő radioaktív felhő kihullása viszonylag nagyobb területre szóródik szét, a kihullás után a radioaktív bomlás következtében a terep sugárszintje fokozatosan csökken, amely azonban több hónapig tartó folyamat is lehet.

Az atomerőművek sérülései következtében a folyamatosan áramló sugárszennyeződések teljes körben veszélyeztetik a területet. (Csernobil esetében a különösen veszélyes terület sugara 30-35 km volt, a kiáramlás helyétől még 1000-1200 km-re is műszerrel mérhető volt sugárzó anyag.) A hasadási termékek egyenetlenül szóródnak ki, egyes területek teljesen tisztának számítanak, másoknak igen magas a sugárszintje, vagyis a terep sugárzása éles határokkal elválaszthatóan, gócszerűen alakul ki.

A fentiekből is érzékelhető, hogy a veszélyforrások térbeli és időbeli behatárolása nagyon összetett és bonyolult feladat. A vegyi- és sugárhelyzet felmérésére kialakult a hagyományos rendszer, és kilakulóban van az új, korszerű felderítési rendszer. Meg kell jegyezni, hogy az amerikai hadsereg vegyiszolgálata még szintén a hagyományos rendszerrel rendelkezik. Éppen az Öböl-háború tapasztalatai mutattak rá, igazolták, hogy az NBC-helyzet felmérésére a hagyományos módszer nem alkalmazható eredményesen.

A két rendszer összehasonlítása érthetővé teszi az új rendszer előnyeit. Hagyományos vegyi- és sugárfelderítéskor az érzékelés (mérés) pontszerű és pillanatszerű. A mérési pontok összessége adja azt az “izogörbét”, amely a sugárszennyezett zónák határait jelöli, mérgező harcanyag esetében az adott mérgező harcanyag megengedett koncentrációja mentén különítik el a csapáskörzetet a tiszta területtől. A szennyezett terület határait zászlókkal jelölik. A feladatot vegyi- és sugárfelderítő szakalegységek végzik speciális szakgépkocsikkal. A felderítést 5-15 km-es átlagsebességgel végzik. A feladat végrehajtásához átlag 6 órára van szükség. Ez a legnagyobb problémája a hagyományos felderítésnek. Alkalmazzák még a helikopteres légi sugárfelderítést, amely gyorsabb, 2-3 óra alatt hajtható végre. Ennél alapvető gond a pontatlanság. Végül a prognózis (előrejelzés) alapján történő felméréssel 2 órán belülre csökken a helyzetnek a tisztázása. Ennek a gyorsaságnak az ára az, hogy a hibalehetőség elérheti a 80%-ot. A fentiekből következik a hagyományos felderítési rendszer alapvető hiányossága, hosszú fáradságos úton áll össze a kívánt vegyi- és sugárhelyzet, emellett lassú, pontatlan és nagy erőket működtet a végrehajtásban.

Az új felderítési eljárás monitoring rendszerű, az érzékelést a hadműveleti terület egészére kiterjedően végzi, és időben folyamatos. A veszélyforrást dinamikájában tapogatja le, a változásokat pillanatszerűen nyomon követi. Kritikus határértékeknél azonnal riasztja az érintetteket, de csak azokat. NBC-környezetben az OPTEMPO fenntartása a feladat. Nem a védőeszköz felvétele a cél, hanem annak elkerülése. Ez csak úgy valósulhat meg, ha megbízható, folyamatos felderítő-riasztó rendszer működik.

Mindez szépen hangzik. A hagyományos felderítési elveken nevelkedett szakértő azonban rögtön felteszi a kérdést. Hogyan lehetséges több 100, esetleg 1000 négyzetkilométeren az érzékelők sokaságát elhelyezni? Az új felderítési eljárásnak az alappillérei az alábbiak:

• katonai geoinformatikai rendszerre épül;

• új, hatékony távfelderítő eszközöket alkalmaz;

• az érzékelés egy részét számítógépes szimuláció utján (virtuális valóság) nyerik.

A veszélyforrások terjedése földrajzi pontokhoz köthető. A szennyeződés meghatározó elemei: az adott terület időjárási adatai, a szél iránya és sebessége, a levegő és a talaj hőmérséklete, a levegő relatív páratartalma, a levegő függőleges stabilitása stb. A veszélyforrások érzékelésére sokfajta műszer készült, ezek közül kevés az, amelyik megfelel a geoinformatikai rendszer követelményeinek.

Mérgezőharcanyag-érzékelők: a mérgező harcanyagok (MHA) érzékelésére készült műszerpark igen gazdag, geoinformatikai felhasználásra azonban csak kevés eszköz felel meg.

Elégséges, ha GO-NO GO érzékelőt használunk, vagyis amennyiben jelen van egy adott MHA, akkor annak koncentrációja átlép-e egy általunk előre determinált, a kapott feladat végrehajtását befolyásoló küszöbértéket, vagy sem. A küszöbérték olyan legyen, hogy a műszer jelezze az MHA jelenlétének azt a minimális koncentrációját, ami a védőeszköz nélkül tartózkodó ember számára egészségi károsodást nem okoz. Fontos követelmény még a szelektivitás, zavarérzékenység, kezelhetőség, kompatibilitás, PC-hez való csatlakozás, adattárolás, intelligencia, távadat-szolgáltatási lehetőség.

A fenti követelmények teljesítéséhez legalkalmasabbak a táv-vegyifelderítő eszközök. Ennek sztáreszköze az XM-21 infravörös vegyi-távfelderítő készülék (Remote Sensing Chemical Agent Alarm - RSCAL -) korszerűsített változata. A kimutatás lényege az, hogy infravörös sugárnyalábbal pásztázzák a vizsgálandó területet és a visszavert spektrum elnyeléseiből lehet következtetni a mérgező harcanyag jelenlétére. A műszer 5 km sugarú körben képes idegbénító és/vagy hólyaghúzó mérgezőanyag-felhő detektálására. Az eszköz monitorüzemmódban is tud szolgálatot ellátni napi 24 órás ciklusban. Telepíthető gépjárműre vagy repülőeszköz fedélzetére is.

Lézersugaras vegyifelderítő készülék (Laser Standoff Chemical Agent Detetector - LSCD -) alkalmas az MHA minőségi kimutatására és mennyiségi meghatározására csepp, gőz, aeroszol megjelenési formában és a talaj felületének szennyezettsége esetén is. A kimutatás elve fizikai alapokon nyugszik. Lényege az, hogy infravörös tartományban működő, diszkrét értékekkel, változó frekvenciájú lézersugárnyalábbal pásztázzák a vizsgálandó területet és a visszavert spektrum elnyeléseiből érzékelik az MHA-k jelenlétét. A műszer 3 km sugarú körben képes a kimutatásra. (A lézersugaras vegyi-távfelderítést magyar szakemberek is kidolgozták.)

USA hadseregében rendszeresített eszköz a Chemical Agent Monitor (CAM), amelynek működése a következő: a környezetből (ahol a készülék üzemel) a gázelegyet kis teljesítményű szivattyú szállítja az eszközbe. Ez a műszerben áthalad egy a sugárzó hengeren (241-es tömegszámú amerícium). Az ionizáció végső eredményeként az idegmérgek, illetve a hólyaghúzó MHA-k polaritása különböző lesz. Ez a rendszer két változatban készül, az egyik a mérgező harcanyagok kimutatására, a másik a vegyipari katasztrófahelyzetekben kiáramló mérgező anyagok azonosítására szolgál. Ez utóbbinak van nagyobb jelentősége. A veszélyes vegyi anyagokkal dolgozó üzem egyes pontjaira telepítve és monitorüzemmódban működtetve a készülékeket, azok már akkor képesek riasztani, amikor a kikerült mérgező anyag koncentrációja még jóval a veszélyességi küszöb alatt van. Ezzel súlyos következményekkel járó ipari katasztrófák előzhetők meg.

Radioaktívanyag-érzékelők: a dozimetriát vizsgálva megállapítható, hogy a sugárzásmérő műszerek csak pontszerű mérések végrehajtására alkalmasak. Ebből következik, hogy a kívánt folyamatos információszolgáltatás a terep sugárszintjének megállapításáról csak úgy lehetséges, ha egy időben nagy mennyiségű, megfelelő rendszerben telepített érzékelőt működtetünk. Ezek lehetnek stacionáris elhelyezésben vagy mobil harc-, esetleg gépjárművekben. A radioaktív anyagok kihullása részben a földfelszíni, részben a magas légköri adatok függvénye. A GAMMA MŰVEK korszerű, új generációs eszközöket (IH-95, IH-32, BNS-94) hozott létre. A magyar nukleáris műszerpark megfelel a nemzetközi előírásoknak. Az AMAR-rendszerben a táv-adatszolgáltatást megbízhatóan biztosítja. Nem megoldott a neutronsugárzások detektálása.

Meteorológiai alapadatok szolgáltatása. a TVS-2 tábori meteorológiai állomás a vegyi- és sugárhelyzethez szükséges mikroklíma-alapadatokat biztosítja. A telepített műszer monitorrendszerben méri a szél irányát és sebességét, a levegő, a talaj hőmérsékletét és a levegő relatív páratartalmát.

A másik kérdés: mit jelent a katonai geoinformatikai rendszerben történő alkalmazás? A katonaföldrajz speciális adatait tartalmazó információrendszer, amely meghatározott topográfiai térkép digitális változatához (digitális térkép, légi fénykép, ortofototérkép, műholdfelvétel), mint térbeli alaphoz rendeli hozzá azokat az alfanumerikus adatbázisokat, melyeket katonai szakfeladatok tervezése és végrehajtása során lehet felhasználni. Alapkövetelmény, hogy a számítógépes környezetben megvalósuló vegyi- és sugárhelyzet tisztázásához digitális térképre van szükség.

A terep jellege összességében a különböző domborzati elemekből, a növénytakaróból, a lakott területekből és egyes építményekből tevődik össze. A szelet és a mérgezőanyag- (radioaktív) felhő mozgását legnagyobb mértékben a dombok, mélyedések, nagy kiterjedésű erdők és lakott területek befolyásolják. A terep felszínéből kiemelkedő tárgyak függőleges akadályként jelentkeznek a szél irányában. A függőleges akadály mögött a szélsebesség erősen csökken és a szél iránya is változékony lesz. Közvetlenül az akadály mögött vízszintes forgástengelyű turbulens örvények intenzív képződése figyelhető meg. Az örvények jellegzetes sajátossága, hogy a föld felszínén, közvetlenül az akadály mögött, gyakran az akadály fölötti fő áramlattal ellentétes irányú a légáramlás. A szennyezett levegő egy része az akadály előtt felszáll. Közvetlenül az akadály felett a megnövekedő szélsebesség és intenzív turbulencia miatt a mérgező anyagok jelentős szóródása és a koncentráció gyors csökkenése figyelhető meg.

Egy adott régió mikroklímáját ma is úgy mérik, hogy telepítenek néhány időjárás-figyelő (őrsöt) állomást. Fontos a telepítés helyének kiválasztása, pl. amennyiben szélárnyékos helyre települ az állomás, akkor orkánszerű szélben is műszerrel mérik a “DK-i szélcsendet”, vagy a turbulens áramlás másik véglete is lehet hibaforrás, a kisebb szellő viharos szélként jelenhet meg a műszereken. A fentiekkel is érzékeltetni akartam, hogy ismeret hiányából vagy felületes emberi mulasztásból adódóan a műszerrel mért adatok is lehetnek hamisak. Pontszerű mérésről van szó, és az egész térségre vonatkoztatják az adatokat, holott tudjuk, a terepfelszín egyenetlenségei a levegő mozgását is egyenetlenné teszik. Tehát a műszeres mérés egy adott pontra igaz, a térségre csak tendenciáját illetően valósak az adatok (kivételt képez a sík terület).

Tételezzük fel, hogy rendelkezünk digitális domborzati térképpel, amely térhálósan három dimenzióban feltünteti az összes létező tereptárgyat. Földrajzi pontokhoz rögzítetten feltüntetjük az időjárás-figyelő állomásokat, meghatározott rendszerben telepítve vannak a vegyi-távérzékelő műszerek. Van olyan számítógépes szoftvercsomag, amely a turbulens áramlást méterről méterre szimulálja (virtuális valóság), tehát nem kell átszegdelt terepen a mikroklíma mérésére a műszerek százait telepíteni. Egy valóságos pontmérés alapján kolloid méretű anyagi részecskék áramlását (mozgását), kihullását virtuális valósággá varázsoljuk. Megjelenik a negyedik dimenzió, az idő. A rendszer a légáramlatok jelölése révén hozza létre a terepen azokat az egyenetlenül kialakuló radioaktív (MHA) gócokat, amelyek a valóságban is nagy valószínűséggel bekövetkeznek. A térképen elkülönülve megjelenik az erősen szennyezett terület, a szélárnyékos helyen a kevésbé szennyezett vagy teljesen tiszta terület.

Összefoglalva a valóságos mérési adatok

• az időjárási adatok (szél iránya, sebessége, hőmérséklete, a talaj hőmérséklete, a levegő relatív páratartalma, a levegő függőleges stabilitása);

• a veszélyforrás-érzékelők (vegyi- éssugárzásmérő műszerekkel MHA, fall-aut terjedése, kihullása);

• a domborzati digitális térkép valóságos adatokat szolgáltat.

A műveleti modellben fontos szerepet kap a számítógépes háttér, amely a pontszerű méréseket térben és időben helyezi el, szimulálja. A számítógépes szimulációt fogadjuk el legalább olyan hitelességgel, mint a műszerekkel mért adatokat. Ezeket a rendszereket egységesítjük és eszközrendszerekké alakulnak át. Végül is ez adja az NBC-helyzetet (vegyi- és sugárhelyzetet).

Van még egy nagyon fontos lépés, amikor egy másik szoftver a fenti adatokat feldolgozza, és átalakítja NBC-riasztási és végrehajtási üzenetté. Ezt nevezzük hasznosítható információnak. Ez a rendszer intelligens abban az értelemben, hogy öntesztelő, a hibát, a zavarokat azonnal jelzi.

Ez a bonyolult eszközrendszer: térben és időben folyamatosan szolgáltatja az adatokat, leszűkíti azt a kört, ahol a rendszabályokat be kell vezetni. A következmények felszámolásához koncentrálja az erőket, lehetőséget biztosít a mentesítésre, az egészségügyi ellátásra, a csapást szenvedett állomány harcértékének helyreállítására. Értesíti a veszélyeztetett csapatokat pl.: 2 óra múlva az adott területen megjelenik a mérgezőharcanyag-felhő. A parancsnok ennek alapján dönthet: vagy elhagyja a területet, vagy az állomány beveszi a preventív gyógyszereket, készenlétbe helyezi védőeszközeit. Felkészül a kollektív védőeszközök használatára, pl. túlnyomás alá helyezik a harcjárművek küzdőterét stb. Tehát térben és időben leszűkül a védőeszközben való tartózkodás. A hadműveleti területen levők kb. 1%-a használ egy időben védőeszközt. Így tartani lehet az “OPTEMPO”-t. A csapatok 99%-a védőeszköz nélkül tevékenykedik. A régebbi felfogás szerint - a vegyi- és sugárhelyzet pontatlan és lassú tisztázása és értékelése miatt - az állomány 30-35%-a védőeszköz használatára kényszerült. A legfontosabb feladat, hogy NBC-környezetben a csapatok zöme ne kényszerüljön védőeszközök felvételére, más egyéb rendszabályok bevezetésére, azaz megőrizze OPTEMPO-ját.

Az amerikai hadsereg vegyiszolgálata kidolgozta a fenti rendszert, felvázolt egy projektet, és minden feltétele megvan annak, hogy mindez a gyakorlatban megvalósuljon. Felmerül a kérdés: van-e lehetőség hazai környezetben ilyen jellegű rendszer bevezetésére, gyakorlatilag egy időben az amerikaiakéval? Ne feledjük, a rendszerváltás után a szakterületen a források elapadtak, a deregulációs folyamatokban súlyos hibák történtek, a vegyi szakalegységek szervezetei drasztikusan csökkentek, a rendszerből kivontak sok szakeszközt anélkül, hogy helyükre újakat állítottak volna, a gépjárműpark elöregedett stb.

A magyar vegyivédelmi szakterület olyan helyzetbe került, hogy választania kell: vagy a régi, hagyományos szervezetű rendszert újítja fel, vagy egy új, korszerű eljárást vezet be. Tisztáznunk, kell, hogy milyen tudományos-technikai háttérrel rendelkezünk az új rendszer bevezetéséhez. Ehhez tudnunk kell, hogy a régi, koalíciós időszakra az volt a jellemző, hogy a szakeszközök döntő többsége hazai fejlesztésű, magyar gyártmányú termék volt.

Vegyük sorrendbe az eszközöket!

A veszélyforrás-érzékelés területén: A nyolcvanas évek végén a HTI irányításával kifejlesztették a lézeres táv-vegyifelderítő eszközt, amely hasonló paraméterekkel rendelkezik, mint az amerikai műszer. Azt kell mérlegelni, hogy az eszköz ára és minősége alapján melyik kapjon prioritást.

A magyar hadiipar jelenlegi állapotában viszonylag talpon tudott maradni a GAMMA Rt. Művek. Termékei között több olyan korszerű műszer van, amely NATO-kompatíbilis, és a vegyi- és sugárhelyzet tisztázásának fontos eszköze. Ezek közül kiemelkedik az IH-95 sugárzásmérő műszer és a TVS-2 tábori meteorológiai állomás.

A katonai geoinformatikai rendszerről (GIS - Geographic Infomation System) több tudományos igényű tanulmány jelent meg. A Hadtudomány című folyóirat 1996. évi 3. számában áttekintést kaphatunk a Magyar Honvédség digitális, korszerű - számítógépes rendszerekben felhasználható - topográfiai térképének létrehozásáról. A folyóirat 1997/4. száma konkrétumokat közöl a katonai objektumok geoinformatikai rendszeréről. A cikkből megtudhatjuk, hogy a fejlesztési munkát és a rendszerek kivitelezését egy magyar cég végzi. Óriási eredmény, hogy a DTA-50, DDM-10 digitális térképek az MK területére elkészültek.

Egyes technikai rendszerek ma is funkcionálnak, pl. a vegyi-, a sugár- és tűzhelyzet felmérését, az időben történő riasztást van hivatva betölteni az ország meghatározott területein települt AMAR állomáshálózat, az Automata Mérő és Adatgyűjtő Rendszer. Ez a rendszer mint alrendszer beépíthető a felvázolt nagy rendszerbe.

Egy kérdés még válaszra vár: a régi vegyi- és sugárfelderítési rendszerből mit célszerű megőrizni? Abból kell kiindulni, hogy a monitoring rendszerben működő vegyi- és sugárhelyzetet tisztázó eszközrendszer háborús térségben megsérülhet. A kieső részegységek ellenőrzésére alkalmazhatók a hagyományos felderítő szakgépkocsikkal ellátott felderítőerők és a légi-vegyi sugárfelderítésre bevethető helikopterek. Hangsúlyozni kell, hogy kis létszámról lehet szó, és csak kiegészítő elemei lehetnek az alaprendszernek.

A gyors és hatékony in situ mérési rendszerek kiegészítéseként szükség van a nagy pontosságú és kvantitatív laboratóriumi elemzésekre is. Az igények kielégítéséhez szükség van: a mobil HAVÁRIA laboratóriumra; a stacioner laboratóriumra és egy mintavevő felszerelésre.

A laboratóriumi vizsgálatokra olyan igények is jelentkeznek, mint a katonai környezetvédelem, a vegyi fegyverek betiltásával kapcsolatos ellenőrző tevékenység. Mindezek olyan kimutatási és meghatározási módszereket igényelnek, amelyek lehetővé teszik a különböző mintákból történő megbízható analízist és alkalmasak az előállítási alapanyagok, illetőleg szermaradékok, bomlástermékek - elsősorban minőségi elemző - feldolgozására.

A korszerű módszerekkel szemben támasztott követelmény az is, hogy a mérések - amelyeket fejlett számítógépes hardver-szoftver eszközök támogatnak - elvégezhetőek legyenek a különböző nemzeti laboratóriumokban és az eredményeket bármely azonos felszereltségű helyen reprodukálni lehessen (nemzetközi akkreditáció). Ehhez biztosítani kell a mintavételezés homogén módon végrehajthatóságát, amely szükségessé teszi az egységes mintavevő eszközök és eljárások kifejlesztését, valamint használatát.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Wooten, R. G.-Jackson, R. A.: Az erő oltalmazása: Az USA haderő 21. század vegyi szolgálata; Military Review, 1996/5.

Josep R. G.: A tömegpusztító fegyverek elterjedésének hatása a doktrínára és hadműveletekre; Joint Force Quarterly, 1996/13.

Bak Antal: A katonai objektumok geoinformatikai rendszere; Hadtudomány, 1997/4.

Vissza a cikk elejére