Két kiegészítés
A konferencia zárórészében, a szekcióülések befejezését és értékelését követõ plenáris ülésen néhányan még szót kértek. A megjegyzésszerû észrevételek, kérdések egy részét a szekcióüléseken elhangzott hozzászólásokba beépítettük, két kiegészítést pedig az alábbiakban küzlünk.
Héjja István a jövõ hadviselésének modelljéhez kapcsolódóan az alábbiakat mondta.
A katonai erõ 21. századi alkalmazásak körülményeinek megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a globalizácíó harmadik szakaszában vagyunk (1983–91, 1991–2001). Az új és harmadik szakasz kezdetét az ezredfordulóra teszik, és ettõl kezdve egy új generácíós hadviselésrõl beszélnek, melynek kereteit és jellemzõit a következõkben határozzák meg:
Mindezek következtében és következményeként: a haderõ szerepe megváltozott, új típusú katonai szervezeteket hoznak létre és új technikával látják el õket, ezekkel együtt megváltozik a hadviselés módja és megvalósul a magas technológiájú harc.
A vezetõ katonai hatalmak, olyan haderõfejlesztésekbe kezdtek, amelyek megvalósítását 2015–2020-ra teszik. Ez alatt az idõ alatt a kozmikus tér eszközeitõl a kézi fegyverekig egy új arzenál jön létre, amely megnöveli a politika mozgásterét a katonai erõ alkalmazását illetõen és a katonai erõ felhasználásának széles spektrumát hozzák létre.
A még kiszámítható jövõhöz kapcsolódó politikai horizont a korábbi 2015-rõl 2025-re tolódott ki. A politikai vezetés az elmúlt idõben teljes egészében magához vonta a stratégiai szintet és megszüntette a vezérkarok viszonylagos önállóságát, még ott is, ahol ennek a hagyományai erõsek voltak és minden korábbinál jobban maga hozza létre azt a katonai erõt, amelyet akár megelõzõ céllal is alkalmaz a jövõben, ha komolyan fenyegetve érzi magát.
Amint ezt az elmúlt idõszakban is tapasztaltuk a kormányok a haderõ alkalmazásánál, a mûveleti folyamatok ütemezésénél a politikai és a kommunikációs stratégiát összekapcsolják és összehangolják. Ezzel legalább két célt kívánnak elérni: elõször is azt, hogy a több száz milliárdos haderõfejlesztések céljai a biztonság garantálását szolgálják és a folyamatokkal együtt járó konfliktusokat teljes méretében és idõszakaiban képesek legyenek kézben tartani. A jövõ hadviselésének modelljét a Jugoszlávia elleni légi hadmûveletbõl, az afganisztáni, az iraki, a második csecsen háborúkból és a legutóbbi palesztin-izraeli alacsony intenzitású konfliktus tapasztalataiból vezetik le.
Kántor Rezsõ a konferencia érdemi munkájára és szervezettségére utalva néhány tartalmi problémához kapcsolódóan tett észrevételt.
Tisztelettel köszönöm a lehetõséget, hogy szólhatok a konferencia nyilvánossága elõtt.
Elõször magáról a rendezvényrõl, annak tartalmáról, szervezettségérõl. Véleményem szerint ez az utóbbi évek egyik olyan konferenciája, amely színvonalasan volt megrendezve, ahol az elõadók tartották magukat a szabályokhoz, nem mondtak sem többet, sem kevesebbet, hanem csak annyit, amennyit kell, ugyanakkor érdekes és új gondolatokat ébresztettek.
A felvetett problémákról csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem egy ilyen konferenciával kapcsolatosan nemcsak a pozitív, hanem a negatív fogalmazás is helyénvaló. A negatív fogalmazáson a következõt szeretném érteni: amikor arról beszélünk, hogy a 21. század elején milyen újszerû feladatok hárulnak a honvédségre, gondolunk-e a tisztikar kor szerinti összetételére. Arra, hogy van egy tapasztalatlan generáció, amely a húszas, harmincas éveiben jár. Van egy generáció, a 42–45–49 évesek, amelybõl rendkívül keveset találunk a vezetésben. A legnépesebb korosztály az ötveneseké, míg a hatvanas, hetvenes éveikben járók – akik tapasztalatokban a leggazdagabbak – már nem aktívak, illetve a tudományos életbõl veszik ki a részüket, abból a nagyszerû munkából, amit úgy hívunk, hogy Magyar Honvédség, magyar hadtudomány.
Amikor megfogalmazzuk a jövõképünket, tudni kell azt, hogy az Egyesült Államok a jelen pillanatban rendkívül nehéz helyzetben van, mert a védelmi miniszter, Rumsfeld elképzelése (amelynek lényege a haderõ átalakítása lett volna) pénz hiányában nem kerül megvalósításra. Ugyanakkor a kutatások átszervezése újfajta lehetõségeket kínál majd arra, hogy olcsóbb és az hadsereg igényeinek jobban megfelelõ fegyvereket, fegyverrendszereket gyártsanak.
Az Egyesült Államok – elsõsorban saját érdekeit tartva szem elõtt – nem oszt meg szövetségeseivel minden információt. A dolog érthetõ, tudniillik az erõk döntõ többségét az Egyesült Államok adja, és a legtöbb katona, aki az iraki vagy az afganisztáni harcokban meghal, elsõsorban az amerikai hadseregbõl kerül ki.
Nem tudjuk pontosan, miként alakul a helyzet az Egyesült Államok és Európa viszonyában. Két dolog fut egymás mellett, mint egy sínpár, és középen van a NATO. Az Egyesült Államok a saját céljaiért küzd, amikor hangoztatja, hogy Európával mindenképpen együtt kell mûködni. A kérdés az, hogy meddig, milyen hosszú távon. Az Európai Unió pedig saját haderõ, saját parancsnokság felállítása felé hajlik. Amikor megfogalmazzuk azt, hogy a 21. század elején mit és hogyan kell tennünk, akkor semmiképpen nem léphetünk át száz esztendõn, egész egyszerûen csak nagyon a század eleji gondokról, feladatokról beszélhetünk.
Említés történt a képességekrõl. Úgy vélem, hogy Okucsáni, vagyis a mûszaki alakulat szerepvállalása a Magyar Honvédség életében döntõ lépés volt. A dolog lényege: ez volt az elsõ olyan nagy vállalkozása a honvédségnek a második világháború után, amikor nagyszerûen kitett magáért, példamutatóan és derekasan helytállt.
A képességek kapcsán még egy kérdés merült fel bennem: ha egy amerikai tengerészgyalogosnak 17 fajta képessége van, akkor a Magyar Honvédség újonnan létrejövõ egységeit hányfajta képességre kell felkészíteni, hogyha expedíciós mûveletben akarnak részt venni?
Még egy megjegyzést: Úgy látom, hogy Izraellel problémák vannak. Izrael jelenleg önálló, saját útját járó állam, amely informatikai nagyhatalom akar lenni, úgy, hogy információban megelõzze az Egyesült Államokat is. Tehát amikor információáramlásról beszélünk, tudnunk kell, hogy vannak országok, amelyek nagyon megelõznek bennünket.
Még egyszer elismerésem azoknak, akik ezt a konferenciát ilyen jól megszervezték. Egyetlen dolgot hiányolok. A Belügyminisztérium rendkívül sokat tesz a békefenntartás illetve szakmai tanácsadás terén. A legjobbjaik mindenütt, minden küldetésben megtalálhatók, itt viszont egyetlen képviselõjüket sem látom, egyetlen elõadást sem hallottam ebben a témában. Úgy gondolom, hogy megosztásra alkalmas tapasztalataik, mondanivalójuk nekik is van, amire az ilyen fórumok a legalkalmasabbak.