HADTUDOMÁNY
X. évfolyam, 2. szám

Tartalomjegyzék

FÓRUM


Padányi József

A menekültek és a hontalanok visszatelepítése Bosznia-Hercegovinába

A szerző a bosznia-hercegovinai helyzet rendezésére hozott daytoni, valamint az SFOR és az EU közötti megállapodásra, a menekültek, a hontalanok visszatelepítésének programjára hivatkozva és nem utolsósorban saját tapasztalataira is támaszkodva - melyet a kint lévő erők műszaki főnökeként szerzett - mutatja be a nemzetközi szervezetek, a békefenntartó erők feladatait, a 2000. évre kitűzött célokat. Vázolja a magyar kontingens működését, a visszatelepítési programban vállalt szerepét, a nemzetközi szervezeteknek és a civil-katonai kapcsolatok szervezéséért felelős SFOR-elemeknek nyújtott segítséget.

 

1995-ben írták alá a daytoni megállapodást (a továbbiakban: megállapodás), amelyben a térség konszolidációjában részt vevő nemzetközi szervezetek tevékenységének kereteit is szabályozták. [1] A katonai feladatok terén az IFOR, míg a polgári ügyekben az ENSZ kapta a főszerepet. A gyakorlat igazolta a munkamegosztás és az ebből következő együttműködés szükségességét. Arról lehet vitázni, hogy a folyamatok mennyire sikeresek, de azt nem lehet vitatni, hogy napjainkban a civil-katonai együttműködés az egyik legfontosabb területté nőtte ki magát.

A nemzetközi szervezetek feladatai

A megállapodás körvonalazza azokat a feladatokat, melyeket alapvetőnek tart a biztonságos környezet és a demokratikus, minden nemzet számára “lakható” Bosznia-Hercegovina megteremtése szempontjából. Az 10. melléklet foglalkozik azokkal a feladatokkal, melyekben a civil szervezetek - elsősorban az ENSZ-ügynökségek - közreműködése meghatározó. Ezek a következők:

A felsoroltak mindegyike óriási kihívást jelent a helyi és a nemzetközi szervezeteknek, ugyanakkor a hontalanok és a menekültek visszatelepítésének sikere meghatározza a további kérdések megoldásának eredményességét. A megállapodás VII. cikkelye szerint: “az emberi jogok betartása, a menekültek és hontalanok védelme alapvető a tartós béke szempontjából”. Az ENSZ ennek megfelelően kezeli a problémát és ennek megfelelő jogokkal ruházta fel megbízottait.

Elméleti síkon mindenki egyetért azzal, hogy ezeknek az embereknek elidegeníthetetlen joguk a visszatérés. A gyakorlatban azonban számtalan vélt vagy valós ok lassítja ezt a folyamatot. Józan ésszel nehezen felfogható tömegekről van szó. 2 200 000 nő és férfi, felnőtt és gyermek hagyta el lakóhelyét, hogy megpróbálja túlélni a háborút. Az ENSZ becslése szerint mintegy 1 000 000-an várnak még arra, hogy megteremtődjenek a hazatérés feltételei. [3] Bosznia-Hercegovina alkotmánya leszögezi: “Az összes hontalannak és menekültnek joga van szabadon visszatérni eredeti otthonába.”

Az elvek gyakorlati megvalósításán számos nemzetközi szervezet és nem kormányzati szerv dolgozik: az ENSZ-főtitkár boszniai különmegbízottjának hivatala (OHR), az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR), a Világbank (WB), a Nemzetközi Vöröskereszt és az SFOR, hogy csak a legfontosabbakat említsem a majd 400 szervezetből. Erőfeszítéseik összehangolásáért a különmegbízott felelős, akinek hivatala figyelemmel kíséri a béke megszilárdításának folyamatát, és igyekszik fenntartani a felek közötti párbeszédet. Az együttműködés formális keretét a Visszatelepítési és Helyreállítási Operatív Csoport adja. [4] A csoport munkáját az OHR vezeti, tagjai között találjuk az UNHCR, az EBESZ, a Nemzetközi Rendőrség, a Világbank, az Európa Tanács, a német és az amerikai kormány képviselőit, a nemzetközi békefenntartó erők tagjait. Minden tag azon a területen segíti a visszatelepítés és a helyreállítás munkáját, ahol befolyása, anyagi és erkölcsi lehetőségei megengedik.

A menekültek visszatérésével kapcsolatos napi ügyekkel a főbiztosság foglalkozik. Folyamatosan figyelemmel kíséri a visszatelepülőket, segíti más nemzetközi szervezetek munkáját és részt vesz a menekültek érdekében végzett helyreállítási munkák előkészítésében.

A békefenntartó erők feladatai

Természetesen az SFOR is szerepet vállal a menekültek megsegítésében. A megállapodás lehetővé teszi, hogy a békefenntartó erők részt vegyenek a nemzetközi szervezetek munkájának támogatásában. Az SFOR kiemelt figyelmet fordít erre a kérdésre, létrehozva az együttműködés formáit és megteremtve a szervezeti kereteket.

A visszatelepítési program sikere érdekében a békefenntartó erők támogatása az alábbi területeken jelenik meg:

Azt, hogy mely közösségek élveznek kiemelt anyagi és erkölcsi támogatást, nem egy szervezet dönti el. Az SFOR-parancsnokság, az ENSZ-képviselők, a többnemzetiségű hadosztályok, az országos és a helyi hatóságok érdekei gyakran eltérnek. A hosszú és nagy körültekintést kívánó egyeztetések után Szarajevó, Brcko, Mostar, Banja Luka, Prijedor, Drvar, Kakanj, Srebrenica és a Posavina folyosó körzetére fordít kiemelt figyelmet a nemzetközi közösség. Ezek azok a “forró területek” ahol a menekültek visszatelepítése a legtöbb nehézséggel jár. A visszatelepülők a kialakult etnikai viszonyok miatt folyamatos provokációt jelentenek az ott élő többségnek, így a biztonságos környezet megteremtése és fenntartása különös figyelmet kíván. Az ilyen körzetek értékelése, a követendő magatartás és a megelőző intézkedések meghozatala széles körű elemzést igényel, a következő szempontok szerint:

A már említett együttműködés legjobb példája az SFOR és az Európai Unió közötti megállapodás. Ebben az EU vállalta, hogy 1998-ban 2 000 000 eurót ad azokra a visszatelepülőket segítő beruházásokra, amelyeket az SFOR javasol. A program sikerén felbuzdulva erre az évre újabb 2 000 000 eurót szavaztak meg, szigorúan szem előtt tartva az alábbi elveket:

A 2000-re kitűzött célok és feladatok

A nemzetközi szervezetekkel való együttműködéssel párhuzamosan az SFOR saját programot is indított a hontalanok és a menekültek visszatelepülésének segítésére. A terv, amely a DPRE 2000 [5] (továbbiakban: program) nevet viseli, az SFOR-parancsnokság és a hadosztályok szabad erőforrásaira támaszkodik. Gyakorlatilag nincs olyan eleme a békefenntartó erőknek, amely nem érintett ebben a feladatban.

A program megvalósításának első lépése az SFOR és a nemzetközi szervezetek - elsősorban az ENSZ-ügynökségek - erőfeszítéseinek összehangolása. Az együttműködés feladatait, a meghatározó elveket és a résztvevő szervezetek körét a már említett Visszatelepítési és Helyreállítási Operatív Csoport határozza meg. A munka összehangolásának célja, hogy rugalmas, összefogott és célirányos tervezet jöjjön létre, amely hatékonyan szolgálja a menekültek ügyét.

A program előkészítése során fontos mozzanat a “forró területek” meghatározása, ahol a békefenntartó erőknek fokozniuk kell a járőrözést. A biztonságérzet növelése, a visszatérő menekültek helyzetének állandó ellenőrzése folyamatos jelenlétet és szoros együttműködést kíván az ENSZ Nemzetközi Rendőrséggel (IPTF) és az ENSZ szervezeteivel. Az SFOR jelenléte bátorítólag hat a közösségekre, serkenti a helyi hadseregek aktivitását, biztonságossá és kiszámíthatóvá teszi a nemzetközi szervezetek munkáját. A kiegyensúlyozott és ellenőrzött környezetben csökken a korrupció lehetősége, visszaszorul az illegális kereskedelem, erősödik a helyi közigazgatás és megnő a humanitárius segélyek száma. A beinduló kisvállalkozások erősítik a gazdaságot, új munkahelyek létesülnek és mindez jótékonyan hat a visszatelepülés ütemére.

A támogatásra érdemes körzetek kiválasztása után kezdődik a visszatelepülést segítő beruházások elosztása és a végrehajtásban érdekelt nemzetközi szervezetek és helyi erők kiválasztása. Mindkét feladat szoros és összehangolt munkát igényel, hiszen számos - sok esetben egymással ellentétes - gazdasági, politikai érdeket kell figyelembe venni. A civil-katonai kapcsolatokért felelős SFOR-szervezetek szerepe ebben fázisban meghatározó.

A következő lépés a beruházások és a visszatelepülést segítő tervezetek megszervezése és kivitelezése. Az SFOR műszaki erőinek bevonása, szabad kapacitásaik felhasználása döntő ebben az ütemben.

A visszatelepítési program támogatása az SFOR egyik legfontosabb feladatává vált az elmúlt hónapokban. Ennek megfelelően mind a parancsnokság, mind a hadosztályok kialakították a megfelelő egyeztetési és kivitelezési mechanizmusokat. Legfontosabb feladataik:

Látható, hogy a feladatok sikeres teljesítéséhez az SFOR minden elemére szükség van. Így a programban jelentős részt vállalnak a műszaki erők is. Noha az SFOR műszaki törzs elsődleges feladata a békefenntartó erők mozgásszabadságának biztosítása, belátható, hogy felkészültségük és eszközeik alapján fontos szerepük van a visszatelepítési programban is.

A műszaki törzs és a műszaki erők lehetőségei és feladatai

A program előkészítése során hosszú és terméketlen vitákat folytattunk arról, hogy a műszaki erőforrások hogyan vonhatóak be a visszatelepítési folyamatba. A vita nem a részvételről, hanem annak nagyságáról folyt. Voltak olyan vélemények, amelyek minden műszaki erőt a program támogatására kívántak felhasználni. Ezzel szemben a műszaki törzs azt a véleményt képviselte, hogy - elismerve a program fontosságát és a biztonságra gyakorolt jótékony hatását - a katonai feladatok élveznek elsőbbséget.

Áttekintve a lehetőségeket, számos területen tudunk segíteni a menekültek visszatelepítésében. A műszaki támogatás jellege olyan, hogy a katonai feladatok megoldása egyúttal a helyi lakosság mindennapjait is megkönnyíti.

Fontos, hogy a menekültek képesek legyenek megközelíteni eredeti lakóhelyüket. Így az SFOR-utak fenntartása, az úton található hidak állagának megőrzése egyúttal a visszatelepülők mozgását is biztosítja. A békefenntartó erők szempontjából kevésbé fontos utakon azonban nehezebb a helyzet. A helyi hatóságok erejét messze meghaladja az alsóbbrendű utak fenntartása, a háborúban lerombolt hidak helyreállítása. Ugyanakkor az ország földrajzi adottságai miatt a lakott körzetek jelentős része félreeső völgyekben van, ahová egyetlen út vezet. Ezeken a területeken az SFOR-műszakiak csak abban az esetben tudnak segíteni, ha azt a nemzetközi szervezetek vagy kormányok finanszírozzák. [6]

Az SFOR azzal, hogy fenntartja a számára fontos fő ellátási útvonalakat, az ország vérkeringését biztosítja. Az áruk és szolgáltatások korlátozás nélküli áramlása a visszatelepülőknek létkérdés. Ez az a terület, ahol az SFOR- és a civilérdekek teljesen egybeesnek.

A műszakiak különleges eszközeik és felkészültségük alapján hatékony segítséget nyújthatnak a nemzetközi szervezeteknek és a civil-katonai kapcsolatok szervezéséért felelős SFOR-elemeknek. A visszatelepülés szempontjából fontos utakról és területekről részletes és pontos információkra van szükség ahhoz, hogy becsülni tudjuk a helyreállításhoz szükséges erőket és eszközöket. 1999-ben 17 közös felderítést vezettünk, amelyben a nemzetközi szervezetek mellett az SFOR civil-katonai kapcsolatokért felelős szervei is részt vettek. [7] Az adatok feldolgozása, az utak járhatóságának, terhelhetőségének megállapítása, a javítási igény felmérése komoly felkészültséget feltételez. A nemzetközi szervezetek jogos igénye, hogy annyi pénzt adjanak az adott feladatra, amennyire ténylegesen szükség van.

Az SFOR rendelkezésére álló katonai hidak mennyisége erősen korlátozott. A Koszovóban vállalt NATO-feladatok miatt a meglévő hídanyagok egy részét is át kellett csoportosítanunk. A menekültek visszatelepítésének feladataihoz így NATO-tulajdonú hidat nem használhattunk fel. Ebben a helyzetben nagy segítséget jelent az a 100 m hosszú Bailey (elemes) hídanyag, amelyet egy donor ország ajánlott fel.

A menekültek visszatérésének egyik legnagyobb akadálya a közel 1 000 000 akna. [8] A mezőgazdasági termelés újraindítása, az ipartelepek használatba vétele, az aknák okozta félelem és bizonytalanság miatt nehézkesen halad. A mentesítés folyamatos ugyan, de hatékonysága megkérdőjelezhető. Politikai és gazdasági okok egyaránt közrejátszanak abban, hogy egyes területeken még el sem kezdődött a munka. Az SFOR feladata - a megállapodásnak megfelelően - az aknamentesítés ellenőrzése, tanácsadás, módszerek és eszközök átadása. A menekültek szempontjából fontos - és az SFOR által kiválasztott - körzetek és a mentesítés területei nem mindig ugyanazok. A békefenntartó erőknek csak közvetett eszközeik vannak arra, hogy összehangolják a mentesítés és a visszatelepülés feladatait.

Az aknamentesítés nemzeti felelősség, melyet az ország kormánya irányít az aknaközpontokon keresztül. A békefenntartó erőknek nincs felhatalmazása a mentesítési műveletek helyének meghatározására. A feladatok helyét az aknaközpontok határozzák meg, függően a pénzügyi támogatástól, a rendelkezésére álló erőktől és a nemzeti igényektől. Az SFOR egyetlen lehetősége az, hogy - az ENSZ főmegbízotti irodával közösen - a donor szervezeteken keresztül hasson a mentesítési folyamatokra.

A hontalanok és a menekültek visszatelepítése a konszolidáció talán legfontosabb feladata. A békefenntartó erők és a nemzetközi szervezetek sok pénzt és energiát fordítanak a visszatelepítési programok támogatására. Azon, hogy ez a folyamat mennyire sikeres, lehet vitatkozni, de azt, hogy még nagyon sok munkánk van ezen a területen, senki nem vitathatja.

 

JEGYZETEK

  1. General Framework Agreement for Peace in Bosnia and Herzegovina
  2. Menekült a hazájából faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai nézetei miatt elüldözött személy (más országba).
    Hontalan az ugyanezen okok miatt szülőhelyéről elmenekült személy (országhatáron belül).
  3. 1,2 millió menekült és 1 millió hontalan. A becsléseket az OHR internetes tájékoztatója tartalmazza: www.ohr.int/info/info.htm
  4. Returns and Reconstruction Task Force
  5. Displaced Persons and Refugees
  6. Jó példa erre a Basci faluba vezető út helyreállítása, amelyet az ENSZ finanszírozott és a Magyar Műszaki Kontingens végzett el. A sors fintora, hogy a mai napig egyetlen lakos sem tért vissza a teljesen lerombolt faluba.
  7. A feladatok között volt út- és híd felderítés, épületek állagának felmérése, elektromos hálózat ellenőrzése és vízlelőhely felderítése. Különlegességnek számított egy búcsújáró hely megközelítési lehetőségeinek felmérése.
  8. Pontos számot megadni lehetetlen, hiszen a polgárháborúban kimutatások, törzskönyvek ritkán készültek. Az SFOR Akna Központ adatai szerint csak 1997-ben 26.000 aknát és 20.000 egyéb robbanószerkezetet semmisítettek meg a tűzszerészek.