| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 2. szám |
FÓRUM |
Csabai György
Az Észak-atlanti Tanács Washington DC-ben 1999. április 23-24-én megtartott ülésén egy sor dokumentumot fogadott el, közte a szövetség stratégiai koncepcióját. Ez az új, a 21. századra készült stratégia a tagállamok részére irányt mutat a biztonsági és katonai stratégiák kimunkálásában, illetve a jelenlegiek felülvizsgálatában. A német kormányzat például ún. "német nemzeti felülvizsgálati szemlét" indított el azért, hogy meghatározza az új koncepcióból adódó tennivalókat.
A szövetség 1999-es, keleti irányú bővítése előtt az új tagállamok közül a cseh kormány elfogadta a Cseh Köztársaság biztonsági stratégiáját (1999. február 17-én), majd a csatlakozás után 1999. március 29-én a Cseh Köztársaság katonai stratégiáját. A két dokumentumról a Hadtudomány 1999/3-4. összevont száma adott tájékoztatást.
Az alábbiakban a lengyel kormánydokumentumot mutatjuk be, a teljesség igénye nélkül, de ez alkalommal is hangsúlyozzuk a jó példa követésének lehetőségét és szükségességét a hazai elméleti és gyakorlati tevékenységekben.
A lengyel minisztertanács 2000. január 4-én fogadta el A Lengyel Köztársaság biztonsági stratégiáját. Máris megjegyzem, hogy ezúttal is hiányzik a nemzeti jelző. A Lengyel Köztársaság biztonsági stratégiája (a továbbiakban: LKBS) bevezetőből, 4 fejezetből és a konklúzióból épül fel.
A bevezetőben a lengyel dokumentum taglalja a '90-es évek óta végbement változásokat, továbbá hogy az ország a jövőjét a szövetség keretei között képzeli el. A LKBS elfogadásával hatályon kívül helyezték az 1992-ben életbe léptetett lengyel biztonságpolitikai és védelmi stratégiai elveket.
A LKBS első fejezete felvázolja és kimondja a lengyel biztonságpolitika stratégiai céljait és alapelveit. A kormánydokumentumban megfogalmazott és nyilvánosságra hozott stratégiai cél az ország függetlenségének, szuverenitásának, területi integritásának és határai sérthetetlenségének garantálása. A dokumentumban a biztonság komplex módon fejeződik ki. Lengyelország betartja a saját alkotmányát, az ENSZ-Chartát, az EBESZ, az EU és a NATO dokumentumaiban előírtakat, elítéli továbbá az agressziót és az emberi jogok megsértését.
A második fejezet a veszélyeket és a kihívásokat veszi számba. A lengyelek által számításba vett veszélyek és kihívások a következők:
A harmadik fejezet a lengyel biztonságpolitika végrehajtási eszközeit és cselekvési területeit veszi tételesen számba. Megjegyzem, hogy a taxatív felsorolásmód végigvonul a dokumentumon. Ennélfogva kiemelik a nemzeti törekvéseket, az integrációt, az elkötelezettséget, az együttműködést és a fejezet befejező részében a Lengyel Köztársaság katonai stratégiájának alapjait. Az LKBS-ben rögzített lengyel nemzeti törekvések a következőket foglalják magukban: a stabilitás és a civilizáció fejlődését, a diplomáciát (mely részt vesz az euroatlanti, euroázsiai övezetek multinacionális, regionális és bilateriális együttműködésben), az integrációt a NATO-n belül, az EU-val, a NYEU-val és az ESDP-vel, befejezésül pedig a hadiipari együttműködést.
Az elkötelezettség címszó alatt rögzíti az ország cselekvő érdekeltségét, a folyamatos részvételt az ENSZ és egyéb békefenntartó műveletekben, az EBESZ tevékenységében, a fegyverzet ellenőrzésében és a bizalomépítésben. Az együttműködés vonatkozásában a dokumentum kitér a regionális és alregionális kapcsolatokra, a szomszédsági viszonyokra - kiemelten az euroatlanti és a nem európai partnerekkel fennálló kapcsolatokra.
A katonai stratégia lényegére utalva a dokumentum a nemzeti védelem katonai és nem katonai képességeinek fontosságát hangsúlyozza. A továbbiakban tárgyalja az elrettentés és a védelem kérdéskörét, beleértve a nukleáris politikát, a Lengyel Köztársaság védelmi rendszerét, a katonai irányítás alrendszerét, a lengyel fegyveres erők céljait, struktúráját, változásának irányát, a nem katonai védelmi rendszer összetevőit és végezetül a védelmi tervezés, a programozás és a költségvetés alapjait rögzíti. A dokumentum ezen része kiemeli, hogy a lengyel fegyveres erők szárazföldi erőkből, légi- és légvédelmi erőkből, valamint haditengerészetből tevődnek össze, amelyek hadműveleti, illetve területvédelmiekre oszthatók. Ennek megfelelően a NATO-osztályozás alapján besorolhatók az azonnali és a gyorsreagálású, a fő- és a támogató erőkre.
A kormánydokumentum ezen része kiemelten fontosnak tartja, hogy a szövetség stratégiai koncepcióját, a védelmi képességek kezdeményezését és más dokumentumokat mielőbb adaptálják.
A fenntartásban és fejlesztésben a hatéves programból indulnak ki. A biztonsági stratégiának ez a része (a 4. pont) a lengyel katonai stratégia alapjait képezi, a második ponttal egyetemben. A befejezésben a dokumentum kimondja, hogy fennállása óta nem volt még ilyen biztonságban Lengyelország, és a 21. században nemcsak biztonságfogyasztó akar lenni a szövetségen belül.
A lengyel kormánydokumentum igényes és alapos előkészítői, kimunkálói és elfogadtatási munkálatokat és folyamatokat tükröz. Hozzáteszem, hogy északi szomszédunk, Szlovákia is elkészítette biztonságpolitikai stratégiájának tervezetét, melyet országos megvitatásra akar bocsátani.
Visszatérve a lengyel stratégiára, szükségesnek tartom megjegyezni: a jelen sorok írója a Wproszt nevezetű varsói hetilapból tudja, hogy a szövetség a lengyel hadsereg további korszerűsítését hiányolja, de a recenzor úgy ítéli meg, hogy a lengyel fegyveres erők eddig is sokat tettek és ezután is teljesíteni fogják a szövetség elvárásait, számítva a szövetség mindenoldalú támogatására.