XVII. évfolyam |
3. szám |
2007. szeptember |
Rögös út a katonai felsőoktatásban
M. Szabó Miklós:
A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia története 1955-1960
Zrínyi Kiadó, Budapest, 2007A Zrínyi Kiadó gondozásában 2007 tavaszán megjelent Prof. dr. Szabó Miklós nyá. altábornagy, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem korábbi rektorának legújabb, levéltári kutatásokon alapuló munkája: A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia története 1955-1960 címen. Ez az alkotás szervesen kapcsolódik a 2004 őszén megjelent A magyar katonai felsőoktatás története 1947-1956 című munkához. Ugyanakkor már gépben van az 1961-1969 közötti időszak történetének kézirata, s kutatás alatt áll a jeles tanintézet további évtizedeinek - a rendszerváltásig tartó - története is. Így valószínű, hogy az elkövetkező években egy monográfia sorozattal fognak találkozni az olvasók.
A most megjelent 250 oldalas, ízlésesen kivitelezett könyv az 1950-ben megnyílt Honvéd Akadémia jogutódaként felállított Zrínyi Miklós Katonai Akadémia első öt és fél évének legfontosabb eseményeit foglalja össze nyolc fejezetben.
A könyv első fejezete a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia létrejöttét és tevékenységét befolyásoló kül-, illetve belpolitikai viszonyokat elemzi 1955-től 1960-ig. Az olvasó átfogó képet kap az ellentmondásosan zajló nemzetközi és hazai eseményekről, amelyekben egyszerre voltak jelen az enyhülés és a feszültség folyamatai, a politikai és a katonai lépések és ellenlépések, a különböző diplomáciai gesztusok és fenyegetések, valamint azok a politikai, személyi torzulások, amelyek döntő mértékben 1956-hoz vezettek.
Egyetértve a szerző azon megállapításaival, hogy 1956-ban "a késő nyári-kora őszi hónapokban feltartóztathatatlanul radikalizálódott a magyar társadalom. Ebben az egyre feszültebb helyzetben vált >gyúeleggyé< Rajk László, Pálffy György altábornagy, Szőnyi Tibor és Szalai András október 6-i, illetve a koncepciós perekben kivégzett honvédtábornokok: Sólyom László altábornagy, Pórffy Gyögy, Révay Kálmán és Beleznay István vezérőrnagyok október 13-i újratemetése." (10. oldal) Ez utóbbi kiegészítésre szorul, amennyiben e napon a Farkasréti temetőben nem négy, hanem hét mártírt hantoltak el a fentiekkel együtt. Illy Gusztáv altábornagyot, Korondi Béla rendőr ezredest, valamint Horváth-Hőnigsberg Ottó r. alezredest. Sólyom László altábornaggyal együtt 50 évvel ezelőtt, 1950. augusztus 19-én kivégezett dr. Merényi-Scholtz Gusztáv orvos vezérőrnagy és Lőrincz András ezredes temetésére 1956. október 20-án, a Rajk perben kivégzett Németh Dezső vezérkari ezredes, egykori moszkvai katonai attasé temetésével együtt került sor. A lábjegyzetben Beleznay István vezérőrnagy nem volt a székesfehérvári hadtest parancsnoka, bár 1950. március 9-én javaslatba hozták. A HM hadtápszolgálat főnökeként 1950. május 21-én letartóztatták és a személyi kultusz törvénytelenségeinek esett áldozatul.
A szerző, munkája második fejezetében a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia létrejöttét és tevékenységét befolyásoló néphadseregi viszonyokról szól. Ez a 41 oldalas fejezetrész jól érzékelhetően mutatja be azt a rendkívül ellentmondásos helyzetet, amely jelentős mértékben megnehezítette a Magyar Néphadsereg egyenletes, tervszerű, kiegyensúlyozott fejlődését. 1955 elején ugyan megjelent az első tiszti törvény, azonban a társadalmi-politikai életben tapasztalt cikkcakkok, a tisztikar túlzott igénybevétele, általános és szakmai műveltségének hiányosságai, a gyakori áthelyezések és a lakásproblémák morális-fegyelmi fellazuláshoz vezettek, amit rendkívül károsan befolyásolt az 1955 őszi, illetve 1956 nyári minisztertanácsi döntés a néphadsereg húsz-, illetve tizenötezer fős létszámcsökkentéséről. Nem volt véletlen a hadsereg 1956-os felbomlása. E fejezet átfogó képet ad a katonai felsővezetés 1956-os szerepéről, valamint az 1957-60 közötti időszak kibontakozási erőfeszítéséről a hadsereg újjáépítésében.
A harmadik fejezet részletesen bemutatja a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia megalakulását és az 1955 március-1956 október közötti igen feszített tevékenységét Mátékovics Endre vezérőrnagy parancsnoksága alatt. E dátum azzal függ össze, hogy Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter a nemzeti ünnep alkalmából az 1955. március 14-én kelt 15. számú parancsával a Honvéd Akadémiát "Zrínyi Miklós Katonai Akadémia" névre változtatta, katonai főiskolaként. Ez minőségi lépést jelentett a katonai felsőoktatás történetében, mivel a Minisztertanács május 25-én hozott határozatával előírta, hogy 1955 őszétől kezdve az akadémiára felvett tisztek legalább 50%-a érettségizett, vagy ennek megfelelő általános műveltségű legyen. Ez - még hosszú ideig - sok gondot okozott, hiszen az 1955. február 1-jei statisztikai kimutatás szerint 6 elemit végzett 6777, 8 általánost 17 766, érettségizett 2906 és egyetemi-főiskolai diplomával rendelkezett 887 tiszt. (19. oldal) A honvédelmi miniszter az 1955-56-os tanév 3 éves akadémiai képzésre kiadott pályázati felhívásában többek között meghatározta, hogy azok jelentkezését várják, akik ".lehetőleg középiskolát, de legalább az általános iskola 8 osztályát elvégezték, illetve ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek (ez alól egyes rendkívüli esetekben el lehet tekinteni), és jó szellemi képességekkel rendelkeznek." (66. oldal) (Igen nehéz volt a minisztertanács határozatát ezidőben végrehajtani.)
A felvételi vizsgák a nyár folyamán zajlottak le, 25-30 fős csoportosításban, két napon keresztül: az egyik napon a szakmai és általános ismereti vizsgák, a másikon az orvosi vizsgálatok és a káderezés. A vizsgatárgyak a következők voltak: a.) minden felvételiző számára: 1. társadalomtudomány; 2. fegyvernemi alapismeretek; 3. tereptan; 4. földrajz; 5. történelem; 6. magyar nyelv; 7 mennyiségtan. b.) légvédelmi és híradótisztek számára: 8. kémia és fizika. c.) repülőtisztek számára: 9. fizika. Az 1-5. tantárgyakból szóbeli, a 6-9-ből pedig írásbeli vizsgát kellett tenni. (67-68. oldal) 1955. december 1-jén új tanszék állt fel, az atom- és vegyi kiképzési tanszék.
Ebből a fejezetből az olvasó tájékozódhat a különböző létszámviszonyokról és szervezési elemekről, illetve azon hallgatókról is, akik az akadémia elvégzésével különböző vezető beosztásokba kerültek.
A negyedik fejezet a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia történetének legtragikusabb időszakának kronologikus eseménysorozatát mutatja be 1956. október 23-1957. április 7. közötti időszakból. Részletes kép bontakozik ki az akadémia személyi állományának tevékenységéről, Márton András ezredes, akadémiaparancsnok szakmai-emberi-vezetői nagyságáról, a "Tisztinyilatkozat" aláírásának körülményeiről, a megtorlás következményeiről, a karhatalmi szolgálatról, valamint az akadémia vezetésének megújulásáról.
Az ötödik fejezet az akadémia 1957. április-november közötti "csonka" kiképzési évének eseményeit foglalja magába. Új "korszaka" kezdődött a Zrínyinek. Az akadémia egyesült a volt Petőfi Sándor Politikai Akadémiával, s ez utóbbi a ZMKA társadalomtudományi tagozata lett. A kiképzés 1956. december 1-je helyett csak 1957. április 8-án kezdődött és októberben fejeződött be, így a kiképzés hadseregszerte 1957 májusában kezdődött és októberben fejeződött be. Ez volt a magyarázata a "csonka" időszaknak. Akik nyáron fejezték be tanulmányaikat - a hagyományoknak megfelelően - a vizsgán díszöltözetben (kangarn öltöny, boxcsizma, drapp ing, derékszíj vállszíjjal, kitüntetések eredeti formában) voltak kötelesek megjelenni.
A hatodik fejezet az 1957/58. kiképzési évet a kibontakozás nehéz kezdeteként mutatja be. 19657. november 1-jével az akadémia Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter által jóváhagyott új szervezetre tért át. Bevezetésre került a fakultásrendszer: az összfegyvernemi fakultáshoz tartozott az összfegyvernemi, a politikai helyettesi, valamint a hadtáp tagozat; a fegyvernemi fakultás állományába a tüzér, a légvédelmi és vegyi, a műszaki és híradó tagozat tartozott. A tagozatok állományába tartoztak a hallgató osztályok. (141. oldal) A kiképzési idő az alapfakultáson (összfegyvernemi, páncélos és hadtáp) 3 éves, illetve 4 éves; politikai munkás, tüzér, légvédelmi tüzér, műszaki, vegyi és híradó), a levelező képzés pedig egy évvel hosszabb, azaz 4 és 5 éves lett. Ugyanakkor egy időre befejeződött a repülőharcászat oktatása is. Az akadémiára történő felvétel feltétele volt ezidőben a 35. életév be nem töltése, tiszti iskolai végzettség, legalább 3 éves századparancsnoki (politikai helyettesi), vagy ennek megfelelő illetve magasabb beosztásban eltöltött csapatszolgálat; középiskolai végzettség (érettségi) és egészségügyi alkalmasság. Ezen előfeltételek bármelyikének hiánya esetén a felvételizőnek honvédelmi miniszteri engedélyt kellett kérnie. (Erre leginkább az érettségi hiánya esetén került sor.)
E fejezetben érdekes oldalak olvashatók arról a fórumról, ahol Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter - előzőleg 84 kérdést eljuttatva hozzá - válaszolt az akadémia dísztermében a tanintézetben uralkodó hangulattal, fegyelmi helyzettel, a tanulmányi munkával és a személyi állományt érdeklő, megválaszolandó problémákkal kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy 1958 elején a tisztek már tudtak és mertek kérdezni a honvédelmi minisztertől, bár nem mindig voltak helyénvalók a felvetett kérdések, problémák, de érzékeltették rendkívül nagy számukat és feszítő jellegüket. Az is kitűnt, hogy a legfelső katonai vezetés megpróbálkozott bizonyos demokratikus formák bevezetésével, de ezeket nem tudta jól kezelni, s ezért nyilvánosan le is mondott róluk. (160. oldal)
A hetedik fejezet az 1958/59. kiképzési év sajátosságaival foglalkozik. Ez a tanév is "kemény" volt. További fejlesztés következett be az előző évben felállított fakultásrendszerben. A létrehozott összfegyvernemi, fegyvernemi és társadalomtudományi fakultásokat* alap-, illetve levelező fakultások váltották fel. Az alapfakultás keretében az I-IV. évfolyam-parancsnokságok fogták össze a nappali képzésben résztvevő hallgatókat. Ez a szervezeti felépítés lehetővé tette a hallgatói állomány egységes irányítását, vezetését és nevelését, valamint a harckészültség színvonalának jelentős emelését. A tanulmányi munkát 18 tanszék végezte.
Ez a fejezet betekintést nyújt a tanári kar továbbképzési lehetőségeiről, amennyiben megnyíltak előttük a különböző egyetemek és nyelvtanfolyamok elvégzésének lehetőségei. Nagy teret kap a tudományos munkával kapcsolatos tevékenység bemutatása, s tárgyalások a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságával (TMB) arról, hogy "a hadtudomány terén is célszerű a tudományos képzés bevezetése." (199. oldal) Ez az elgondolás az elkövetkező években-évtizedekben fokozatosan meg is valósult. Az 1959/60. kiképzési év fő feladatai között Csémi Károly ezredes, akadémiaparancsnok a tudományos kutatómunka megjavítása érdekében többek között megparancsolta, hogy ".a rövidesen meginduló aspiránsképzéssel kapcsolatban mind a tudományos kutatóosztály, mind a tanszékek tegyék meg a szükséges előkészületeket." (211. oldal)
Végül a könyv nyolcadik fejezete az 1959/60. kiképzési év sajátosságait elemzi. Az Elnöki Tanács 1959. évi 106. számú határozatával elrendelte a főtiszti tanfolyam felállítását 1960. szeptember 1-jével. Ez a képzési forma azokra a tisztekre vonatkozott, akiknek a beosztása megengedte a főtiszti előléptetést, de nem követelte meg az akadémia elvégzését. Számtalan "öreg" századosnak vált lehetővé, hogy - elkerülendő a rendfokozati feszültséget - elvégezhesse az egy éves tanfolyamot, miután sikeres felvételi vizsgát tett történelemből, földrajzból és orosz nyelvből. (225. oldal)
Az akadémia fennállása 10. évfordulója megünneplése érdekében nagyarányú előkészítő munkálatok kezdődtek, melyek között az akadémiaparancsnok meghatározta az akadémia múzeumának megnyitását is. (Erre a volt parancsnoki épület - ma a NATO Nyelvképző Központ - földszintjén került sor.)
A fejezet végén Szabó Miklós akadémikus, a könyv szerzője, aki 17 évig volt a ZMKA, ZMNE rektora személyes emlékeit idézi, kik voltak azok a "Zrínyit" végző tisztek, akik mint pályakezdő fiatal tisztet elindították "élet rögös útján". A nagy értékű munka "Utószó"-val fejeződik be az 1955-60. közötti kiképzési évek akadémiaparancsnokok munkásságának méltatásával.
Dr. Oroszi Antal nyá. ezredes
ZMNE múzeumvezető
* A 141 oldalon politikai helyettesi tagozatról van szó.