Köszöntő A rendező szervek a Magyar Hadtudományi Társaság, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a közreműködők nevében tisztelettel köszöntöm a mai tanácskozás minden résztvevőjét. A téma hatása alatt nagy költőnk, Berzsenyi Dániel versének szavai jutnak eszembe: Forr a világ bús tengere, óh magyar. Azt hiszem, hogy ezek a szavak jól illusztrálják azt a helyzetet, amelyben indokolt a mai tanácskozásunk megrendezése. Ennek a helyzetnek a legfőbb jellemzője, hogy napról napra újabb és újabb megválaszolatlan kérdések bukkannak, vagy inkább törnek a felszínre, amelyek annyira húsbavágóak, életbevágóak, hogy a válasznak is nagyon gyorsnak kell lennie. Gyakran hisszük azt, hogy elegendőek az ismereteink feladataink megoldásához. Itt van például az afganisztáni küldetés: A szovjet csapatok afganisztáni tevékenységének már könyvtári irodalma van, azt hittük, hogy minden tapasztalat birtokában vagyunk, már egy ideje amerikai csapatok is bent vannak, az ő tapasztalataikat is ismerjük. És mégis: mintha ők sem tudnák, sőt talán egyre inkább nem tudnának választ adni a tennivalókkal kapcsolatos kérdésekre. Tehát az élet, és most szó szerint sok-sok élet megmentése, megőrzése sürgeti azt, hogy a felkészült tudósemberek, nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek megpróbáljanak, legalábbis a pillanatnyi helyzetre, minél jobb válaszokat adni. Dícséretes ez az erőfeszítés, amit a Magyar Hadtudományi Társaság, az egyetem, a minisztériumok tesznek az ismeretek gyarapítása érdekében, de kötelességük is, hogy minél nagyobb erőfeszítéseket tegyenek. Véletlen egybeesése a dolgoknak, hogy a közelmúltban a Mindentudás Egyetemén tartottam előadást Légi uralom elmélet légi fegyverkezés a Magyar Királyi Légierő az 1930-as években címmel. Ez látszólag a régmúlttal foglalkozik, de arra szeretnék rámutatni, hogy bár ez akkor a trianoni béklyó következménye volt a fegyverzet, a szervezet, a harceljárás folyamatos, kölcsönös hatása viszi előre a hadtudományt, az elméletet. Akkor Trianon következtében az elméleti pezsgés volt az, amit egyedül szabadon lehetett végezni, és ez zajlott is a magyar katonai szemle hasábjain, és eredményes volt, és hatott a fegyverzetre, a szervezetre. Hál' Istennek napjainkban nincs trianoni béklyó, sajnos azonban vannak gazdasági nehézségek. Amikor ilyen ütemben csökken a haderő, mint napjainkban, ugyanakkor ilyen ütemben növekszik egy új jellegű veszély, akkor talán nagyon erős párhuzam húzható a 30-as évek magyar katonai tevékenységével. A gondolkodás azonban ma sem kerül pénzbe, ezért örülök a mai tanácskozásnak is, hogy a kiművelt emberfők próbálják a műveltséget továbbadni, hogy amikor szükség van rá, akkor nagyon jól felkészített katonák, nagyon jó elméleti megalapozottságú katonák oldhassák meg azt a feladatot, amit a tanácskozás címe is kifejez: a NATO-feladatrendszerében az elkövetkező 10 évben várható változások. A téma időszerűsége: a 21. század első évei megerősítették azt a meggyőződést, hogy az új kihívások, új feladatokat jelentenek, s ennek a felismerésnek konkrét következményei vannak a Magyar Honvédségnél és a Szövetségnél egyaránt. Szeretném megköszönni azt, hogy nagyon jelentős személyiségek NATO-nagykövet, a volt honvédelmi minisztériumi államtitkár, a vezérkari főnökök, a tábornokok, a különböző minisztériumok szakemberei és a hadtudomány jeles magyar képviselői időt szentelnek arra, hogy megpróbáljanak valamit felvillantani, ami továbbvihető, de csak egy nagyon rövid ideig, mert jönnek majd az újabb problémák, amelyek ezeket a válaszokat már elavulttá teszik. Éppen ezért bízom benne, hogy az ilyen találkozások, tanácskozások gyakoriak lesznek a jövőben is.
Szabó Miklós |