Kõszegvári Tibor
A különleges katonai mûveletekrõl
A NATO-ban vállalt feladatok sokrétûbb és kiterjedtebb teljesítését bizonyítja az a tény, hogy a Magyar Honvédség állományában felállításra kerül egy különleges mûveleti zászlóalj. Ez a tény arra késztette a szerzõt, aki a különleges katonai mûveletek elméleti problémáival már több mint három évtizede foglalkozik (1971-ben védte ilyen témájú kandidátusi dolgozatát, majd 1988-ban doktori értekezését), hogy egy rövid tanulmányban bemutassa a különleges katonai mûveletek fõbb elveit és erõit, amelyek segítenek abban, hogy a téma iránt érdeklõdõ olvasók világosabban lássák a különleges katonai mûveletekkel kapcsolatos alapfogalmakat, feladatokat és az erõk alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket.
A hadtörténelem eseményeit tanulmányozva világosan és tényszerûen bizonyítható, hogy a különleges mûveletek nem a 21. század termékei. Ez a katonai tevékenység, amely rendszerint az ellenség által megszállt területen, az ellenség harcoló csapatainak hátában került végrehajtásra, már több száz, egyes vonatkozásaiban több ezer éves múlttal rendelkezik. A Tróját ostromló görögök által elkészített faló és a belsejében elhelyezett harcosok hajtották végre a különleges katonai mûveletek egyik korai sikeres akcióját, amely Trója görögök általi elfoglalását segítette elõ. A trójai faló, mint a különleges katonai mûveletek és a diverzió jelképe szerepel az Egyesült Államokban a J.F. Kennedy Különleges Hadviselési Központ (Fort Bragg, Észak-Karolina állam) címerében.
A különleges mûveletek elõtörténete
A magyar katonai múlt kiemelkedõ személyisége, Zrínyi Miklós is felismerte a különleges mûveletek és az ellenség megtévesztésének, a diverziónak jelentõségét. Mátyás király életérõl való elmélkedés címû munkájában írja: „Második mesterség a királynak a diversio… Aki ezzel tud élni, bizony nagy hasznait veszi… Ezért minden hadnagy elhigyje, hogy a diversio legmesterségesebb vitézség mindennél: aki okosan él avval, nem hibálhat.”
A 18. és 19. század fordulóján a napóleoni háborúk során a francia csapatok gyakran harcoltak a hátukban tevékenykedõ olasz és spanyol gerilla erõk, valamint az orosz partizáncsoportok ellen, amelyek nem a hagyományos harceljárásokat, hanem kis csoportokkal különleges mûveleteket, elsõsorban lesállásokat és rajtaütéseket hajtottak végre a megszálló francia erõk ellen.
Az elsõ világháború nagyméretû állásharcaiban a feljegyzések szerint, nem volt lehetõség az ellenség mélységében folytatandó különleges mûveletekre és a szembenálló felek nem is törekedtek ilyenekre még az áttörési kísérletek során sem, mivel ilyen rendeltetésû katonai alakulatokkal nem rendelkeztek.
A második világháború elõestéjén és folyamán, azonban már az összes hadban álló fegyveres erõnél megtalálhatók voltak a különleges mûveletekre felkészített katonai alakulatok.
A német Werhmacht állományában már a Lengyelország lerohanására tervezett akció elõtt felállították a „Brandenburgi” nevet viselõ különleges mûveletek végrehajtására szolgáló katonai alegységeket. Ezeket az alegységeket a Szovjetunió megtámadásakor, 1941. június 22-én már hadosztálykötelékbe szervezték. A „Brandenburgi” különleges mûveleti erõk fõ feladata az ellenség hátában a közlekedési vonalak és összeköttetési híradóközpontok rombolása, valamint a pánikkeltés volt.
Sajátos feladattal hozták létre a Waffen-SS állományában 1943-ban a Friedenthal-i kiképzõ központba azt a különleges mûveleti egységet, amely aktívan vett részt Mussolini olasz diktátor kiszabadításában a Gran Sasso-i akcióban, Horthy Miklós 1944. október 15-i lemondását kikényszerítõ mûveletben, a budai várban, majd 1944 decemberében az ardenneki ellentámadó hadmûveletben, ahol a szövetséges erõk parancsnokainak fogságba ejtése és a támadó tevékenységek zavarása volt a cél. Ennek az alakulatnak Otto Skorzeny volt a parancsnoka.
A szövetséges fegyveres erõk állományában a háború kezdeti idõszakában az európai hadszíntereken a brit tengerészgyalogság kommandói, Észak-Afrikában a sivatagi mélységi csoportok, valamint a különleges légi szolgálat (Special Air Services = SAS) alegységei tevékenykedtek a német és olasz csapatok hátában.
Az amerikai fegyveres erõk a franciaországi partraszállás sikerének elõsegítése céljából állították fel az elsõ ranger-zászlóaljakat, amelyek feladata a német partvédelmi objektumok rombolása és a vezetési rendszerek megbontása volt. Ezek a ranger-alegységek a késõbbi háborúkban, Koreában és Indokínában is bevetésre kerültek.
Az amerikai (USA) különleges mûveleti erõk terén a leglényegesebb változást a Kennedy elnök által és az õ javaslatára felállított különleges erõk (Special Forces) jelentették. Kennedy felismerte azt, hogy az atom-világháborúra kidolgozott „tömeges megtorlás” nemzeti katonai stratégia helyett nagyobb figyelmet kell fordítani a hagyományos fegyverekkel folyó helyi konfliktusokra és a helyi konfliktusok megoldásában kiemelkedõ szerepet vállaló különleges mûveleti erõk felkészítésére.
A szovjet hadvezetés a kezdeti kudarcok után sikerrel alkalmazta az ellenség hátában tevékenykedõ partizáncsoportokat, majd dandárokat, amelyek létszáma 1944-ben már elérte az egymillió fõt. Fõ tevékenységük a német szállítások akadályozása, a vasútvonalak rombolása volt. A világháború után a szovjet fegyveres erõk állományában felállításra kerültek a különleges rendeltetésû (Specnaz) alakulatok, amelyek elsõsorban az afgán háborúban szereztek nemzetközi hírnevet.
A különleges mûveletek elvei
A különleges mûveletek (Special Operations) felölelik mindazon katonai tevékenységeket, amelyeket külön erre kijelölt, szervezett, kiképzett és felszerelt erõk hajtanak végre, amelyek mûveleti-technikái eljárásai és módszerei nem azonosak a hagyományos erõkével. Ilyen tevékenységekre kerülhet sor a katonai mûveletek minden típusánál (béke-válság- és konfliktushelyzetekben) mind önállóan, mind a hagyományos erõkkel összehangolva, hogy katonai, politikai, gazdasági és lélektani célokat érjenek el.
A különleges mûveleti erõk (Special Operations Forces = SOF) nem alkalmazhatók a hagyományos erõk helyett. Leghatékonyabbak a béke idején történõ bevetésre és a békemûveletek feladatainak végrehajtására. A különleges mûveleti erõk alkalmasságát a békemûveletekre az bizonyítja, hogy ezen erõk katonáit tervszerûen és alaposan felkészítik a meghatározott földrajzi térség éghajlati, domborzati és idõjárási viszonyaira, a lakosság kulturális, vallási és ideológiai sajátosságaira, különös tekintettel a térség lakosságának nyelvi megosztottságára. E téren számos tapasztalatot szereztek az Afganisztánban és Irakban, valamint a volt Jugoszlávia területén tevékenykedõ szövetséges katonai erõk.
A békemûveletekre történõ felkészítés mellett továbbra is folyik a különleges mûveleti erõk kiképzése és elõkészítése konfliktushelyzetekben és a nagyméretû háborús mûveltekben való aktív részvételre. Ez a felkészítés további képességeket és felszereléseket, valamint harci és kiszolgáló támogatást igényelt.
Különleges mûveleti feladatok három összetevõbõl állnak: a különleges felderítés és a közvetlen harci akciók végrehajtásából,valamint a katonai segítségnyújtásból.
- A különleges felderítés (Special Surveillance and Reconaissance) végrehajtása az alábbi feladatokat öleli fel:
- A közvetlen harci akciók (Direct Action) során a különleges mûveleti erõk rajtaütéseket, lesállásokat és más támadó akciókat hajtanak végre. Robbanó- és egyéb zárakat telepítenek; tûzcsapást hajtanak végre a célokra földi, légi és tengeri jármûvekrõl; végzik a precíziós lõszerek célravezetését és önálló szabotázsakciókat hajtanak végre. Ezek az akciók rendszerint méretükben és idõtartamunkban korlátozottak és tartalmazzák a végrehajtó csoport(-ok) tervezett kivonását a célterületrõl.
A különleges mûveleti erõk ezeket a feladatokat önállóan, vagy a hagyományos erõkkel együtt hajtják végre. A feladatok rendszerint speciális, pontosan meghatározott és idõ-érzékeny hadászati vagy hadmûveleti jelentõségû mûveletek. Ezek a feladatok rendszerint meghaladják a hagyományos erõk fegyvereinek, elsõsorban a tábori tüzérségi lövegek és rakétavetõk csapásmérõ hatótávolságát.
Ilyenek lehetnek:
A közvetlen harci akciók lehetnek önállóak, vagy részei egy nagyobb hagyományos vagy nem hagyományos katonai mûveletnek.
- A katonai segítségnyújtás (Military Assistance) fogalma alatt a baráti vagy szövetséges katonai erõknek békében, válság esetén, vagy konfliktusban nyújtott különleges mûveleteket kell értékelni. Ez a segítségnyújtás adható közvetlenül, vagy közvetve egy ellenálló erõnek, vagy belföldi katonai vagy félkatonai erõnek, hogy védjék a demokratikus társadalmat a felforgatástól, a törvénytelenségektõl vagy a felkeléstõl. Ilyen feladatot gyakran hajtottak végre az amerikai és francia különleges mûveleti erõk Latin-Amerika és Afrika különbözõ, belsõ válságoktól sújtott országaiban.
Ilyen mûveletek lehetnek:
A különleges mûveli erõk alkalmazásának elvei
A különleges mûveleti erõk sikeres tevékenységének kulcsa az egyes katona. Ezért az alkalmazási (bevetési) tervek és eljárások egyszerûek és közérthetõek legyenek, hogy biztosítsák a parancsnok döntésének megértését. Mivel a különleges mûveleti erõk létszáma korlátozott és rövid idõ alatt nem is növelhetõ 1 , ezért nem vethetõk be olyan feladatokra, mint a hagyományos erõk. Nem szabad szétforgácsolni a SOF-erõk tevékenységét olyan feladatokra (célok ellen), amelyek csábítóak, de nem bírnak hadmûveleti vagy hadászati értékkel. Ezeket az erõket olyan feladatokra kell bevetni, amelyek segítik a hadmûveleti és hadászati célok elérését.
A különleges mûveleti erõk bevetésénél figyelembe kell venni:
Nagyon fontos a különleges mûveletek részletes tervezéséhez a pontos és friss felderítési adatok felhasználása. Ezzel megelõzhetõ az hogy a bevetett csoportok váratlan veszélyhelyzetbe kerüljenek.
A különleges katonai mûveletek vezetéséhez jól felkészült parancsnokok és törzsek szükségesek. Pontosan meg kell határozni a harci erõk és a különleges mûveleti erõk közötti együttmûködés részleteit és rendszabályait. Ennek érdekében szoros kapcsolatot kell fenntartani az együttmûködõ erõk törzsei között.
A különleges mûveletek központi tervezést és decentralizált végrehajtást igényelnek. Ugyanakkor nagy rugalmasságot kell biztosítani a végrehajtó alegységek, a különleges mûveleti erõk csoportjai számára.
A különleges mûveletek tervezésének bázisa (alapköve) a végrehajtó egység vagy alegység, amelyre építve:
A különleges mûveleti katonai erõk
Amikor a terrorista szervezetek és akciók ellen felhasználható katonai erõket kívánjuk meghatározni, mindenekelõtt abból kell kiindulni, hogy a terroristák az esetek zömében rendkívül elszánt (gyakran fanatikus) és jól kiképzett személyek, akiknek akcióit alaposan elõkészítik, megtervezik és váratlanul hajtják végre. Tehát az ellenük bevetendõ erõk katonáinak is hasonló, de ha lehet, még jobb feltételekkel kell rendelkezniük. A terroristák támadásainak célpontját képezõ fejlett államok fegyveres erõinek állományában vannak ilyen katonák. Ezek a katonák a különleges hadviselési erõk különbözõ alakultainál teljesítenek szolgálatot.
Mindazon államok, amelyek fegyveres erejében különleges mûveleti csapatokat szerveztek, arra törekszenek, hogy ezeknek a csapatoknak a személyi állománya mindenkor készen álljon a legszélsõségesebb körülmények között is a meghatározott feladatok végrehajtására. Ezeket a katonákat felkészítik, hogy éjjel és nappal, sivatagi forróságban, esõerdõben, vagy sarkköri dermesztõ hidegben, lakott vagy lakatlan térségekben, vízen, szárazföldön és levegõben is képesek legyenek eredményesen tevékenykedni.
Az ilyen viszonyok közötti feladat eredményes végrehajtására alkalmas katonák toborzása, kiképzése és megfelelõ ellátása rendkívül költséges, ezért csak a nagyhatalmak és a gazdag országok tartanak állandó készenlétben ilyen erõket. Az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, Olaszország, Franciaország és Oroszország is nagy gondot fordít a különleges mûveleti erõk fenntartására és folyamatos korszerûsítésére. Röviden tekintsük át ezeket:
- Az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erejének mindhárom haderõnemében vannak szervezetszerû különleges mûveleti alakulatok. Ezek személyi állományában, a Nemzeti Gárda és Tartalék erõit is számolva, több mint 51 ezer fõ szolgál.
A szárazföldi haderõnél különleges erõk (Special Forces), ranger, különleges – mûveleti repülõ, lélektani hadviselési és polgári ügyi alakulatok találhatók. Ezek az alakulatok igen széles körû harci lehetõségekkel rendelkeznek. Részt vesznek a kiképzésben és irányítják a felkelõ erõket, illetve a felkelõ erõk elleni mûveletekben, hadmûveletekben és a belsõ rend helyreállításában, valamint a terrorizmus elleni harcban képesek eredményesen tevékenykedni. Segítik a baráti országok védelmi felkészülését, továbbá humanitárius segítséget nyújtanak a válságkörzetekben.
A légierõ állományához a különleges hadmûveleti repülõ alegységek tartoznak, amelyek végzik a különleges erõk légi szállítását, biztosítják az utánpótlást, valamint lélektani hadviselést és tûztámogatási feladatokat hajtanak végre.
A haditengerészet különleges hadviselési erõit a SEAL-csoportok, és az azokat szállító alegységek és a különleges hajóegységek képezik. Ezek az erõk rajtütéseket, felderítõ akciókat, járõrözést, a parti ellenség bénítását, a partraszállási hídfõ felderítését és megjelölését, valamint más speciális feladatokat hajtanak végre. A SEAL 6. sz. csoportja napjainkban Irak és Afganisztán területén hajt végre rejtett akciókat.
Külön említést érdemel a Delta Force megnevezésû alakulat, amelynek fõ feladata a terrorizmus elleni harc. Ezt a kb. 800 fõs állománnyal rendelkezõ egységet a múlt század 80-as éveiben állították fel Fort Braggban (Észak-Karolina állam). Az alakulat szervezetét és feladatait a legszigorúbb titokként kezelik. Csupán annyi szivárgott ki alkalmazásáról, hogy bevetését általában légiúton tervezik és a légiszállító eszközöket a floridai Eglin légitámaszpontról biztosítják a Delta Force katonái számára. Jelenleg a Közel-Keleten hajt végre rejtett akciókat, amelyek között elsõ helyen áll az al-Kaida vezetõk elfogása.
A felsorolt erõk hadmûveleti vezetését mind háborús, mind békefeladatok végrehajtása során az 1986-ban felállított összhaderõnemi vezetési szerv: az Egyesült Államok Különleges Hadmûveleti Parancsnoksága végzi – bár azok továbbra is megmaradnak a haderõnem alárendeltségében. Ez a parancsnokság, az elnök és a Vezérkari Fõnökök Bizottsága utasításainak megfelelõen, tervezi a különleges erõk alkalmazását.
Az amerikai különleges hadviselési alakulat nagy része napjainkban Afganisztán, vagy a szomszédos államok területén tartózkodik és végzi az al-Kaida terrorszervezet megsemmisítésére, valamint Oszama bin Laden elfogására tervezett mûveleteket.
- Az Egyesült Királyság fegyveres erõi állományában is fontos szerepet töltenek be a különleges mûveleti csapatok. A második világháborúban a német Werhmacht által megszállt Nyugat Európa tengerparti objektumai ellen, valamint az észak-afrikai hadszíntéren a német és az olasz csapatok hátában hajtottak végre felderítõ- és diverziós akciókat.
A világháborút követõen is fenntartották a különleges rendeltetésû erõket, amelyek mind a szárazföldi erõk (SAS-ezredek), mind a haditengerészet (commando) állományában megtalálhatók. Ezek személyi állományát kb. 10 ezer fõ katona képezi. A speciálisan kiképzett katonák, sikeresen tevékenykedtek, mint a Falkland-szigeteken, mint az Arab-öbölben lefolytatott hadmûveletekben. Jelenleg a boszniai válságtérségben is tartózkodik több tucat SAS katona azzal a feladattal, hogy foglyul ejtse és a hágai nemzetközi bíróság elé állítsa a háborús bûnösöket. A SAS-ezredek személyi állományának zöme Afganisztán területén tevékenykedik. Fõ feladatuk Oszama bin Laden foglyul ejtése. 2005-ben bõvült a brit különleges mûveleti erõk állománya, még ez év szeptemberében felállították a különleges felderítõ ezredet, amelynek fõ feladata a nemzetközi terrorizmus elleni harc.
- A német fegyveres erõk, a Bundeswehr állományában az öt szárazföldi hadosztály közül különleges mûveletekre felkészített erõ a Division Spezielle Operationen (DSO), amelynek törzse Regensburgban állomásozik. Három dandára (2 ldt., 1 kgs. mûveleti dd.) Saarluis, Oldenburg és Calw helyõrségekben állomásozik. Létszáma kb. 8 ezer fõ.
Feladatai:
- Olaszország is rendelkezik különleges rendeltetésû katonai alakulatokkal, amelyek alapvetõ feladata a felderítés és a diverziós akciók végrehajtása az ellenség hátában. Az utóbbi években e feladatok mellett elõtérbe került a nemzetközi békemûveletekben való révészvétel is. Így megjelentek az olasz különleges erõk egységei Libanonban, Szomáliában és Albániában is. A Szomáliában bevetett Folgore-dandár katonái ellen eljárást indítottak a helyi lakossággal szembeni kegyetlenkedések miatt.
Az olasz fegyveres erõk állományában három különbözõ rendeltetésû különleges alakulat található. Ezek együttes létszáma kb. 15 ezer fõ. Az elsõ különleges mûveleti alakulat a szárazföldi haderõ alpesi dandára, amelynek feladata a határok védelme a magashegyi körzetekben. Az alpesi dandár katonái kiváló fizikai adottságokkal rendelkeznek, különösen a sziklamászás és a sízés terén. Amerikai kérésre felmerült az alpesi katonák bevetése Afganisztánban az ISAF feladatainak végrehajtása során.
A második különleges rendeltetésû alakulat, a San Marco ezred (létszáma 1300 fõ) a haditengerészethez tartozik. Fõ feladata a partraszállási mûveletekben való részvétel, a hídfõ felderítése, fontos parti objektumok birtokbavétele, vagy rombolása. Az ezred katonái már 1982-ben bekapcsolódtak a nemzetközi békefenntartási akciókba is, amelyek során 1984-ig Libanonban végeztek meghatározott feladatokat.
Az olasz fegyveres erõk harmadik különleges rendeltetésû alakulata a Folgore-ejtõernyõs dandár. Ennek állományában található egy, az amerikai Special Forces mintájára kiképzett különleges zászlóalj, amelynek alapfeladata az ellenség hátában folytatandó felderítés és diverziós akciók végrehajtása. A háború idejére meghatározott alapfeladat mellett egyre gyakrabban kerül sor olyan békefenntartó és békekikényszerítési feladatokra (pl. Szomáliában és Albániában), melyekre az elsõ lépcsõben a Folgora-dandár erõit vetik be.
- Franciaország fegyveres erõinek állományában is komoly erõt képviselnek a különleges rendeltetésû alakulatok. Ezek közül elsõ helyen kell említeni a francia idegenlégió mintegy 8000 katonáját, akik mind kiképzésüket, mind felszerelésüket illetõen alkalmasak a terrorizmus elleni sikeres harctevékenységre. Rajtuk kívül a szárazföldi erõk állományában egy légideszant dandár, valamint a különleges mûveleti erõk egy ejtõernyõs ezrede és helikopter zászlóalja áll bevetésre készen különleges hadviselési feladatokra, ide értve a terroristák elleni harcot is.
- Oroszország fegyveres erõinek állományában is jelentõs nagyságú különleges rendeltetésû alakulat található. Mind a szárazföldi csapatok, mind a haditengerészet rendelkezik olyan különlegesen kiképzett és felszerelt egységekkel és alegységekkel, amelyek fõ feladata az ellenség hátában végzendõ felderítés és fontos objektumok megsemmisítése. Ezen alakulatok orosz megnevezése Szpecnaz (Szpecialnoe naznacsenie – különleges rendeltetés), amelyet a nemzetközi sajtó is széleskörûen használ.
Bár az orosz fegyveres erõk struktúrájában jelentõs változások történtek az elmúlt néhány évben, és jelenleg is folyik egy haderõreform, annyi mégis ismert, hogy a szárazföldi csapatok állományában továbbra is mintegy 7 dandárba szervezett, 20–25 ezer fõnyi különleges rendeltetésû erõ van. Minden hadsereg egy zászlóalj és minden front (katonai körzet) egy dandár (esetleg ezred) nagyságú Szpecnaz erõvel rendelkezik.
A Szpecnaz-egységek katonáinak kiképzésénél felhasználják az afganisztáni és csecsenföldi harcok tapasztalatait, de keresik az alkalmazás új formáit és módszereit is. Megbízható nemzetközi sajtóközlemények tudósítottak arról, hogy ezek az egységek egyre gyakrabban kerülnek bevetésre a belsõ, polgárháborús konfliktusokban. Így történt ez 1991-ben Litvánia elszakadása törekvéseinek meggátlása céljából, valamint a csecsenföldi polgárháborúban is. Emellett a Sztpecnaz-katonák megjelentek az ENSZ különbözõ békefenntartási mûveleteiben is.
Az orosz haditengerészet jelenleg kb. 7500 fõnyi különleges kiképzett Szpecnaz-katonával rendelkezik a tengerészgyalogság állományában. Ezek a katonák század és zászlóalj nagyságú alegységek harcrendjében az ellenség part menti erõi és objektumai ellen kerülnek bevetésre. Béke idején nem zárható ki ezeknek az alegységeknek a felhasználása a belsõ konfliktusok, vagy nemzetközi békemûveletek során sem.
Nem zárható ki az, hogy az amerikai katonai vezetés felhasználja az Afganisztánban harcolt orosz katonák tapasztalatait, és orosz Szpecnaz tanácsadókat is igénybe vesz az Afganisztán területén folyó katonai mûveletekben.
Hazánkban 2005. szeptember 1-jén alakult meg az MH 34. Bercsényi László Különleges Mûveleti Zászlóalj (Szolnok) 2 A zászlóalj felállításával hazánk jelentõs mérvû hozzájárulást igazol a NATO felé a válaszadási (reagálási) képességek fejlesztése terén. A zászlóalj 1. százada 121 fõs állománnyal bevetésre felkészült lesz 2006. december 31-ig.
A zászlóalj alaprendeltetése – mint ahogy erre már korábban is utaltam – a különleges felderítés és a közvetlen katonai akciók végrehajtása, valamint a katonai segítségnyújtás és a terrorizmus elleni harc.
A különleges mûveleti erõk bevetésével kapcsolatos tapasztalatok
Az Afganisztánban 2001 októbere és az Irakban 2003 márciusa óta folyó katonai mûveletek folyamán bevetett különleges mûveleti erõkkel kapcsolatban jelentõs mennyiségû tapasztalatot gyûjtöttek a szövetséges erõk katonai szakértõi. Ezek egyes részei a különleges mûveleti erõk és a fõ feladatot végrehajtó harci erõk közötti együttmûködés hiányosságaira hívták fel a figyelmet, másrészt pedig jelentõs problémák merültek fel a különleges mûveleti erõk állományának egyes, önálló (speciális célú) feladatra kijelölt alegységei és a többi különleges erõ közötti összhang vonatkozásában.
A különbözõ feladatú katonai erõkkel folytatott hadmûveletek folyamán felmerült problémák között, nehezen megoldható feladatként jelentkezett a különleges mûveleti erõk bevetett csoportjainak jelenléte és mozgása az ellenség mögöttes területein, valamint a fõerõk hadmûveletét támogató légierõ és tábori tüzérség csapásainak összeghangolása.
A probléma lényege az, hogy a különleges mûveleti erõk bevetett csoportjainak feladatát és tevékenységük helyét (körzetét) a szervezetszerû parancsnok különleges biztonsági rendszabályokra (OPSEC) hivatkozva, rendszerint nem közli a fõfeladatok végrehajtó harci erõk parancsnokával. A harci erõk bevetett felderítõ eszközei, elsõsorban a légierõ felderítõ repülõgépei és a pilótanélküli felderítõ jármûvek érzékelõi viszont felfedik ezeket a csoportokat, amelyek célként jelennek meg, ha a különleges mûveleti erõk parancsnoka nem igazolja „saját erõként” a felderített alegységeket. A probléma megoldása érdekében szükséges a harci erõk és a különleges mûveleti erõk közötti szorosabb együttmûködés és a támogató csapások terveinek szükség szerinti módosítása.
A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben a különleges mûveleti erõk kiemelt szerepet játszanak. Az Afganisztánban és Irakban folyó katonai mûveltekben ezeknek az erõknek a fõ feladata az al-Kaida és a többi terrorszervezet vezetõinek elfogása, vagy megsemmisítése. Az amerikai különleges mûveleti erõk zömét az ún. „zöldsapkás” katonák képezik, amelyek általában 12 fõs különítményekben (Alfa-team) hajtják végre a harci feladatokat. Sajtójelentések szerint a Pentagon vezetõi és személyesen Donald Rumsfeld védelmi miniszter azonban, esetenként, nem a „zöldsapkásokat” hanem a különleges erõkön belüli „még különlegesebb” Delta Force-t és a SEAL erõk 6. sz. csoportját bízzák meg az egyes kiemelt fontosságú feladatok pl.: Omar molla talibán vezér és Ayman Zawahivi al-Kaida alvezér fogságba ejtésére, mely megkülönböztetés amerikai sajtójelentések szerint 3 sérti a különleges mûveleit erõk állományának nagyobb részét. A kijelölt terrorista vezérek fogságba ejtésére tervezett akciók mindezideig sikertelenek voltak, mivel a Delta Force és a SEAL 6. sz. csoportja igen nagy távolságra (valószínûleg Kuwait területén) helyezkedett el, míg a „zöldsapkások” egyes mûveleti csoportjai a célterületek közvetlen közelében tevékenykedtek
A különleges mûveleti erõk katonáit fel kell készíteni az ellenség hátában folytatandó mûveletek sajátosságai következtében fellépõ problémákra. Ilyenek lehetnek: a lõszer- és fegyverfogyás pótlása; az elesett és sérült katonák evakuálása; a sebesült és beteg katonák ápolása a kiürítésig; az élelmiszerkészletek pótlása a helyszínen beszerezhetõ anyagokból; a saját felderítõ és csapásmérõ légierõvel és támogató tüzérséggel fontos kapcsolat tartása stb.
A különleges mûveleti erõk katonáinak felkészítése nagyon alapos és elõrelátó tervezést igényel. E téren az elsõ jelentõs probléma az, hogy elõre nem határozható meg: milyen kontinensen, milyen országban, milyen földrajzi, éghajlati, idõjárási, etnikai stb. viszonyok (feltételek) megléte között kerül sor a bevetésre.
Az Amerikai Egyesült Államok politikai és katonai vezetõi a rendelkezésre álló különleges mûveleti erõk csoportjait (öt reguláris és két Nemzeti Gárda) a különbözõ kontinenseken folytatandó mûveletekre készítették fel. Így a 10. különleges mûveleti csoportot Európa, míg az 5. csoportot Dél-Ázsia, a 8. csoport pedig Latin-Amerika területére történõ bevetésekre jelölték ki.
Ezt a példát a kisebb NATO és szövetséges államok fegyveres erõi természetesen nem tudják követni. Ezért ezeknél még több feladatot kell vállalni a különleges mûveleti erõk felkészítése terén.
Különös jelentõséggel bír a felkészítésben a katonák fizikai, nyelvi és pszichológiai elõkészítése a várható mûveletekre. Ez jelentõs idõt vesz igénybe a felkészítés során. Hasonló fontosságú a katonák kiképzése a túlélésre. A túlélésre való felkészítés képesé teszi a katonákat arra, hogy a saját erõktõl és ellátó bázisoktól távol és huzamos ideig képesek legyenek a tevékenységi körzetben található élõlények, növények és természeti források, tárgyak felhasználásával sikeres akciók végrehajtására. Mindezeket figyelembe kell venni a magyar különleges mûveleti erõk katonáinak felkészítésénél is.
* * *
A Magyar Köztársaság kormányának döntése, amely szerint megkezdõdött a különleges mûveletre alkalmas magyar katonai alakulat és katonák felkészítése, fontos feladatot jelent mind az egyes katonák, mind a felkészítést tervezõk és végzõk számára. Nem hanyagolható el azon katonai szakértõknek és a hadtudomány munkásainak tevékenysége sem, akik megfelelõ ismeretekkel rendelkeznek a különleges katonai mûveletekrõl és készek ezeket az ismereteket a felkészítés segítésére bocsátani.
Ez a rövid tanulmány is ilyen céllal készült és a szerzõ örömmel venné, ha hasonló célú írások jelennének meg a közeljövõben
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. FM 100–5 Hadmûveletek, MNVK 1997
2. Allied Joint Doctrine AJP–01 (A)
3. O. Skorzeny: Meine Kommandounternehmen, Lines Verlag, Wiesbaden 1976
4. Jan Boger: Elite – und Spezial-Einheiten, Motorbuch Verlag, Stuttgart, 1995
5. The Military Balance 2004–2005, The International Institule for Strategic Studies, London, 2004 oktober
6. The Washington Post 04–01 2004.: L. Jackson: Military Split on how to use Special Forces in Terror War
7. Magyar Honvéd, 2005. okt. 21.
8. Kõszegvári Tibor: A nemzetközi terrorizmus elleni harc. Hadtudomány 2002/1.sz.
9. Kõszegvári Tibor: A katonai felderítés aktuális kérdései a terrorizmus elleni harcban. Hadtudomány 2005/3. sz.
1 Az USA különleges erõk (Special Forces) katonáinak felkészítése kb. 24 hónapos kiképzést igényel « vissza
2 Magyar Honvéd 2005. október 21-i sz. 12–13. oldal « vissza
3 A Washington Post, 2004.jan 4-i számában jelent meg Lawrence Jackson (AP) cikke: „Military Split on how to use Special Forces in Terror War” « vissza