Kovács Gyula

Tûztámogatás és mélységi harc az összhaderõnemi mûveletekben

A szerzõ a NATO-követelményekkel összhangban a közelmúltban lezajlott történelmi események, fõleg a koszovói, az afganisztáni és az iraki háború tapasztalatainak feldolgozásával, a tüzérség béketámogató mûveletek során történõ alkalmazásának kérdésével, kiemelten a támogatás és a mélységi harc problémáival, a tûztámogatás rendszerével, valamint a manõver erõk és a tûztámogatásban résztvevõk képességeinek az összehangolásával foglalkozik.


A Magyar Honvédség a Varsói Szerzõdés felbomlása és a szovjet (orosz) csapatok kivonulása után nem élt azzal a lehetõséggel, hogy az oroszok által ránk kényszerített hadikultúrától megszabadulva a NATO csatlakozási igény megfogalmazásától függetlenül azonnal megkezdje az angolszász katonai kultúra adaptálását. Az angolszász hadikultúra fölénye minden helyi háborúban bebizonyosodott. A Magyar Honvédség a rendszerváltást követõen önálló magyar hadi teóriát akart kialakítani, ami természetesen nem sikerült, hiszen a Varsói Szerzõdésben töltött évtizedek alatt nem beszélhettünk önálló magyar hadtudományról, annak semmiféle mozgástere nem volt.

A függetlenségét elnyert hadtudomány a rendszerváltást követõ kihívásokra képtelen volt adekvát válaszokat adni, így pótcselekvésekre kényszerült. Az eredeti orosz szabályzatokból, szakutasításokból kihagyták a sivatagokban, magas hegységekben és sarkkörön túli területeken folyó harctevékenységekre vonatkozó részeket, a megmaradt részeket kijelentõ módból felszólító módba fogalmazták át, így tulajdonképpen napjainkig sikerült megõrizni a Magyar Honvédségen belül a VSZ-ben fogant alkalmazási elveket a szabályzatokban és a szakutasításokban. A Partnerség a békéért program keretében a Magyar Honvédség ismét elszalasztott minden lehetõséget most már a NATO alkalmazási elvek átvételére. Az adaptációs tevékenység kevesek hobbijának tûnt az amerikai–magyar munkacsoporton belül. A Vértes 98 gyakorlatról a résztvevõk egy része azt állítja, hogy a VSZ utolsó gyakorlata volt olyan csúfos minõségben elõadva, hogy az szégyenére vált volna a NATO-nak és a VSZ-nek egyaránt.

A NATO 1999-es kibõvítése sem hozott érdemi változást az adaptációs folyamatban. Hatalmas mennyiségû a lefordítandó anyag. Aki értené a szakmát, annak nem elég jó az angolja, aki jó angolból, annak komoly hiányosságai vannak a szakismeretet illetõen. Ellentmondás feszül abban is, hogy a haditechnikai eszközök, fõleg az informatikai eszközök zöme nem NATO eredetû, így az automatizált vezetésre alapozott NATO alkalmazási elvek adaptálása technikai akadályokba is ütközik. Ebbõl néhányan azt a következtetést vonnák le, hogy a VSZ eszközök rendszerben tartási idejének meghosszabbítása még legalább egy évtizedig megköveteli „a keleti és nyugati hadikultúra szimbiózisát” a Magyar Honvédségben. A szimbiózis kölcsönös elõnyökön alapuló együttélést jelent biológiai értelemben. Ha mi a két hadikultúrát akarjuk együtt éltetni az nem szimbiózist, hanem parazitizmust eredményez. Amíg a katonai felsõ vezetésnek megoldhatatlan nehézségeket okozott a NATO alkalmazási elvek adaptálása, addig a csapatok a NATO együttmûködési gyakorlatokon azzal teremtették meg az interoperabilitás feltételeit, hogy lefordították azon NATO-egységnek a szabvány mûveleti eljárásait, (Standard Operating Procedures, SOP), amelyek alárendeltségébe kerültek. Így fordulhatott elõ, hogy a hódmezõvásárhelyi tüzérüteg a rendszerbe állító gyakorlaton még a volt VSZ utasítások alapján vizsgázott, másnap pedig megkezdte az AMF(L) tüzérségi gyakorlatát az AMF(L) tüzér egységekre vonatkozó SOP-ja alapján.

A 2003-as haderõ-átalakítás, amely végre paradigmaváltást követel a magyar hadikultúrában, további differenciált követelményeket támaszt a NATO alkalmazási elvek adaptálása terén. Ez abban nyilvánul meg, hogy a haderõfejlesztés során úgynevezett modulokat kívánnak létrehozni zászlóalj szinten, ugyanakkor a komplementer fejlesztés elve alapján egyrészt a NATO-ban hiányzó képességeket kívánunk kiegészíteni, másrészt bizonyos fegyvernemi kultúrák fejlesztésérõl lemondunk. Egy ilyen csökkentett képességû és struktúrájú haderõt az alkalmazás során csak úgy lehet a mûveletekbe szinkronizálni, ha az valóban képes modul elemeivel a többnemzetiségû harci kötelékekbe illeszkedni.

Az illeszkedésnek az alábbiak a feltételei:

1.

A magyar modul típusú alegység parancsnokainak kisalegységig bezárólag ismernie kell a többnemzetiségû kötelék alkalmazási elveit, a parancsnoklás és irányítás rendjét. A hálózati hadviselés (net warfare) elveinek megfelelõen összekapcsolható automatizált vezetési rendszerrel kell rendelkezni, amely ugyanazon eszközzel képes kép, hang és adat továbbítására. A szinkronizáció érdekében azonos térinformatikai alapot kell használni. Ha például a koalíció Irakban az amerikaiak 2000-es globális digitális terepmodelljét alkalmazza, akkor kevés, ha a magyarok csak a terület WGS 84-es UTM vetületû kettõ dimenziós NATO térképével rendelkeznek.

2.

A többnemzetiségû harci kötelék keretében tevékenykedõ magyar zászlóaljnak rendelkeznie kell a kötelék harci támogató elemeivel kapcsolatos fogadókészséggel, és olyan terminállal, amely képes fogadni és a saját alegységek felé teríteni a többnemzetiségû kötelék hírszerzõ, harctér-felügyeleti, célképzõ és felderítõ rendszerének valós idõben érkezõ adatait.

Zászlóalj, század és szakasz szinten rendelkezni kell olyan tûztámogató alegységekkel, amelyek képesek közvetlen tûztámogatást igényelni a többnemzetiségû kötelék tüzér és sorozatvetõ alegységeitõl, a haditengerészeti tüzérségtõl, a támadó helikopterektõl és merev szárnyú csapatrepülõ egységektõl. A tûztámogató csoportoknak képesnek kell lenniük a célok lézeres megvilágítására a földi és haditengerészeti tüzérség, valamint a csapatrepülõk nagypontosságú végfázis-vezérelt lövedékei, rakétái, bombái célra irányításához.

A BTR–80-as harcjármûre kifejlesztett tûztámogató mûszerkomplexum, amelyet a 2003-as C+D kiállításon bemutattak, képes a nappali és éjszakai megfigyelésre a láthatóság határáig. Képes a cél távolságát lézertávmérõvel meghatározni, ebbõl a cél pontos koordinátáját kiszámítani, ezt digitális adattovábbító rendszerrel a tüzérségi tûzvezetõ központba továbbítani. Súlyos hiányossága a mûszernek, hogy nem rendelkezik lézeres célmegvilágító berendezéssel, amellyel a nagypontosságú lövedékekkel, rakétákkal és bombákkal rendelkezõ aknavetõk, tüzérségi lövegek, sorozatvetõk, támadó helikopterek, merev szárnyú csapatrepülõk és vadászbombázók részére a célokat támadhatóvá tehetné. Ez azt eredményezheti, hogy a magyar tûztámogató csoport kénytelen lemondani arról, hogy a többnemzetiségû kötelék dandár és hadosztály szintû tûztámogató erõforrásait a saját zászlóalj vagy század érdekében igénybe vehesse.

A precíziós fegyverek alkalmazásának a tûztámogatásban mind a nagyintenzitású mûveletekben, mind a béke támogató mûveletek különbözõ változataiban egyaránt nagy a jelentõsége. Nagy intenzitású háborúban, mint amilyen a kettõ iraki, vagy az afganisztáni háború volt, a hatékonyságot növelik a nagypontosságú fegyverek. A béketámogató mûveletekben növekszik annak jelentõsége, hogy precíziós fegyverek alkalmazásával kerüljük el a nem kívánt járulékos veszteségeket.

A manõver erõk (páncélosok, gépesített gyalogság, könnyû gyalogság, páncélos felderítõk, különleges erõk, tengerészgyalogosok stb.) harcát harci támogató és harci kiszolgáló támogató alegységek biztosítják. A harci támogató tevékenységek körében kiemelkedõ jelentõségû a tûztámogatás. A tûztámogatás egy több fegyvernemet integráló támogatási forma, amely magába foglalja a felderítõ, a földi és haditengerészeti tüzér, a csapatrepülõk és a légierõ, az aktív rádióelektronika harc alegységek manõver erõket támogató erõfeszítéseit.

A manõver erõk parancsnoka a harc tervezése során a legnagyobb figyelmet arra fordítja, hogy a manõver erõk és a tûztámogatók képességét és hatékonyságát szinkronizálja. A tûztámogatás alrendszerén belül szakasz, század, zászlóalj tûztámogató csoportok, dandár, hadosztály tûzkoordinációs részlegek hajtják végre a célképzést, a tûztámogatás tervezését, a tûztámogatás vezetését. A tûztámogató csoportok a célok támadását végrehajtó tûzeszközökkel a tûzvezetõ központokon keresztül tartják a kapcsolatot. A tûztámogató csoportok és tûzkoordinációs részlegek a különbözõ szintû harcászati mûveleti központokon belül az S3, G3 szekciókban tevékenykednek, de az S2, G2 szekciókkal történõ kölcsönös együttmûködés keretében kapják meg az egyesített hírszerzõ, harctér-felügyeleti, célképzõ és felderítõ rendszertõl azokat az adatokat, amelyeket a tûztámogató erõk saját erõforrásaikból nem képesek beszerezni. Ugyanakkor az elõretolt figyelõk, tûztámogató csoportok lézeres célmegjelölõ és –megfigyelõ eszközeivel, a földi mozgó célokat felderítõ radarokkal, hangfelderítõ alegységekkel, az ellenséges tüzérséget röppálya alapján felderítõ radarokkal, a tûztámogatók alárendeltségében levõ pilóta nélküli felderítõ repülõgépekkel szerzett információkat automatikusan, valós idõben továbbítják az S2, G2 által üzemeltetett rendszerekbe.

A NATO-ban az angol-szász hadikultúra hagyományinak megfelelõen az adott tüzér alegység parancsnoka koordinálja valamennyi tûztámogató erõforrást. Dandárnál a közvetlen tûztámogatásra kijelölt tüzérosztály állományában vannak a szakaszhoz küldhetõ elõretolt tûzmegfigyelõk, a századhoz és zászlóaljhoz küldött tûztámogató csoportok, a zászlóalj tûztámogató csoportok alárendeltségében levõ lézeres célmegvilágító csoportok. A dandár közvetlen támogató tüzérosztály parancsnoka vezeti a dandár tûzkoordinációs részlegét. A szakasznál levõ elõretolt tûzmegfigyelõ képes lézertávmérõjével a célok koordinátáit meghatározni, ezeket a század aknavetõ üteghez továbbítani, az aknavetõk tüzét a gránátok becsapódásai alapján a célra pontosítani.

A század tûztámogató csoport a kombinált mûszerével képes a terep nappali és éjszakai megfigyelésére, a célok koordinátáinak lézeres meghatározására, a célok lézeres megjelölésére a precíziós fegyverek számára, Így a század tûztámogató csoport közvetlenül vezeti a század aknavetõk tüzét, tûzigényt küldhet a zászlóalj aknavetõ üteghez a zászlóalj tûztámogató csoporton keresztül, vagy közvetlenül is, ha tûzigénylési prioritást kapott a tûztámogatás tervezése során az adott mozzanatra. A lézeres célmegvilágítóval rendelkezõ század tûztámogató csoport alkalmas arra, hogy a dandár közvetlen támogató 155 mm-es tüzérosztály nagypontosságú lövedékeit alkalmazza a század érdekében. A lézeres célmegjelölés lehetõvé teszi, hogy a támadó helikopterek, merev szárnyú csapatrepülõk, vagy a légierõ vadászbombázó repülõi precíziós rakétáit, bombáit bevethessék a század harcainak támogatásában. Az ilyen módon bevethetõ dandár, hadosztály szintû tûztámogató erõforrások megsokszorozzák a század tûzerejét.

A zászlóalj tûztámogató csoport már nem végez felderítést és tûzmegfigyelést, koordinálja a század tûztámogatók és a zászlóalj aknavetõ üteg tevékenységét, továbbítja a század tûztámogatók és a zászlóaljparancsnok olyan tûzigényét a dandár tûzkoordinációs részleghez, amely nem elégíthetõ ki a század, vagy zászlóalj aknavetõ alegységeivel. A Magyar Honvédségben ezek a tûztámogató csoportok „papíron” alakultak meg, kiképzettségük, mûszereik, adattovábbító eszközeik nem teszik lehetõvé, hogy a többnemzetiségû dandár tûzkoordinációs részlegében idõben információkat továbbítsanak, attól tûztámogatást igényeljenek, nagypontosságú fegyvereket célra vezessenek, összegezve: a többnemzetiségû dandár tûztámogató rendszerébe illeszkedjenek. Ezen a lengyelek már a boszniai mûveletek során a NORD–POL dandár keretében túltették magukat, a mûveletek megkezdését követõ fél éven belül képesek voltak dandár szinten az amerikaiaktól kapott szakasz, század, zászlóalj szintû tûztámogató csoportokat koordinálni, készen álltak a dandár érdekében nagypontosságú lõszereket és támadó helikopterek közvetlen légi támogatását alkalmazni.

A dandár tûzkoordinációs részleg kettõ helyen tevékenykedik. A dandár közvetlen támogató tüzérosztály parancsnoka, aki a dandár tûzkoordinátora a harcban a dandárparancsnokkal együtt elõre megy a dandár elõretolt mûveleti központjába, és ott valósítja meg a tûztámogatás folyó mûveletbe történõ szinkronizálását. A tûzkoordinációs részleg zöme a dandár harcászati mûveleti központjában tevékenykedik az S3 alárendeltségében. Az S2 részleggel szoros együttmûködésben végzi a következõ mûveletek célképzõ eljárását, a tûztámogatás tervezését. Ha a dandár közvetlen támogató tüzérosztályt megerõsítik egy másik tüzérosztállyal a hadosztály állományából, akkor azt a dandár közvetlen támogató tüzérosztály parancsnoka és törzse vezeti, hiszen a megerõsítõ tüzérosztály nem rendelkezik szakasz, század, zászlóalj tûztámogató csoportokkal.

Ha a másik tüzérosztály nem megerõsítés, hanem általános támogatás megerõsítés szabvány harcászati feladattal kerül a dandár felelõsségi körzetébe, akkor a közvetlen támogató tüzérosztály parancsnoka (dandár tûzkoordinátor) feladata kibõvül azzal, hogy a hadosztály tûzkoordinációs részleggel is tartania kell a kapcsolatot, hogy a „vendég” tüzérosztály általános tûztámogatási feladatai, amelyeket a hadosztály tûzkoordinációs részleg valamely szekciójától kap, összhangban legyenek a közvetlen támogatás feladataival.

A dandár tûzkoordinációs részleg az úgynevezett tûzkoordinációs vonalig felel a dandár felelõsségi körzetén belül a közvetlen tûztámogatásért, amelynek határa 5–8 km. A közvetlen tûztámogatáson belül azokat az ellenséges célokat pusztítják, amelyek közvetlenül befolyásolhatják a dandár mûveleteit. A harcérintkezés vonalától elõre és hátra 5–8 km-es sáv a dandár közvetlen harcterülete. A dandár felelõsségi körzete hátsó határa és a közvetlen harcterület közötti sáv a dandár mögöttes harcterülete. A dandár mélységi harcot nem folytat, így nincs mélységi harcterülete.

A hadosztály 30–50 km mélységig folytatja a mélységi harcot . A mélységi harcterület kiterjedését az határozza meg, hogy milyen hatótávolságú tûztámogató erõforrásokkal rendelkezik a hadosztály. A 155 mm-es lövegek 30 km-ig, az MLRS sorozatvetõk 60 km-ig képesek hatni.

A hadosztály tûzkoordinációs részleg feladata az általános tûztámogatás megvalósítása, a dandárok közvetlen tûztámogatásának megerõsítése, koordinálása. Az általános tûztámogatás a mélységi harc támogatásával és az ellenséges tüzérség elleni harccal valósul meg.

A fentieknek megfelelõen a hadosztály tûzkoordinációs részleg a hadosztály elõretolt mûveleti központból végzi a folyó harctevékenység közvetlen tûztámogatásának koordinálását. Az elõretolt mûveleti központban tevékenykedik a hadosztály tüzér dandár (ezred) parancsnoka, aki a hadosztály tûzkoordinátora, a hadosztályparancsnok tûztámogatásért felelõs partnere.

A harcászati mûveleti központban a G3 alárendeltségében tevékenykedik a hadosztály tûzkoordinációs részleg zöme. A tüzérdandár parancsnokságából és törzsébõl áll a hadosztály tûzkoordinációs részleg. A hadosztály harcászati mûveleti központjában a G3 alárendeltségében a következõ szekciókra oszlik a tûzkoordinációs csoport. A célképzõ szekció a G2 részleggel szoros együttmûködésben tevékenykedik, a folyó mûveleteket vezetõ elõretolt mûveleti központ tûzkoordinációs szekcióját ellátja aktuális információkkal, egyben a hadosztály G2 részlegéhez továbbítja a tûztámogatóktól befutott aktuális információkat az ellenség és a saját csapatok tevékenységérõl. A célképzõ szekció kielégíti a tûzkoordinációs részleg következõ mûveletekkel kapcsolatos célokra vonatkozó információ igényét.

Az ellentûz szekció koordinálja az ellenséges tûztámogató erõforrások pusztításával kapcsolatos feladatokat. Ezen szekció feladata, az ellenséges tüzérséget a kilõtt lövedékei röppályája alapján felderítõ radarok felderítési zónáinak az elosztása, a radarok és az ellentûzbe kijelölt általános támogató csöves és sorozatvetõ osztályok, ütegek rövidre zárása a reakció idõ minimalizálása céljából. A radar a kilõtt lövedék röppályájának néhány másodperces követése után meghatározza a tüzelõ eszköz helyét, és az osztály, üteg tûzvezetõ központokon keresztül a lövegekhez továbbítja 10 másodpercen belül. Készenléti helyzetbõl az ellentûz lövegek, sorozatvetõk 20 másodpercen belül megnyitják a tüzet, a lövedék repülési idejének függvényében 60–80 másodpercen belül megérkezik „ajándékcsomag” az ellenséges tüzelõállásba.

A hadosztály tûzkoordinációs részleg mélységi harc szekciója a hadosztály mélységi harc központjában tevékenykedik. A központ koordinálja a hadosztály mélységi mûveleteit, ezek tûztámogatását, a hadosztály mélységben kifejtett erõfeszítéseit, az ellenség légvédelmének elnyomását általában és a kritikus idõpontokban, a légierõ hadosztály érdekében végzett tevékenységét, a különleges erõk és a nagymélységû harctér-felügyeleti eszközök harcát. A központot a hadosztályparancsnok helyettes vezeti a tervezés során. A központ tevékenységét a tûzkoordinációs részleg mélységi harc szekciójának vezetõje hangolja össze.

A központ tevékenységében részt vesz a légi irányító szekció a légierõtõl, légvédelmi szekció, a közvetlen támogató helikopteres egység harcvezetõ, tervezõ, logisztikai és aerológiai részlege. A mélységi mûveletek koordinációs központ összekötõ tiszti részlegébe vannak beosztva állandó megbízatással a hadosztály G2 felderítõ tisztjei, a helikopteres tervezõ tiszt, a gépesített (páncélos) dandárok összekötõ tisztjei, a mûszaki ezred (zászlóalj) összekötõ tisztje, a különleges erõk tisztje, esetlegesen a haditengerészet tûztámogató tisztje. A központ összekötõ tiszti részlegében tevékenykedik ideiglenes megbízatással az aktív elektronikai harc tiszt, a hadosztály G3 hadmûveleti tervezõ tiszt, a biztonsági szolgálat tisztje, a jogász tiszt, a pszichikai mûveletekért felelõs tiszt, a CIMIC és a vegyi tiszt.

A hadosztály mélységi mûveleteket koordináló értekezleten az alábbi területeken folyik a döntés-elõkészítés :

A hadosztály mélységi harc koordináló központjának együtt kell mûködnie a hadtest mélységi harc koordináló részlegével.

A hadosztály mögöttes mûveleti központjában szükség szerint létrehozható néhány fõs tûzkoordináció részleg, a mögöttes harc tûztámogatásának koordinálásának céljából, vagy alternatív vezetési pont mûködtetése céljából.

Az elõretolt mûveleti központok a mûveletek végrehajtása idejében mûködnek. A harcászati mûveleti központok 12 órás váltással folyamatosan mûködnek. A központon belül a szekcióknak önálló munkahelyeik vannak, de a döntés-elõkészítés és a végrehajtás során jelentõsen eltér a mûveleti központok struktúrája. A harcászati mûveleti központok 24 órás munkagrafikon szerint tevékenykednek, a folyó mûveleteket az elõretolt mûveleti központok irányítják a harchelyzet változásaira adekvát módon reagálva. A harcászati mûveleti központokban a munkagrafikonnak megfelelõen a tervezõ és mûveleti tiszteknek az állandó munkahelyükön kell tartózkodni, különbözõ értekezleten kell részt venniük, esetenként az alárendelt csapatok tevékenységét kell ellenõrizniük stb.

Az afganisztáni és a második iraki háború tapasztalatai mutatják, hogy a hálózati hadviselés (net warfare) körülményei között csökken a különbözõ személyek és technikai eszközök „összeköltözésének” igénye. Nincs szükség arra, hogy a vezetési jármûveket egymás mellé állítsuk, koaxiális kábelekkel összekössük és ezzel teremtsük meg a digitális adattovábbítás feltételeit. Az afganisztáni és az iraki háborúban az amerikai haderõ a szakasztól a hadosztály szintig rendelkezett olyan kommunikációs eszközökkel, amelyek tagjai voltak a hadszíntéri hálózatnak, és képesek voltak mûholdakon keresztül képet, hangot és adatot továbbítani egységes térinformatikai alapon. Ez a rendszer lehetõvé teszi a szokásos hierarchikus vezetési rendszeren kívül az információk Interneten megszokott áramoltatását. Akinek amilyen információra szüksége van, ahhoz jogosult hozzáférni, ezek az információk felhasználóbarát módon (multimédiásan) állnak rendelkezésre. A hálózat lehetõvé teszi konferencia típusú összeköttetés létrehozását a résztvevõk egymás közötti távolságától függetlenül. Ez megengedi a parancsnoknak, hogy rajta tartsa a kezét és a szemét a folyó mûveleteken, valós idõben beavatkozzon. Amíg például az elsõ Öböl-háborúban a stratégiai bombázók céljait 72 órás munkagrafikon alapján készítették elõ, addig Afganisztánban a célok módosítása, megszabása a csapást megelõzõ tizedik percben még végrehajtható volt.

A tanulmányt elolvasva mondhatja bárki, hogy a tûztámogatás ilyen szintje és a mélységi harc a magyar haderõben nem lehet téma, hiszen a magyar haderõ nincs tervezve nagy intenzitású háborúra, csak béketámogató mûveletekre tervezünk modul rendszerû zászlóaljakat. Az „új világméretû rendetlenség”, vagy szûkebb értelmezésben a terrorizmus elleni harc Afganisztánban és Irakban egyaránt nagy intenzitású háborúval kezdõdött, gerilla háborúval folytatódott, és ki tudja mikor alakul át konszolidációs, stabilizációs mûveletté.

A béketámogató mûveletekben a tûztámogatás különbözõ intenzitású lehet. Szarajevóban például elegendõ volt az ellentûz radarok és a velük összekapcsolt M–109A6 155 mm-es önjáró lövegek megjelenése, hogy a szerbek azonnal abbahagyják a környezõ hegyekbõl a város lövését. Boszniában, amikor a manõver erõk létszámát csökkentették, megnövelték a tûztámogató erõforrások létszámát és lõtávolságát. A boszniai mûveletekben a tûztámogatás betöltötte erõt demonstráló és elrettentõ funkcióját egyetlen lövés nélkül is. Az ellenséges tüzérséget röppálya alapján felderítõ radarok pontosan regisztrálták a szembenálló felek tûzszünet sértéseit. Érdekes, hogy a Q37-es radar a szerb kis ûrméretû légvédelmi gépágyúk talajról felpattanó lövedékeit is regisztrálta, amikor ezeket a légvédelmi gépágyúkat földi célok ellen alkalmazták.

A koszovói mûvelet is azzal kezdõdött, hogy az amerikaiak MLRS ütegeket telepítettek Albánia Koszovóval határos területeire, ugyanis õk tudják azt, hogy az MLRS a BLOCK II-es harcászati rakétáival gyorsabban képes reagálni és költséghatékonyabb, mint a támadó helikopterek vagy a vadászbombázók. A rakéta gyorsabban éri el 300 km-ig a célját, mint a helikopter, vagy a vadászbombázó. A repülõ eszközök célra indítása több tíz perces elõkészítést igényel. A repülõ eszközök alkalmazása során le kell fogni az ellenség légvédelmét a teljes bevetési mélységben. Az MLRS indító állvány ha menetben kapja a tûzparancsot, akkor is képes 30 másodpercen belül a tûzkiváltásra. Egy támadó helikopter árából egy kilenc sorozatvetõbõl álló MLRS üteget lehet beszerezni a csatlakozó mélységi célfelderítõ eszközökkel együtt.

A mélységi harc elemei megjelennek a béketámogató mûveletek során. A nagy mélységbe ható hírszerzõ, harctér-felügyeleti, célképzõ és felderítõ rendszerek lehetõvé teszik, hogy kis létszámú csapatok nagy területek felett ellenõrzést gyakoroljanak, például radarokkal, pilóta nélküli felderítõ repülõgépekkel a katonáink jelenléte, életük kockáztatása nélkül. A tûztámogató eszközök lõtávolságának növekedése lehetõvé teszi, hogy a mûveletekben résztvevõ tûztámogató eszközök számát csökkentsük, ugyanaz az eszköz készen álljon több különbözõ területen tevékenykedõ manõver erõ tûztámogatására.

Az afganisztáni és az iraki háború tapasztalatai, a legújabb technikai fejlesztések radikális változásokat eredményezhetnek a tûztámogatás elméletében és gyakorlatában. A közvetlen tûztámogatásban az automatizált tûzvezetõ rendszerrel felszerelt önjáró 120 mm-es aknavetõ feleslegessé teheti a 60 mm-es és 81 mm-es század aknavetõket, és a feladatok zömét átveheti a 155 mm-es közvetlen támogató tüzérosztálytól és ütegektõl. A tûztámogatás közvetlen és általános tûztámogatásra osztása vélhetõen szükségtelen lesz, hiszen a 155 mm-es önjáró vagy vontatott lövegek a pozíciójuknak, lõszerhelyzetüknek megfelelõen bevonhatók élõerõk elleni tûzösszpontosítások lövésébe, az ellenséges tüzérség elleni harcba, a mélységi harc tûztámogatásába.

*   *   *

Tanulmányomban arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a NATO-ban nagyintenzitású háborúban elvárják, hogy a az ellenséges célok 40%-át a vadászbombázókkal és csapatrepülõkkel, 40%-át a földi tûztámogató eszközökkel (aknavetõ, löveg, sorozatvetõ) pusztítsuk, és a célok 20%-ának megsemmisítése lehet csak a manõver erõk feladata. A haderõ átalakítási koncepció indokolatlanul degradálja a tûztámogatást a második világháborús aknavetõk és vontatott lövegek feladatává. Súlyos hiányosság az, hogy a századok, zászlóaljak, dandárok parancsnokai képzettségi, haditechnikai hiányosságok miatt képtelenek a szövetséges tûztámogató erõforrások saját alegységeik érdekében történõ alkalmazására. Így félõ, hogy a manõver erõknek marad az ellenség megsemmisítése 80%-ban, és csak 20%-ot képes megsemmisíteni az indokolatlanul legyengített tüzérség és a hadrafoghatatlan támadó helikopterek.

A NATO-ban a tûztámogatás az egy hierarchikus rendszer szakasztól a hadtestig. Ha a magyar zászlóaljaknak saját szakasz, század, zászlóalj tûztámogató csoportjaik lennének, akkor azoknak képesnek kellene lenniük arra, hogy a tûztámogatás teljes vertikumát igénybe vegyék, ne legyenek kénytelenek csak a saját század, vagy zászlóalj aknavetõk tûztámogatására hagyatkozniuk. A magasabb szintrõl történõ tûzigénylés precíz szakmai ismereteket és technikai eszközöket követel. Például egy század érdekében végrehajtott támadó helikopteres közvetlen légi támogatás tervezésének és végrehajtásának megvannak a szabvány ûrlapjai másodperc pontosan, hogy mit kell közölni a tûztámogatónak, és hogy mit válaszol, reagál erre a helikopter pilótája. A kommunikálás csak angolul képzelhetõ el, és a csak helikopter rádiójával kompatibilis földi adattovábbítóval. Nálunk hiányzik a tevékenységi grafikon ismerete és a kompatibilis adattovábbító egyaránt.

A precíziós lövedékek alkalmazásához szintén szükségeltetik egy halom szakmai ismeret (milyen látótávolság és milyen felhõalap mellett lehetséges a precíziós lõszerek alkalmazása, milyen a tervezés, az alkalmazás rendje stb.). A célok földi lézeres megvilágítása esetén a kompatibilitást az biztosítja, hogy a tüzelõ alegység parancsnoka, vagy a repülõgép vezetõ kéri a megvilágítás kódját, hogy azt a lövedék vagy rakéta önrávezetõ rendszerében beállíthassa. Ezek az adatok titkosak, így kizárt, hogy a Pro Pátria ezt, a magyar fejlesztésû tûztámogató harcjármûbe saját erõbõl kifejleszthesse, és beépítse.

Összegezve, a magyar hadtudománynak, tanintézeteknek, a vezérkarnak és a csapatoknak sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a tûztámogatásra és a mélységi harc problémáira.

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. ATP 35/B A NATO szárazföldi csapatok harcászati doktrínája, 2002. « vissza

2. STANAG 2484 NATO Field Artillery tactical doctrine, 2001. « vissza

3. STANAG 2934NATO Artillery Procedures, 2001. « vissza

4. Felházi–Mlinárik: A tüzérség korszerûsítésének és fejlesztésének alternatívái, Hadtudomány, 2004/2. « vissza

5. AC/225 (LG/4)D A NATO tüzérség fejlesztésének irányelvei, 2001. « vissza

6. Az USA 1.pc. ho. mûveleti szemináriumának anyaga, 2001. « vissza

7. Az USA 1. pc. ho. tüzérdandár tanulmánygyûjteménye a Bosznia-Hercegovinai mûveletek tûztámogatásáról, 1998. « vissza

8. FM 6–20–10 The targetnig process, 1996. « vissza