A második szekció ülésének összefoglalója A konferencia második szekciója a Szövetség katonai feladatrendszerében várható változások kal kapcsolatos vitát Deák János nyá. vezérezredes, a ZMNE tudományos főmunkatársa vezetésével folytatta le. A szekció vezetője bevezetőként utalt arra, hogy az ülés elsőrendű feladata: a részt vevők véleménycseréjének előmozdítása a Szövetség katonai feladatrendszerében várható változásokról, illetve ebben az összefüggésben a Magyar Köztársaság és hadereje lehetséges működéséről. A résztvevők véleményének lényegét a témáról az alábbiak szerint összegezte. Kemény János mk. ezredes felszólalásának központi eleme az volt, hogy az információs rendszerek, és ezen belül a híradó- és informatikai rendszerek, ma is és a jövőben is alapvető szerepet játszanak a korszerű katonai műveletekben, hiszen a mindenkori parancsnok döntéséhez és vezetői tevékenységéhez kellő információra van szükség. Példaként említette a Magyar Honvédség Műveleti Központjának eredményes vezetési-irányítási tevékenységét, amely csak korszerű híradó- és informatikai eszközök alkalmazásával érhető el. Említette a működő televideó-konferencia rendszer mindennapi alkalmazását a Baghlanban szolgáló magyar újjáépítési csoport és a Magyar Honvédség vezetése között, amely ma már több ezer kilométer távolságból is lehetővé teszi a valós idejű információcserét. Rámutatott arra is, hogy a katonai műveletek első vonalában nagy hangsúly hárul majd a digitális katonákra, akik „első kézből” szolgáltatnak nagyszámú információt a szükséges parancsnoki döntésekhez. Hangsúlyozta a válságkezelés legfontosabb erőforrásának, a katonának a szerepét a jövő válságkezelő misszióiban. Kiemelte továbbá az információ menedzselés kitüntetett fontosságát is a műveletek előkészítése, vezetése és irányítása során. Végül említést tett arról, hogy a Magyar Honvédség prioritásként kezeli a híradó- és informatikai rendszerek korszerűsítését, rendelkezik a megfelelő tervekkel, amelyek megvalósítása ma már 40%-os. Hautzinger Gyula nyá. mk. ezredes kifejtette, hogy elkötelezett híve a transz-atlanti kapcsolatoknak. Emlékeztetett arra, hogy a NATO feladatrendszere az utóbbi időben gyökeres mértékben megváltozott; a felelősségi körzetén belüli védelmi feladatán túlmenően ma már és a jövőben mind inkább globális szerepvállalásra rendezkedik be. Ez azt jelenti, hogy előtérbe kerülnek az expedíciós jellegű katonai műveletek. Kiemelte, hogy az ilyen katonai missziók csak jól szervezett és egyúttal költséges, kiterjedt infrastruktúrájú stratégiai szállításokkal valósíthatók meg, amelyek a NATO-tagállamoktól, és így hazánktól is komoly gazdasági áldozatvállalást, sőt nem pusztán katonai, hanem integrált, nemzeti (sőt össznemzeti) erőfeszítéseket is megkövetelnek. A Magyarországhoz hasonló gazdasági helyzetben és lehetőségekkel bíró tagállamok összefogása szükséges e feladatok megoldásában való eredményes részvétel érdekében. Fontosnak tartja, hogy a NATO- tagállamok állam- és kormányfőinek rigai tanácskozása után az ott megszülető döntések megvalósításához a magyar hadtudomány is járuljon hozzá, mielőbb elemezze és értékelje a döntések következményeit. Ismételt felszólalásában a Magyar Honvédség jövőbeni szerepvállalása vonatkozásában fontos kérdésnek tekintette, hogy vajon mit szól ahhoz az ország? Képesek leszünk-e provinciális érdekeinken felülemelkedni? Pozitív példaként említette a stratégiai szállításokhoz való lengyel hozzájárulást. Németh István dandártábornok a plenáris ülés előadásaiból hiányolta a NATO-műveletek fenntartásának szükségességére vonatkozó gondolatokat. Kifejtette, hogy e fogalom alatt nem pusztán a műveletek logisztikai fenntarthatóságát értjük, hanem minden olyan rendszabályt és a szükséges háttér-erőforrások biztosítását, amelyek elősegítik a katonai műveletek megvalósíthatóságának szabadságát. Ehhez pusztán a béke logisztikai támogatás nem látszik elegendőnek. A nemzeti kontingensek műveleti fenntarthatósága nemzeti hatáskörbe tartozik, a nemzeti erőforrások mozgósításával együtt. Emlékeztetett továbbá arra a szövetségi elvárásra, hogy egyrészt a hatásalapú műveletek elveit 2007-től már zászlóalj szintig lemenően alkalmazni szükséges, amelynek konzekvenciái érintik a magyar felajánlott erők ez irányú felkészítését is. Másrészt, kiemelte, hogy a többnemzeti együttműködés alapja az interoperabilitás, amelyre nem csak technikai értelemben van szükség, hanem szellemi téren is. Ez utóbbi vonatkozásban vannak még adósságaink, mivel az arra való ráhangolódásunk lassúbb a szükségesnél, annak ellenére, hogy a szellemi interoperabilitás különösebb anyagi erőforrásokat nem feltétlenül igényel. A felkészítés-kiképzés terén megemlítette, hogy a kormány követelménye: 2013-ig a teljes profizmusszerű kiképzésre való átállás megvalósítása a Magyar Honvédségben. Az alkalmazók alapvető kötelességének tartja az információ-menedzselést, amely elengedhetetlenné válik a 21. század katonai műveletei során. E területen is a legfontosabbnak tartja az információk szakszerű elosztását, amely legalább annyira fontos, mint a hálózatalapú vezetési-irányítási rendszer, illetve ez utóbbinak csak akkor van igazán hatékonysága, ha az információk kellő időben a felhasználókhoz kerülnek. A felszólaló végül tájékoztatást adott a missziós felkészítés rendszeréről. Fontosnak tartja, hogy a missziós tapasztalatok folyamatosan beépítésre kerüljenek az arra való felkészülés szakmai tartalmába. Megjegyezte, hogy a szárazföldi csapatoknál már az állomány mintegy 38–40%-a rendelkezik ezirányú tapasztalatokkal. Egy felvetésre reagálva arra hívta fel a figyelmet, hogy a különböző haditechnikai eszközök szerepe a jelen és a jövő válságkezelő műveleteiben némileg átértékelődött. Szép László ezredes korreferátumában elsősorban azt vizsgálta, hogy a Szövetség milyen egyidejű ambíciószintekkel és mekkora műveleti hatókörökben képes várhatóan globális szerepének betöltésére. Kiemelte, hogy e téma fontos részét képezi majd a rigai csúcsértekezletnek, mivel az a Szövetség műveleti összképességének és globális szerepvállalásának jövőbeni kereteit fogja meghatározni, illetve e képességek és alkalmazási keretek összefüggésében kell majd a nemzeti hosszú távú haderő-fejlesztési elképzeléseinket összehangolni. Sajtos Sándor felszólalásában azt fejtette ki, hogy a globális válságkezelés műveletei során meghatározott trendek alakultak és alakulnak ki, amelyek befolyást gyakorolnak a haderő alkalmazására, és elsősorban a könnyű, mobil eszközök bevetését látszanak erősíteni. Ugyanakkor nem szerencsés elhanyagolni azokat a haditechnikai eszközöket sem, amelyek már a közelmúlt válságainak megoldásában is eredményesen alkalmaztak (tüzérség, harckocsik). Gere János ezredes arról tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a Magyar Köztársaság területén a légierő, mint rendszer rendeltetésének megfelelően működik. A CRC kettős feladatot lát el: egyrészt, nemzeti keretek között történik a normál békekiképzés, másrészt szövetségi kötelékben folyik a légihelyzet-kép szolgáltatása és a légi azonosítás, illetve a légi járőrözés. Kérdésre válaszolva tájékoztatást adott arról, hogy a Magyar Köztársaság területén felépítendő harmadik lokátorra azért van égetően szükség, mert az biztosítaná az ország légterének teljes rádiólokációs lefedettségét. Tóth István ezredes felszólalásában tájékoztatást adott az Irakban szerzett kiképzési tapasztalatokról. Kiemelte, hogy ebben a térségben kiterjedten alkalmazásra kerülnek a házilag barkácsolt robbanóeszközök, illetve az incidensek nem frontvonalszerűen, hanem pontszerűen jelentkeznek. Fontosnak vélte megemlíteni, hogy nagy hangsúlyt fektettek a fiatal iraki tisztek és tiszthelyettesek kiképzése során annak tudatosítására, hogy a beosztott katonák életének megóvása nem csak az egyes katonák „magánügye”, testületi ügy is. Czuprák Ottó nyá. ezredes, mint a Magyar Tartalékos Szövetség egyik vezetője kiemelte, hogy tartalék erők nélkül nincs haderő, ezért nagyon fontos a tartalékosok együtt tartása és kiképzése. Annak a véleményének adott hangot, hogy, hogy célszerű lenne a veteránszövetség létrehozása, s amelyre egyébként komoly igény mutatkozik. Vígh Attila mk. alezredes a nagytávolságú stratégiai szállításokkal kapcsolatban párhuzamot vont a Varsói Szerződés időszakában végrehajtott és a napjainkban alkalmazott szállítási módok között. Amíg az előbbi időszakra elsősorban a vasúti szállítások voltak a jellemzők, addig ma már zömében légi- és a tengeri szállításokra van szükség a műveleti területre történő átcsoportosítások során. Az ilyen típusú szállítások költségei nagyságrenddel nagyobbak, mint a vasúti szállításokéi. Példaként említette a magyar T–72-es harckocsik Irakba szállításának körülményeit és költségeit, illetve az ISAF misszióban való részvétel költségeit (ez utóbbi 3 Euró/kg, illetve 1000 Euró/katona). Ismertette továbbá, hogy a magyar fél részt vesz a SALIS légi szállítási-, valamint a MIA tengeri szállítási ideiglenes megállapodásokban, és élvezi azok előnyeit. Véleménye szerint a jövőt az jelentheti, ha a honvédség olyan stratégiai szállítási kapacitással rendelkezik, amely a Magyar Köztársasághoz hasonló helyzetben lévő szövetségi tagállamok közös stratégiai légi szállító parkjába illeszthető. A szekció vezetője összefoglalójában a vitát eredményesnek ítélte. Az elhangzott kilenc hozzászólásban több kérdés vetődött fel, amelyek egy részére választ kaptunk, míg másik részük továbbgondolást igényelnek. Szép László ezredes hozzászólására utalva megjegyezte: a NATO ambíciószintekről és a védelmi követelményekről képet adó korreferátumnak a plenáris ülésen elhangzott bevezető előadások között lett volna a helye. Végül megköszönte az ülésen részt vevők aktivitását. |