Az első szekció ülésének összefoglalója A konferencia – politikai-biztonságpolitikai – szekciójának ülését Siklósi Péter HM védelempolitikai főosztályvezető moderálta. A résztvevők hozzászólásaikban megerősítették, hogy korunk legfontosabb kihívásai azok az összefoglalóan csak globalizációs problémáknak nevezett jelenségek és folyamatok, mint amilyenek az atom és vegyifegyverek proliferációja, az egymással ellentétes demográfiai folyamatok, amelyek egyoldalról a fejlett világ társadalmainak elöregedésében, másik oldalról a fejlődő világ népességrobbanásában jelentkeznek. Ez utóbbiból következik, hogy a demokratikus berendezkedésű fejlett ipari országok a magas életszínvonalat már csak idegen kultúrákból érkező bevándorlókkal, vendégmunkásokkal képesek fenntartani. Az egyre jobban urbanizálódó világban fokozódó gondot jelent az energiaigények kielégítése, az ennek következményeként megjelentő környezetszennyezés, ami az ivóvíz bázisok sérülését, illetve a ma még kihatásaiban nehezen felmérhető klimatikus változásokat okozza. Mindezek a – teljesség igénye nélkül felsorolt – kihívások katonai eszközökkel nem kezelhetők és nem oldhatók meg, viszont kiváló terepet és eszközöket adnak a terrorizmusnak. A változó környezet elemzése során kockázati tényezőként kell figyelembe venni a jó értelemben vett „európai nacionalizmus” hiányát. Ez abban jelentkezik, hogy a bipoláris világ megszűntével a közvetlen katonai fenyegetés kiiktatásával megszűnt az a közvetlen hajtóerő, amely a világban vezető szerepet játszó társadalmi berendezkedés és kultúra fegyveres erejének, a NATO-nak az erkölcsi tekintélyt és a szükséges anyagi forrásokat biztosította. Ezen még azok a New York-i, londoni, madridi terrortámadások sem változtattak lényegileg, amelyek következményeként a NATO területéről kilépve igyekszik a terrorizmus forrásait felszámolni. Meg kell jegyezni, hogy az európai lakosság nagy része a terrorfenyegetést és támadást „csak” médiaélményként éli meg, Ennek egyik következménye, hogy a hazai közgondolkodásból szinte teljesen hiányzik a biztonsági helyzet értékelése és a biztonság árának elismerése . Így válik lehetségessé, hogy szövetségesi vállalásaink és konkrét katonai szerepvállalásunk mértéke folyamatosan áldozatul eshet belpolitikai játszmáknak és kiváló terepe a hosszú távú negatív kihatásokat okozó forrás elvonásoknak. Holott a korlátozott ambíciószintű, de a szükséges képességeket biztosítani tudó katonáink részvétele a területen kívüli, soknemzetiségű műveletekben a szövetségi kohézió értékmérője, így biztonságunk fokozó tényezője. Ez döntő lehet még olyan kérdésekben is, amikor a szűkös források elosztása során egy műveletben való részvételről vagy egy hosszútávon technikai fejlődést és képességnövelést hozó, de alkalmazását tekintve biztonságpolitikailag nehezen indokolható fejlesztés elindítása között kell választani. A műveletekben való részvétel olyan képességet alakít ki, tapasztalatokat halmoz fel az azokban résztvevő katonáinkban, amelyek hazai felhasználása elemi érdekünk. Ennek egyik lehetősége lenne az ország területén terrorelhárítással megbízott szervezetek állománya és az ilyen műveleti tapasztalatokkal bíró katonaállomány között az intézményesített átjárhatóság megteremtése. Fontos kérdés, hogy a NATO-nak a területéről kilépve a katonai feladatok során milyen kulturális közegben kell működni . Jelenleg számunkra főként a muzulmán ideológiájú társadalmak jelentik a működés közegét, ahol a szélsőséges iszlám vezetői azt a teokratikus államot kívánják visszaállítani/létrehozni, ahol az állami hatalom, törvényalkotás és bíráskodás természetes módon összefonódik a vallási ideológiával és a muzulmán papság hatalmával. Ebben a közegben igen nagy hiba olyan értékek rájuk erőltetése, amelyeket ők maguk nem fogadnak el, nem igényelnek és közvetlen hasznát nem érzékelik. Viszont határozottan képviselni kell a fejlett ipari társadalom értékrendjét, hiszen annak keretei között indulhat meg az a tanulási, fejlődési folyamat, amely alapjaiban számolja fel azokat az okokat (tanulatlanság, szegénység), amelyekből eredő konfliktusok a katonai művelet közvetlen céljai. Itt számunkra külön kihívást jelent, hogy a Balkánon szerzett tapasztalatainkat hogyan tudjuk az afganisztáni PRT műveletben hasznosítani. A szekcióülés nem tartotta szükségesnek, hogy konszenzusos álláspontot alakítson ki a témában, azonban a sokszínű hozzászólások anyagából készült jelen összefoglaló is azt bizonyítja, hogy a résztvevők hasonlóan látják korunk biztonságpolitikai kihívásait, a NATO által adandó válaszokat és abban hazánk, katonáink részvételét. |