FÓRUM
Kemény János
Az al-Kaida mozgalom *
A Bush-kampány során gyakran elhangzott, hogy az al-Kaida ismert vezetõinek háromnegyedét elfogták, vagy megölték. Arról keveset beszéltek, hogy mára teljesen átalakult az USA és szövetségesei ellen irányuló fenyegetés. A 2001. szeptember 11-i merényletek elõtt az al-Kaidának voltak például kiképzõtáborai, amelyek merényletek elkövetése után jó célpontjai voltak a megtorló csapásoknak, azonosítani lehetett a vezetõiket, vagyis a probléma valamilyen szinten körül volt határolva. Ahogy ez eltûnt az afganisztáni háborúban, úgy esett szét az Oszama bin Laden körüli kemény mag, amely felelõs volt a merényletekért. Így sokkal nehezebb lett a fenyegetés mértékének megbecsülése, és a készülõ merényletek elhárítása. Ma nem egy nagy csoporttal áll szemben a világ, hanem sok kicsivel, amelyek magukévá tették az al-Kaida ideológiáját, és hozzá hasonlóan elszántak a nyugatellenes merényletek kivitelezésében. A szerzõ alábbiakban az idáig vezetõ utat vázolja fel.
Oszama bin Laden útja az al-Kaida megalapításáig
Oszama bin Laden 1957. március 10-én született Rijadban. Gazdag családból származik. Apja, Mohamed bin Laden, Szaúd-Arábia legsikeresebb építészeti vállalkozója volt, 1 vagyonát 5 milliárd dollárra becsülték. 2 Anyja világi neveltetésû szíriai asszony. Apját korán elveszítette, tizenegy éves volt, amikor 1968-ban, helikopter-balesetben meghalt.
1974-ben, tizenhét évesen, közgazdaságtant kezdett tanulni Jeddában, az Abdel Aziz egyetemen, hogy idõvel elfoglalhassa helyét a családi vállalkozásban. Ezzel egyidejûleg, és a közgazdászatnál jobban érdeklõdött az iszlám tanulmányok iránt. Jedda akkoriban a szélsõségesek fellegvára volt. Itt ismerkedett meg többek között Abdullah Azzam (19411989) tanaival, egyes vélemények szerint vele magával is.
Abdullah Azzam palesztin származású vallási oktató, aki korábban aktív részt vállalt az izraeliek elleni dzsihádban. Vallási tanulmányait Damaszkuszban kezdte. Egyiptomban, az al-Azhar egyetemen szerzett diplomát, késõbb iszlám vallásjogból doktorált. Azt hirdette, hogy azok, akik az iszlám nevében harcolnak, eltávolodtak a valódi iszlámtól, és csak egy jól szervezett katonai erõ tudja helyreállítani az iszlám társadalom egységét. Jelmondata az volt, hogy: Csak a dzsihád és a puska: semmi tárgyalás, semmi konferencia, semmi dialógus. Az elsõk között csatlakozott az afgán dzsihádhoz. 3 Foglalkoztatta a dzsihád globalizálásának gondolata. A muszlim földek védelme A legfontosabb kötelesség címû mûvében azt fejtegette, hogy ha egy közösség ereje nem elég a hitetlenek elleni harcra, akkor a dzsihádnak addig kell körkörösen tágulnia, amíg az egész világra ki nem terjed. 4 Közvetve õ tekinthetõ az al-Kaida (magyarul: bázis) névadójának. Sokan az õ munkájának, az Al-Qa'idah Al-Sulbah nak a címébõl eredeztetik a szervezet nevét. 5 Egybevág Azzaméval az al-Kaida értékrendje is. A szervezet a következõképpen határozta meg önmagát: A konfrontáció, amire mi a hitehagyott rezsimek ellen törekszünk, nem ismeri a szókrateszi vitákat, ( ) a platóni ideákat, ( ) sem az arisztotelészi diplomáciát. De ismeri a golyók párbeszédét, a gyilkosságok, robbantások és a pusztítás ideáit, valamint az ágyú és a géppuska diplomáciáját. 6
Amikor Oszama bin Laden 1979-ben elvégezte az egyetemet, több fontos esemény történt az iszlám világban. Gyõzött az iráni iszlám forradalom, Izrael békét kötött Egyiptommal, muszlim radikálisok foglalták el a mekkai nagymecsetet, amit a szaúdi kormány csak véres harcok árán tudott visszavenni, és ekkor vonult be Afganisztánba a Szovjetunió. 7 A szovjet beavatkozás meghatározó lett Oszama bin Laden életében: 1980-ban Peshawarba ment a családi vállalkozás afgán és pakisztáni tagjaival, hogy segítse a mudzsahedeket a szovjetek ellen. Ekkor még nem ment afgán területre, csak pénzt adott a dzsihádhoz, és igyekezett minél több támogatót szerezni a számukra.
Céljainak megvalósítását sokban segítette, hogy apja révén jó kapcsolatai voltak Szaúd-Arábiában. Diákkorában közeli barátságba került a szaúdi hírszerzés késõbbi vezetõjével, Turki al-Faisal herceggel, aki ma Szaúd-Arábia londoni nagykövete. Kapcsolatainak elõször akkor vette hasznát, amikor 1980-ban, Abdullah Azzammal együtt megalapította elsõ fedõcégét, a Maktab al Khidamatot (szolgáltatási iroda MAK). Ezen keresztül elsõsorban újoncokat, de felszerelést és munkagépeket is tudott szerezni a mudzsahedek számára. Arra nincsenek adatok, hogy a MAK-nak lettek volna kapcsolatai nyugati titkosszolgálatokkal, arra viszont igen, hogy a szaúdival szoros, a pakisztánival lazább kapcsolatban állt. A MAK mûködése úgy indult, hogy Peshawarban, Beit-al-Ansar (hívõk háza) néven, logisztikai központot hozott létre a Pakisztánba áramló külföldi újoncok számára. 8
A MAK segítette a kiképzõtáborok mûködését is, de a fenntartók mások voltak, például a Harakat-al-Mujahedeen, vagy a Laskar-i-Toiba. Az igazi al-Kaida táborok az al-Farúq és az Abu Dzsindal voltak, ahol specializált képzés folyt. 9 Az újoncok az egyéb táborokban hagyományos gyalogsági kiképzést kaptak. 2001-re ezekbõl kb. 50 mûködött Afganisztán területén. Az újoncok közül a legjobbakat és azokat, akik valamilyen okból ígéretesek voltak, terrorista-kiképzõ táborokba küldték tovább, ahol megtanulhatták, hogyan kell bombát építeni, biztonságosan kommunikálni, pénzt szerezni stb. A táborok létesítéséhez elõbb a pakisztáni kormány, késõbb a tálib kormányzat támogatását kellett megszerezni azoknak, akik tábort akartak nyitni. A kiképzettek számáról igen eltérõ adatok vannak. Egyes források csak tízezer fõrõl beszélnek, a Washington Post húszezer fõrõl tud 47 országból. 10
Oszama bin Laden 1988-ban szakított Abdullah Azzammal, aki Afganisztánra akarta korlátozni a mûködési területüket. A szakítás után alapította meg a saját szervezetét, amely késõbb al-Kaida néven lett ismert. Abdullah Azzam 1989. november 24-én merénylet áldozata lett: három bombát helyeztek el azon az útvonalon, amelyen a mecsetébe járt. A merényletben rajta kívül két fia is meghalt. Nem ez volt az elsõ eset, amikor megpróbálták megölni. Korábban a mecsete szónoki emelvénye alá tettek bombát, de az nem robbant fel. 11 Voltak olyan feltételezések, hogy Oszama bin Ladennek köze volt a merénylethez, de ezt igazoló bizonyíték nem került elõ. Azzam halála után a MAK felbomlott, radikális magja az al-Kaidához szegõdött.
Csatlakozott bin Ladenhez az egyiptomi al-Jihad Zavahiri vezette része, ideológiájában és kapcsolataiban közel került hozzá az indonéziai Jamiah Islamiyya, az algériai Groupe Salafiste pour la Prédication et le Combat (GSPC), a marokkói Salafiya Islamiya, a pakisztáni Laskhar-e-Toiba, az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom (IMU) és még több, egyes becslések szerint 2040 kisebb-nagyobb regionális csoport. Az al-Kaida támogatta, illetve támogatja az afgán, a csecsenföldi, a tádzsikisztáni, a szomáliai, a kasmíri, a szaúd-arábiai és a jemeni fegyveres csoportokat, kapcsolatban áll a libanoni Hezbollahhal. 12 Becslések szerint a világ 4060 országában van jelen. Célja minden muszlim egyesítése, és egy, a kalifák uralma alatt álló állam megalapítása, amit csak erõszakos úton tart elérhetõnek. Ebbõl következõen tagjai szemben állnak minden, a nyugati világ által támogatott, szekuláris muszlim rezsimmel, és a megdöntésükre törekszenek.
Richard Clarke, a Clinton- és Bush-adminisztráció terrorizmusellenes koordinátora, könyvében így jellemezte az al-Kaidát: Világméretû politikai összesküvés, vallási köntösbe bujtatva. Ártatlan embereket öl a figyelemfelhívás érdekében. Célja, hogy egy 14. századi teokráciát hozzon létre, ahol a nõknek nincsenek jogaik, mindenkinek muszlimnak kell lennie, a sárja jogrendszert pedig arra használják, hogy kezeket vágjanak le és embereket kövezzenek halálra. Céljaik megvalósításához felhasználják a világ bankhálózatát és pénzügyi szervezeteit. Okos emberek, sokan közülük a mi egyetemeinken tanultak. Úgy hiszik, hogy céljaik megvalósításához melyek között szerepel az Amerikai Egyesült Államok elpusztítása is legalább egy évszázad kell. Jó felderítõik vannak. A támadások elõkészítése során alvó sejteket és fedõcégeket alkalmaznak, a felkészülés évekig is eltarthat. Õk az elsõ számú ellenségünk, közöttünk vannak, a városainkban. 13
Az al-Kaida a szovjetek afganisztáni kivonulása után
1989-tõl, a szovjet hadsereg távozása után, az afgán dzsihádból polgárháború lett. Ebben bin Laden nem kívánt részt venni, ezért hazatért. 14 Az al-Kaida ebben az idõben nem volt több, mint Afganisztánban megfordult veteránok laza szövetsége, amely bajtársiasságon, barátságon, harci élményeken alapult, és amelyet bin Laden tekintélye tartott össze. A csoporthoz tartozók egy része Afganisztánban maradt, más része visszatért hazájába.
Szaddam Husszein 1991-es kuvaiti inváziója sokkolta bin Ladent. Felajánlotta, hogy mudzsahedei élén kiûzi Szaddamot Kuvaitból. 15 A királyi család azonban nem akart vallási fanatikusokat felfegyverezni, inkább az amerikaiakat hívta segítségül. Bin Laden ezt követõen szervezkedni kezdett, mire a szaúdi hatóságok házi õrizetbe helyezték. Ennek ellenére a szaúdi királyi család egy disszidensének segítségével el tudta hagyni az országot. Az útja Hassan al-Turabihoz, Szudán vallási vezetõjéhez vezetett, aki egyetértett vele a világméretû kalifátus megalapításában. Turabi szerint a síitáknak és a szunnitáknak félre kell tenniük az ellentéteiket, és egyesíteniük kell erejüket a közös ellenség ellen. Már 1989 õszén kérte bin Ladent, hogy vigye a szervezetét Szudánba, és segítse az ottani, keresztény felkelõk elleni harcot. 16 Bin Laden a családjával és néhány száz afgán veteránnal érkezett Kartumba. Szervezte az általa megálmodott dzsihád anyagi hátterét, de megpróbált fellépni a szaúdi királyi család ellen is. Cégeket alapított, pénzt szerzett és küldött a világ minden táján harcoló mudzsahedeknek, kiképzõtáborokat szervezett. 17 1992-ben adta ki elsõ fetváját, amely az amerikai csapatok Szomáliából való kiûzésére szólított fel. 18 Ebben az évben kapcsolatba hozták egy Jemenben elkövetett merénylettel, amelynek célpontja egy olyan szálloda volt, amelyben gyakran szálltak meg Szomáliába tartó amerikai katonák. 19
1996-ban Szudán amerikai és szaúdi nyomásra kitoloncolta az al-Kaidát, miután kapcsolatba hozták az Etiópiában 1995. június 26-án, Hoszni Mubarak ellen megkísérelt merénylettel. 20 A szudániak egy afgán frakciót kértek meg bin Laden befogadására. Mire Afganisztánba érkezett, a tálibok visszaszorították a befogadóit. Erre õ megegyezett a tálibokkal, és letelepedett Dzsalalabadban. Kezdetben próbálta magát nem elkötelezni egyik frakció mellett sem. Kapcsolatot tartott pl. Gulbuddin Hekmatyarral, a tálibok ellenségével. De néhány hónap múlva, amikor a tálibok jelentõs gyõzelmeket arattak, és elfoglalták Kabult, elérkezettnek látta az idõt a szorosabb együttmûködésre. Nem sokkal késõbb, azt követõen, hogy kétszer is merényletet kíséreltek meg ellene, Omár mullah hívására Kandahárba költözött.
Bin Laden helyzete sokkal jobb volt Afganisztánban, mint Szudánban. Szervezete szabadabban mûködhetett, vezetõinek mozgása nem volt korlátozva. Olyannyira, hogy az afgán védelmi minisztérium rendszámtábláit és az afgán nemzeti légitársaság gépeit használták.
Bin Laden stratégiai elképzelései ekkor kezdtek formálódni, fõként Ayman al-Zawahirinek a hatására. Javaslatára erõsítette kapcsolatait helyiekkel és a tálib rendszerrel. Szintén Zawahiri tanácsára globalizálta a céljait, ezt szolgáló fetvát adott ki 1998-ban. Mohamed Atef a katonai stratégia formálásában segítette. Ennek a célnak az elérése érdekében adta ki 1996-ban a második fetváját, amelyben amerikai és nyugat-európai állampolgárok megölésére szólította fel az igazhívõket.
Az al-Kaida vonzerejét az adja, hogy túlnõ a nemzeti iszlamista mozgalmak céljain és ideológiáján. Közös célt, és ezzel együtt egyszerû magyarázatot ad az iszlám világ bajaira azzal, hogy minden rosszat a nyugati civilizációtól, fõként az USA-tól eredeztet.
Bin Laden az Afganisztánban kialakult szervezetre építve hozta létre csoportjának hierarchiáját, amely a következõ:
Ez a szervezet a funkciók koordinálására szolgált. A merényletek szervezését ezen a struktúrán kívül végezték. 21
Az al-Kaida nevéhez kapcsolt merényletek
Bin Laden 1998 februárjában létrehozta az Iszlám Világfront a Dzsihádra a Zsidók és Keresztesek ellen nevû szervezetet. Ettõl számítják az al-Kaida tényleges megalakulását. Egy hónap múlva követték el az USA kelet-afrikai nagykövetségei elleni merényleteket. Az USA bizonyítani tudta, hogy bin Ladennek köze volt hozzájuk, mivel az egyik öngyilkos merénylõ, Mohamed al-Owali nem teljesítette a feladatát, és a robbanás elõtt elmenekült, a kenyai hatóságok pedig elfogták. Letartóztatóinak megadott egy szanaai telefonszámot, amit a merénylet kapcsán hívott fel. A telefonszám ellenõrzése során jutottak a nyomozók a kenyai támadás bombagyárának nyomára. A számot Bin Laden mûholdas telefonjáról is többször hívták a merénylet napján és a merénylet utáni napon.
Az USA-nak sikerült bizonyítékokat találni arról, hogy a USS Cole cirkáló elleni 2000. októberi támadást is az al-Kaida irányította. Az akcióra Tawfiq bin Attash (másnéven Khallad) jelölt ki két embert, Rahim al-Nashirit és Jamal al-Badawit, akiket személyesen képzett ki. Khallad irányította a mûveletet Afganisztánból vagy Pakisztánból, Nashiri a helyi megbízott szerepét kapta. Nashiri feltételezések szerint régi al-Kaida tag, bin Laden bizalmasa, aki elfogásáig a Perzsa-öbölbeli akciókért volt felelõs. 22 A terroristák eredetileg a USS The Sullivanst akarták megtámadni 2000. január 3-án, Badawi be is szerezte a támadáshoz szükséges hajót, de az a robbanóanyag súlyától útközben elsüllyedt. Ugyanezt a hajót használták a USS Cole elleni támadásban. A The Sullivans elleni támadás valószínûleg részét képezte volna a millenniumi támadássorozatnak, amelynek jordániai és amerikai ágát leleplezték. 23
Az al-Kaida legtöbb áldozatot követelõ merénylete a WTC ikertornyainak lerombolása volt. Az ezt követõen vele összefüggésbe hozott jelentõsebb merényletek a következõk:
2001. szeptember 11-e után a merényletek többségét már nem az al-Kaida, hanem a hozzá kapcsolódó szervezetek hajtották végre. Ettõl kezdve a terrorista fenyegetés jelentõsen átalakult. Hírszerzési források szerint több mint egy tucat regionális iszlám terrorcsoport szeretné a mûveleteit internacionalizálni. E csoportok egy része valószínûleg kapcsolatban áll az al-Kaidával, de Oszama bin Ladentõl csupán inspirációt kapnak, a merényleteket és a pénzügyi hátteret maguk szervezik. Ezek a csoportok alkalmazkodtak a terrorizmusellenes intézkedésekhez. Kasmírban, Afrikában, a Fülöp-szigeteken és másutt állítottak fel kiképzõtáborokat, amivel megnehezítették a hírszerzõ szolgálatok munkáját, de a bennük folyó kiképzés sokkal alacsonyabb szintû, mint az afganisztáni táborokban volt. Komoly veszélyforrást jelentenek azok a csoportok is, amelyek csak korlátozott akciók kivitelezésére képesek. Az al-Kaida által képviselt fenyegetés tehát most egészen más, mint volt 2001. szeptember 11-e elõtt. Szaúd-Arábiában például két, korábban ismeretlen csoport, az Al Haramain Brigádok és a Két Mecset Brigádja követett el merényleteket szaúdi vezetõk és nyugat-európai vendégmunkások ellen. 24 Ezek a csoportok nem képesek a 2001. szeptemberihez hasonló merényletet elkövetni, de az ún. lágy célpontok (nyugati turisták által látogatott szállodák, bárok, külföldi vendégmunkások szállásai, nagykövetségek) ellen végre tudnak hajtani látványos akciókat.
Az al-Kaida szerepének megítélése
Nyugaton sokáig nem vettek tudomást az iszlám terrorizmusról. Bin Ladenre elõször az 1993-as WTC elleni robbantáskor figyelt fel az FBI. Közvetlen köze akkor nem volt a merénylethez, de kapcsolatban állt a merényletet szervezõ Ramsi Youseffel. 25 1993-ban és 1994-ben feltûnt az amerikai hírszerzési forrásokban is, de ekkor még csak a terrorizmus finanszírozójaként. Áttörés mind Oszama bin Laden mind az al-Kaida ismertségében 1996-ban következett be, amikor Jamal Ahmed al Fadl bin Laden szudáni pénzügyi megbízottja az amerikaiaknál keresett menedéket azután, hogy elsikkasztotta az al-Kaida pénzének egy részét. Tõle kaptak olyan információkat, amelyek segítették megismerni és megérteni a szervezet szerepét. 26
Az USA 1997-ben kérte bin Laden kiadatását, de a tálibok megtagadták a teljesítését. A külsõ és belsõ nyomás azonban olyan nagy volt, hogy ha csak névlegesen is , el kellett rendelniük a házi õrizetbe vételét. 1998-ban Turki herceg a szaúdi hírszerzés akkori vezetõje személyesen próbálta meg elérni a táliboknál bin Laden kiadatását, de nem járt sikerrel. Ezután a szaúdiak leállították a táliboknak nyújtott segítséget. 27 1998. augusztus 20-án Clinton elnök 12 947. számú elnöki utasítása szerint bin Ladent és társait terroristafigyelõ-listára helyezték, hogy akadályozzák az al-Kaida pénzügyi akcióit. 28 Ezzel párhuzamosan az USA az Operation Infinit Reach fedõnevû mûvelet során 1998. augusztus 20-án bombázta az al-Kaida feltételezett állásait Afganisztánban és Szudánban. 29 Az ENSZ is kérte a táliboktól bin Laden kiadatását az ENSZ BT 1999. október 15-én elfogadott 1267. számú határozatban, és mivel ennek sem tettek eleget, a határozatban rögzített szankciók 1999. november 14-én életbe léptek Afganisztán ellen. 30 Ennek keretében a tálib rezsim minden külföldi bankban lévõ pénzét befagyasztották. Az ENSZ BT 2000. december 19-én kiadott, 1333. számú határozatával az ENSZ egyoldalú fegyverembargót rendelt el a tálibok ellen ebben, ha csak közvetve is, Oszama bin Laden személyének és szervezetének is volt szerepe. Ez volt az elsõ olyan ENSZ- fegyverembargó, amely a hadban álló felek közül csak az egyiket sújtotta. 31
Az al-Kaida szerint a dzsihád az egyetlen út az iszlám világ problémáinak megoldására. A Gammat al-Islamiya 32 volt vezetõi megjelentettek egy könyvet, amelyben kritika tárgyává tették ezt a felfogást. 33 A könyv szerint az al-Kaida céljai tipikusan afgán célok, és nem jelentenek megoldást semmire, ugyanakkor az egész arab világot nehéz helyzetbe hozzák. Fellépésének következménye 1.) a fiatal afgán állam bukása, 2.) az, hogy nemcsak az al-Kaidát, hanem a többi iszlamista szervezetet is üldözik a világ minden részén, 3.) hogy elmosódott a különbség a terrorizmus és a megszállás ellen harcoló legitim ellenállási mozgalmak között, és 4.) Izraelnek könnyebb elfogadtatni a stratégiai érdekeit.
Az al-Kaidának öt olyan alapvetõ érve van, amit elõszeretettel hangoztat. Ezek és a könyv szerzõinek velük kapcsolatos megjegyzései a következõk:
1.) Nemzetközi összeesküvés szervezõdött az iszlám és az iszlám mozgalmak kiirtására, függetlenül attól, hogy mit tesz az al-Kaida. A könyv szerint ilyen jellegû tevékenység nem volt érezhetõ 2001. szeptember 11-e elõtt.
2.) Az amerikai érdekek soha sem találkozhatnak a muszlimok érdekeivel. A könyv szerint ez nyilvánvalóan történelem- és valóságtagadáson alapul. Azok az al-Kaida tagok, akik harcoltak a szovjetek ellen, emlékezhetnek arra a támogatásra, amit az USA adott a mudzsahed mozgalom számára. A tálib rezsim is profitálhatott volna a Clinton-adminisztráció felajánlásából.
3.) A kibékülés és a tárgyalás nem célravezetõ az Amerika által vezetett koalícióval, sõt, egyenlõ az árulással. Nincs más út, csak a konfrontáció. A könyv szerint a prófétai hagyomány ellentmond ennek az állításnak, hiszen a próféta is megegyezett a zsidókkal és békét kötött a mekkaiakkal.
4.) Az USA közvéleménye nem tudja elviselni a jelentõs emberveszteségeket. Példának hozzák a vietnami háborút és Szomáliát, és azt állítják, hogy az USA ki fog vonulni Szaúd-Arábiából és a Perzsa-öböl vidékérõl is. A könyv szerint ez az állítás figyelmen kívül hagyja a történelmi tényeket: bár az amerikaiak a közvélemény nyomására valóban kivonultak Vietnamból, mégis képesek voltak ellensúlyozni a kommunista elõretörést. Vietnamból nem lett elsõ dominó, pedig ott állt mögötte egy szuperhatalom. Szomáliába pedig humanitárius okokból vonultak be amerikaiak, az amerikai politikai vezetésnek semmiféle stratégiai érdeke nem fûzõdött az országhoz. A Perzsa-öböl térségében azonban egészen más a helyzet.
5.) Nem emberi erõvel akarnak gyõzni, hanem az istenbe vetett hittel. Omár mullah például azt nyilatkozta az amerikai támadások idején, hogy biztos a gyõzelemben, mert isten velük van. A hit fontosságát a könyv írói nem vonják kétségbe, de rámutatnak arra, hogy a tanítások értelmezésekor a gyõzelemhez vezetõ útra is tekintettel kell lenni.
A könyv szerzõi úgy látják, hogy az al-Kaida a szándékaival ellenkezõ eredményt ért el. Az al-Kaida felépítésében, stílusában, eszközeiben és céljaiban egyaránt földalatti szervezet, amely azonban nem állapította meg a konfrontáció prioritásait. Ahelyett, hogy olyan ellenfelekre korlátozta volna tevékenységét, amelyekkel szemben hosszabb távon is sikeres lehetett volna, úgy lépett fel, mint egy szuperhatalom.
Az al-Kaida viszonya a civil lakossághoz
Az al-Kaida a szalafi mozgalom tagja. A mozgalmon belül több irányzat vetélkedik egymással. Mindegyiknek az a célja, hogy visszatérítse az iszlám világot a helyes útra. A mozgalom nagyobbik része békés, a radikális mag viszont erõszakos úton akar eredményt elérni.
Az 1990-es évek közepétõl az akkori dzsihád mind Algériában, mind Egyiptomban vesztésre állt, szimpatizánsaik a Közel-Keleten is marginalizálódtak. Egyiptomban a két fõ ellenálló csoport, a Gamat al-Islamiya és az al-Dzsihád egyoldalú fegyverszünetet kötött. Algériában a GIA szétesett és háttérbe szorult. Mindez az után következett be, hogy saját országaik polgári lakossága ellen követtek el merényleteket A megbukott terrorcsoportok radikálisainak jelentõs része külföldre, fõleg Afganisztánba ment.
A nemzeti mozgalmak bukása után a hangsúly az Amerika-ellenességre tevõdött át. A szalafi mozgalomhoz tartozók döntõ többségének véleménye megegyezik abban, hogy az USA háborút vív a muszlim világ ellen. Az al-Kaida felrója az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak, hogy segítik Izraelt a palesztinok ellen, segítették a szerbeket a boszniai muszlimok ellen elkövetett etnikai tisztogatások végrehajtásában, segítik Indiát Kasmírban, a Fülöp-szigetek kormányát a muszlimok ellen, segítették Kelet-Timor elszakadását, és kizárólag az USA-t hibáztatja az afganisztáni állapotokért. A 2001. szeptember 11-i támadást úgy próbálják beállítani, mint az ezek elleni tiltakozást.
Az al-Kaida 2001. szeptember 11-e elõtt nem foglalkozott a civilekkel. 2002. április 24-én jelent meg az A Kaida al-Dzsihád nyilatkozata a hõsök mandátumával és a New York-i és washingtoni mûveletekkel kapcsolatban címû nyilatkozat, amelyben közzétették állásfoglalásukat a civilek megölésérõl és az amerikaiak ellen meghirdetett totális háborúról. Ezt a deklarációt csak a dzsihádista weboldalakon publikálták. Rámutatnak arra, hogy neves vallási vezetõk támogatták az izraeliek ellen elkövetett öngyilkos merényleteket, de tiltják az amerikaiak ellen irányulókat. A következtetésük egyértelmû: mindkét hatalom veszélyt jelent a muszlimokra, ezért ugyanazokkal az eszközökkel kell fellépni ellenük. A dokumentum odáig megy, hogy a mérsékelt vallási vezetõk nézeteit az amerikai érdekek megtestesítõjének állítja be, szemben a dzsihádistákéval, akiket a hitbuzgóság vezérel.
Az ártatlan civilek megölésének tilalmát is vitatja a dokumentum. Nem fogadja el, hogy azok, akik szeptember 11-én a World Trade Centerben tartózkodtak, ártatlanok voltak. Egy hét pontból álló feltételsort közöl, amelybõl csupán egynek a megvalósulása esetén is jogosnak tekinti a civilek elleni fellépést. Ezek szerint egy újságíró, mint az amerikai propagandagépezet része, legitim célpont lehet. Ugyanez vonatkozik az akadémikusokra, üzletemberekre és mindenki másra, aki segíti állama mûködését. A World Trade Centerben dolgozók ennek megfelelõen a gazdaságban betöltött szerepük miatt válhattak legitim célponttá. 34
Az al-Kaida az 1990-es évek elejétõl van jelen Európában. Az afgán dzsihád elsõ veteránjai 1992-ben érkeztek Boszniába. Bosznia tökéletes hely volt az új dzsihádra, hiszen muszlim közösség állt keresztény agresszorral szemben. Létrehozták a saját frontalakulatukat, ami névleg kapcsolódott a boszniai hadsereghez, a valóságban azonban nem volt hozzá sok köze. Ez az alakulat gyakran balkáni viszonylatban is brutálisan lépett fel. A nyugat-európai és az amerikai hírszerzés is vizsgálta, hogy honnan kapnak támogatást, eközben találtak rá bin Ladenre aki akkoriban Szudánban volt , és európai fedõcégeire. Így került a hírszerzõ szervezetek figyelmének központjába a Finsbury Park mecset Londonban, a milánói Kulturális Központ, a Third World Relief Agency Bécsben, a Benevolnece International Foundation Chicagóban és az International Islamic Relief Organization Szaúd-Arábiában. Ezek a szervezetek adták a pénzt, a hátteret és az irodákat az arab brigád tagjainak.
Az amerikai kormányzat világossá tette a boszniai vezetés számára, hogy a külföldieknek el kell hagyniuk Boszniát. Ez a daytoni egyezménynek is része volt. Mivel nem történt meg, a francia békefenntartók rajtaütöttek az arabok egyik kiképzõbázisán. A rajtaütés során letartóztattak tizenegy embert, közöttük két iráni diplomatát. Nagy mennyiségû robbanóanyagot és terveket foglaltak le nyugati békefenntartók ellen irányuló merényletekrõl.
Az amerikaiak megfenyegették a boszniai vezetést, hogy felfüggesztik a kormánynak folyósított támogatást, de ez sem hozott eredményt. Az amerikai hírszerzés még 2002-ben is talált Boszniában új al-Kaida sejteket. Végeredményben azonban nem tudták azt a fajta dzsihádot folytatni, amit Csecsenföldön vagy Kasmírban. Nem voltak sikeresek, de tapasztalatokat szereztek, és megvetették a lábukat Nyugat-Európában. 35
Ezzel együtt a madridi elõtt nem sok emberben merült fel, hogy Európában is történhetnek merényletek. Illuzórikusnak bizonyult az a biztonságérzet, amit sokan az al-Kaida USA-ellenes retorikájából merítettek.
* * *
Egy dolog biztos: nincs olyan módszer (ahogyan Condoleezza Rice mondta: nincs ezüstgolyó), amelyik megszünteti a terrorizmust. Lehet ellenlépéseket tenni, preventív eljárásokat alkalmazni, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a terroristának elég egyszer sikeresnek lenni ahhoz, hogy elérje a célját, a rendõrségnek és titkosszolgálatnak viszont mindig sikeresnek kellene lennie, ami már csak a nagy számok törvénye miatt is lehetetlen.
Nemzetközi szinten a terrorizmus sokáig komoly tényezõ marad. Vannak, akik szerint a periférián elkövetett merényletek nem jelentenek komoly veszélyt a nyugati világra. Ez óriási tévedés. Ha pl. sikeres lett volna a Musharraf tábornok elleni valamelyik merénylet, akkor Pakisztán destabilizálódik. Az a Pakisztán, amely nemcsak az USA legfontosabb szövetségese a terrorellenes háborúban, hanem egyben az egyetlen atomfegyverekkel rendelkezõ iszlám állam is.
Szükséges, hogy a nyugati világ nagyobb szerepet vállaljon a világ krízisrégióinak stabilizálásában, és emellett nagyobb figyelmet kell fordítani a Lowell E. Jacoby altengernagy, a DIA (Defense Intelligence Agency védelmi hírszerzõ szolgálat) fõnöke megfogalmazása szerinti kormányzat nélküli területek-re. 36 Ezek olyan területek, ahol semmilyen kormányzati kontroll nem érvényesül, ezért a terroristák szabadon mûködhetnek.
* Az MHTT 2004. évi pályázatán II. díjat nyert tanulmány rövidített, szerkesztett változata.
1 Jason Burke: The making of the world's most wanted man: Part 1, October 28. 2001 The Observer (a továbbiakban: The making Part 1). « Vissza
2 Családi kör. HVG 2001/09/29 . « Vissza
3 Colonel (Ret.) Jonathan Fighel: Sheikh Abdullah Azzam: Bin Laden's spiritual mentor; September 27, 2001 International Policy Institute for Counter-Terrorism www.ict.org.il (a továbbiakban: Sheikh Abdullah Azzam) « Vissza
4 Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a nyugat Interpretációk összecsapása, avagy a kölcsönös fenyegetettség mítosza és valósága. Bp. Corvina, 2004. 96. o. « Vissza
5 Ely Karmon: The Bombing of Synagogues in Istanbul: An al-Qaida Operation or a Revival of Turkish Islamist Terrorism? November 15, 2003 www.ict.org.il « Vissza
6 Military Studies in the Jihad Against the Tyrants http://www.usdoj.gov/ag/trainingmanual.htm « Vissza
7 Jason Burke: Al-Kaida. A terror árnyéka [Bp, HVG Kiadói Rt., 2004. (a továbbiakban: Al-Kaida) 77. o.] « Vissza
8 Jason Burke: The making Part 1 « Vissza
9 Jason Burke: Al-Kaida 181. o. « Vissza
10 Douglas Farah and Peter Finn: Terrorism Inc. November 21, 2003 Washington Post « Vissza
11 Colonel (Res.) Jonathan Fighel: Sheikh Abdullah Azzam « Vissza
12 bõvebben: The 9/11 Commission Report. « Vissza
13 Richard A. Clarke: Against All Enemies Inside America's War on Terror. (a továbbiakban: Against All Enemies) Free Press, 2004. 218. o. « Vissza
14 Jason Burke: The making Part 1 « Vissza
15 I met Osama bin Laden http://news.bbc.co.uk/go/pr/fr/-/2/hi/uk_news/magazine/3570751.stm « Vissza
16 The 9/11 Commission Report 74. o. « Vissza
17 Jason Burke: The making of the world's most wanted man: Part 2 October 28, 2001 The Observer (a továbbiakban: The making Part 2) « Vissza
18 The 9/11 Commission Report 76. o. « Vissza
19 Richard A. Clarke: Against All Enemies 88. o. « Vissza
20 1995 Patterns of Global Terrorism http://www.fas.org/irp/threat/terror_95/terafr.htm « Vissza
21 Overview of the Enemy http://www.9-11commission.gov/staff_statements/staff_statement_15.pdf « Vissza
22 The 9/11 Commission Report 169. o. « Vissza
23 Richard Clarke: Against All Enemies 213. o. « Vissza
24 Raymond Bonner and Don Van Natta Jr.: Regional Terrorist Groups Pose Growing Threat, Experts Warn; February 8, 2004 New York Times « Vissza
25 Richard A. Clarke: Against All Enemies 79. o. « Vissza
26 The 9/11 Commission Report 79. o. « Vissza
27 Jason Burke: The making Part 1 « Vissza
28 Antiterrorism and Effective Death Penalty Act of 1996 http://www.fas.org/irp/crs/96-499.htm « Vissza
29 Infinite Reach http://www.globalsecurity.org/military/ops/infinite-reach.htm « Vissza
30 Az ENSZ biztonsági Tanácsának 1267. határozata http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N99/
300/44/PDF/N9930044.pdf?OpenElement « Vissza
31 Afghanistan: Current Issues and U.S. Policy Concerns, CRS Report for Congress
http://fpc.state.gov/documents/organization/7654.pdf « Vissza
32 A Gammat al-Islamija az 1990-es évek egyik meghatározó terrorcsoportja volt, amely a luxori merénylet után kiegyezett az egyiptomi kormánnyal, és beszüntette a fegyveres harcot. « Vissza
33 Egyptian Islamist Leaders Fault Al-Qaida's Strategy; Sunday, January 11, 2004 AL-SHARQ AL-AWSAT « Vissza
34 A statement from qaidat al-jihad regarding the mandates of the heroes and the legality of the operations in New York and Washington,
http://www.mepc.org/public_asp/journal_vol10/alqaeda.html « Vissza
35 Richard A. Clarke: Against All Enemies 136140. o. « Vissza
36 Current and Projected National Security Threats to the United States Vice Admiral Lowell E. Jacoby, U.S. Navy Director, Defense Intelligence Agency Statement For the Record Senate Select Committee on Intelligence 24 February 2004; http://intelligence.senate.gov/0402hrg/040224/jacoby.pdf 4. o. « Vissza