VEZETÉS-KIKÉPZÉS

Ács Tibor

Az első honvédvezérkar főnöke:Vetter Antal

Mészáros Lázár hadügyminiszter 1848. október 14-én az OHB-nak saját kezű írásával előterjeszti azoknak a tábornoknak és törzstiszteknek a névjegyzékét, akiket “hazafiúi érzelmökért és más érdemeikért” ismer és a “bizottmánynak méltánylatára ajánlja”. Ezek között szerepelt a már korábban bemutatott Nagy László, akit a hadügyminiszter vezérkar főnöki beosztásba javasolt e szavakkal: “Nagy tábori karmesteri igazgatónak, most a táborkarban Ezredes Olaszországban”.[1] Ám az 1848. augusztus 18-án vezérkari ezredessé előlépett Nagy László áthelyezésére és kinevezésére ebben az időben már nem kerülhetett sor, mivel ő nem a magyar ügy és vezérkara, hanem a császár ügye és az összbirodalmi vezérkar szolgálata mellett döntött. Meg kell említeni Nagy László kiváló vezérkari működésével kitűnt az 1848- 49. évi itáliai háborúban, majd fényes vezérkari és katonai pályát befutva táborszernagyként fejezte be az életét (Gracz, 1872. szeptember. 23). [2]

Ez idő tájt azonban már tovább nem lehetett elodázni a vezérkar főnökének kinevezését. Több oldalról sürgették az Országos Honvédelmi Bizottmányt és a hadügyminisztert a vezérkar végleges felállítására és első főnökének kinevezésére. Így többek között a feldunai hadseregnél tartózkodó Pázmándy Dénes, az országgyűlés elnöke, Csányi László, Bónis Sámuel és Luzsénszky Pál kormánybiztosok 1848. október 17-i jelentésükben az OHB-nak hangsúlyozták: “Különösen szükségesnek tartjuk, hogy a Generalstab újra alakíttassék.” [3] Ekkor a vezérkari főnök személyét illetően már nem sok magyar törzstiszt közül lehetett választani. Az OHB és a hadügyminiszter némi fontolgatás után elhatározta, hogy a már korábban önálló hadseregparancsnoki vagy vezérkar főnöki beosztásra javasolt, kiemelkedő képességekkel és ismeretekkel, nagy katonai és harci tapasztalatokkal rendelkező Vetter Antal ezredest fogják kinevezni vezérkari főnöknek.

Igaz, Mészáros hadügyminiszter 1848. október 17-i átiratában még az OHB döntését sürgeti abban a fontos kérdésben, hogy Kiss Ernő, a bánáti mozgó hadsereg parancsnoka október 11-i kérésének megfelelően hagyják-e meg mellette helyettesnek Vetter Antal ezredest. [4] Az OHB október 19-i válaszában - a kérést elfogadva - , felszólítja a hadügyminisztert “a kellő rendelkezéseket megtenni”, amit az 1848. október 20-án, tehát aznap, amikor Vettert kinevezik a honvédvezérkar főnökének, értesíti Kiss Ernő tábornokot, hogy “Vetter ezredes úr a bánáti mozgó hadseregnél megmarad”. [5] Ezekben a napokban Vetter Antal Budapesten tartózkodhatott. Ez tűnik ki abból az október 26-i OHB-átiratból, melyet a délvidéki hadműveleti tervezéssel kapcsolatban küldött meg Mészáros Lázár hadügyminiszternek; ennek egy mondata szerint “tisztán katonai megítélést igényel s minthogy a Becskereki tábor munkálataira vonatkozólag Vetter ezredes úr itt voltakor (kiemelés tőlem - Á. T.) az általános tervet már megállapította.” [6] Annak a parancsnak a kiadására, hogy Vetter Antal ezredes vegye át a bánsági mozgó hadsereg főparancsnokságát 1848. október 24-én azért került sor, mivel Kiss Ernő tábornok betegsége miatt legkevesebb háromheti szabadságot kért. [7]

Az a döntés, hogy Vetter Antal egyszerre két - ideiglenes seregtest-parancsnoki és honvédvezérkar főnöki - beosztást töltsön be, csak akkor érthető meg, ha figyelembe vesszük a bánsági katonai helyzet alakulását. A szerb felkelő erők október 13-i és 14-i törökbecsei, óbecsei és nagykikindai kudarcba fulladt támadásai után a harcokban szünet állt be, és a sikertelenségek láttán a szerb vezetők hajlandóságot mutattak a békealkudozásokra. Az OHB és a Hadügyminisztérium megbízásából ezeket a tárgyalásokat a körülményeket jól ismerő Kiss Ernőnek és Vetter Antalnak kellett folytatnia. Ám Kiss tábornok betegsége miatt ezeken a valószínűleg sorra kerülő megbeszéléseken Vetter Antalnak kellett a magyar fél képviseletét vezetnie és a sikertelenség esetén az újra kezdődő hadműveleteket irányítania. Ezzel kapcsolatban Vetter emlékiratában megjegyezte: “Engem Kiss ezredesnek tehetség hiánya miatt nem lehetett az aldunai hadsereg vezérletétől eltávolítani.” [8]

Emellett azonban az OHB és a hadügyminiszter arra is kötelezte Vetter Antalt, hogy vezérkari főnökként folytassa a honvédvezérkar folyamatos és tervszerű szervezését, fejlesztését. Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. október 20-i rendeletében - melyet Kossuth Lajos OHB elnök helyett, aki már elindult a Lajtánál táborozó hadsereghez, Nyáry Pál OHB elnökhelyettes írt alá - a következők olvashatók:

melynél fogva Vetter Antal Mihály 37-dik gyalog sorezredbeli ezredes, elismerésül és teljes métánylatául azon csatarendezési képességeknek, hadtani jártasságnak és tábori erélyes intézkedéseknek, melyek által magát a haza előtt, jelesen a perlaszi, fejértemplomi, legközelebb pedig a törökbecsei ütközetekben maradandólag érdemessé tette, az Országos Honvédelmi Bizottmánytól honvéd táborkar főnökének ezennel kineveztetik, s ezen táborkar rendszeres alakításával egyúttal megbízatik, azon hozzáadással, hogy ezen rangjával járó illetményét 1848-iki október huszadikától huzandja.” [9]

“A király és haza nevében az országgyűlés által megbízott orsz. honvédelmi bizottmány octob. 20-ról 1347/eln. sz. alatt kelt rendeletéből, teljes méltánylatául azon csatarendezési képességnek, hadtani jártasságnak s tábori erélyes intézkedéseknek, mellyek által Vetter Antal ezredes magát a haza előtt, jelesen a perlaszi és fejértemplomi, legközelebb pedig a törökbecsei ütközetekben maradandólag érdemessé tette, ezennel a honvédi táborkar főnökévé kineveztetik, egyúttal pedig az egész magyar táborkar rendszeres alakításával megbízatik.

Miről a főhadi parancsnokság közhírré tétel végett értesíttetik.” [10]

A honvédi táborkar főnökét Kossuth Lajos és Mészáros Lázár javaslatára az OHB 1848. október 28-án még négy ezredes társával együtt tábornoknak is előléptette. Az erről kibocsátott hadügyminiszteri rendelet így szólt: “A király és haza nevében az országgyűlés által választott orsz. honvédelmi bizottmány, october 28-ról 1840/E. szám alatt kelt rendelete alapján, Görgey Arthur honvédi ezredes, Schweidel Jósef Sándor huszárezredbeli ezredes; Vetter Antal honvédi ezredes és táborkari főnök; gróf Lázár György honvédi ezredes, és Perczel Móricz ezredes, ő cs. s apostoli királyi felsége utólagos jóváhagyása reményében őrnagyvezérekké kineveztetnek.

Miről a főhadi parancsnokság azon hozzáadással közhírré tétel végett értesíttetik, miszerint az említett őrnagyvezérek november első napjától lépendnek új méltóságukkal járó illetményeik élvezésébe.” [11]

Ezt a hadügyminiszteri rendeletet is megkapták a főhadparancsnokságok és a seregtestparancsnokságok, hogy hirdessék ki. Mielőtt azonban rátérnénk történelmünk első honvédi táborkari főnöke tevékenységének ismertetésére, szükséges bemutatni személyiségének jellemzőit és életútjának főbb állomásait. [12]

Doggenfeldi Vetter Antal vagyontalan, nemesi katonacsalád gyermekeként látta meg a napvilágot 1803. július 3-án az itáliai Velence melletti Mestrében (katonai okmányai szerint Velencében), ahol apja lovasezrede állomásozott. A budai születésű édesapja cs. kir. lovas törzstiszt volt és a szombathelyi születésű édesanyja szintén katonacsaládból származott. Gyermekként élte át a napóleoni háborúkat és iskolai tanulmányait Pécsett kezdte el. Apja nyomdokaiba lépett, amikor - mint tisztgyermeket - 1815. április 11-én, 12. életévében felvették a bécsújhelyi katonai akadémiába. Az ifjú Vetter a katonai akadémián töltött nyolc esztendő alatt alapos általános és katonai képzést és nevelést kapott. A bécsújhelyi akadémia egyik legjobban képzett növendéke volt és tanulmányait kiemelkedő eredménnyel fejezte be 1823. szeptember 18-án, amikor előléptették zászlósnak. Első tiszti beosztását a Grazban állomásozó itáliai (Brescia) hadkiegészítésű, akkor Prohaska, majd gróf Haugwitz 38. sorgyalogezredben foglalta el. Nagy szorgalommal és hozzáértéssel látta el zászlósi feladatkörét. Mint igyekvő fiatal tiszt kiválóan megállta helyét, és ezredében jó hírnevét azzal is növelte, hogy rendszeresen széles körű hadtudományi tanulmányokat folytatott, ezáltal továbbfejlesztette és elmélyítette katonai ismereteit és irodalmi képzettségét. A zászlósi szolgálata alatt megismerte nemcsak a század, hanem az osztály, a zászlóalj és az ezred életének, kiképzésének, gyakorlatainak, harcászatának és vezetésének alapvető kérdéseit. Sőt értékes elméleti és gyakorlati ismereteket szerzett a dandár, a hadosztály, a hadtest és a hadsereg, a különböző fegyvernemek és szolgálatok - így többek között a vezérkar - szerepéről, a főszállásmesteri törzs működéséről.

Tanári vezénylését fenntartva, 1831. március 15-én előléptették alhadnagynak és áthelyezték a Modénában állomásozó Stájer hadkiegészítésű, lovag Luxem 27. sorgyalogezred 1. Landwehr zászlóaljába, amely grazi helyőrségi szolgálatot látott el. Kiemelkedő oktató és nevelőmunkája eredményeként, tanári vezénylését továbbra is megtartva, 1834. április 17-én előléptették főhadnagynak és áthelyezték a győri főhadkiegészítésű, őrgróf Hessen- Homburg 19. magyar sorgyalogezredbe. A grazi kadétszázadnál főhadnagyként 4 évi és 9 hónapi kitűnő tanári és elméleti működéséért, a korabeli kedvezőtlen előléptetési viszonyok dacára, elöljárói ismét elismerésre méltónak találták. Ezért 1839. január 28-án előléptették alszázadosnak és áthelyezték a galíciai Lembergben állomásozó, nagyváradi főhadkiegészítésű, báró Máriássy 37. magyar sorgyalogezredhez, hogy gazdag elméleti tudását a katonai élet gyakorlatában kamatoztassa. Említésre méltó, hogy ennél a nagymúltú ezrednél szolgáltak Kiss Károly - 1809 és 1837 - és Szontagh Gusztáv - 1809 és 1836 - nyugállományú századosok, a Magyar Tudós Társaság ekkor még levelező, de rövidesen rendes tagjai is.

Vetter Antal kiváló csapattiszt lett, és példásan megállta helyét századában, zászlóaljában és ezredében, amiért 1840. szeptember 1-jén előléptették századosnak. Rövidesen ő lett az ezred Bécsben állomásozó két gránátosszázada közül az egyiknek (1. vagy 2.) parancsnoka, ahol hadtudományi képzettségével, katonai vezetői tulajdonságaival és szolgálati tevékenységével magára vonta a legmagasabb katonai körök figyelmét. S amikor az 1843. esztendőben kiadták az új gyakorlószabályzatot, Albrecht főherceg, alsó-ausztriai főhadparancsnok 36 gránátos tiszt közül Vetter Antalt választotta ki az Udvari Haditanács által elrendelt tanzászlóalj személyi állománya és tisztikara tanítására, oktatására. Ezt a felelősségteljes megbízatást 1845 tavaszáig folytatta.

A 42 éves Vetter Antal kiemelkedő szolgálati érdemeit parancsnokai javaslatára törzstiszti ranggal ismerték el. Az uralkodó jóváhagyásával a cs. kir. Udvari Haditanács 1845. május 20-i, G. 2528. számú rendeletével 1845. május 16-i hatállyal előléptették az ezred 3. őrnagyának és kinevezték a 3. zászlóalj parancsnokának. Ettől kezdve Vetter vezette (3 osztályból, osztályonként 2- 2, összesen 6 századból és mintegy 1100 főből álló) zászlóalja mindennapi életét, kiképzését, szolgálatát, gyakorlatát. Vetter zászlóalja az ezreddel együtt 1846 februárjában részt vett a galíciai parasztfelkelés leverésében és a február 26-i gdówi és wieliczkai ütközetben. Itt kell megemlíteni, hogy 1846. június 17-én elhunyt báró Máriássy András ezredtulajdonos, és az uralkodó rendelete alapján az új ezredtulajdonos Mihály orosz nagyherceg lett, és az alakulat ettől kezdve az ő nevét viselte.

Vetter Antal életében jelentős fordulatot hozott az 1847-es esztendő, mivel a parancsnoksága alatt álló 3. zászlóaljat Lembergből Nagyváradra, az ezred főhadkiegészítő helyére helyezték át, és így az a magyarországi (budai) főhadparancsnokság nagyváradi hadosztálya debreceni dandárának kötelékébe került. Vetter kiválóan látta el zászlóaljparancsnoki tevékenységét, amiért 1847. július elején kinevezték az ezred 2. őrnagyának. Eben az időben parancsnokai már nagy karriert jósoltak neki, amit mindenben igazol a Carl von Pfeiffer vezérőrnagy, debreceni dandárparancsnok által 1847. október 17-én készített és október 20-án Gläser altábornagy, nagyváradi hadosztályparancsnok és báró Lederer Ignác lovassági tábornok, budai főhadparancsnok által “tökéletesen egyet értek” jóváhagyású személyi leírás doggenfeldi Vetter Antal 2. őrnagy úrról az 1847. esztendőre.

Ez a törzstiszti minősítés részletesen leírja, hogy melyik ezredben, milyen rendfokozatban, mennyi időt szolgált, azaz összesen 24 évet 1 hónapot és 13 napot. Ismeretei és tudásaként hangsúlyozzák, hogy jól beszél németül, magyarul, olaszul és elég jól franciául. Kiemelik, hogy a bécsújhelyi akadémia egyik legjobban képzett növendéke volt, és kiemelkedő katonai műveltséggel rendelkezik. Magatartását úgy jellemzik, mint komoly, nyugodt, nagyon készséges és kifogástalan modorú. Tiszttársai körében kedvelt. Feljebbvalóit tiszteli, alárendeltjeivel szigorú, de méltányos és gondoskodó. Szolgálati alkalmasságát úgy értékelik, hogy tökéletesen érti a szolgálatot, a gyakorlatokat kiválóan és ügyesen végrehajtja. Katonai-szakmai tudása erősségének megítélésekor kiemelik, hogy tehetsége és katonai ismeretei tudósi szintűek. A minősítés összegezéseként nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy megvan a képessége magasabb beosztás ellátására. Rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel nagyon rátermett ezredparancsnokká válhat.

Ez az alapjaiban reális katonai minősítés azt jelzi, hogy Vetter Antal, a 37. magyar sorgyalogezred 2. őrnagya és a 3. zászlóalj parancsnoka előtt megnyílt és belátható közelségbe került a törzstiszti pálya csúcsát jelentő, ezredesi ranggal járó ezredparancsnoki beosztásba való előrelépés. Ám alig telik el néhány hónap, és Vetter Antal Nagyváradon éli át a történelemformáló márciusi viharos átalakulásokat, a szentesített törvények kihirdetését, az első felelős magyar kormány és a Hadügyminisztérium hivatalba lépését. 1848 áprilisától a cs. kir. 37. magyar sorgyalogezred 3. zászlóalja is a magyar Hadügyminisztérium alárendeltségébe került és Mészáros Lázár hadügyminiszter rendeletére - a megyei és városi közigazgatási hatóságok előtt - Vetter Antal 2. őrnaggyal az élen 1848. május 30-án felesküdött a magyar alkotmányra, és felvette a nemzeti színeket. Vetter és zászlóalja elősegítette a nagyváradi nemzetőrség szervezését és kiképzését, majd az ezred főhadfogadójával együtt a 3. honvédzászlóalj toborzását, felszerelését és kiképzését is.

Vetter Antalt 1848. június 30-án előléptették alezredesnek, ami azt jelentette, hogy ő lett az ezredparancsnok helyettese és az 1. zászlóalj parancsnoka. Új beosztásának átvételére Lembergbe kellett volna utaznia. Az új alezredes kérelmére, mivel a magyar Hadügyminisztérium a délvidéki szerb felkelés ellen vezényelte már a 3. zászlóaljat, a hadjárat befejezéséig engedélyezték számára ideiglenesen 3. zászlóaljparancsnoki beosztás ellátását. Meg kell jegyezni, hogy az 45 éves Vetter Antalt elhatározásában az a szándék is vezette, hogy a törvényes rend elleni lázadás leverése során a harctéren olyan haditetteket fog végrehajtani, amivel majd kiérdemelheti a Mária-Terézia Rend lovagkeresztjét.

A hadügyminiszter utasítására Vetter Antal 900 fős zászlóalja Nagyváradról 1848. július 13-án indult el és 19-én érkezett meg Nagybecskerekre. Itt került a báró Bechtold altábornagy parancsnoksága alatt álló délvidéki hadsereg kötelékébe, és lett beosztva a magyar védvonal balszárnyát alkotó, Kiss Ernő ezredes nagybecskereki dandárjába. Vetter alezredest megbízták az Écskán állást foglalt előőrs (6 gyalogszázad, 2 lovasszázad) parancsnokságával. Katonai vezetői tevékenységével hamar kitűnt és nagy érdemeket szerzett az 1848. szeptember 2-i perlaszi szerb tábor elleni haditerv kidolgozásában, hidegvérűségével, határozottságával és személyes bátorságával a sikeres támadás végrehajtásában és a győzelem kivívásában. Oroszlánrésze volt a Nagybecskerek elleni szeptember 9-i szerb támadás meghiúsításában, a Perlasz és Tomasevác felől támadó két lázadó hadoszlop véres harcbani szétverésében, a felbomló szerb csapatok menekülésre kényszerítésében.

Ebben az időben Vetter Antal, mint régi törzstiszt, aki a törvényesség híve volt, komolyan elgondolkodott azon, hogy a szerb lázadók soraiban egyre több cs. kir. határőrvidéki csapat harcolt cs. kir. tisztek vezetésével. Különösen megrendítette hitét, hogy a szeptember 9-i ütközeten elfogott Xivanovichnál, a brodi 8. határőrezred századosánál olyan közreadott uralkodói kiáltványt találtak, amely “Hű szerbeimhez” címmel a lázadókat kitartó harcra szólította fel a “pártütő magyarok” ellen. Ezt a törvénytelen kiáltványt elolvasva Vetter jogérzete egészen felháborodott és e nyilvánvaló igazságtalanság láttán határozta el, hogy tántoríthatatlanul a végsőkig küzdeni fog Magyarország törvényes jogaiért.

Vetter Antal, akit 1848. október 1-jével (szeptember 22-én) honvéd ezredesnek léptettek elő, ezt a meggyőződését nem adta fel gróf Lamberg Ferenc altábornagy, királyi biztos szeptember 20-i meggyilkolásának és az áprilisi törvényeket magyar miniszter ellenjegyzése nélkül érvénytelenítő október 3-i uralkodói manifesztum hírére sem. Sőt fő szerepet játszott példamutatásával, érvelésével és fellépésével abban, hogy a hivatásos cs. kir. tisztek ne hagyják el tömegesen a délvidéki hadsereget. Amikor az október végén és novemberben végrehajtott hadseregszervezés eredményeként létrejött a három hadosztályból álló bánsági mozgóhadsereg, melynek parancsnoka Kiss Ernő honvéd tábornok volt, helyettese és a nagybecskereki hadosztály parancsnoka Vetter Antal, a honvédvezérkar főnöke lett. Ám a valóságban, mint már az előzőekben erről szó esett, 1848. október végétől a távollévő Kiss Ernő helyett, a hadsereg parancsnoka Vetter Antal honvéd tábornok volt. Ő mindent megtett a két felelős magas beosztása - a hadseregparancsnoki és a honvéd vezérkarfőnöki - kötelezettségeinek teljesítésére, bár ebben számos körülmény gátolta. Tény azonban, hogy vezérkar főnöki és parancsnoki működése már ebben a súlyos időben is igazolta azt a kortársi jellemzést, mely szerint: “Vetter mindig katonai tudományokkal foglalkozott, melyek nála első sorban állottak és egész valója a régi komoly katonát árulta el, a minőket a forradalom nem kedvel. De Vetter épp úgy a cs. kir., mind a magyar hadseregben nagy tiszteletben állott és azon kevés magyar tábornokok egyike volt, kik minden körülmények közt engedelmeskedni tudtak. Egészében véve Vetter legbecsületesebb jellemű ember, alaposan képzett tábornok, jó és határozott vezér, szigorú főnök és barátságos bajtárs volt.” [13] A neves kortárs történész, Horváth Mihály szerint is Vetter Antal “terjedt hadi tudománya, melyet a bánságban a szerbek elleni hadjárat alkalmával több ízben tanúsított az alezredesi rangból, melyet elébb a cs. kir. seregben elfoglalt, őt gyorsan tábornokká s a táborvezérkar főnökévé emelte.” [14]

JEGYZETEK

1. Magyar Országos Levéltár, H 2. Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizottmány, Kormányzóelnökség iratai 1848- 1849 (a továbbiakban - OHB) OHB 1848:1268).

2. Lásd részletes életét és pályafutását: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. IX. k., Budapest, 1903. 700- 701. o.; Svoboda, Johann: Die Theresianische Militär-Akademie zu Wiener-Neustadt und ihre zöglinge von der Gründung der Anstalt bis auf unsere tage, I. k.; Wien, 1894. 461- 465. o.; Kriegsarchiv, Wien (továbbiakban - KA, Wien); K. k. Generalquartiermeisterstab. Conduite- Beshcreibung Herr oberst von Nagy, jahre 1849. Quall. Kart. 2180.; National und Dienstbeschreibung pro 1851, 1852, 1853, 1854, 1855, 1856, 1857, 1858, 1859, 1860, 1861, 1862, 1863, 1864.

3. Kossuth Lajos összes munkái, XIII. k., Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén, I. rész. Sajtó alá rendezte Barta István, Budapest, 1952 (a továbbiakban - KLÖM XIII:), 235. o.

4. OHB 1848:1271.; Magyar Országos Levéltár. H 75. Hadügyminisztérium általános iratai (a továbbiakban - HM), 1848: 7788/2348.

5. HM 1848: 8531/2531.

6. OHB 1848: 1760.; HM 1848: 8800/800., 8793/2793.

7. HM 1848: 5952/2932., 8883/2863., 8319/250.

8. Vetter Antal emlékiratai; Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár (a továbbiakban - OSZKKt.) Quart. Hung. 3030. sz. 148. fólió.

9. OHB 1848: 1347.

10. HM 1848: 8650/2650.; Hadtörténeti Levéltár. General Commando. (a továbbiakban - GC) iratai. 1848- P- 3/35., P 5976.

11. OHB 1848: 1840.; HM 1848: 8998/2978., GC 1848- P- 3/35., P 6096.; XIII. k. 290. o.

12. Vetter Antal életének és katonai pályájának bemutatásához felhasználtuk Gelich Richárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848- 1849. I. k. Budapest, 1882. 450- 452. o. Kő.: Deggenfeldi Vetter Antal Magyar altábornagy; Hazánk, 1885. III. k. januári szám 3- 10. o. Doggenfeldi Vetter Antal őrnagy személyi minősítéseinek hiteles másolatai; Hadtörténeti Levéltár, Personalia 186. sz.
Geschichte des k.k. Infanterie-Regiments Leopold II., König der Belgier Nr. 27. von dessen Errichtung 1862- 1882. Wien, 1882. 615- 623., XXXVI., o.; Weissenfacher, Victor: Geschichte der k. und k. Infanterie - Regimentes Nr. 19. Erzherczog Franz Ferdinand von de Errichtung 1734 bis 1896. Wien, 1896. 495- 501., 857. o.; Finke, Edmund: Geschichte des k.u.k. ungarischen Infanterie- Regimentes Nr. 37. Erzherczog Jóseph. II., Wien, 1896. 899- 925. o.; Dienst-Reglement für die K.K. Infanterie. Erster Thel. Wien, 1807. 37- 42. o.

13. Gelich i. m. I. k. 452. o.

14. Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben, 2. k.; Genf, 1865. 218. o.

Vissza a cikk elejére