Urbán Attila A Magyar Köztársaság NATO-tagságából fakadó nemzetbiztonsági kihívások Magyarország NATO-tagállammá válása kapcsán egyidejűleg kell környezetében kedvező és kedvezőtlen hatásokkal szembenéznie. Az egyik oldalon az ország hagyományos értelemben vett katonai veszélyeztetettsége jelentősen csökkent, köszönhetően a Szövetség által nyújtott biztonsági garanciáknak, illetve a hazánkkal szomszédos államokban már szintén végbement, vagy stratégiai célként megfogalmazott euro-atlanti integrációs folyamatnak. A másik oldalon viszont folyamatosan éreztetik hatásukat az ország NATO tagságával összefüggő hagyományos, illetve mind jelentősebb mértékben azok az új típusú biztonsági kihívások, melyeknek sajátossága, hogy gyakran a köztük lévő határvonal elmosódásával, egymással kölcsönhatásban jelennek meg. Magyarország NATO tagsága, illetve az ország nemzetközi válságkezelő, illetőleg humanitárius akciókban való részvétele kapcsán az ország külpolitikai mozgástere, biztonságpolitikai tevékenységi köre és felelőssége a korábbiakhoz képest jelentős mértékben kibővült, mindez azonban magában hordozza a Szövetséggel, és annak vezető tagállamával, az Egyesült Államokkal szemben álló országok, illetve szélsőséges, radikális szervezetek hazánkkal szembeni fellépésének potenciális veszélyét is. Az újonnan keletkezett védelmi feladatok végrehajtása során Magyarország közvetlen biztonsági érdekeinek érvényesítését a NATO érdekviszonyaival összehangolva szélesebb összefüggésbe kellett helyezni. A NATO keleti kibővülésével párhuzamosan kibontakozó kedvező irányú geopolitikai változások mellett a délkelet-európai térségben továbbra is jelen vannak a kizárólagos nemzetállami törekvések, illetve a megkésett társadalmi és gazdasági fejlődésből fakadó instabilitás. A hagyományos biztonsági kihívások körébe sorolhatók a balkáni térség rendezetlen etnikai konfliktusaiból fakadó kockázatok , az egykori Szovjetunió európai utódállamainak politikai és gazdasági instabilitása, valamint Oroszország és a NATO viszonyának esetleges kedvezőtlen alakulása, különös tekintettel Magyarország energiahordozók és nyersanyagforrások területén meglévő függő helyzetére. Hazánk NATO-tagságával szintén összefüggő kockázatot jelenthet, ha egyes, Szövetségen kívüli államok hírszerző szervei hazánk területén, illetve az ország külföldi diplomáciai és katonai képviseletein keresztül kívánják a NATO működésére, stratégiai céljaira vonatkozó információkat megszerezni. Egyes országok titkosszolgálataival sok esetben párhuzamosan valósul meg az együttműködés az új kihívások például a terrorizmus, a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén, illetve figyelhető meg szembenállás a politikai, katonai vonatkozású titkos információk felderítésével és megszerzésével kapcsolatban. Ezzel a kettősséggel a történelmi gyökerű, illetve az újonnan keletkező érdekellentétek miatt a nemzetbiztonsági tevékenység területén hosszabb távon számolni kell. Mind a hagyományos, mind az új típusú biztonsági kihívások kezelése területén fontos tényező, hogy a NATO-tagsággal párhuzamosan Magyarország kapcsolódhatott egy olyan hatékony partnerszolgálati együttműködésre épülő védelmi-elhárító rendszerhez, melybe az információkat a jelentős technikai, személyi, anyagi feltételekkel rendelkező amerikai és nyugat-európai szolgálatok szállítják. A 2001. szeptember 11-e után a terrorizmus elleni küzdelem a NATO-tagállamok számára alapvető szövetségi elvárássá, stratégiai feladattá vált. Ezt követően a Magyar Köztársaságnak az euro-atlanti érték- és érdekközösséghez való tartozás, illetve a válságövezetekben vállalt stabilizációs szerep kapcsán új típusú, globális jellegű és meglehetősen szerteágazó kihívással kellett szembenéznie, melynek társadalmi és gazdasági következményeivel hosszú távon számolni kell. Mivel Magyarország terrorveszélyeztetettségének alapvető jellemzője, hogy az elsősorban globálisan jelentkező politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális problémák hazai lecsapódását jelenti, a probléma hosszabb távú megnyugtató kezelése kívül esik a nemzetállami politika hatósugarán. Növeli az ország potenciális fenyegetettségét, hogy az EU határállamaként hazánk a korábbi évekhez képest jelentősebb mértékben van kitéve a közel- és közép-keleti, valamint az egyéb válságövezetekből induló migrációs folyamatoknak. A hazánkban tartózkodó migránsok ide értve a terrorelhárítási szempontból kockázatot jelentő térségekből érkezetteket is a hatályos jogszabályok alapján gyakorlatilag megszorítások nélkül elhagyhatják a számukra kijelölt lakhelyet, és komolyabb hatósági kontroll nélkül mozoghatnak az ország területén. Szintén kockázati tényezőt jelenthet, hogy számos magyarországi főként oktatási intézmény állít ki meghívólevelet olyan külföldi személyek számára, akik a beutazásukat követően eltűnnek az idegenrendészeti hatóságok látóköréből. A válságövezetekben megindult stabilizációs folyamatok elhúzódása esetén továbbra is számolni kell azzal, hogy a Szövetség tagállamait Európában támadni kívánó terrorszervezetek tagjai az illegális migráció csatornáinak igénybevételével kívánnak átutazni az országon, illetve a szervezetek működését biztosító gazdasági tevékenység színhelyének tekinthetik majd Magyarországot is. A Szövetség tagállamai mind nagyobb energiákat fordítanak a tömegpusztító fegyverek alkalmazását és terjedését korlátozó egyezmények betartatására. Mindezen erőfeszítések ellenére továbbra sem csökkent annak a kockázata, hogy terrorista csoportok, illetve a számukra bármilyen formában támogatást nyújtó államok tömegpusztító fegyverek birtokába jutnak. A terrorizmus által megjelenített biztonsági kihívást növeli, hogy a terrorszervezetek főként működésük finanszírozása okán részt vesznek a kábítószer-kereskedelemben, a fegyver- és embercsempészetben, a pénzmosásban, a védelmi pénzek gyűjtésében, továbbá a szervezett bűnözéshez sorolható más tevékenységekben is. Az új típusú biztonsági kihívások ebből következően gyakran egyszerre, egymást erősítve jelennek meg. Az ország veszélyeztetettségét szintén növelheti, hogy egyes terrorcsoportok esetleg az ország területén kívánják vezető NATO-országok érdekeltségeit támadni , mivel a magyar nemzetbiztonság felderítő és elhárító képességét az amerikai, nyugat-európai szolgálatok kapacitásával egybevetve gyengébbnek gondolják. Az objektumvédelem területén változatlanul magasabb a kockázati besorolása az USA és Nagy-Britannia, valamint Izrael Magyarországon működő diplomáciai képviseleteinek, gazdasági és kulturális érdekeltségeinek, továbbá a magyarországi izraelita hitfelekezet vallási létesítményeinek. Magyarország a fenti kockázatok ellenére sem minősül a terrorizmus által közvetlenül fenyegetett államnak , ebben a vonatkozásban az ország biztonsági helyzetét kedvező irányba befolyásolja a globális politikai folyamatok alakításában játszott csekély szerepe, a terrorizmus által leginkább fertőzött térségek államaival meglévő kiegyensúlyozott történelmi-kulturális, illetve aktuális politikai és gazdasági kapcsolatai. Az elmúlt időszakban Európában végrehajtott terrorakciók kivitelezése tükrében ugyancsak meghatározó tényezőnek számít, hogy a kelet-európai térségben eleve korlátozottabb műveleti képességekkel rendelkező terrorszervezeteknek egyelőre nem sikerült megtelepedniük hazánk területén, abból a célból, hogy, az etnikai, kulturális kötődésük, vagy szociális helyzetük folytán radikális nézetekre fogékony személyeket erőszakos cselekmények előkészítésébe, illetve végrehajtásába vonják be. A terrorszervezetekhez kötődő személyek beutazásának akadályozása, illetve a már hazánkban tartózkodó aktivisták kiszorítása azonban önmagában nem minimalizálja az ország fenyegetettségét. A korábbi időszakban Európában végrehajtott, vagy előkészített terrorakciók mögött álló személyek jelentős része ugyanis nem kapcsolódott semmilyen ismert terrorszervezethez. Az al-Kaida afganisztáni bázisának 2001 őszén történt szétzilálása óta a médián, illetve más telekommunikációs csatornán keresztül főként eszmei iránymutatást nyújt Európában lévő szimpatizánsai számára. Mint a kontinens többi államban, Magyarországon is főként azok a radikális nézetekre fogékony személyek, illetve csoportok jelenthetnek kockázati tényezőt, akik intenzíven reagálnak az anyaországukat, szülőhelyüket érintő politikai fejleményekre. Ebből a megközelítésből az iraki és az afganisztáni stabilizációs műveletek eseményei mellett különös figyelmet érdemelnek a koszovói és a közel-keleti rendezés fejleményei, valamint Kaukázus térségének biztonsági helyzete. A Magyar Köztársaság terrorveszélyeztetettsége szempontjából kedvező tényező, hogy a nemzeti, etnikai, illetve vallási kötődésük miatt érintett magyarországi közösségek tagjainak létszáma nyugat-európai összehasonlításban nem jelentős, tagjai alapvetően integrálódtak a magyar társadalomba, döntő többségük jogkövető magatartást folytat, és elítéli a különböző szélsőséges mozgalmakat, illetve az erőszakos eszközöket. Számos nyugat-európai államban a terrorcselekményekkel kapcsolatos veszélyérzet a végrehajtott akcióval összefüggésbe hozott helyi vallási, etnikai közösséggel szembeni erőteljes ellenérzésekbe csapott át, ami kockázatos öngerjesztő folyamatot indíthat el. A többségi társadalom részéről felszínre kerülő, az adott vallási vagy etnikai csoportra kiterjesztett kirekesztő törekvések ugyanis a támadások célkeresztjébe kerülő közösség befelé fordulásának, illetve radikalizálódásának katalizátoraként szolgálhatnak. Magyarország szempontjából kedvező tényezőként értékelhető, hogy még az elmúlt években végrehajtott jelentősebb terrortámadásokat követő időszakban sem volt kimutatható ilyen típusú ellenséges megnyilvánulás a magyar lakosság részéről. Az elmúlt években Európában végrehajtott robbantások megerősítették, hogy a terrorcselekmények elleni védekezésnek hasonlóan a végső stádiumban már gyógyíthatatlan betegségek kezeléséhez elsősorban az azt kiváltó okok csökkentésében, illetve az adott akció tervezési-előkészületi szakaszában történő megszakításánál vannak jobb kilátásai. A szélsőséges szervezetek által megjelenített biztonsági kihívások az állampolgári alapjogok gyakorlását biztosító parlamentáris demokráciákban azonban sem jogi, sem politikai eszközökkel nem számolhatók fel teljes mértékben. Bár a társadalmi szervezetek bevonásával, a terrorcselekmények elleni hatékony fellépéssel, valamint az államapparátus szerveinek összehangolásával növelhető ugyan az adott ország ellenálló képessége, ám a globális okokra visszavezethető büntető vagy provokatív szándékú terrorcselekmények a felsorolt intézkedések együttes alkalmazása mellett is nehezen kivédhető fenyegetést jelenthetnek. A terrorizmus elleni küzdelemnek a jogállami alapelvek tiszteletben tartása mellett kell megvalósulnia. Ez az elvárás pedig felveti a demokratikus berendezkedéssel rendelkező államok vezetői így a magyar kormányzat számára is azt az alapvető dilemmát, hogy az általában fedett módszerekkel élő radikális csoportokkal szemben miként biztosítsák polgáraik biztonságát, az ország gazdasági, kulturális stb. értékeinek védelmét anélkül, hogy az oly nagy becsben tartott személyi szabadságjogokat döntő módon korlátozni kényszerüljenek. Magyarországon a rendszerváltást követően egy több pillérre épülő az illetékes parlamenti bizottságok, országgyűlési biztosok, valamint a bírói és az ügyészi szervezet által gyakorolt ellenőrzési, illetve engedélyezési mechanizmus alakult ki. A kormányzat, illetve az illetékes hatóságok konkrét döntéseinek vizsgálatánál ebben a vonatkozásban mindig annak a kérdésnek kell a középpontban állnia, hogy az egyes jogkorlátozó intézkedések arányban álltak-e a konkrét fenyegetés mértékével. |