SZEMLE

A 21. század európai biztonsági modellje felé

A cikk az EBESZ munkáját követi nyomon az új Európa megteremtésének folyamatában. A fordító előszavában röviden ismerteti az új európai biztonsági modell felvetésének előzményeit. Ezután némi rövidítéssel közli Niels Helveg Petersen, az EBESZ 1997-ben hivatalban lévő elnökének elképzeléseit egy 21. századi európai biztonsági charta létrehozásáról, amely a Revue de l'OTAN 1997/6. számában megjelent munka fordítása. Az utószóban a fordító röviden áttekinti az európai biztonsági charta - dokumentum elkészítésével kapcsolatos 1998-ban folyó munkálatokat.

A fordító előszava

Talán senki sem gondolta 1975-ben, amikor az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet résztvevői aláírták az enyhülési folyamat zenitjének nevezett Helsinki záróokmányt, hogy az eredetileg a megosztottság konzerválására létrehozott szervezet a hidegháború utáni európai fejlődés fő tartópillérévé válhat.

Az EBEÉ 1990. november 19-29-i párizsi csúcstalálkozóján megszerkesztett Párizsi Charta az új Európáért már jelezte az új időket. A dokumentumban a résztvevők kijelentik, hogy Európában véget ért a szembenállás és a megosztottság korszaka, és hogy a továbbiakban kapcsolataikat a kölcsönös tiszteletre és együttműködésre alapozzák.

Azóta folyamatosan jöttek létre az EBEÉ különböző szervei, intézményei és irodái, miközben maga is átalakult az európai biztonság legátfogóbb szervezetévé (EBESZ).

Az új Európa megteremtésének folyamatában új veszélyekkel és kihívásokkal is meg kell küzdeni. Ez a felismerés motiválta 1994-ben az EBESZ budapesti csúcstalálkozójának résztvevőit, amikor döntés született egy új Charta létrehozásáról. Elhatározták, hogy széles körű és mindenre kiterjedő tárgyalásokat kezdenek a biztonság minden aspektusáról abból a célból, hogy létrehozzanak egy közös és mindent átfogó biztonsági modellt a 21. századi Európa számára.

Ennek a biztonsági modellnek a körvonalait vázolja Niels Helveg Petersen.

Niels Helveg Petersen,
Dánia külügyminisztere,
az EBESZ hivatalban lévő elnöke

Az európai biztonságnak bonyolult és különféle veszélyekkel és kihívásokkal kell szembenéznie. A létező szervezetek megfelelő szerepet játszanak, mint ahogy a központi helyet elfoglaló NATO is. De egyik sem képes a biztonság összes aspektusát kezelni, vagy ugyanolyan módon válaszolni valamennyi állam biztonsági aggodalmaira. Ezért szükség van egy kooperatív nemzetközi eljárásra. Ez a célja azoknak az európai biztonsági modellről szóló munkálatoknak, amelyet az EBESZ kebelén belül indítottunk el.

Az egykor kettéosztott Európát ma az integráció és az erősödő együttműködés jellemzi. A múlt antagonizmusai helyébe az egyre intenzívebbé váló együttműködés lép. Ez a folyamat ismeri a kudarcokat, és fellép a biztonság és stabilitás ellen ható új fenyegetésekkel szemben.

Szerencsére a katonai fenyegetettség elmúlt. Mégis léteznek új természetű veszélyek és kihívások, mint a történelmi eredetű gyanakvás, az etnikai, a vallási vagy a nemzetiségi súrlódások, az agresszív nacionalizmus, a társadalmi zavarok, az alapvető társadalmi reformokkal szembeni bizalmatlanság, a drogkereskedelem, a szervezett bűnözés, továbbá évek óta fenyegeti a jövőt a természeti kincsekkel való gazdálkodás és az ellenőrizetlen iparosítás.

Tudni kell, hogy ezek a veszélyek és kihívások áthatolnak a határokon. A biztonság oszthatatlan, most jobban, mint valaha. A biztonság elleni veszélyekből levonható konzekvenciák nem vonatkoztathatók csak egy országra, és egyetlen szervezet sincs abban a helyzetben, hogy egyedül vegye figyelembe a biztonság összes nézőpontját, vagy ugyanolyan szinten lépjen fel valamennyi állam biztonságpolitikai törekvéseivel szemben. Ezért elkerülhetetlen, hogy az együttműködés szellemében egységes frontot alkossunk a felmerülő problémákat illetően.

Más szavakkal: az átalakulóban lévő Európa megköveteli a mi fenntartás nélküli kötelezettségvállalásunkat annak érdekében, hogy a változás ne érjen véget, hanem javulást eredményezzen. És azért, hogy ez békésen történjen, elkerülhetetlen, hogy minden szinten együttműködjünk.

A közös erőfeszítés alapvető eszközei az új Európa biztonsági gondjainak megoldásában a NATO és az Európai Unió. Ennek a két szervezetnek és az együttműködési hálózat bővülő folyamatában helyet foglalóknak elsődleges céljuk, hogy egész Európában elősegítsék a biztonságot. Az Amszterdami Szerződés elindította az Európai Unió kibővítésének folyamatát, a madridi csúcs ugyanezt tette a NATO vonatkozásában. Az Euro-atlanti Partnerségi Tanács, és az Oroszországgal és Ukrajnával megkötött egyezmények voltak a konkrét megnyilvánulási formái a szövetség által elfogadott kooperatív fellépésnek.

A biztonság megerősítésének egy másik, jelentős vállalkozása a helyi szintű együttműködés. Valóban, a pragmatikus együttműködés hozzájárul a nagyobb megértéshez és a jószomszédi viszony megteremtéséhez. Segíthet abban is, hogy elkerüljük azokat a viszályokat, amelyek az európai integráció kérdésében az irányokban és a jövőt illetően széthúzást okozhatnak.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) a legszélesebb és legnyitottabb a belső felépítése az európai biztonság architektúráján belül. Segíthet elfogadni egy változó Európa kihívásait? Megkönnyítheti az elkerülhetetlen együttműködést?

Meg vagyok győződve, hogy ez lehetséges. Tekintetbe véve széles belső felépítését, amely átfedi az egész földrajzi régiót Vlagyivosztoktól Vancouverig, magában foglalja Európa, Közép-Ázsia és Észak-Amerika összes országát. Egyetlen másik regionális szervezetnek sincs ilyen kiterjedt összetétele. Másfelől az EBESZ volt az első, amelyik tagjai közé fogadta az ex-Szovjetuniónak azokat az új, független államait, amelyek nagy fejlődést mutattak a demokratikus országok családjába való integrálódás irányába.

Másodszor: a biztonság nem korlátozódik kizárólag a katonai aspektusra, hanem felöleli a humanitárius és gazdasági dimenziókat is. Az EBESZ egy sokoldalú biztonsági koncepciót fogadott el.

Harmadszor: azok az alapelvek és kötelezettségek, amelyeket az EBESZ keretében elfogadtak a demokrácia, a jog primátusa, az emberi jogok tiszteletben tartása és a piacgazdasághoz való csatlakozás tárgyában, valamint azok, amelyek a leszereléssel kapcsolatos biztonsági és bizalomerősítő szabályokra vonatkoznak, ugyancsak alapját képezik egy stabil és biztonságos európai kreációnak.

Negyedszer: az EBESZ olyan rugalmas és pragmatikus együttműködési koncepcióban állapodott meg, amely konszenzusos döntésen alapszik. A konszenzus szabályát bizonyos tekintetben elég gyakran gyengeségként festették le. Általában mégis ez az ismertető jele annak az együttműködési szellemnek, amely az emberi jogok, a bizalom és biztonsági szabályok, a fegyverkezési fölény kérdésében politikailag kikényszerített megegyezésekhez vezetett. Ez jó alap arra is, hogy később megóvjuk az együttműködést.

Ötödször: az EBESZ páratlan tapasztalattal rendelkezik a megelőzés, és a konfliktusok szabályozása területén. A hidegháború vége óta olyan feladatokat teljesített, amelyek végrehajtását akkor egyetlen másik regionális szervezetnek sem állt módjában biztosítani: a régi szovjet blokk krízisgócainak és potenciális konfliktuszónáinak a felügyelete, a véleménykülönbségen lévő felek közötti közvetítés, és misszió küldése a helyszínre. A cél érdekében körvonalazott mechanizmusok egyedülállóak. Az alapvető változás megmutatkozott az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) továbbfejlesztésében EBESZ-re, 1995-ben, és közvetítő szerepének átalakulásában, amely lehetővé tette a Kelet és Nyugat közötti dialógust és egészen mostanáig a békét garantálva az összeomlásnak ebben a periódusában megkönnyítette a békét és a stabilitást.

Az elért eredmények hatásosak. Csak egyedül 1997-re az EBESZ számos országban és régióban vállalt kötelezettséget a misszióval és a speciális jelenlétével. Ennek a kötelezettségnek (preventív diplomácia) a természetéből következően az eredmény mértéke elég gyakran fordított arányban áll a látszattal, és a közvélemény vélekedésével. Pedig az ebben az évben elért eredmények - többek között a csecseni, az albániai és a boszniai választások, a megerősített beavatkozás Horvátországban, a Moldávia és Tadzsikisztán közti megegyezésben való részvétel, a vezető erők keresése Felső-Karabah konfliktusában - tanúsítják azt a nagy szerepet, amelyet az EBESZ játszik az európai biztonságot érintő problémák megoldásában.

A hatodik, amelyet szeretnék kiemelni, az EBESZ azon képessége, hogy megkönnyítse a szorosabb együttműködést az európai biztonság érdekében létrehozott szervezetek és intézmények között.

A lisszaboni csúcs alkalmával, 1996 decemberében az EBESZ tagországainak állam- és kormányfői felismerték, hogy az európai biztonság kooperációt és koordinációt igényel a résztvevő államok, az európai és a tengerentúli szervezetek között. Egyöntetűen elfogadták, hogy ez a szervezet olyan fórumot alkot, amely különösen jól alkalmazható ennek az együttműködésnek és kiegészítő szerepnek a megerősítésére azért, hogy hatásosan tudjanak válaszolni a fenyegetésekre és kihívásokra az EBESZ hatókörzetében.

Ez az elsődleges célja azoknak a megindított munkálatoknak, amelyek az EBESZ kebelén belül folynak a “21. század biztonsági modelljéről”. Ez a közeledés azon az elhatározáson alapszik, hogy egyetértően és szolidárisan járjanak el az alapvető kötelezettségek be nem tartása vagy egy állam biztonsága elleni fenyegetés esetében. Pontosabban: tervbe van véve egy olyan európai biztonsági charta előkészítése, amely együttesen prezentálná az Európában létrejött változásokat, és bemutatná azokat az alapelveket, amelyek a változásokra válaszul szolgálnának.

Evégből az állam- és kormányfők megbízták az EBESZ-t, hogy határozza meg a megerősített együttműködés módozatait a szervezetek közötti “kooperatív biztonsági platform” keretében. A platformnak az lesz a célja, hogy növelje a kooperáció, a koordináció és egymás kiegészítésének fokát, ellensúlyozván ezáltal azt a rémületet, amely a hirtelen ijedtségtől a konfliktus utáni talpra állásig tart. Eközben oly módon folyik a részvétel a konfliktusok megelőzésében és a krízis kezelésében, hogy a béke és stabilitás érdekében mindenki erős pontjait lehessen kombinálni és a legteljesebben felhasználni.

Ezeknek a munkálatoknak azokon a tapasztalatokon kell alapulniuk, amelyekre a nemzetközi szervezeteket magába foglaló együttműködésen keresztül tettek szert többek között a Bosznia-Hercegovina-i és az albániai misszióban a NATO-tagok IFOR-, SFOR-alakulataival és a más országokkal való együttműködés során.

Egy ilyen kereten belül az olyan államok biztonsági gondjai, amelyek nem vesznek részt egyetlen biztonsági struktúrában sem, nagyobb figyelem tárgyát fogják képezni, mint jelenleg. Ezek jellegzetesen magukban foglalják azokat a biztonság elleni fenyegetéseket, amelyek az EBESZ területén kívüli régiókból erednek. Ezeknek az államoknak javulni fog a biztonsága a platform keretében együttműködő szervezetek által elfogadott támogatás akcióinak köszönhetően.

Ennek a hálózatnak azokon az elveken és kötelezettségeken kell nyugodniuk, amelyeket már elfogadtak az EBESZ dokumentumaiban. Azonkívül valamennyi résztvevő tagállamnak egyénileg alá kell írnia a következő, jelentős alapelveket: az EBESZ-ben részt vevő valamennyi állam szuverenitásának tiszteletben tartása függetlenül attól, hogy aláírták-e a biztonságra vonatkozó nemzetközi egyezményeket, illetve függetlenül attól, hogy részét képezik-e a két- vagy többoldalú államközi szerződéseknek; a résztvevő szervezetek átláthatósága a belső módosításaikat illetően; intézményeinkhez való csatlakozás, amely a mandátumot és az aktivitást illetően a nyílt és önkéntes kötelezettségen alapszik. Ezek az alapelvek együtt alkotnak egy közös fejlesztési és együttműködési koncepciót azok között az intézmények között, amelyek kölcsönösen megerősödnek a platform keretén belül.

A platformban való részvétel egyéni döntés eredménye lesz. Azoknak a szervezeteknek, mint a NATO, amelyek aláírták a fent említett alapelveket, spontán deklarációk útján kell csatlakozniuk a platformhoz. És a régiókon belüli fórumoknak is lehetővé kell tenni, hogy abban részt vehessenek.

Az európai biztonsági charta tervét illetően a platformmal kapcsolatos munkák fontos alapját képezhetik a mi vállalásunknak. [...]

Nem az a cél, hogy egy hierarchiát alkossunk. Olyan együttműködési keret létrehozásáról van szó, amely közösen meghatározott elveken alapul, és amelyben minden szervezet vállalja azt a közös akarat által meghatározott szerepet, hogy megfelel az európai biztonság elleni kihívásoknak a 21. század közeledtével. És a NATO nélkülözhetetlen partner egy ilyen kereten belül.

A fordító utószava

Az EBESZ Európai Biztonsági Charta - dokumentum irányelveinek elkészítéséről döntés született 1997 decemberében, Koppenhágában az EBESZ miniszterek tanácsa ülésén. Az irányelvek alapján a résztvevő államok azóta is dolgoznak a dokumentumon. A munka nagy része Bécsben, egy Biztonsági modellbizottságban folyik.

1998. november 12-én Bécsben a megerősített Állandó Tanács ülésén az egyik fő téma az volt, hogy milyen előrelépés történt az Európai Biztonsági Charta - dokumentum ügyében. Az EBESZ soros elnöke, Bronislaw Geremek, lengyel külügyminiszter beszédében elmondta, hogy a chartának olyan képet kell Európáról alkotnia, amely az előzőekhez képest sokkal demokratikusabb alapon segíti elő a biztonság érzetét. A kulcskérdés az lesz, hogy “mi legyen a legproduktívabb kapcsolat a különböző nemzetközi szervezetek, intézmények és fórumok között egy tökéletesebb európai architektúrán belül”.

A lengyel külügyminiszter elmondta, hogy a jelenlegi történelmi fordulóban a nemzetek azt várják vezetőiktől, hogy működőképes európai biztonsági rendszert hozzanak létre. E folyamat megteremtésében a charta meghatározó szerepet játszhat.

A chartának nem a jelenlegi helyzetet kell megmerevítenie, hanem hajlékony, flexibilis elképzelés megtestesítőjévé, élő dokumentumává kell válnia. Ennek az elképzelésnek a valóságon kell alapulnia, és olyan alapvető kérdéseket kell tárgyalnia, mint a demokrácia és biztonság, valamint a gazdasági integráció és a biztonság közötti viszony. Ebben az összefüggésben fontos megvizsgálni a következőket: hogyan lehet összeegyeztetni az európai oszthatatlan biztonság elvét, a globalizációt, valamint a nemzeti, ill. regionális elkülönülést célzó törekvéseket; a biztonságnak milyen dimenzióira térjenek ki az új biztonsági elképzelések; mennyire lehet átfogó ez a biztonsági elképzelés anélkül, hogy összeomlana a saját súlya alatt?

Ezután Geremek úr költői kérdésekkel folytatta. Mi a jövője a nemzetállamnak, és a nemzetállam viszonyának a nagyobb hatalommal bíró és megújított nemzetközi szervezeteket és nemzetek közötti testületeket illetően? Mi lenne a leggyümölcsözőbb kapcsolat a különböző nemzetközi szervezetek és intézmények között kialakuló biztonsági architektúrában?

Geremek úr rámutatott arra is, hogy miközben a chartáról folynak a tárgyalások, aközben már hatásosan működik a más szervezetekkel való közös fellépés, illetve az együttműködés gyakorlati továbbfejlesztése azokon a helyeken, ahol az EBESZ-nek van missziója. Példaként hozta fel a koszovói EBESZ verifikációs missziót. Más szavakkal, “csak az elmélet és a gyakorlat jó összeházasítása vezethet az EBESZ-nek, mint a vezető európai biztonsági szervezetek egyikének a megszilárdulásához, mely szervezetek arra specializálódtak, hogy hatékonyan és átfogóan megelőzzék a konfliktusokat, építsék a demokráciát és elősegítsék a nemzetközileg is elismert normákat és elveket.”

Az EBESZ hivatalban lévő elnöke beszédében azt is hangsúlyozta, hogy fontos összehangolni az érdekeket a fegyverzetkorlátozásban, a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekben, és újra és újra felhozta az európai szolidaritás lengyel koncepcióját, amelyet szerinte arra terveztek, hogy megújítsa a kooperatív biztonsági koncepciót.

A chartával kapcsolatos munka novemberben intenzívebbé vált, mivel a dokumentumot az 1998. december 2-3-i, oslói minisztertanácsi ülés egyik napirendi pontjaként terjesztették elő. A cél az lesz, hogy a chartát a következő, 1999-ben tartandó csúcson elfogadtassák.

Fordította és összeállította

Dr. Mészáros Margit