Dr. Kassai László nyá. ezredes A honvédelmi igazgatás és a tisztképzés A konferencián, mint a Magyar Hadtudományi Társaság Kiss Károly Hadtudományi és Biztonságpolitikai Szakosztály tagja vettem részt. Megítélésem szerint a konferencia témájával összefüggésben a katonaságot, az oktatást és a tiszti pályát jól ismerő előadók magas színvonalon, a kor követelményeinek és az országban végbemenő társadalmi mozgások figyelembevételével, közelítették meg az egyes témákat. Én, mint a katonai életet és szolgálatot, valamint a minisztériumi tevékenységet ismerő jogász figyelmemet leginkább a honvédelmi igazgatás, ezen belül is a katonai belső igazgatás (katonai rendtartás) kérdéseire és az ezzel kapcsolatos nemzetközi és hazai tudományos eredmények adaptálására fordítottam. Hallgatva a konferencia előadásait az volt a benyomásom, hogy mind a tiszti, mind a parancsnoki képzés körében elhangzottak nem voltak eléggé a honvédelmi igazgatás követelményeibe ágyazva. Mint ismeretes a honvédelmi igazgatás forrása az Alkotmány és a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény, amely világosan megjelöli a honvédelem célját és feladatait. Ide kell sorolnunk természetesen a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvényt is. Ezeket a forrásokat - nem elhanyagolva más forrásokat sem - mindig szem előtt kell tartani a tiszti és a parancsnoki képzés terén. Furcsának találtam, hogy a közigazgatás, vagy ezen belül a honvédelmi igazgatás követelményeinek megismertetése helyett az államigazgatási eljárás szabályit határozták meg az oktatás egyik követelményeként. Meg kell jegyeznem, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt hatályon kívül helyezte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt. Tehát ezek az ismeretek a kidolgozók részéről megítélésem szerint nem naprakészek, kevésbé ismertek. Egy ilyen témakörben - megítélésem szerint - megengedhető az előző problémával összefüggő elméleti kérdés taglalása is. Mindenek előtt a közigazgatásról, amely a szakirodalom szerint egy sajátos igazgatás, a társadalomban működő igazgatási rendszerek egyik fajtája. Az államigazgatási intézmény rendszerét a szakirodalom, de a kormányzat is a közigazgatás rendszerében határozza meg. Lényegében a közigazgatás az állam igazgatása. Az állam a közigazgatási rendszer útján látja el klasszikus feladatait - a közrend fenntartását, a jogvédelmet, a honvédelemet stb. -, valamint azokat a közfeladatokat, amelyek közszolgáltatásnak minősülnek. A közigazgatás rendszerének elsődleges legfontosabb rendszere az államigazgatás, amely az állami szervek összességét magában foglaló államigazgatási rendszer. Így működnek a központi és területi államigazgatási szervek. Ami pedig a közigazgatási hatósági eljárást jelenti - az oktatás szempontjából nem elhanyagolható, de a honvédelmi igazgatáshoz képest másodlagos, mivel az a hatósági egyedi ügyekben való eljárásra vonatkozik. Nem terjed ki a törvény hatálya egyebek mellett az állami szervek irányításával kapcsolatos eljárásra, így a katonai belső igazgatás (katonai rendtartás) szabályaira sem. A magam részéről nagyon jónak tartom, hogy az alapképzéssel szembeni általános követelmények között a gyakorlati jellegű képzés is fontos helyet foglal el. Azonban ezen általános elvi jellegű célok meghatározása mellett hiányolom annak bemutatását, hogy ma a katonai belső igazgatás (katonai rendtarás) terén milyen igények merülnek fel. A katonai élet- és szolgálat biztonságának a megalapozásában áttételesen, összhatásként jelentős szerepet kell szánni az egyetemi oktatásnak. A katonai élet- és szolgálat, de egyáltalán a katonai szervezetek vezetésének (irányításának), működésének javítása, az új viszonyokhoz való alkalmassá tétele végett legutóbb a Honvéd Vezérkar főnöke konferenciát hívott össze annak megvitatására, hogy milyennek képzelhetjük el a XXI. században a honvédség katonai szervezeteinek parancsnokait és az őket segítő törzseket. Ezzel a gondolatkörrel függ össze - mint a konferencián is szóba került - a vezető és a parancsnok fogalmi körébe tartozó kérdések problémája. A törvényi és más fontos jogszabályi rendelkezések szerint a katonai szervetek élén parancsnok áll, aki a jogszabályok, és az előjárók által meghatározott keretek között vezeti a katonai szervezetet. Azt kell látnunk, hogy a parancsnok és a vezető valamint a szolgálati előjáró szinonim fogalmak, és ahol az egyes katonai szervezet élén álló személy beosztása vezető vagy főnök az is parancsnok. Tehát az oktatásban így kellene ezen fogalmakat megközelíteni. Úgy látom, hogy a polgári életben kialakult vezetéssel összefüggő fogalmakat megítélésem szerint hibásan adaptálják a honvédség viszonyaira. De itt kell szólnom a törzsek helyének a hibás megközelítésről is. A jogszabály szerint az összetett irányítási tevékenységet igénylő szervezetek esetében parancsnokságot kell létre hozni, melynek alapvető rendeltetése a parancsnok döntéseinek előkészítése a katonai szervezet irányításának segítése. A törzs ennek megfelelően a parancsnokságnak csupán egy része így a figyelmünket az oktatásban az egész parancsnokság helyének és szerepének meghatározására kell fordítanunk. Több előadó nagyon szemérmesen de érintette a Nemzetvédelmi Egyetem bizonytalan helyzetét. Megítélésem szerint nem volna szabad a honvédelem és a honvédség szempontjából fontos intézmény létét hosszú időn keresztül lebegtetni, mert az az oktatás színvonalának romlásához vezetne. Ezzel kapcsolatban nagyon jónak tartom, hogy a konferencián az egyetem vezetői részéről az előadások során többször hangoztatták a hadsereg, a katonák helyének és szerepének növelésére és státuszok megszilárdulására irányuló törekvéseket. Összességében a magam részéről nagyon jónak és eredményesnek ítélem meg a hadtudományi társaság által szervezett konferenciát.   « vissza a tartalomhoz