Madar Imre
A NATO szerepvállalása az iraki biztonság megteremtésében
A cikk szerzõje aki a NATO Kiképzõ Misszió tagjaként jelenleg is Irakban teljesít szolgálatot az iraki helyzet fontosabb jellemzõit összefoglalva bemutatja, hogy a NATO az isztambuli csúcs döntése alapján milyen szerepet vállal az iraki biztonsági erõk kiképzésében, valamint egy kiképzési, oktatási doktrinális központ létrehozásában. A cikk bár nem szándékosan kapcsolódik folyóiratunkban a NATO jövõjével foglalkozó írásokhoz is.
Az Észak atlanti Szerzõdés Szervezetének tagállamai eltérõ módon itélik meg az iraki háborút. A 26 tagállamállam kormányfõinek 2004. júniusi isztambuli csúcstalálkozóján azonban egyhangú döntés született arról, hogy a NATO támogatja az Iraki Köztársaság függetlenségét, önállóságát, területi egységét, és segítséget nyújt ahhoz, hogy Irakban erõsödjön a demokrácia, a szabadság, és valamennyi iraki részére biztosítva legyenek az emberi jogok, a törvény és a biztonság 1 . A vezetõk elítélték az iraki terrorista támadásokat, hangsúlyozva, hogy azok nem csak Irak, hanem a szomszédos országok, valamint a térség egészére veszélyt jelentenek. Már a konkrét szerepvállalás elõtt az iraki átmeneti kormány kérésére, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) 1546-os határozatában foglaltakkal, a NATO támogatta a többnemzetiségû erõk tevékenységét, amely a biztonság megteremtésére és fenntartására irányult.
A csúcstalálkozón a vezetõk elhatározták, hogy felajánlják segítségüket a biztonsági erõk képzésében, s felkérték a nemzeteket, hogy járuljanak hozzá az iraki fegyveres erõk állományának képzéséhez. Egyúttal felkérték az Észak-atlanti Tanácsot, hogy az átmeneti kormánnyal együtt vizsgálja meg a döntés megvalósításának feltételeit, és tegyen további javaslatokat a megalakulásban lévõ iraki biztonsági szervezetek támogatására, összhangban az ENSZ BT fent hivatkozott határozatával.
A NATO isztambuli csúcstalálkozójának egyik legmesszebb ható fejleménye volt az iraki biztonsági erõk kiképzésében történõ segítségnyújtásról szóló döntés. Erre a mérföldkõnek számító határozatra, amelynek végrehajtásához már a helyszínen neki is láttak, azután került sor, hogy Irakban a csúcstalálkozó elsõ napjának reggelén a szuverenitás hivatalosan átszállt egy ideiglenes iraki kormányra.
A NATO-tagállamok nagyon is tudatában vannak, hogy milyen veszélyekkel jár az Irakban tapasztalható instabilitás, és milyen fontos segíteni az új iraki hatóságokat azoknak az eszközöknek a megszerzésében, amelyekkel a saját ellenõrzésük alá vonhatják a biztonsági helyzetet. Jaap de Hoop Scheffer NATO-fõtitkár Isztambulban elhangzott szavaival élve: Az iraki biztonsági erõk kiképzésével és azzal, hogy segítjük õket biztonsági intézményeik kialakításában, elõrébb hozzuk azt a napot, amikor a külföldi haderõkre többé már nem lesz szükség. Ez mindannyiunk közös célja.
A határozatra az iraki biztonsági erõk kiképzéséhez való segítségnyújtásról egy ENSZ Biztonsági Tanácsi Határozat (UNSCR) elfogadása és az iraki ideiglenes kormány hivatalos felkérése után került sor. Egyhangúlag került elfogadásra június 8-án az ENSZ BT 1564. számú határozata, amely felkéri a tagállamokat, valamint a nemzetközi és regionális szervezeteket a segítségnyújtásra. Két héttel késõbb Ayad Allawi, aki akkor még csak iraki miniszterelnök-jelölt volt, írásban kérte a NATO fõtitkárától a nemzetközi közösség, különösen a NATO sürgõs segítségét a kiképzés kulcsterületein Irakban, felszereléssel való ellátás és másféle technikai segítségnyújtás formájában, mivel Irak kormánya helyénvalónak ítéli, hogy az újonnan létrehozott biztonsági intézményeinket képessé tegye a terrorfenyegetés elhárítására és hogy csökkentse a külföldi erõkre való ráutaltságot. 2 Ezt a kérést ezután megismételte Hoshyar Zebari iraki külügyminiszter is, amikor a szuverenitás átruházását követõen 2004. július 13-án felkereste a NATO-központot.
A NATO-szerepvállalás fontosságának megértése érdekében célszerû az aszimmetrikus hadviselés három fõ összetevõjét, a katonai, a biztonsági és a politikai elemeket röviden áttekinteni. 3
A katonai elemek alapvetõen két részbõl tevõdnek össze: magukból a hadmûveletekbõl, illetve a terület és az infrastruktúra ellenõrzésébõl. Ezeken a területeken a NATO szerepvállalása nem indokolt, mivel egyrészt ezt a koalíciós erõk jobb szinten tudják jelenleg ellátni, illetve ez a feladat, jellegébõl adódóan bármennyire is a biztonság megteremtésére irányul, rövid távon óhatatlanul további konfliktusokat gerjeszt.
A következõ összetevõ elem a biztonság, amely szintén két területen igényel elemzést: egyik a konfliktus kezelésében katonai erõkkel résztvevõ, vagy azt erkölcsileg támogató országok biztonsága, a másik pedig a konfliktus területén létrehozandó biztonság. A nemzeti területek védelme nem csak jelentõs kapacitásokat köt le mind emberi, mind anyagi források tekintetében, hanem egy esetleg sikeres terrorcselekmény komoly hatással lehet a konfliktus kezelésében résztvevõ országok szerepének megítélésére, mint azt a madridi terrorcselekmény is bizonyította. A polgári lakosság vonatkozásában az ellátás magába foglalja, mind az orvosi, mind az alapvetõ élelmiszerekkel és létszükségleti cikkekkel történõ ellátást.
Irakban a normális élet elképzelhetetlen elektromos áram nélkül, mivel az elengedhetetlen mind az élelmiszertárolás, mind a vízszolgáltatás, mind a normális életkörülmények biztosítása tekintetében. A lakosság töbségét jobban zavarja a gyakori vízhiány, valamint a naponta jelentkezõ áramszünetek, mint a támadások. Ugyancsak fontos az atrocitások megelõzése, hiszen a diktatúra alól felszabadított személyek megpróbálhatnak elégtételt venni sérelmeiken ez által újabb konfliktushelyzeteket teremthetnek.
A harmadik, szinte a legfontosabb összetevõ a végleges cél elérése érdekében a politikai elem, amely hatást gyakorol a konfliktus körzetére, a belpolitikára és a nemzetközi politikára is.
A konfliktus körzetében a legfontosabb a helyi lakosság megnyerése, az egység kialakítása a közös jövõ megvalósítása érdekében. A NATO szerepének megértéséhez elengedhetetlen a helyi lakosság véleményének bemutatása, természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen a jelenlegi rendszer ellenzõinek véleményét a helyi sajátosságok miatt nem lehet teljes körûen megismerni.
Szükségesnek tartom azonban hangsúlyozni, hogy a koalíciós erõk tevékenységét támogató helyi lakosság, sem feltétlenül ért egyet azok törekvéseivel. A lakosság igen sok esetben a segítséget a koalíciós erõktõl várja Bagdadban elsõsorban az Egyesült Államoktól , mégsem egységes a lázadók tevékenységének megítélésében. Vannak, akik csak az iraki lakosság elleni támadásokat, vannak akik az iraki lakosság és az iraki biztonsági erõk elleni támadásokat ítélik el és vannak, akik valamennyi támadást elítélik. Sokan hisznek abban, hogy Irak független jövõjének megteremtése lehetséges demokratikus úton is.
Nem hagyható figyelmen kívül azon személyek véleményen sem, akik nem politikai meggyõzõdésbõl, nem a jövõbe vetett hit miatt mûködnek együtt, hanem azon egyszerû, de nagyon nyomós ok miatt, hogy a család részére biztosítani kell a megélhetés feltételeit. Igen fontos megérteni ennek jelentõségét, mivel igaz, hogy az emberek diktatúrában éltek, de a végzettséget nem követelõ munkát gyakorlatilag külföldi munkások végezték, az életkörülmények a mostaninál mindenképp jobbak voltak, jelenleg pedig a legtöbb ember örül, ha egyáltalán munkához jut.
Tekintettel a mûveleti terület sajátosságaira az információk a nyílt médiában megjelent közléseken alapulnak. A megkérdezett személyek által elmondottak valamennyi esetben csak a személy, maximum a család véleményét fejezik ki, semmilyen körülmények között nem tekinthetõk és nem tekintendõek azok hivatalos véleménynek.
A lakosság összetétele miatt nagy a jelenõsége annak, hogy Irak késõbbi biztonságát szavatoló személyek gyakorlati kiképzését gondos válogatás elõzze meg.
Irak 437 ezer négyzetkilométeres területe hármas tagolású, a közepén húzódó két folyó a Tigris és az Eufrátesz termékeny völgye mellett sivatagokból és hegyvidékekbõl áll. Földrajzi értelemben délrõl az Arab-öböl és Nefúd-sivatag, keletrõl a Zagrosz-elõhegységei, északról a Toros-hegység dél-keletei nyúlványai, nyugatról pedig a Szír-sivatag határolja.
A körülbelül 24,5 milliós lakosságú államot hat ország veszi körbe, keleti szomszédja Irán, északon Törökországgal, nyugaton Szíriával és Jordániával, délen Szaúd-Arábiával és Kuvaittal határos. Legnagyobb városa a közel ötmilliós népességû Bagdad, az ország fõvárosa.
A népesség 7580 százaléka arab, 1520 százaléka kurd, illetve 5 százalék kisebb népcsoportból tevõdik össze. Fõbb beszélt nyelvek az arab és a kurd.
A lakosság 97 százaléka muzulmán, a népesség vallási szempontból mégis megosztott. Többségben vannak a síita irányzat követõi, õk teszik ki az összlakosság körülbelül 6065 százalékát, míg a kormányzati hatalmat is magának tudható szunniták az összlakosság 3237 százalékát alkotják. Más vallások hívei csak kevesen élnek Irakban, számuk nem több, mint 5 százalék.
A síiták Irakban az arab népesség többségét alkotják. Bár az országban nem meglepõek a vegyes házasságok a szunnitákkal, és viszonylag kiegyensúlyozott a két vallási irányzat kapcsolata, Szaddám alatt mégis a szunnita kisebbség kezében összpontosult a hatalom. A síiták szeretnék kivenni az arányuknak megfelelõ részüket az új irányításból.
Mivel az elmúlt évtizedekben síita politikai mozgalom Irakban nem mûködhetett, a vezetõk a világ egyetlen síita uralmú államában, Iránban találtak menedéket és támogatást. Irán pedig egy vallási alapon szervezõdõ állam modelljét nyújtja nekik, mely éppoly ellenséges az Egyesült Államokkal szemben, mint amennyire gyûlölte Szaddám Huszein rezsimjét. Jellemzõ a helyi viszonyokra, hogy az átlagos lakosok sokszor nem ismerik környezetük vallási felekezetét, eltekintve természetesen azoktól a negyedektõl ahol szinte kizárólag csak valamelyik irányzat lakosai laknak. A különbözõ ellenõrzések során gyakran tapasztaltam, hogy bizonyos hallgatók imdákoztak a körletben, míg néhányan csak beszélgettek.
A lakosság részérõl a kurdok fogadták Irakban a legnagyobb örömmel az amerikai beavatkozást, fegyverrel is segítették a Szaddám elleni harcot. A hosszú távú amerikai megszállást õk sem fogadják el, azonban engedékenységük így is kirívó Irakban. Az ország északi területén élõ kurd kisebbség évszázadok óta küzd önálló állama elismertetéséért. Az elsõ világháború után a nyugati nagyhatalmak kijelölték az önálló Kurdisztán területét, de végül a törökök és az arabok nyomására 1923-ban lemondtak a terv végrehajtásáról. A kurd területeken amerikai támogatással az Öböl-háború után hatalmas felkelés tört ki, melyet Szaddám Huszein több tízezer halottat követelõ megtorlással vert le. Elképesztõ menekültáradat indult meg ekkor Törökország és Irán felé. A kurd területek a háború elõtt szinte autonómok voltak, mivel minden iraki katonai tevékenységet azonnal légicsapással toroltak meg az angolszászok. Ugyanakkor a török hadsereg rendszeresen tisztogató akciókat hajtott végre a vidéken. Törökországban erõsen jogfosztott, jelentõs kurd kisebbség él, mely terrorakcióktól sem riadt vissza a függetlenség elnyeréséért. A szeparatisták hátországának az iraki kurd területek számítottak, ezért volt bejárása a török hadseregnek Irakba. Miközben az amerikaiak igénybe vették a kurdok segítségét a Szaddám elleni harcban, a békés rendezés során figyelembe kell venniük Törökország igényeit is, hiszen a térségben Amerika legfontosabb szövetségese az ankarai kormány.
Ez is bizonyitja, hogy az iraki demokratikus kibontakozásnak nem csak az országon belül vannak ellenzõi. Irak többi szomszédja közül egyik állam sem érdekelt egy nyugati típusú demokrácia megerõsödésében. A térségben egyetlen mûködõ polgári demokrácia sincs, és a környékbeli, különbözõ keménységû diktatúrák közül egyik sem akarja, hogy egy esetleges iraki példa kedvet adjon saját ellenzékének.
A helyi lakosság megnyerése, támogatásuk megszerzése tehát szükséges ahhoz, hogy a biztonság szavatolható legyen. Különösen fontos ez, mivel a központi körzetek kivételével, csak a helyi biztonsági erõk képesek arra, hogy valamennyi fél részére garantálható legyen a normális életkörülmény.
A konfliktus körzetén kivül a lakosság támogatása elengedhetetlen annak érdekében, hogy a konfliktus kezelésében résztvevõ haderõ motiváltsága megmaradjon, sõt emelkedjen. Ezt biztosítani igen nehéz feladat egy áldozatokkal járó elhúzódó konfliktus esetén. El kell érni, hogy belpolitikai események hatása miatt bekövetkezõ belpolitikai célok prioritásának változása a hadmûveleti célok végrehajtását csak fenntartható, végrehajtható formában módosítsa. A külpolitika területén a nemzetközi támogatás fenntartását, növelését kell a tevékenység központjába állítani.
A feladatok végrehajtásához elengedhetetlen, hogy a szükséges szellemi és anyagi kapacitással rendelkezõ nemzetközi szervezetek aktív részt vállaljanak a békés rendezésben. Ennek érdekében Nápolyban mûködõ Összhaderõnemi Mûveleti Parancsnokságról egy NATO-elõõrs indult Irakba az isztambuli csúcstalálkozót követõen.
Az Észak-atlanti Tanács 2004. július 30-án úgy döntött, hogy egy NATO Kiképzési Végrehajtó Missziót (NATO Training Implementation Mission Iraq, NTIM-I) hoz létre Irakban. A missziót kezdetben Carel Hilderink holland vezérõrnagy vezette, és mintegy 50 hivatásos és nem hivatásos tisztbõl állt, akik a két NATO-fõparancsnokságról a belgiumi Monsban mûködõ Szövetséges Hadmûveleti Parancsnokságról, és az Egyesült Államokban, Virginiában, Norfolkban mûködõ Szövetséges Átalakítási Parancsnokságról érkeztek. Augusztus 7-én megérkezett Irakba az elõõrs, a misszió többi része pedig egy héttel késõbb. James L. Jones tábornok, a Szövetséges Európai Haderõk fõparancsnoka pedig néhány nappal a Misszió felállását követõen kereste fel Irakot.
A NATO Kiképzõ Misszió (NATO Training Mission Iraq, NTMI) kereszteltek át, elsõ feladatai közé tartozott a kapcsolattartás rendjének kialakítása az iraki ideiglenes kormánnyal és a többnemzetiségû haderõvel, valamint a kiképzés Irakon belüli és kívüli lefolytatása legjobb módszereinek meghatározása. A misszió kezdeti erõfeszítéseit arra összpontosította, hogy az iraki hatóságokkal együttmûködjön a biztonsági struktúráik kifejlesztésében, különös hangsúlyt helyezve a Védelmi Minisztériumra és a Katonai Parancsnokságra, valamint, hogy jelentést készítsen, amely részletesebb javaslatokat tartalmazott a NATO általi kiképzésre, tanácsadásra és együttmûködésre.
2004. szeptember 15-én Jones tábornok a Misszió jelentését az Észak-atlanti Tanács elé terjesztette, az pedig egy héten belül úgy határozott, hogy támogatja egy Iraki Kiképzési, Oktatási és Doktrinális Központ létrehozását Bagdadon kívül.
Az Al-Rustamaniyahban található központ fogja kiképezni az iraki biztonsági erõk vezetõ tagjait. A központ a vezetõi kiképzésre fog összpontosítani és segíteni fogja az országos szintû, multietnikus biztonsági intézmények kiépítését.
Az Észak-atlanti Tanács jóváhagyott egy mûveleti koncepciót a kibõvített misszió számára, amely meghatározza a NATO részvételének fázisait az iraki biztonsági erõk kiképzésében. A már megkezdõdött elsõ fázis országon belüli vezetési és irányítási mechanizmusok létrehozására, valamint az iraki biztonsági erõk tagjai kiképzésére és a részükre nyújtott tanácsadásra terjed ki. A második fázis arra összpontosít majd, hogy segítséget nyújtson az Iraki Biztonsági Erõknek a Kiképzési, Oktatási és Doktrinális Központ létrehozásában, amely viszont vezetõi képzést biztosít majd a közép- és felsõ vezetés fejlesztéséhez.
Irakban kulcsfontosságú a szoros egyeztetés a többnemzetiségû haderõ és a NATO Kiképzõ Missziója között. Ennek oka, hogy a helyszínen mindenekelõtt az elõbbi gondoskodik a biztonság megteremtésérõl, és mint ilyen, terület-védelmet biztosít a NATO-személyzet számára. Ezen kívül a többnemzetiségû haderõ már részt vett, az iraki többnemzetiségû biztonsági átmeneti parancsnoksága révén, az iraki biztonsági erõk kiképzésében is. A lehetõ legjobb együttmûködés biztosításához David H. Petraeus amerikai altábornagyot nevezték ki mindkét misszió parancsnokának.
A NATO Kiképzõ Misszió Irakban mindazonáltal külön misszió az Észak-atlanti Tanács politikai ellenõrzése alatt. A misszió elõtt álló feladat nagyságát nem szabad alábecsülni. Azok az irakiak, akiket a NATO kiképez, az ország ideiglenes kormányának tartoznak felelõsséggel. Közvetlen cél olyan iraki biztonsági erõk felvonultatása, amelyek képesek fenntartani egy stabil és biztonságos környezetet a törvényhozási választások elõtt.
Minden szövetségesnek lehetõsége van hozzájárulni a NATO Kiképzõ Misszióhoz Irakban, és ha a részvétel mellett dönt, akkor lehetõsége van eldönteni, hogy erre az országon belül vagy kívül kerüljön sor. Az Irakon kívüli kiképzés a szövetségesek nemzeti kiképzõ akadémiáin, NATO-iskolákban vagy a szomszédos országok megfelelõ létesítményeiben történhet.
A NATO Iraki Kiképzõ Missziója felelõsséget vállalt a nemzeti kiképzés és felszerelés adományok összehangolásáért, egy NATO Kiképzés és Felszerelés Koordináló Csoportnak a brüsszeli NATO-központban történõ felállításával. Ez alapvetõ fontosságú, mivel a nemzeti erõfeszítések és/vagy eltérõ kiképzési és felszerelés beszerzési módszerek összehangolásának hiánya a folyamat aláaknázásának kockázatát vonja maga után. Ezen kívül sok ország kezdetben bilaterális módon kapcsolódott be az iraki erõk kiképzésébe, mások pedig úgy nyilatkoztak, hogy erre a közeljövõben állnak készen.
Az NTM-I az iraki hatóságok kérésére van Irakban. A küldetés célja az iraki erõk képzésének, valamint technikai eszközökkel való ellátásának segítése.
A NATO által irányított képzés célja, hogy a törzstiszti tanfolyam évente 1000 hallgató kibocsátására legyen képes, valamint évente 500 hallgató vehessen részt különbözõ NATO-iskolák tanfolyamain Európában. 4
Harry Ulrich admirális, a Szövetség Nápolyi Egyesített Mûveleti Parancsnokságának új parancsnoka 2005. június 2122-ei bagdadi látogatásakor tájékoztatást kapott arról, milyen feltételek biztosítása szükséges a fenti cél elérése érdekében. Az admirális látogatása Al Rustamiyahban ért véget, ahol megtekintette a törzstiszti tanfolyam beindításához szükséges épületek felújítási, helyreállítási munkálatait.
2005. július 25-én került sor a NATO képezd a kiképzõt tanfolyamának kibocsátó ünnepségére. Ezen a tanfolyamon az iraki tisztek 300 óra elméleti és 120 óra gyakorlati képzést kaptak. 5 Az öt modulból álló képzés során a hallgatók az alábbi területekrõl szereztek ismereteket:
A hallgatókat (9 iraki ezredest és 15 alezredest) egy magas szintû iraki bizottság választotta ki azon nagyszámú jelentkezõk körébõl, akik elegendõ tapasztalattal, és megfelelõ oktatói képzettséggel, nyelvismerettel rendelkeztek ahhoz, hogy az Al Rustamiyahban szeptemberben induló törzstiszti tanfolyam kiképzõi lehessenek. A bizottság tagjainak kiválasztásánál követelmény volt, hogy Irak különbözõ területei és etnikai csoportjai képviselve legyenek.
A tanfolyamok a tisztek részére 5,5 hónaposak, a fõtisztek részére 9,5 hónaposak lesznek. Az iraki kiképzõk munkáját NATO tanácsadók segítik.
A helyben végrehajtott kiképzés nem szakítja ki a hallgatókat természetes társadalmi, kulturális közegükbõl. Bármennyire szokatlan is ez egy Európában nevelkedett személynek, többségben vannak azok, akiknek a nyugati kultúra idegen, és a demokráciát is másképp értelmezik. S ezek a személyek nem vallási fanatikusok, sõt kifejezetten féltik az Irakban elért eredményeket a vallás elõtérbe kerülésétõl.
A helyi kiképzés során az esetek többségében az elsajátítandó anyagot saját hazájuk kiképzõitõl sajátítják el, a NATO szakértõi csak mentori segítséget nyújtanak. Ez a kiképzési forma teszi lehetõvé rövid idõ alatt viszonylag sok hallgató kiképzését.
Pozitív jelenség, hogy a hallgatók büszkék teljesítményükre, hisznek abban, hogy van értelme erõfeszítésüknek, és idõvel õk lehetnek azok a személyek, akik lehetõvé teszik, hogy az iraki nép békében, szabadon és a megfelelõ szinvonalon éljen. Ez a hit pedig nagyon fontos egy olyan nép esetén, mely valaha több évszázadon keresztül hatalmas területek felett gyakorolt ellenõrzést és a kultúra fellegvára volt akkor, amikor számos európai ország vonatkozásában nem beszélhetünk még a tudományos élet nyomairól sem.
Figyelembe véve, hogy az iraki biztonság megteremtését a nemzetközi biztonságpolitikai szakértõk és politikusok is elképzelhetetlennek tartják a megfelelõen képzett és felszerelt helyi biztonsági erõk részvétele nélkül, megállapíthatjuk, hogy a NATO igen fontos szerepet vállalt fel az iraki rendezésben.
A Magyar Honvédség megítélése szempontjából pedig említésre méltó az a tény, hogy az adott NATO-misszió állományának mintegy 15%-át magyar tisztek, zászlósok adják.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Statement on Iraq Issued by the Heads of State and Government participating in the meeting of the North Atlantic Council in Istanbul on 28 June 2004.
www.nato.int/docu/pr/2004/p04-098e.htm
Segítségnyújtás Irak stabilizálásához
http://www.nato.int/docu/review/2004/issue3/hungarian/art2_pr.html
Ivan Safranchuk: Russia's Experience of Asimmetrical Warfare 2002. nov. 19.
www.cdi.org/terrorism/chechnya-pr.cfm
Iraqi expacts banned from voting on constitution, Stars & Stripes, 19. 08. 2005. p. 4
Admiral Ulrich visits NTM-I in Baghdad
www.afsouth.nato.int/JFCN_Missions/NTM-I/Articles/NTMI A_07_05.htm
The trainers and teachers in the upcoming Iraqi Joint Staff College graduate
from the train the trainers course
www.afsouth.nato.int/JFCN_Missions/NTM-I/Articles/NTMI _A_08_05.htm
1 Statement on Iraq « vissza
2 Segítségnyújtás Irak stabilizálásához « vissza
3 Russia's Experience of Asimmetrical Warfare « vissza
4 Admiral Ulrich visits NTM-I in Baghdad « vissza
5 The trainers and teachers in the upcoming « vissza