| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 2. szám |
FÓRUM |
Padányi József
| A szerző a bosznia-hercegovinai helyzet rendezésére hozott daytoni, valamint az SFOR és az EU közötti megállapodásra, a menekültek, a hontalanok visszatelepítésének programjára hivatkozva és nem utolsósorban saját tapasztalataira is támaszkodva - melyet a kint lévő erők műszaki főnökeként szerzett - mutatja be a nemzetközi szervezetek, a békefenntartó erők feladatait, a 2000. évre kitűzött célokat. Vázolja a magyar kontingens működését, a visszatelepítési programban vállalt szerepét, a nemzetközi szervezeteknek és a civil-katonai kapcsolatok szervezéséért felelős SFOR-elemeknek nyújtott segítséget. |
1995-ben írták alá a daytoni megállapodást (a továbbiakban: megállapodás), amelyben a térség konszolidációjában részt vevő nemzetközi szervezetek tevékenységének kereteit is szabályozták. [1] A katonai feladatok terén az IFOR, míg a polgári ügyekben az ENSZ kapta a főszerepet. A gyakorlat igazolta a munkamegosztás és az ebből következő együttműködés szükségességét. Arról lehet vitázni, hogy a folyamatok mennyire sikeresek, de azt nem lehet vitatni, hogy napjainkban a civil-katonai együttműködés az egyik legfontosabb területté nőtte ki magát.
A megállapodás körvonalazza azokat a feladatokat, melyeket alapvetőnek tart a biztonságos környezet és a demokratikus, minden nemzet számára “lakható” Bosznia-Hercegovina megteremtése szempontjából. Az 10. melléklet foglalkozik azokkal a feladatokkal, melyekben a civil szervezetek - elsősorban az ENSZ-ügynökségek - közreműködése meghatározó. Ezek a következők:
A felsoroltak mindegyike óriási kihívást jelent a helyi és a nemzetközi szervezeteknek, ugyanakkor a hontalanok és a menekültek visszatelepítésének sikere meghatározza a további kérdések megoldásának eredményességét. A megállapodás VII. cikkelye szerint: “az emberi jogok betartása, a menekültek és hontalanok védelme alapvető a tartós béke szempontjából”. Az ENSZ ennek megfelelően kezeli a problémát és ennek megfelelő jogokkal ruházta fel megbízottait.
Elméleti síkon mindenki egyetért azzal, hogy ezeknek az embereknek elidegeníthetetlen joguk a visszatérés. A gyakorlatban azonban számtalan vélt vagy valós ok lassítja ezt a folyamatot. Józan ésszel nehezen felfogható tömegekről van szó. 2 200 000 nő és férfi, felnőtt és gyermek hagyta el lakóhelyét, hogy megpróbálja túlélni a háborút. Az ENSZ becslése szerint mintegy 1 000 000-an várnak még arra, hogy megteremtődjenek a hazatérés feltételei. [3] Bosznia-Hercegovina alkotmánya leszögezi: “Az összes hontalannak és menekültnek joga van szabadon visszatérni eredeti otthonába.”
Az elvek gyakorlati megvalósításán számos nemzetközi szervezet és nem kormányzati szerv dolgozik: az ENSZ-főtitkár boszniai különmegbízottjának hivatala (OHR), az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR), a Világbank (WB), a Nemzetközi Vöröskereszt és az SFOR, hogy csak a legfontosabbakat említsem a majd 400 szervezetből. Erőfeszítéseik összehangolásáért a különmegbízott felelős, akinek hivatala figyelemmel kíséri a béke megszilárdításának folyamatát, és igyekszik fenntartani a felek közötti párbeszédet. Az együttműködés formális keretét a Visszatelepítési és Helyreállítási Operatív Csoport adja. [4] A csoport munkáját az OHR vezeti, tagjai között találjuk az UNHCR, az EBESZ, a Nemzetközi Rendőrség, a Világbank, az Európa Tanács, a német és az amerikai kormány képviselőit, a nemzetközi békefenntartó erők tagjait. Minden tag azon a területen segíti a visszatelepítés és a helyreállítás munkáját, ahol befolyása, anyagi és erkölcsi lehetőségei megengedik.
A menekültek visszatérésével kapcsolatos napi ügyekkel a főbiztosság foglalkozik. Folyamatosan figyelemmel kíséri a visszatelepülőket, segíti más nemzetközi szervezetek munkáját és részt vesz a menekültek érdekében végzett helyreállítási munkák előkészítésében.
Természetesen az SFOR is szerepet vállal a menekültek megsegítésében. A megállapodás lehetővé teszi, hogy a békefenntartó erők részt vegyenek a nemzetközi szervezetek munkájának támogatásában. Az SFOR kiemelt figyelmet fordít erre a kérdésre, létrehozva az együttműködés formáit és megteremtve a szervezeti kereteket.
A visszatelepítési program sikere érdekében a békefenntartó erők támogatása az alábbi területeken jelenik meg:
Azt, hogy mely közösségek élveznek kiemelt anyagi és erkölcsi támogatást, nem egy szervezet dönti el. Az SFOR-parancsnokság, az ENSZ-képviselők, a többnemzetiségű hadosztályok, az országos és a helyi hatóságok érdekei gyakran eltérnek. A hosszú és nagy körültekintést kívánó egyeztetések után Szarajevó, Brcko, Mostar, Banja Luka, Prijedor, Drvar, Kakanj, Srebrenica és a Posavina folyosó körzetére fordít kiemelt figyelmet a nemzetközi közösség. Ezek azok a “forró területek” ahol a menekültek visszatelepítése a legtöbb nehézséggel jár. A visszatelepülők a kialakult etnikai viszonyok miatt folyamatos provokációt jelentenek az ott élő többségnek, így a biztonságos környezet megteremtése és fenntartása különös figyelmet kíván. Az ilyen körzetek értékelése, a követendő magatartás és a megelőző intézkedések meghozatala széles körű elemzést igényel, a következő szempontok szerint:
A már említett együttműködés legjobb példája az SFOR és az Európai Unió közötti megállapodás. Ebben az EU vállalta, hogy 1998-ban 2 000 000 eurót ad azokra a visszatelepülőket segítő beruházásokra, amelyeket az SFOR javasol. A program sikerén felbuzdulva erre az évre újabb 2 000 000 eurót szavaztak meg, szigorúan szem előtt tartva az alábbi elveket:
A nemzetközi szervezetekkel való együttműködéssel párhuzamosan az SFOR saját programot is indított a hontalanok és a menekültek visszatelepülésének segítésére. A terv, amely a DPRE 2000 [5] (továbbiakban: program) nevet viseli, az SFOR-parancsnokság és a hadosztályok szabad erőforrásaira támaszkodik. Gyakorlatilag nincs olyan eleme a békefenntartó erőknek, amely nem érintett ebben a feladatban.
A program megvalósításának első lépése az SFOR és a nemzetközi szervezetek - elsősorban az ENSZ-ügynökségek - erőfeszítéseinek összehangolása. Az együttműködés feladatait, a meghatározó elveket és a résztvevő szervezetek körét a már említett Visszatelepítési és Helyreállítási Operatív Csoport határozza meg. A munka összehangolásának célja, hogy rugalmas, összefogott és célirányos tervezet jöjjön létre, amely hatékonyan szolgálja a menekültek ügyét.
A program előkészítése során fontos mozzanat a “forró területek” meghatározása, ahol a békefenntartó erőknek fokozniuk kell a járőrözést. A biztonságérzet növelése, a visszatérő menekültek helyzetének állandó ellenőrzése folyamatos jelenlétet és szoros együttműködést kíván az ENSZ Nemzetközi Rendőrséggel (IPTF) és az ENSZ szervezeteivel. Az SFOR jelenléte bátorítólag hat a közösségekre, serkenti a helyi hadseregek aktivitását, biztonságossá és kiszámíthatóvá teszi a nemzetközi szervezetek munkáját. A kiegyensúlyozott és ellenőrzött környezetben csökken a korrupció lehetősége, visszaszorul az illegális kereskedelem, erősödik a helyi közigazgatás és megnő a humanitárius segélyek száma. A beinduló kisvállalkozások erősítik a gazdaságot, új munkahelyek létesülnek és mindez jótékonyan hat a visszatelepülés ütemére.
A támogatásra érdemes körzetek kiválasztása után kezdődik a visszatelepülést segítő beruházások elosztása és a végrehajtásban érdekelt nemzetközi szervezetek és helyi erők kiválasztása. Mindkét feladat szoros és összehangolt munkát igényel, hiszen számos - sok esetben egymással ellentétes - gazdasági, politikai érdeket kell figyelembe venni. A civil-katonai kapcsolatokért felelős SFOR-szervezetek szerepe ebben fázisban meghatározó.
A következő lépés a beruházások és a visszatelepülést segítő tervezetek megszervezése és kivitelezése. Az SFOR műszaki erőinek bevonása, szabad kapacitásaik felhasználása döntő ebben az ütemben.
A visszatelepítési program támogatása az SFOR egyik legfontosabb feladatává vált az elmúlt hónapokban. Ennek megfelelően mind a parancsnokság, mind a hadosztályok kialakították a megfelelő egyeztetési és kivitelezési mechanizmusokat. Legfontosabb feladataik:
Látható, hogy a feladatok sikeres teljesítéséhez az SFOR minden elemére szükség van. Így a programban jelentős részt vállalnak a műszaki erők is. Noha az SFOR műszaki törzs elsődleges feladata a békefenntartó erők mozgásszabadságának biztosítása, belátható, hogy felkészültségük és eszközeik alapján fontos szerepük van a visszatelepítési programban is.
A program előkészítése során hosszú és terméketlen vitákat folytattunk arról, hogy a műszaki erőforrások hogyan vonhatóak be a visszatelepítési folyamatba. A vita nem a részvételről, hanem annak nagyságáról folyt. Voltak olyan vélemények, amelyek minden műszaki erőt a program támogatására kívántak felhasználni. Ezzel szemben a műszaki törzs azt a véleményt képviselte, hogy - elismerve a program fontosságát és a biztonságra gyakorolt jótékony hatását - a katonai feladatok élveznek elsőbbséget.
Áttekintve a lehetőségeket, számos területen tudunk segíteni a menekültek visszatelepítésében. A műszaki támogatás jellege olyan, hogy a katonai feladatok megoldása egyúttal a helyi lakosság mindennapjait is megkönnyíti.
Fontos, hogy a menekültek képesek legyenek megközelíteni eredeti lakóhelyüket. Így az SFOR-utak fenntartása, az úton található hidak állagának megőrzése egyúttal a visszatelepülők mozgását is biztosítja. A békefenntartó erők szempontjából kevésbé fontos utakon azonban nehezebb a helyzet. A helyi hatóságok erejét messze meghaladja az alsóbbrendű utak fenntartása, a háborúban lerombolt hidak helyreállítása. Ugyanakkor az ország földrajzi adottságai miatt a lakott körzetek jelentős része félreeső völgyekben van, ahová egyetlen út vezet. Ezeken a területeken az SFOR-műszakiak csak abban az esetben tudnak segíteni, ha azt a nemzetközi szervezetek vagy kormányok finanszírozzák. [6]
Az SFOR azzal, hogy fenntartja a számára fontos fő ellátási útvonalakat, az ország vérkeringését biztosítja. Az áruk és szolgáltatások korlátozás nélküli áramlása a visszatelepülőknek létkérdés. Ez az a terület, ahol az SFOR- és a civilérdekek teljesen egybeesnek.
A műszakiak különleges eszközeik és felkészültségük alapján hatékony segítséget nyújthatnak a nemzetközi szervezeteknek és a civil-katonai kapcsolatok szervezéséért felelős SFOR-elemeknek. A visszatelepülés szempontjából fontos utakról és területekről részletes és pontos információkra van szükség ahhoz, hogy becsülni tudjuk a helyreállításhoz szükséges erőket és eszközöket. 1999-ben 17 közös felderítést vezettünk, amelyben a nemzetközi szervezetek mellett az SFOR civil-katonai kapcsolatokért felelős szervei is részt vettek. [7] Az adatok feldolgozása, az utak járhatóságának, terhelhetőségének megállapítása, a javítási igény felmérése komoly felkészültséget feltételez. A nemzetközi szervezetek jogos igénye, hogy annyi pénzt adjanak az adott feladatra, amennyire ténylegesen szükség van.
Az SFOR rendelkezésére álló katonai hidak mennyisége erősen korlátozott. A Koszovóban vállalt NATO-feladatok miatt a meglévő hídanyagok egy részét is át kellett csoportosítanunk. A menekültek visszatelepítésének feladataihoz így NATO-tulajdonú hidat nem használhattunk fel. Ebben a helyzetben nagy segítséget jelent az a 100 m hosszú Bailey (elemes) hídanyag, amelyet egy donor ország ajánlott fel.
A menekültek visszatérésének egyik legnagyobb akadálya a közel 1 000 000 akna. [8] A mezőgazdasági termelés újraindítása, az ipartelepek használatba vétele, az aknák okozta félelem és bizonytalanság miatt nehézkesen halad. A mentesítés folyamatos ugyan, de hatékonysága megkérdőjelezhető. Politikai és gazdasági okok egyaránt közrejátszanak abban, hogy egyes területeken még el sem kezdődött a munka. Az SFOR feladata - a megállapodásnak megfelelően - az aknamentesítés ellenőrzése, tanácsadás, módszerek és eszközök átadása. A menekültek szempontjából fontos - és az SFOR által kiválasztott - körzetek és a mentesítés területei nem mindig ugyanazok. A békefenntartó erőknek csak közvetett eszközeik vannak arra, hogy összehangolják a mentesítés és a visszatelepülés feladatait.
Az aknamentesítés nemzeti felelősség, melyet az ország kormánya irányít az aknaközpontokon keresztül. A békefenntartó erőknek nincs felhatalmazása a mentesítési műveletek helyének meghatározására. A feladatok helyét az aknaközpontok határozzák meg, függően a pénzügyi támogatástól, a rendelkezésére álló erőktől és a nemzeti igényektől. Az SFOR egyetlen lehetősége az, hogy - az ENSZ főmegbízotti irodával közösen - a donor szervezeteken keresztül hasson a mentesítési folyamatokra.
A hontalanok és a menekültek visszatelepítése a konszolidáció talán legfontosabb feladata. A békefenntartó erők és a nemzetközi szervezetek sok pénzt és energiát fordítanak a visszatelepítési programok támogatására. Azon, hogy ez a folyamat mennyire sikeres, lehet vitatkozni, de azt, hogy még nagyon sok munkánk van ezen a területen, senki nem vitathatja.
JEGYZETEK