Bartha Tibor

A nem halálos fegyverek alkalmazásának etikai és jogi aspektusai

Az utóbbi évtizedben a nem halálos fegyverek is egyre nagyobb számban megjelentek a haderõk fegyvertárába. Ennek ellenére, kijelenthetõ, hogy a nem halálos fegyvereknek a harctéren, a haderõk mindennapi életében történõ széles körû elterjedésére valószínûleg még éveket kell várni. Ennek az igazi akadálya valójában nem elsõsorban technikai, hanem sokkal inkább etikai és jogi, esetenként gazdasági problémák. A szerzõ, aki a téma elismert kutatója, tanulmányában a nem halálos fegyverek etikai és jogi aspektusait vizsgálja, továbbá ismerteti a témára vonatkozó humanitáriánus jogi tárgyú (hadijogi) egyezményeket


A nem halálos fegyverekkel kapcsolatban arra lehetne következtetni, hogy az olyan „humánus” eszközöket, amelyeket úgy és azért fejlesztenek ki, hogy minimalizálják a halálos kimenetelû sérüléseket, valamint a járulékos károkat a környezetben és az anyagi javakban – a jövõ fegyvereit látni benne – mindenki támogatni fog. E fegyverek megítélésével kapcsolatban azonban a helyzet sokkal bonyolultabb, mint azt elsõre gondolnánk.

A nem halálos fegyverek megítélésében nem csak a katonai vezetõk, de a témával foglalkozó civil szakemberek véleménye is több tekintetben megoszlik. Sokan vannak, akik hívei, és legalább ennyien, akik bírálói – de nem biztos, hogy egyértelmûen ellenzõi – ezeknek a fegyvereknek. A hívek egy csoportja szerint a nem halálos fegyverek menthetik meg az emberiséget önmaga elpusztításától. Egyes bírálók pedig állítják, hogy az eddig feltalált legaljasabb fegyverek közé tartoznak. Személy szerint a nem halálos fegyverek hívei közzé tartozom. Most mégis a másik oldal – a bírálók – szemszögébõl próbálom megközelíteni a kérdést és rámutatni, néhány valóban létezõ problémára, ellentmondásra.

A témakört kutató neves szakemberek 1 szerint a jelenben, a történelem során elõször, a technika képes lenne biztosítani, hogy az emberiség túllépjen az „ölni vagy meghalni” kérdésén. A nem halálos fegyverek olyan új típusú fegyverek, amelyek forradalmasítani tudják a rendfenntartást és a háború természetét.

A politikusok tudatában vannak, hogy a fegyveres erõ alkalmazásáért adott esetben súlyos politikai árat kell fizetniük, fõleg ha a sebesültek vagy a halottak száma jelentõs. Így tehát, ha csökkenteni lehet a sebesültek számát, csökkenni fog a felmerülõ politikai ár is. Egyes vélemények szerint a nem halálos fegyverekkel kapcsolatban ma az a nagyon „ravasz” dolog, hogy nem elsõsorban azokért találták ki õket, akik ellen bevetik, hanem sokkal inkább a kívülállók, az otthonülõk, a választó polgárok kedvéért.

Ma már tisztán látszik, hogy a hagyományos, halálos fegyvereket a kormányok nem merik használni adott, feszült helyzetben, például lázongó tömeg megfékezésekor. A nem halálos fegyverek sokkal használhatóbbak ilyen célra. A demokratikus kormányok szívesen vetik be õket fegyvertelen emberek ellen.

A gumi lövedékeket tipikusan úgy emlegetik, hogy nem halálos. Ezzel szemben csak Észak-Írország leghevesebb zavargásai során három másodpercenként lõttek ki gumi vagy mûanyag lövedéket. Ezek a fegyverek azon kívül, hogy sok embert megsebesítettek, 17-et meg is öltek, közülük 8 gyerek volt. Egy angol rendõrfõnök, egy televíziós adásban, a gumi lövedékekkel kapcsolatban – enyhe iróniával – kijelentette, hogy „nincs mit félnie ezektõl a fegyverektõl annak, aki otthon marad.”

Etikai aspektusok

A nem halálos fegyverekkel kapcsolatban fontos tisztázni egy lényeges kérdést. A „nem halálos” kifejezés azt sugall(hat)ja, azt a hamis képzetet kelt(het)i, hogy nem lehet vele ölni. A nem halálos fegyverek definíciója utal arra, hogy habár ezen fegyvereket kifejezetten úgy tervezik és alkalmazzák, hogy ne okozzanak halálos sérüléseket, mégis kijelenthetõ, hogy bizonyos extrém körülmények között és bizonyos feltételek véletlen egybeesése esetén – a tervezõk legjobb szándéka ellenére is – ezen fegyverek okozhatnak, és tapasztalatok bizonyítják, hogy okoznak is halálos sérüléseket. Azaz a nem halálos fegyverek alkalmazásánál nem zárhatóak ki egyértelmûen a maradandó vagy halálos kimenetelû sérülések. Következésképpen, a nem halálos fegyverekkel igenis lehet ölni 2 . Csak Kaliforniában négy év leforgása alatt 32-en haltak meg a bors-spray hatása következtében.

Így tehát, – és ezt az álláspontot több irodalom 3 is alátámasztja – a nem halálos fegyverekkel kapcsolatban nem elvárás, mondhatni nem követelmény, hogy teljesen kizárják a maradandó vagy a halálos sérüléseket. Amit ezektõl a fegyverektõl elvárnak az az, hogy jelentõsen csökkentsék az esélyét az ilyen jellegû sérüléseknek, összehasonlítva azzal, amit a hagyományos halálos fegyverek azonos körülmények között okoznának. Gyakorlati tapasztalatok egyértelmûen kimutatták, hogy a hagyományos katonai fegyverekkel összehasonlítva ezek a fegyverek valójában jelentõsen csökkentik a halálos kimenetelû sérüléseket.

A nem halálos fegyverek megítélésével kapcsolatban azt várhatnánk, hogy e fegyverek jelenléte a szemben álló félben azt a „pozitív megítélést” váltja ki, hogy a katonai vagy más rendfenntartó erõ a helyzet megoldására nem csak és kizárólag a halálos erõ alkalmazását tudja elképzelni. Azaz nem ölni akar, hanem meg akarja oldani a problémát. Hogy ez mennyire nem így van, arra példa, hogy amikor a katonai erõk és rendõrség használni kezdte a gumi-, és mûanyag lövedékeket, akkor az IRA fegyverhasználattal és robbantásokkal válaszolt. Addig, amíg a hatalom nem kezdett könnygázt használni, addig egyetlen rendõrt vagy katonát sem öltek meg Észak-Írországban.

Vannak olyan vélemények is, amelyek szerint, ha a nem halálos fegyverek által okozott halálos sérülés véletlen, nem szándékos, akkor az „járulékos halál”-nak számít, ami ebben az esetben megengedett.

Egyes bírálók szerint a leghatékonyabb, „legszellemesebb” eszközök emberek terrorizálására, irányítására. Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy egyes eszközökkel vissza lehet élni, például ha a már megfékezett személy ellen fenyítésképpen, megtorlásképpen vagy kínzásként alkalmazzák. Ilyen pl. az elektromos sokkoló, amely az egyik legmodernebb kínzó-, vagy megtorlóeszköznek tekinthetõ, miután szabályos alkalmazás esetén használata nem bizonyítható.

Számos gyakorlati példát lehetne hozni, amikor a nem halálos/kényszerítõ eszközök alkalmazásának egyetlen oka a fenyítés volt 4 . Ugyanakkor köztudott – legalábbis minden fejlett demokráciában –, hogy a kényszerítõ eszköz használata a már megfékezett személy ellen nemcsak, hogy nem etikus, hanem büntetendõ cselekmény is.

Az amerikaiak Irakban az X26 típusú elektromos sokkolót fõleg börtönökben alkalmazták. Tapasztalatok azt mutatták, hogy az eszközzel számos esetben visszaéltek. Jelentések szerint a Bagdadba érkezõ fogvatartottak háta nem egyszer égési sebekkel volt tele. Ez pedig csak akkor következhet be, ha az elektromos kisülések egymás után többször az emberi test ugyanarra a pontján történnek. Az is igaz ugyanakkor, hogy nem csak nem halálos fegyvert lehet használni megtorlásként vagy kínzásként. Erre bármilyen más dolog – és nem szükségszerûen fegyver – is alkalmas.

Irakban, Afganisztánban és Guantanamó támaszponton található börtönökben az amerikaiak az elektromos sokkoló mellett, elõszeretettel használtak olyan akusztikus eszközt a fogvatartottak kihallgatásai során, amely megfelelõ védõeszköz nélkül az ember számára elviselhetetlen zajt keltett. Az akusztikus fegyvereket igen nagy hatékonysággal lehet alkalmazni mind az egyes személyek, mind tömeg ellen, miután alkalmazásuk során bebizonyosodott, hogy megfelelõen megválasztott frekvencia és hangnyomásszint esetén még az erõsen motivált személyek is igen rövid idõ alatt letesznek ellenséges szándékukról és elhagyják az adott területet. Ugyanakkor bizonyított tény az is, hogy nem megfelelõ használat esetén a célszemélynél visszafordíthatatlan halláskárosodás léphet fel. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ilyen eszközök bevetése olyan tömeg ellen, ahol a katonai vagy rendfenntartó erõ nézve veszélytelen polgári személyek is jelen vannak, igen nagy kockázattal jár.

Egy másik problémát fogalmazott meg a 2003-tól Irakban szolgálatot teljesítõ magyar szállítózászlóalj elsõ parancsnoka 5 . A misszióban elv volt az elrettentés, az elrettentõ erõ alkalmazásának demonstrálása. Veszély esetén teljes erõvel kellett „lecsapni”. Nem halálos fegyverek hiányában a figyelmeztetõ lövést alkalmazták nem halálos fegyverként, amely végül is valamilyen megoldást jelentett az adott esetben. Kimutatták, hogy a misszió elsõ hat hónapjában összesen 2 figyelmeztetõ lövést adtak le a katonák. Az elkövetkezõ három hónapban (6–9 hónapig) ez a szám már kb. 25–30 volt. Közvetlenül a misszió befejezése, a hazajövetel elõtt, pedig már egy feladat során 74 figyelmeztetõ lövés (!) dördült el.

Ez két igen lényeges kérdésre hívja fel a figyelmet. Az egyik a katonák pszichés felkészítésére, a másik a nem halálos fegyverek használatának „öngerjesztõ” jellegére.

A példa mutatja, hogy a katonák az idõ elõrehaladtával, ahogyan pszichésen kezdtek egyre jobban kifáradni, egyre gyakrabban és egyre „könnyebben” alkalmazták a figyelmeztetõ lövést. Kezdetben, amikor még pszichikailag stabilak voltak, valóban csak indokolt esetben folyamodtak a figyelmeztetõ lövés alkalmazásához. Ahogy telt az idõ, és pszichésen kezdtek fáradni, már a legkisebb gyanús, valójában ártalmatlan jelre is szinte gondolkodás nélkül figyelmeztetõ lövést alkalmaztak. Egyre kevésbé voltak képesek reálisan és megfontoltan értékelni az adott helyzetet. Olyanban is veszélyt láttak, amelyben nem volt.

A jelenség, a probléma másik része a figyelmeztetõ lövés „nem halálos” jellegében keresendõ. A katonák úgy ítélték meg, hogy a figyelmeztetõ lövés miután nem halálos, de adott helyzetben elrettentõ hatású, ezért minden retorzió nélkül, büntetlenül alkalmazható. Miután ez esetben, a rajtuk levõ morális felelõsség sokkal kisebb volt, mint a halálos fegyvereknél, ezért könnyebben is alkalmazták a figyelmeztetõ lövést. A parancsnok véleménye szerint ugyanez a helyzet állt volna elõ, ha rendelkeznek nem halálos fegyverekkel.

Nem megfelelõ felkészítés esetén a nem halálos fegyverek alkalmazása adott esetben „öngerjesztõ” jellegû is lehet. Ha a katona ugyanis azt érzi, hogy büntetlenül lõhet (ld. figyelmeztetõ lövés), akkor adott helyzetben nem is gondolkodik, nem mérlegel, hanem lõ! Ha gumigolyós töltényt veszünk példaként, akkor gondolkodás nélkül, büntetlenül lehet lõni, hiszen az csak „megcsípi” a szemben álló felet.

Nagy valószínûséggel az ingerküszöbszint is más és más a különféle fegyverek használata esetén. Nem halálos fegyvereknél, amikor a katona tudja, hogy nem fogja megölni a szemben álló felet, csak „megcsípni”, vagy csak „kitolni vele” már alacsony ingerküszöb szinten is alkalmazni fogja azt. Halálos fegyvereknél ez az ingerküszöbszint már magasabb. A katona ugyanis tudatában van annak, hogy az eszközt alkalmazva a szemben álló felet megölheti, ezért azt megfontoltabban fogja használni. Megítélésem szerint a jelzett probléma megfelelõ kiképzéssel és felkészítéssel minimálisra csökkenthetõ.

A fentiek rámutatnak arra, hogy a mûveleti területre történõ kiérkezést megelõzõen szükséges, hogy a szakembereknek pszichológiai helyzetgyakorlaton mérjék fel a résztvevõállomány stressztûrését, empátiáját és konfliktuskezelési képességét.

Egy másik etikai kérdés az emberi méltóság. Igen ellentmondásos a megítélése az olyan nem halálos fegyvereknek, amelyek hatásai az emberi méltóságot sérti. Ilyenek lehetnek azok az akusztikus fegyverek, amelyek az embereknél önkéntelen és akaratlan bél-, és/vagy hólyagmûködést idéznek elõ. Vannak orvosok, akik – fõleg etikai szempontokból – meglehetõsen szkeptikusak a tekintetben, hogy a katonai vezetõk a „harcmezõn” minden esetben megfelelõen tudják majd kontrollálni egyes kémiai elven mûködõ nem halálos fegyver, pl. nyugtatók, idegcsillapítók, hánytatók stb.. alkalmazását. Közismert, hogy egy-egy kábító hatású eszköz hatásos, illetve halálos adagja között sokszor csak „hajszálnyi” a különbség.

További problémát vet fel, hogy egyes nem halálos fegyver emberi szervezetre gyakorolt hosszú távú hatása vagy pontosabban hatástalansága még nem eléggé bizonyított. Ilyen például a mikrohullámú aktív, behatolást megakadályozó rendszer (ADS – Active Denial System). Az eszköz alkalmazásával kapcsolatban a tudósok számos problémára hívták fel a figyelmet. Ezen eszköznél ugyanis nem kellõ képen tisztázott, hogy mi történik abban az esetben, ha a célszemély elesik, és nem tud felkelni és kimenni a sugárnyalábból? Milyen hatással van az eszköz gyerekekre, idõsekre, terhes nõkre stb. Szakemberek figyelmeztetnek arra is, hogy közeli távolságon alkalmazva a sugár képes „megfõzni” a személy szemgolyóit. Szürke hályog vagy rák szintén az eszköz lehetséges hosszú távú hatásai közzé tartozhat. Már pedig mindaddig, amíg egy eszköz pontos élettani hatása nem ismert, addig emberek elleni alkalmazása több, mint egyszerû kalandorság.

A Bradfordi Egyetem egyik tanulmánya 6 szerint az emberi szervezetre gyakorolt tisztázatlan hatása miatt az elektromos sokkoló – Taser 7 – használatát számos amerikai államban a rendõrség már leállította. Kanadában, Brit Kolumbiában a rendõrség által kiadott hivatalos jelentés szerint a 4372 esetbõl, amikor Taser-t használtak 1,12% esetben lépett fel orvosi komplikáció, és 0,09% volt, amikor az eszköz halált okozott.

Jogos tehát a követelés, hogy a fegyverek hatását pontosan és minden kétséget kizárólag, független vizsgáló szervezetek bevonásával tisztázni kell. Ezen túlmenõen nagyon fontos, hogy az alkalmazók mind a fegyverek hatásával, mind a hatásosságával is tisztában legyenek. Emberjogi szervezetek nagyobb átláthatóságot és jóval több információt követelnek e fegyverekkel kapcsolatban, még mielõtt azok alkalmazásra kerülnének.

Aggodalomra ad(hat) okot, hogy csak az Amerikai Egyesült Államokban több mint 100 . 000 személy vásárolt már hivatalosan Taser-t. Ez két okból is problémát jelenthet. Egyrészt probléma ha az eszköz használata valóban veszélyes emberre másik, hogy bûnözõ személyek birtokába is kerülhet – ráadásul legális úton! Az eszköz emberre való veszélyességét természetesen a gyártó cég tagadja. Sõt állítja, hogy az eszköz akár még a szívritmus-szabályozót használó személy ellen is veszélytelenül alkalmazható. Ugyanakkor tény, hogy a kezdetben korlátozás nélkül beszerezhetõ, fõleg a rendfenntartó szervezetek és a katonaság által használt X26 változat helyett manapság a kereskedelemben már csak a kisebb teljesítményû X26C 8 típus szerezhetõ be.

Az etikai kérdések vizsgálatánál mindenképen ki kell térni a pszichológiai mûveletekben alkalmazható nem halálos fegyverek egyik területére, a pszicho-technológiára. A pszicho-technológia nem más, mint az ember gondolatainak befolyásolása. Mágneses jelek agyba juttatásával, gyenge, de igen komplex mágneses tér létrehozásával, különbözõ „élmények” indukálhatóak, mint például kábulat, halál közeli élmény, érzékcsalódás stb.

A pszicho-technológiát azért tartják a legfélelmetesebb eszköznek, mert befolyásolja, hogy mit gondolunk, hiszünk és érzékelünk. Nem etikus, hogy elektronikusan mondják meg az embereknek, hogy mikor, mit gondoljanak. A pszicho-technológia alkalmazásának célja úgy befolyásolni embereket, hogy azok ne tudják meg, hogy befolyásolják õket, ne tudják meg, hogy diktálnak nekik. Míg egy gumi lövedék alkalmazása esetében a célszemély tudatában van annak, hogy „diktálnak” neki, ezért képes rá reagálni, addig a nem halálos fegyverek területének talán legmagasabb formájánál a célszemély nem tudja, hogy irányítják õt, hogy diktálnak neki, így lehetõsége sincs a reagálásra. Ha viszont egy ember, vagy egy csoport nem tudja, hogy irányítás alatt áll, az a TOTÁLIS HATALOM felettük! Egyesek szerint ez már gyilkos erõ. Orosz és amerikai tudósok jelentõs sikereket értek már el a pszicho-technológia területén.

Cheryl Welsh szerint 9 ezek a fegyverek hatásukban felérnek a tömegpusztító fegyverekkel, miután a pszicho-technológia akár arra is használható, hogy egy idõben akár több száz, több ezer ember elméjét befolyásolni lehessen. Az elektromagnetikus fegyverek ugyanis az emberek viselkedését módosíthatják, általuk az ember tudatalattija manipulálható, irányítható. Bizonyos hullámhosszokon a célszemélyeknek parancsok továbbíthatók, más hullámhosszok az ember érzelmi viselkedését változtatják meg 10 .

Szintén etikai kérdést vet fel az úgynevezett fehérzaj alkalmazása is. Bár ezen a területen még csak kutatások folynak, de az emberek eltérõ fizikai, idegi, lelki stb. adottságai arra engednek következtetni, hogy az õrjítõ hangkáosz hatása nem minden embernél lehet csak ideiglenes vagy átmeneti jellegû. Komoly problémát vet fel, ha a célszemélynél a hatás maradandónak bizonyul, és az valóban megõrül.

A történelem nagy hadtudósai 11 szerint, az a tudás, ha az ellenséget úgy fogjuk el, hogy ne kelljen megölni. A modern kor technikája ezt lehetõvé is tenné. Egyes szakértõk szerint a baj az, hogy a nem halálos fegyvereket a halálos fegyverek mellett használják és nem helyettük 12 . Egyes esetekben, a hadsereg által alkalmazott nem halálos fegyverek paradox módon súlyosbítják a harc, a háború halálos kimenetelét. Fenn áll ugyanis a lehetõség, hogy a nem halálos fegyvereket a hagyományos, halált okozó fegyverek hatásának fokozására használják. Az Öböl-háborúban pontosan ez történt. A nem halálos fegyvernek minõsített szénszálakat (karbonszálakat) hordozó rakétákat Irak áramellátásának megsemmisítésére használták. Azonban a rakéták nem csak a légvédelmi rendszert tették tönkre, szabad utat adva a bombázóknak, hanem a támadás eredményként, az áramellátás hiánya miatt nem tudtak üzemelni a kórházak orvosi mûszerei és berendezései, valamint a víztisztító, szennyvíztisztító állomások sem, ami további halálos áldozatokat követelt, ráadásul a polgári lakosság körébõl.

Történelmi tény az is, hogy amikor a nem halálos fegyverek megjelentek a csatatéren végül „negatív” kiegészítõi lettek a halálos fegyvereknek. Erre példa az elsõ világháború, ahol elõször vetettek be vegyi fegyvert. Könnygázzal kényszerítették ki a katonákat a lövészárkokból, majd lelõtték õket. Hasonló példa volt Vietnamban, amikor az amerikaiak könnygázt vetettek be, hogy a szabadba kényszerítsék a fedezékben lévõket, ahol aztán tüzérségi támadás várt rájuk.

Fenn áll tehát a veszély, hogy a nem halálos fegyvereket együtt alkalmazva a halálos fegyverekkel nagyobb az esély az ellenség elpusztítására, vagyis a nem halálos fegyverek erõsítik a hagyományos fegyverek „halálos” erejét.

A nem halálos fegyverek bírálói által – el kell ismerni jogosan – felvetett etikai kérdések megválaszolására nem könnyû feladat. Nagy valószínûséggel ezek a kérdések még hosszú ideig a szakemberek vitatémái lesznek.

Dominique Loye a Nemzetközi Vöröskereszt technikai szakértõje, a következõképpen vélekedik a nem halálos fegyverekrõl. „Nem igazán releváns és nincs különösebb jelentõsége ha azt mondjuk „nem halálos”, mert a hagyományos fegyverek „halálossága” sem 100 %. Valójában katonai kimutatások szerint a lövedékek, vagy robbanószerkezetek okozta sérülések csak 25%-ban vezettek halálhoz, 30%-ban rokkantsághoz és a sérültek 45%-a felgyógyult. Ebben az értelemben az a „nem halálos” fegyver, amely vakságot okoz, vagy valamilyen más módon nyomorítja meg az áldozatokat kevésbé látszik etikusnak.” 13

A „nem halálos”-ságot, mint kifejezését is bírálták már mind az eufemizmus, 14 mind az oxymoron 15 oldaláról. A közvéleményt ugyanis könnyen elcsábíthatja, félrevezetheti a nem halálos kifejezés. A bírálók, és sok esetben a támogatók szerint is a nem halálos hadviselés egy obszcén oxymoron, ugyanis azokat a fegyvereket, amelyeket arra terveztek, hogy valamire képtelenné tegyenek, alapjában véve még nagyobb kárt okozhat, mint amit a terminológia elsõnek sejtet. Egy katonát cselekvésképtelenné tenni egy konfliktus helyzetben könnyen annak halálához vezethet, ha az adott helyszínen halálos fegyvert is alkalmaznak.

Jogi aspektusok

A nem halálos fegyverek jogi aspektusait vizsgálva megállapítható, hogy a terület jelenleg még nem kellõen kimunkált, ugyanakkor eléggé szerteágazó. Miután a terület megfelelõ mélységû és minõségû feldolgozása e tanulmány terjedelmi kereteit messze meghaladná, ezért csupán néhány, a témakört érintõ kérdésre (elvek, jogi háttér, meglévõ jogi szabályozások stb.) kívánok rámutatni. Ugyanakkor a témakör jövõbeni tudományos kutatását mindenképpen indokoltnak és fontosnak tartom.

Aki a témakör kutatásába kezd az hamar rájöhet arra, hogy kifejezetten a nem halálos fegyverekre vonatkozó jogi elõírások, szabályozások – sem nemzeti, sem nemzetközi szinten – nincsenek egységes rendszerbe foglalva. A hadijog nem definiálja, különbséget sem tesz a halálos és a nem halálos fegyverek között. Vannak általános, a nemzetközi hadijogban érvényes konvenciók, mint például a hágai vagy a genfi, amelyek szelleme és elõírásai bár a hagyományos hadviselés, az államok közötti fegyveres konfliktusokban tanúsított magatartások szabályozására vonatkoznak, de emellett ugyanúgy vonatkoztathatók a nem halálos hadviselésre és eszközeire egyaránt.

Bár kis számban, de léteznek egyes konkrét, nem halálos kategóriába is besorolható eszközökre, eszközcsoportokra vonatkozóan nemzetközi jogi szabályozások, amelyek nem önállóan, hanem a már említett a nemzetközi hadijogban érvényben levõ, általánosnak tekinthetõ egyezményekhez, mint kiegészítések illeszkednek.

A nemzetközi hadijog védi a civileket, valamint a polgári objektumokat, amelyek kivannak, vagy ki lehetnek közvetlenül téve a fegyveres konfliktusnak.

A nemzetközi hadijog két fontos területe a háborúhoz való jog (ius ad bellum), amely az általános nemzetközi jog szabályozási területe, valamint a háborúban alkalmazott jog (ius in bello), amely a nemzetközi humanitárius jog szabályozási területe. A témát tekintve a másodiknak van nagyobb jelentõsége.

A háborúban alkalmazott jog klasszikusan a „hágai jog”-ra és a „genfi jog”-ra tagolható. A  hágai jog a hadviselés szabályaira, ehhez kapcsolódóan a harceszközök, a harcmódok korlátozására vonatkozik, a genfi jog” az emberiességi, humanitárius oldalára. E jogok tárgyalják a katonai szükségesség elvét, az emberiesség elvét, a megkülönböztetés elvét, valamint az arányosság elvét.

Az elvek mellett léteznek még az úgynevezett nem egyezményes, hanem szokásjogi elírások 16 , amelyek konkrét tilalmak, és kötelez szabályok formájában jelennek meg, mint például a megtorlás tilalma, a megkülönböztetés nélküli támadás tilalma, valamint a hadviselési mód megválasztásához való jog korlátozottsága.

A fenti elveknél fokozottan érvényes, hogy azok csak egymással összhangban értelmezhetek. A fegyveres konfliktusok során elõforduló legtöbb, jogilag értékelhetõ magatartás az elvek valamelyikével vagy mindegyikével kapcsolatba kerül. Mit is jelentenek a fenti elvek?

Katonai szükségesség elve 17 : azt jelenti, hogy csak az jogszerû, ami meghatározott katonai elõnyt jelent. A háború államok, nem pedig egyének közti jogviszony, így annak lényegi tartalma nem az egyének, hanem az államok közötti szembenállás, cél pedig az ellenséges állam, illetve annak katonai képességeinek gyengítése. Ehhez nincs feltétlenül szükség a totális pusztításra, a személyek megölésére, elég a harcképtelenné tétel. Az elvbõl egyenesen következik a szükségtelen szenvedést okozó fegyverek használatának tilalma, illetve a szükségtelen rombolás tilalma.

Emberiesség elve : legfontosabb megjelenési formája a Martens záradék 18 , mely konkrét jogi szabályozás hiányában, általánosságban is tiltottnak minõsít bizonyos cselekményeket. A polgári személyek és harcosok …. nemzetközi megállapodásban nem szabályozott esetekben is a nemzetközi jognak a kialakult szokásokból, az emberiesség törvényeibõl és az emberiség lelkiismeretének követelményeibõl folyó általános elvek védelme és hatálya alatt állnak.

Megkülönböztetés elve : a támadásokat katonai célpontok, nem pedig polgári javak ellen kell indítani. Személyek tekintetében meg kell különböztetni harcost és nem harcost.

Arányosság elve : egyensúly a katonai és humanitárius érdekek között. 20

Figyelmesen tanulmányozva az elveket, megállapítható, hogy a nem halálos fegyverek katonai alkalmazásának szükségessége a nemzetközi hadijog általános elveibõl következik, azokból levezethetõ.

Végezetül a terület részletes feldolgozásától eltekintve a következõkben – felsorolás szinten – ismertetésre kerülnek azok a nemzetközi jogi szabályzók, amelyek figyelembe vétele, az azokban foglaltak betartása a nem halálos fegyverek tervezése és alkalmazása során elengedhetetlenül szükséges. A nem halálos fegyverek kutatásának, fejlesztésének, beszerzésének és alkalmazásának ugyanis mindig ellentmondásmentesnek kell maradnia a meglévõ nemzetközi törvényekkel, egyezményekkel.

A nem halálos fegyverek tervezése és alkalmazása során figyelembe veendõ
humanitárius jogi tárgyú (hadijogi) egyezménye k
21

1868 – Szentpétervár

1899. július 29. – Hága

1907. október 18. – Hága

1925. június 17. – Genf

1929. július 27.– Genf

1949. augusztus 12. – Genf

1972. április 10. – New York (ENSZ)

1976. december 10. – New York (ENSZ)

1977. június 8. – Genf

1980. október 10. – Genf

1984. december 10. – New York (ENSZ)

1993. január 13. – Párizs

1995. október 13. – Genf

1996. május 3. – Genf

 

A jogi szempontok mellett természetesen a környezetvédelmi elõírások sem hagyhatók figyelmen kívül. Nem kerülhetnek ugyanis a fegyveres erõk rendszerébe olyan nem halálos fegyverek, de semmilyen más eszköz sem, amelyek alkalmazása esetén széleskörû, hosszantartó vagy súlyos környezeti károk várhatóak, illetve feltételezhetõek.


FELHASZNÁLT IRODALOM

John B. Alexander: Future War. Non-Lethal Weapons in Twenty-First-Century Warfare – Thomas Dunne Books, St. Martin's Griffin - New York, 1999

Long Term Scientific Study on Non-Lethal Weapons and Future Peace Enforcement Operation – NATO RTO Technical Report RTO-TR-SAS-040 – 2003

Bartha Tibor: A nem halálos fegyverek és alkalmazásuk lehetõségei a magyar honvédség egyes nem háborús katonai mûveleteiben – Doktori (PhD) értekezés – ZMNE Katonai Mûszaki Doktori Iskola, 2005

Neil Davison – Nick Lewer: Bradford Non-Lethal Weapons Research Project – Research Report No.7 – University of Bradford, May 2005

Jason J. Bortz: New Weapons Provide Alternative for Marines Dealing with Non-Combatatnts – Marine Corps News – 1998.08.28.

Final Report of the Non-Lethal Weapons Policy Team, DOCUMENT C-M(99)44 – NATO Unclassified – 1999. szeptember 28.

Cheryl Welsh: Electromagnetic Radiation (EMR) Weapons: As Powerful As The Atomic Bomb, 2001. February – http://www.dcn.davis.ca.us/~welsh/emr13.htm

Sydney J. Freedberg Jr. Non-lethal weapons raise political, ethical questions
http://www.govexec.com/dailyfed/0502/051302nj1.htm

Lattmann Tamás: Fegyveres konfliktusok joga (Nemzetközi hadijog vagy nemzetközihumanitárius jog) – http://www.nemzetkozijog.hu/tanszek/anyag/lattmann/nkhum.doc

Nick Lewer – Neil Davison: Non-Lethal Weapons: Saving Lives? – But Still Serious Areas of Concern – Presentation – Jane's 8th Annual Less-Lethal Weapons Conference, 2005 –
http://www.brad.ac.uk/acad/nlw/research_reports/

 

1 Például Janet Morris és Chris Morris amerikai sci-fi írók. « vissza

2 Ugyanúgy, mint a halálos eszközöket is lehet nem halálos módon alkalmazni. « vissza

3 Jason J. Bortz: New Weapons Provide Alternative for Marines Dealing with Non-Combatatnts – Marine Corps News – 1998.08.28. vagy Final Report of the Non-Lethal Weapons Policy Team, DOCUMENT C-M(99)44 – NATO Unclassified – 1999. szeptember 28. vagy John B. Alexander: Future War. Non-Lethal Weapons in Twenty-First-Century Warfare « vissza

4 A Denver Post napilap egyik 2004. szeptemberi száma szerint az amerikai Colorado állam, Pueblo megyében a 112 személy egy harmada már meg volt bilincselve, amikor ellenük elektromos sokkolót használtak. In: Nick Lewer – Neil Davison: Non-Lethal Weapons: Saving Lives? – But Still Serious Areas of Concern – Presentation – Jane's 8th Annual Less-Lethal Weapons Conference, 2005 – http://www.brad.ac.uk/acad/nlw/research_reports/ « vissza

5 Sramkó Mátyás alezredes « vissza

6 Neil Davison – Nick Lewer: Bradford Non-Lethal Weapons Research Project – Research Report No.7 – University of Bradford, May 2005 « vissza

7 Kifejezés a T homas A . S wift's E lectric R ifle rövidítése (Thomas A. Swift elektromos puskája), amely az író egyik regényében szerepel. A valóságban a NASA mérnöke, John „Jack” Cover építette meg a fegyvert. « vissza

 8 A „C” a polgári változatot jelöli ( C itizen's Taser). « vissza

 9 Cheryl Welsh: Electromagnetic Radiation (EMR) Weapons: As Powerful As The Atomic Bomb, 2001. February – http://www.dcn.davis.ca.us/~welsh/emr13.htm « vissza

10 Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Ukrajna, Nagy-Britannia, Ausztrália és Franciaország elektromagnetikus programjai elõrehaladottak. De intenzív kutatásokat folytat Németország, Svédország, Dél-Korea, Tajvan és Izrael is. « vissza

11 Pl. Szun Ce, Machiavelli « vissza

12 Mások viszont – többek között a szerzõ is állítják – hogy a nem halálos fegyverek nem helyettesítik, hanem kiegészítik a halálos fegyvereket. Ezért nem helyettük, hanem mellettük kell használni azokat. Még akkor is ha a fent megfogalmazott probléma ezáltal továbbra is fennmarad. « vissza

13 Sydney J. Freedberg Jr. Non-lethal weapons raise political, ethical questions http://www.govexec.com/dailyfed/0502/051302nj1.htm « vissza

14 Kellemetlen, durva vagy illetlen fogalmakat kifejezõ szó helyett valamilyen szépítõ, enyhébb árnyalatú szó, kifejezés, körülírás. « vissza

15 Értelmileg látszólag egymást kizáró ellentéteknek stilisztikai, rendszerint humoros célú összekapcsolása a beszéd során, pl. édes teher. « vissza

16 A szokásjog, amely nem írott, jelentõsége a nemzetközi humanitárius jogban, a helyenként elégtelen egyezményi szabályozás „kipótlásában” van. Ha van egyezményi szabályozás, ám egy állam annak formálisan nem részese, a szokásjog kötelezõ voltánál fogva még mindig tartozik annak megfelelni. Egyértelmûen szokásjoginak tekinthetõek az 1949-es genfi egyezmények elõtti szerzõdések, illetve a technikai részleteket kivéve, maguk az 1949-es genfi egyezmények. « vissza

17 Korábban – a cél szentesíti az eszközt, nincs korlátozás. « vissza

18 1907-es Hágai Egyezmény preambuluma, I. Kieg. Jk. 1. cikk 2. bek. In. Lattmann Tamás: Fegyveres konfliktusok joga (Nemzetközi hadijog vagy nemzetközihumanitárius jog) – http://www.nemzetkozijog.hu/tanszek/anyag/lattmann/nkhum.doc « vissza

19 1977. I. Kiegészít Jegyzkönyv 1. cikk 2. bek. In. Lattmann Tamás: Fegyveres konfliktusok joga (Nemzetközi hadijog vagy nemzetközihumanitárius jog) – http://www.nemzetkozijog.hu/tanszek/anyag/lattmann/nkhum.doc « vissza

20 Lattmann Tamás: Fegyveres konfliktusok joga (Nemzetközi hadijog vagy nemzetközihumanitárius jog) http://www.nemzetkozijog.hu/tanszek/anyag/lattmann/nkhum.doc « vissza

21 Long Term Scientific Study on Non-Lethal Weapons and Future Peace Enforcement Operation – NATO RTO Technical Report RTO-TR-SAS-040, valamint Lattmann Tamás: Fegyveres konfliktusok joga (Nemzetközi hadijog vagy nemzetközihumanitárius jog) –
http://www.nemzetkozijog.hu/tanszek/anyag/lattmann/nkhum.doc « vissza


« 2006/1-2. Tartalom