| HADTUDOMÁNY | IX. évfolyam |
1999. június |
HADTUDOMÁNY-HADÜGY
Közismert, hogy a Magyar Tudományos Akadémián az ún. diszciplínaviták keretében folyik a tudományágak múltjának, jelenének és jövőjének felmérése. Ennek során készült el az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottsága megbízása alapján A hazai hadtudomány változásainak, helyzetének és fejlődésének jellemzői című, összefoglaló vitaindító tanulmány. A vitaindítóhoz folyóiratunk hasábjain minden érdeklődő hozzáférhet, tanulmányozhatja azt. A tanulmány remélhetőleg olyan vitát vált ki a hadtudomány művelői és alkalmazói körében, amely előre viszi a diszciplínánk fejlődésének ügyét.
Röviden néhány utalás azokról az előzményekről, amelyek meghatározták az összeállítás körülményeit és elkészítését.
Diszciplínánk művelői jól tudják, hogy a magyar társadalom sorsfordító éveket él meg. Átalakultak a tudomány társadalmi körülményei és a tudományművelés feltételei. Ez megkövetelte, hogy az egyes kutatási területek, szakmák felmérjék nemzetközi és hazai helyzetünket, megfogalmazzák reális tennivalóikat. E folyamatok történéseit tükrözik a megindult diszciplínaviták. Erről már olvashattak a Magyar Tudomány, az Akadémia és más tudományos folyóiratokban.
A hazai tudomány sorsát befolyásoló folyamatok legfontosabb akadémiai állomásairól néhány szóban a következőket kell elmondani:
- Az Akadémia elnöksége 1996. október 31-i állásfoglalása alapján az MTA 1996. december 12-i közgyűlése elfogadta a tudománypolitikai viták akadémiai tervét (lásd: Magyar Tudomány, 1997. 5. szám).
- Az Országgyűlés 1996. december 17-i határozata kimondta: szükségesnek látja, hogy “a magyar tudomány helyzetét és lehetőségeit rögzítő részletes elemzés készüljön el.” Ennek előkészítésére az Országgyűlés felkérte az MTA elnökét (lásd részletesen: Akadémia, 1997. 1. szám).
- Az MTA elnöke által írott vitaindítót a Tudománypolitikai Kollégium 1998 márciusában tűzte napirendre. A szöveget az OTKA, majd az OMF elnöksége és 1998. május 26-i ülésén az MTA elnöksége is megvitatta.
- Az MTA 1997. decemberi közgyűlése elfogadta egy háromkötetes helyzetkép elkészítésének tervét Tudomány és tudománypolitika az ezredforduló Magyarországán címmel. Az első kötet a Tudománypolitika, a második kötet a Tudomány címet viseli, amely az ún. diszciplínavitákat ad közre, míg a harmadik kötet címe: A hazai kutatóbázis katasztere. A 2000 augusztusára megjelenő háromkötetes mű számot vet a hazai tudományos kutatás helyzetével.
- Az első kötet, I. Tudománypoli~tika - vitaindítója Glatz Ferenc: Tudomány~politika az ezredforduló Magyarországán - 1998 októberéven megjelent, és novemberben a tíz tudománypolitikai szakértői bizottság vitái is megindultak (lásd: Akadémia, 1998. 4. szám).
- A diszciplínaviták is megkezdődtek, melynek során az MTA vezetői kollégiuma 1998. március 4-i és április 22-i ülésén, az MTA elnöksége március 10-i ülésén állást foglalt a lehetséges diszciplínaviták rendjéről (lásd részletesen: Akadémia, 1998. 3. szám).
- A teljesség igénye nélkül felvázolt előzmények után kapta meg az MTA Hadtudományi Bizottsága az MTA IX. Osztály 1998. november 10-i és december 17-i kérését, mely szerint az MTA 1999. évi májusi közgyűlés áttekinti a magyar tudomány legfontosabb ágai helyzetének alakulását az utolsó tíz évben. Az áttekintés foglalkozni kíván az adott tudományág mai megítélhető hazai perspektívájával is. Ezért felkérték a Hadtudományi Bizottságot, hogy a saját belátása szerinti munkamegosztásban és módszerrel készítse el a hadtudományra vonatkozó elemzését és a bizottság által megvitatott összefoglalót küldje meg 1999. február 28-áig az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának.
Az MTA Hadtudományi Bizottsága 1998. december 8-i ülésén létrehozta az ún. diszciplína munkabizottságot, és megbízta az összefoglaló (áttekintés) elkészítésével. Levélben felkérte a hadtudomány művelésében és felhasználásában érdekelt szerveket, intézményeket, hogy szakterületükről olyan értékelő áttekintést állítsanak össze, amely elősegítheti egy olyan tanulmány elkészítését, mely világos képet adhat a hadtudomány helyzetéről, diszciplináris problémáiról és az időszerű feladatokról.
A munkabizottság által elkészített tudományági helyzetelemzést a Hadtudományi Bizottság 1999. február 24-i ülésén megvitatta és bizonyos változtatások után megküldte az MTA IX. Osztály elnökének.
A következő oldalakon közreadjuk a HB által elfogadott és az MTA-nak megküldött összefoglalót, amely képet ad az elmúlt évtizedben a magyarországi hadtudomány változásairól és helyzetének alakulásáról, diszciplínánk eredményeiről és gondjairól, valamint fejlődésének problémáiról és jellemzőiről.
Meg kívánjuk említeni, hogy a diszciplínánkat elemző tanulmány összeállításánál arra nem volt lehetőség, hogy a különböző részanyagokban kifejtett sajátos vagy egyedi nézeteket is beépítsük az összefoglalóba. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az összefoglaló áttekintés nem az orákulum igényével készült, hisz abban készítői kiemelik legfőbb cél: vitára, eszmecserére való ösztönzés a hazai hadtudomány fejlődéséről, szerepéről. Kívánatos lenne, hogy minél több hadtudományi kutató ragadjon tollat a diszciplínánkról folyó vita továbbvitelére, kiszélesítésére, mivel ez lehetővé tenne új tények és elvek feltárását, a helyzetfelmérés teljesebbé tételét. Az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottsága és diszciplina munkabizottsága ezért adja közre teljes terjedelmében az összefoglaló tanulmányt, vitaindítót.
Ács Tibor,
az MTA IX. Osztály
Hadtudományi Bizottság titkára
A HB által elfogadott és az MTA-nak
megküldött összefoglaló
A tudomány helyzetét és fejlődésének tendenciáit azok az átalakulások határozzák meg, amelyek az elmúlt évtizedben a világban, térségünkben, illetve Magyarország külső és belső körülményeiben végbementek. Ezek a változások a hazai hadtudomány elé is gyökeresen új célokat és feladatokat állítottak.
A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a diszciplína és művelői új, megoldandó kutatási feladatait a társadalom, a gazdaság, a környezet, a technika, a tudományok, a hadügy és más területeken történt változások határozzák meg. E feladatoknak azonban a magyar hadtudomány csak akkor tud megfelelni, ha biztosítani tudja önmaga megújulását, szakít a korábban rá kényszerített tartalmi és módszertani dogmákkal, képes új alapokon, valóban alkotó módon vizsgálni a tárgyát, a kutatási területeit érintő kérdéseket, és választ adni a kor új kihívásaira, problémáira.
Ezeknek a társadalmi elvárásoknak és tudományos kihívásoknak a közvetítésében az MTA Hadtudományi Bizottsága eredményesen közreműködött. A hadtudomány szakterületeinek műhelyei és kutatói intenzíven foglalkoztak a biztonságpolitika, az országvédelem, a NATO-csatlakozás, a haderő-fejlesztés, a honvédelem stratégiai kérdéseivel, valamint a tudományág fogalmi rendszerével, struktúrájával és módszereivel.
A hadtudomány helyzetét az MTA Hadtudományi Bizottsága a diszciplína művelőinek közreműködésével eddig két esetben mérte fel. A jelenlegi értékeléséhez indíttatást ad az MTA-nak a diszciplína átalakulásának vizsgálatára irányuló újabb kezdeményezése.
Jelen összefoglalóban fel kívánjuk vázolni - a teljesség igénye nélkül - az elmúlt évtized változásainak és fordulatainak tükrében a hazai hadtudomány állapotának főbb jellemzőit, eredményeit, gondjait és problémáit, új céljait és feladatait.
A hadtudomány történetének utólsó tíz évét a folyamatos változás, a fejlődés helyének, szerepének, fogalmának, tárgyának, belső felépítésének és más összetevőinek újrafogalmazása jellemezte.
Az elmúlt évtized változásai, a társadalmi, gazdasági élet folyamatai az egyetemes tudomány, ezen belül a hadtudomány területén olyan átalakulásokat indukáltak, amelyek a tudomány hazai megújulásának szükségességét igényelték. A rendszerváltás után kialakult új helyzetben nélkülözhetetlen és elodázhatatlan feladatot jelentett a hadtudomány önvizsgálata, helyének, szerepének, tárgyának és struktúrájának, nem utolsósorban kutatási módszereinek újragondolása és az elmúlt évek nemzetközi kihívásainak, valamint hazai elvárásoknak megfelelő továbbfejlesztése.
A 20. század utolsó évtizedében a bipoláris világrend összeomlása gyökeresen változtatta meg az addig fennálló politikai, gazdasági és katonai erőviszonyokat: a történelminek minősíthető változás földrajzi, gazdasági és katonai értelemben is újrarajzolta a világ, különösen Európa térképét. A változás még napjainkban is zajlik az újonnan létrejövő érdekzónák mentén.
A hidegháborús fenyegetettség megszűnésével új veszélyformák kerültek felszínre. A világrendszerek közötti szembenállás helyébe a civilizációs szembenállás, a nacionalista alapú regionális konfliktusok, illetve “új” fenyegetések (túlnépesedés, migráció, környezetszennyezés, terrorizmus, a szervezett bűnözés, kábítószercsempészet stb.) léptek.
Mindezek következtében előtérbe kerültek a nem katonai jellegű kihívások: az alacsony intenzitású (háborús küszöb alatti), határövezeti nyugtalanságot, belső instabilitást, gazdasági kiszolgáltatottságot előidéző, a közbiztonságot fenyegető konfliktusok. A hagyományos tömeghadseregekkel vívott totális háborúk helyett a politika a válságmegelőzés és a válságkezelés, a béketeremtés és a békefenntartás feladataiban történő közreműködést vár a fegyveres erőktől. Mindez felveti a fegyveres erők feladatainak új szemléletű vizsgálatát, a veszélyek kezelésének, elhárításának nemzetközi összefogással, nemzeti és szövetségi keretekben történő megoldását.
Jelentős kihívás a technika és ezen belül a haditechnika fejlődése, a korszerű, igen bonyolult fegyverek és fegyverrendszerek megjelenése. A modern haditechnikai eszközök gyökeresen és alapjaiban átalakítják a békemegőrzés, a háborúra felkészülés, a haditevékenységek, a hadviselés módjait, illetve eljárásait; a hadászati, hadműveleti és a harcászati alkalmazás, valamint a katonai felkészítés elméletét és gyakorlatát, szabályait.
A technika új vívmányai, a technológiai fejlődés eredményeként meghatározó erőforrássá lép elő a szervezetek működéséhez szükséges információ. A haderők a jövőben egyre inkább olyan bonyolult globális információs környezetben tevékenykednek, amely jelentős mértékben befolyásolja a katonai tevékenységek sikerét vagy kudarcát.
A szakértők folyamatosan értékelték, hogy a fontosabb katonai, hadügyi változások nyomán keletkezett elvárások és új kihívások tudományos elemzésére, a kérdések megválaszolására szellemileg és szervezetileg mennyire készültek fel a hazai kutatók, kutatási intézmények. A tények és a teljesítmények azt bizonyítják, hogy a hadtudományi kutatók, a kutatóintézmények gondolkodási módja és szemlélete alapvetően megváltozott - szakmai felkészültségük, kutatási és tudományszervezési tapasztalataik képessé teszik őket arra, hogy megfeleljenek a változásokból adódó kihívásoknak.
A hazai hadtudományban a rendszerváltozást követően viszonylag gyorsan megkezdődött a korábbi ismeretrendszer, terminológia, tudománystruktúra átalakítása, a nyugati hadtudomány eredményeinek, nézeteinek megismerése, átvétele és beépítése. Mindez annak figyelembevételével történt, hogy nem gyökeresen új hadtudományt kellett teremteni, hanem a meglévőt továbbfejleszteni, gazdagítani, a jövő feladatainak megoldására felkészíteni és alkalmassá tenni. Nem az volt a feladat tehát, hogy újat erőszakoló definíciókat fogalmazzunk meg, hanem őrizzük meg mindazt, ami jó és tegyük hozzá az újat.
Az elmúlt években számos tudományos konferencia és publikáció vállalkozott arra, hogy kimutassa, milyen lényeges változások történtek, milyen folyamatok indultak meg az egyetemes és a hazai hadtudományban. Ezek feltárták, hogy a diszciplína tudományszakjaiban - a hadtudomány általános elméletében, a hadászatban, a hadműveletben és a harcászatban, a katonai vezetésben, a haderőszervezésben, a hadkiegészítésben, a kiképzésben, a hadtörténelemben, a logisztikában, a védelemgazdaságban, a védelemigazgatásban és más területeken - számos olyan új elem jelentkezik (pl.: a biztonságot veszélyeztető új tényezők kezelése, a haderő új feladatai, fejlesztésének irányai stb.), amelyek vizsgálata a hadtudomány új kutatási területe.
A változások alapvetően befolyásolták és kibővítették a hadtudományi kutatás tárgyát, fogalmát és struktúráját. Előtérbe került a hadtudomány komplex értelmezése (a védelemtudomány fogalmának megjelenése), összeolvadtak, összefonódtak a hadtudomány, a politikatudomány, a vezetés- és szervezéstudomány, valamint más tudományok fogalomkörének egyes határterületei.
Ennek megfelelően napjainkban a hadtudomány - egyes vélemények szerint - tágabb értelemben a teljes védelmi szféra területeit, ezen belül a rendvédelem és az önkormányzatok országvédelemben betöltött szerepét is vizsgálja, illetve integrálja, míg szűkebb értelemben a fegyveres küzdelem kérdéseivel foglalkozik. Más vélemények szerint a katonai erőnek a biztonság fenntartásában betöltött meghatározó szerepe csökkenése következtében nem tartható fenn a hadtudomány ilyen típusú integráló szerepe sem.
Az elmondottakból is látható, hogy a hadtudomány művelőinek körében - más területek diszciplínavitáihoz hasonlóan - még eszmecsere folyik a hadtudomány tárgyáról és szerkezetéről, mindenekelőtt arról, hogy milyen szaktudományok sorolandók a hadtudomány struktúrájába. Nincs tisztázva jelenleg, főleg interdiszciplináris jellege következtében, a hadtudomány tudományterületi besorolása sem. Van ugyanis olyan nézet, mely szerint a hadtudomány a társadalomtudományokba sorolandó, míg mások szerint a műszaki, illetve a matematikai tudományokba.
Az elmúlt időszakban jelentős mértékben megváltozott, tovább fejlődött a hadtudomány intézmény- és kapcsolatrendszere. A Magyar Tudományos Akadémia IX. Osztálya Hadtudományi Bizottságának létrejöttével a tudományág emancipálódott, a tudományos közélet néhány intézménye és személye azonban még mindig idegenkedik a hadtudománytól és hajlamos megfeledkezni arról. Ebben közrejátszik a korábban előforduló elzártság és a felesleges titkolózás.
Átalakult a katonai (védelmi) felsőoktatás szervezete és működése, megváltozott a honvédségi kutatóintézetek irányítási rendje is. A hadtudomány kapcsolatát szélesítette és tovább alapozta az MTA és a HM közötti együttműködési megállapodás, amelynek a szellemében egyre szélesebb és tartalmasabb együttműködésre van lehetőség a magyar tudományos élettel.
A hadtudomány a világ minden hadsereggel rendelkező államában alkalmazott tudomány: szoros kapcsolatban áll a politikával, ezen belül a biztonságpolitikával. Ebből következően a hadtudományi kutatások minden országban elsősorban a politika által kitűzött irányokban folynak, és nyilvánvalóan ezek az irányok részesülnek a legnagyobb anyagi támogatásban is.
A hadtudomány - jellegéből és feladataiból következően - szoros kapcsolatban áll más tudományágakkal, ágazatokkal. Egyes intézményei - például a Hadtörténeti Intézet, a Haditechnikai Intézet, a katona-egészségügyi kutatóhelyek - e tudományágak határterületein tevékenykednek, egyaránt kapcsolódnak a hadtudományhoz és a más tudományokhoz.
Napjainkban bármely tudomány eredményes működésének alapvető feltétele a kreatív integrálódás a hazai és nemzetközi tudományos kutatás rendszerébe. Figyelembe véve, hogy a hadtudomány teljes terjedelmű művelésére csak azok az államok képesek, amelyek rendelkeznek az ehhez szükséges - politikai, gazdasági, katonai stb. - feltételekkel, felvetődik a kérdés, hogy a kis országok kutatói folytathatnak-e, folytassanak-e alap- és alkalmazott kutatásokat, vagy elsősorban a mások által feltárt tudományos eredmények adaptálására, illetve az adott ország lehetőségei alapján a nemzeti értékek és érdekek védelmét biztosító részletekre fordítsák a figyelmüket.
A realitásokból kiindulva a Magyarországhoz hasonló méretű országoknak a hadtudomány terén is mindenkor elsősorban a nagyhatalmak (különö~sen szövetségeseik) hadikultúráját, illetve hadtudományát célszerű figyelembe venni. Ennek során azonban mindent meg kell tenni a saját hadikultúra és hadtudomány megőrzése és fejlesztése, saját nemzeti hagyományainak ápolása érdekében.
A magyar hadtudomány nemzetközi kapcsolatrendszerében - a NATO-csatlakozás eredményeként - növekvő szerepet játszanak a NATO-ban kialakult elvek és módszerek, különösen a szövetség tudományos programjának megismerése és aktív részvételünk abban. A program kiemelt fontosságú területein (tudomány és technika, leszerelést szolgáló technológiák, csúcstechnológiák, környezetbiztonság, számítógépes hálózatok) együttműködést elősegítő bőséges lehetőségek, támogatási mechanizmusok, szakértői látogatások, közös kutatási támogatások, továbbképző tanfolyamok és konferenciák állnak rendelkezésre. Fontos, hogy éljünk a lehetőségekkel, de még fontosabb, hogy alkotó módon vegyük át az ismereteket, tapasztalatokat és építsük be azokat nemzeti törekvéseinkbe.
A NATO-szintű tudományos együttműködés mellett, a rendszerváltozások következtében megnőtt a szerepe a regionális együttműködésnek is. A szomszédokkal történő tudományos együttműködés - különösen most, hogy néhány szomszédos ország az első lépcsőben nem lesz a NATO tagja -, a biztonság erősítéséhez való hozzájárulás mellett, elősegítheti például az együtt élő közép-európai népek közös és egybefonódó múltjának, a napjainkban jelentkező regionális konfliktusok hátterének feltárását.
Hazai és nemzetközi elismerést szereztek azok a tudományos kutatások, publikációkban közreadott új feldolgozások és eredmények, amelyek a magyar katonai gondolkodás és hadtudomány történetének, a Habsburg-birodalom és a Magyar Királyság hadügyi viszonyainak, az 1848/49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc katonai történetének, a két világháború közötti és a második világháború alatti magyar hadtörténetnek és az 1956-os szabadságharc, valamint a hadsereg fejlődéstörténetének sok vonatkozásban ismeretlen kérdéseit mutatják be.
A haditechnikai kutatás-fejlesztés területén elért eredményeket a rangos nemzetközi fórumokon szerzett díjak fémjelzik. A MH Haditechnikai Intézet a Genfi Nemzetközi Találmányi Kiállításon ezüstérmet (1996-ban: Helymeghatározás elektronikus időméréssel, 1997-ben: IH-95 sugárszint- és sugárszennyezettség-mérő) és bronzérmet (1996-ban: Védőmellények), a Génius'96 és Génius'97 Nemzetközi Feltalálói Kiállításokon további elismerést kapott.
Az elmúlt évtized változásait figyelembe véve a hazai hadtudományi kutatás eredményei elsősorban a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveihez, a katonai stratégia kérdéseihez, a haderő közép- és hosszú távú fejlesztése főbb irányainak kimunkálásához, a haderő önkéntes jellegűvé alakításához, a civil kontroll kérdéseihez és sok más, a haderő átalakítását érintő kérdés vizsgálatához, problémák feltárásához és megoldásához szolgáltattak háttéranyagokat, javaslatokat. Mindezeket a témát érintő dokumentumok kidolgozása, állásfoglalások kialakítása során a politikai és a katonai vezetés, a Parlament Honvédelmi Bizottsága felhasználta. A Magyar Tudományos Akadémia 1996. évi parlamenti beszámolója is elismerően szólt a hadtudományi kutatás eredményeiről. A fentieken túl kiemelésre méltóak még a kutatás eredményeit összefoglaló írásos anyagok, a kétkötetes Hadtudományi Lexikonban összefoglalt új tudományos eredmények, a katonai felsőoktatási intézmények egyetemi jegyzetei, tankönyvei, valanint a biztonság és a védelem számos területét átfogó publikációk.
A hadtudomány elismertségét összességében az mutatja, hogy eredményeit, következtetéseit és ajánlásait - a honvédelemmel, a biztonsággal összefüggő kérdésekben - a szakma, a hadsereg intézményei, főleg a mindenkori hatalom képviselői elfogadták. Elismertségének másik értékmérője, hogy a magyar tudományos élet, ezen belül a felsőoktatás számára, sajátos területéről, a hadügy kérdéseiről új ismereteket szolgáltatott, ajánlásokat tudott tenni.
A hadtudomány intézményrendszerét napjainkban a katonai felsőoktatási intézmények, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség tudományos kutatóintézetei, műhelyei és kutatói, valamint a kapcsolódó civil tudományos szervezetek alkotják. Ez az intézményrendszer az elmúlt időszakban jelentős változásokon ment át, melynek során - mint már említettük - átalakult a katonai (védelmi) felsőoktatás szervezete, megváltozott a honvédségi kutatóintézetek irányítási rendje.
1996. szeptember 1-jén a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem létrehozásával - a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola és a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola integrációjával - kialakult a hazai hadtudományi kutatás viszonylag koncentrált, de nem monopoljellegű alapbázisa. Két kara, intézetei és tanszékei az oktatás és a kutatói utánpótlás (az akkreditált doktori képzés) biztosítása mellett tovább erősítették a kutatók, a tanszéki és intézeti kutatóbázisok felkészültségét, a tudományos munka feltételeit. Megteremtődött az oktatás, a fejlesztés és a kutatás egysége. Ezt a pozitív folyamatot erősítheti a katonai felsőoktatás további integrációjának szélesítése.
A hadtudomány és a biztonság, a védelem kérdéseihez kapcsolódó más tudományágak művelésében, az új eljárások és kihívások megválaszolásában a HM és a HVK, a haderőnemi vezérkarok, a nemzetvédelmi egyetemmel együtt pótolhatatlan szerepet játszanak a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola tanszéki kutatóbázisai, a Haditechnikai Intézet, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Térképészeti Intézet, valamint más tudományos műhelyek, civil és katonai kutatók.
A hadtudományi közéletben és a kutatásokban nélkülözhetetlenül kezdeményező és előrevivő, pozitív, de más-más szerepet tölt be két, független civil tudományos szervezet: a Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT), továbbá a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja. A két intézmény, illetve annak kutatói köre a biztonság, a honvédelem, az országvédelem, a haderőreform, a katonai stratégia és más fontos téma kérdéseinek feltárása, illetve a többféle lehetőségek közreadása érdekében az elmúlt években - központi rendelésre, igényre és önálló kezdeményezésre - számos témát kutatott, több konferenciát rendezett és kiadványokat jelentetett meg.
Az ezredfordulón is alapvetően az előzőekben említett intézményrendszernek kell biztosítania a hadtudomány területén az alap- és alkalmazott kutatásokat, illetve gyakorolnia a tudományos közéleti és ismeretközlő funkciókat. Új intézmények létrehozására várhatóan nem kerül sor, a hatékonyság és az eredményesség növelése elsősorban a meglévő intézmények közötti szorosabb, a konkrét feladatok megoldására irányuló együttműködés révén fokozható. A katonai felső vezetés, a HM és a HVK integrációja, a katonai felsőoktatási rendszer folyamatban lévő további átalakítása (esetleg a jövőben tágabb értelemben vett védelmi felsőoktatási integrációja) hozzájárulhat az együttműködés továbbfejlesztéséhez, a szellemi és az anyagi erőforrások hatékonyabb felhasználásához.
Az alap- és alkalmazott kutatás bázisát mindenekelőtt - tisztán hadtudományi területeken - a katonai (nemzetvédelmi) felsőoktatási intézmény (ek) tanszékei és intézetei fogják képezni, amelyek párhuzamosan végzik az oktatást és kutatást. Ehhez kapcsolódnak a hadtudomány és más tudományágak határterületeit művelő, meglévő intézetek és a különböző katonai tudományos műhelyek is. A tudományos közélet szervezése, a tudományos fórumok körének kibővítése, fejlesztése elsősorban a tudományszervezők feladata marad.
A hadtudományi kutatóműhelyek alapvetően felkészültek az új kutatási feladatok teljesítésére, a hadtudományi intézményekben megfelelő arányban vannak tudományos minősítéssel rendelkező kutatók. A kutatók jelentős része a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen koncentrálódott, számuk az egyetemi képzési struktúra továbbfejlesztésével (például a katonai egészségügy beépülésével) tovább növekedhet, a hadtudomány szinte valamennyi tudományszaka jeles szakember- és kutatógárdával képviselteti magát az intézmény tudományos életében.
A kutatói utánpótlásnak, bizonyos értelemben a hadtudomány “létének” nélkülözhetetlen eleme a doktori (PhD) képzés és doktori (PhD) fokozat megszerzésének a lehetősége. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem 1995 novemberében akkreditált, A katonai biztonság, a védelmi integráció és a fegyveres küzdelem című - A típusú - doktori programja megteremtette a tudományos kutatói utánpótlás feltételeit. A program keretében 1998-ban már külföldi (angol és amerikai) szakemberek is jelentkeztek képzésre és fokozatszerzésre.
A hadtudományi doktori programban, valamint a kapcsolódó tudományágakra alapozott más egyetemek által indított doktori képzésben történő részvétellel és folyamatos önképzéssel biztosítva van a hadtudomány kutatóinak felkészítése az ezredforduló feladatainak elvégzésére.
Az előzőkben megfogalmazott pozitívumok mellett a kutatóműhelyek helyzetét néhány negatívum is terheli. Bár e téren az elmúlt időszakban jelentős változás következett be, mégis tapasztalható a hadtudományi kutatóműhelyek viszonylagos belterjessége. A hadtudományi kutatásban tevékenykedők köre meglehetősen zárt, aminek egyik oka a korábbi időszak izoláltsága. Közismert, hogy korábban szinte elképzelhetetlen volt egy megfelelő katonai szakmai ismeretekkel rendelkező civil kutató. A katonai felsőoktatás, a hadtudományi továbbképzés jelenlegi formájában még ma sem járul hozzá kellően a belterjesség kívánt mértékű csökkentéséhez.
Részben a korábbi izoláció következménye, hogy a kutatóműhelyek, kutatói kollektívák megfelelő szakmai felkészültsége mellett még ma sem kielégítő a más tudományokra is kiterjedő széles látókör és a nyelvi felkészültség. Ez bizonyos értelemben generációs probléma, azonban mint oly sok más esetben, itt sincs egyenes összefüggés a fizikai és szellemi életkor között.
A belterjesség és az ismerethiány többek között a hazai és a nemzetközi tudományos életbe való intenzívebb bekapcsolódással csökkenthető. Ehhez a külföldi tanulmányutak, konferenciák és tudományos kutatásokba való bekapcsolódás lehetőségét biztosító költségvetési keretek növelésére lenne szükség. Bővíteni kellene a nemzetközi ösztöndíjakat és a kutatók cseréjét.
További probléma, hogy a katonai (nemzetvédelmi) felsőoktatási intézmények - elsősorban a rendelkezésre álló létszámkeretek, illetve képzési igények és az oktatói kapacitás arányai következtében - ma még nem rendelkeznek tanszéki kutatói munkakörökkel, pedig ez a korszerű oktatásnak és az eredményes kutatásnak egyik alapvető feltétele.
Az említett problémák egy része kapcsolódik ahhoz a körülményhez is, hogy a hadtudományi kutatók helyzete több tekintetben hátrányosabb a csapatoknál, vezető szerveknél, a tanintézeteknél szolgáló személyeknél. A kutatókkal szemben támasztott követelményeket, jogaikat és kötelezettségeiket ugyanis nem rögzíti semmi féle dokumentum. A kutatói tevékenység nem kínál és a jövőben sem fog kínálni katonai karriert az azt gyakorlók számára.
A hadtudományi kutatásszervezés a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szervezeteinél, intézeteinél - a HM irányelvek alapján - a HM Oktatási és Tudományszervező Főosztály Tudományszervező Osztályának, valamint a HVK Tudományszervező Osztályának irányításával történik. Ezt a tevékenységet a különböző szervezetek szintjén tudományos tanácsok (testületek), szervezők valósítják meg, egészítik ki.
A hadtudományi kutatási feladatokat a HM és az MH keretein belül részletes éves, a legfontosabb témákat, a főbb irányokat, témaköröket rögzítő közép- és hosszú távú kutatási tervek tartalmazzák. Ezek a tervek a felmerülő kutatási igények, illetve a rendelkezésre álló kutatói kapacitás és finanszírozási lehetőségek alapján kerülnek kidolgozásra.
A tudományos kutatás szabadságát és lehetőségét különböző pályázatok bővítik. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az Országos Tudományos Kutatási Alap, az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások, az oktatási/kutatási ágazati minisztériumok kutatási-fejlesztési pályázatain évente több hadtudományi kutató nyer lehetőséget honvédelmi érdekű kutatási témák kidolgozására. Ezeket egészítik ki a Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Vezérkar, a Magyar Hadtudományi Társaság és más katonai és civil szervek rendszeresen kiírt pályázatai.
A tudományszervezés jelenleg alkalmazott módszerei megfelelőek, alapvetően biztosítják a kitűzött kutatási feladatok végrehajtását. Továbbfejlesztésük azonban mindenképpen szükségesnek látszik: növelni kell e tevékenység összehangoltságát. A meglévő kutatói kapacitások hatékonyabb kihasználása érdekében koncentrálni célszerű a kutatásokat, erőteljesebben kell ösztönözni különböző szakemberek kutatói munkacsoportokba szerveződését. A kutatásszervezők kiválasztása és a feltételek megteremtése során figyelembe kell venni azt is, hogy napjainkra a kutatási tevékenység szervezése és irányítása különleges ismereteket igénylő szakmává vált.
A hadtudományi kutatás finanszírozásához a források alapvetően költségvetési és alapítványi eredetűek, amelyek elosztására a kutatási tervekben meghatározott témákra kötött megbízások formájában vagy pályázati úton kerül sor.
A korábbiakban már említett hazai pályázatok jelentősége többek között abban áll, hogy ezek képezik azoknak a csatornáknak egy részét, amelyeken keresztül az Országgyűlés, a kormány, a Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Vezérkar és más szervek megrendeléseiket, elvárásaikat eljuttatják a hadtudományi műhelyekhez és kutatókhoz.
A korszerű finanszírozási rendszer alapvető feltétele, hogy az előre látható vagy becsülhető értékesülés arányában, illetve a kutatási tervekben kitűzött prioritásoknak, főbb irányoknak megfelelően történjen. Egy ilyen rendszer kialakulását - a források szűkössége mellett - hátráltatja többek között a kutatási költségek hosszabb távú biztosítottságának esetenkénti hiánya, illetve a várható hasznosíthatóság elbírálásának nehézsége.
A hadtudományi kutatás finanszírozásának egyik új eleme a nemzetközi (mindenekelőtt európai uniós és NATO) pályázatokon történő részvétel, amelyeknek kezdeti eredményei már megjelentek. Az ebbe kapcsolódás lehetőségei megvannak, kihasználásukhoz - az euroatlanti integráció tényleges bekövetkezése mellett - elsősorban a személyes és az intézményes nemzetközi kapcsolatokat kell jelentős mértékben bővíteni, mert e pályázatok túlnyomó része csak európai uniós és NATO-intézményekkel együtt nyerhető el.
A hadtudományi kutatásoknak - a hadtudomány valamennyi tudományszakában - elsősorban a védelmi doktrinális elvek, a stratégiák megalapozására, a nézetek szükség szerinti korrekciójára, az euroatlanti integrációval, a haderőreformmal és a honvédség korszerűsítésével kapcsolatos feladatok végrehajtásának tudományos megalapozására kell irányulniuk. A védelmi szféra előtt álló feladatok eredményesen csak tudományos elemzésekre és hatásvizsgálatokra támaszkodva teljesíthetők. A kutatásoknak hozzá kell járulniuk a Magyar Honvédségnek a NATO szervezési, alkalmazási, vezetési elvei szerinti átalakításához, valamint a vegyes hadkiegészítésű haderőről a teljes egészében önkéntes (hivatásos és szerződéses) katonákból álló haderőre áttérés előkészítéséhez. (Igaz, hogy ez a kérdés jelenleg lekerült a napirendről, de sem a kormány, sem a katonai vezetés nem mondott le az önkéntes haderőről, ezért ezt a témát is tovább kell kutatni.)
A hazánkban folyó hadtudományi kutatás célja az is, hogy segítse az elméleti megalapozottságot igénylő alapvető honvédelmi vonatkozású dokumentumok kidolgozását, a vezérkaroknál és a vezető szerveknél folytatott, konkrét elméleti és gyakorlati kérdések megoldására irányuló tevékenységet. Mindebben tükröződnie kell többek között annak is, hogy hazánk biztonságának megteremtésében jelenleg nem a katonai tényező játssza a fő szerepet, hanem a biztonság az euroatlanti integráció, a NATO-tagság és a nemzetközi együttműködés fő garanciája. Azt is látni kell, hogy a katonai feladatok között előtérbe került a válságkezelés és a békemisszióban való részvétel.
Az elemzésre váró kérdések között alapvető jelentőségű a fegyveres erők és a társadalom kapcsolatának vizsgálata, a fegyveres erők társadalmon belüli helyének és szerepének meghatározása a megváltozott biztonságpolitikai környezetben. Feldolgozásra vár a fegyveres erők 21. századi funkcióinak áttekintése, újragondolása és rendezése is. Továbbra is fontos a civil ellenőrzés kérdéskörének kutatása, gyakorlati érvényesülése módozatainak kimunkálása.
A korszerű fegyverek sikeres alkalmazása - a magas szintű technikai kiszolgálás és a hozzáértő kezelés mellett - soha nem látott szervezettséget igényel. Az optimális hazai elvek, alkalmazási eljárások és módszerek kidolgozása, továbbá bevezetése erőfeszítéseket követel a hadtudomány műhelyeitől. A hadműveletek, illetve békeműveletek megtervezése, megszervezése és irányítása a különböző szintű vezetési szervezetek minden részletre kiterjedő és összehangolt tevékenységét igényli. E követelmény teljesítésének mikéntjére a reális válaszokat - az ország védelme és nemzetközi kötelezettségeink teljesítése érdekében - elsősorban természetesen az egyetemes hadtudomány eredményeire támaszkodva, abból merítve, a hadtudomány hazai művelői~től várják.
A hadtudomány számára elkerülhetetlen új kutatási problémakör a hosszú ideig elhanyagolt környezetvédelem és más, úgynevezett egyéb kategóriába tartozó veszélyek kezelésének vizsgálata is. Ezek közül csak a környezetszennyezésre utalunk: a hadsereg működésével ugyanis együtt jár a környezetszennyezés, amelynek megelőzésére, illetve következményeinek felszámolására még nincsenek igazán jól kidolgozott tudományos technológiák. További problémát jelent a honvédség hadrendjéből kivont haditechnikai eszközök, illetve a használatra nem alkalmas lőszerek, robbanóanyagok és rakéta-hajtóanyagok környezetvédelmi szempontból biztonságos megsemmisítése.
Jelen áttekintés nem kívánja helyettesíteni a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség hosszú és középtávú tudományos kutatási célkitűzéseit. Ezért a hadtudományi kutatások fő irányait - a hadtudománnyal szemben támasztott igények és a kutatásokat befolyásoló legfontosabb tényezők elemzése alapján - csak tézisszerűen vázoljuk fel.
A hadtudomány általános elmélete keretében az előttünk álló időszakban el kell végezni hadtudomány fogalmának, tartalmának, funkcióinak és rendeltetésének folyamatos újrafogalmazását; egységes terminológiájának kialakítását és megszilárdítását; helyének és szerepének stabilizálását a tudományok rendszerében. Ehhez kapcsoló~dóan ki kell alakítani a háború, illetve a fegyveres küzdelem korszerű értelmezését.
A biztonság- és védelempolitikához kapcsolódó kutatások fő irányai közé tartozik a biztonságot veszélyeztető fenyegetések elemzése és értékelése; a NATO-tagságból adódó kötelezettségek teljesítésével járó feladatok, a szövetségen belüli együttműködés módjainak és formáinak kutatása. Alapvető feladat: közreműködés a biztonság- és védelempolitika, a katonai tevékenység alapjait meghatározó dokumentumok rendszerének kialakításában, a korábbi doktrínafogalom és -tartalom nemzeti biztonsági stratégiával és katonai stratégiával, valamint az összhaderőnemi, haderőnemi doktrínákkal történő felváltásában.
A fegyveres erők alkalmazását vizsgáló kutatások fő irányai elsősorban a honvédség háborús és békeműködésének vizsgálatát célozzák. Ezek közé tartozik: a haderők közreműködési lehetőségeinek vizsgálata a nem katonai jellegű fenyegetettségek elhárításában; a válságkezelés lehetséges módjai, elméleti alapjainak, a végrehajtás célszerű rendjének; a védelmi tervezés rendszerének; a honvédség lehetséges alkalmazási elveinek, módszereinek a kutatása.
A haditechnikai feladatok fő irányai elsősorban a Magyar Honvédség kidolgozás alatt álló középtávú technikai fejlesztési tervéhez, illetve a már megkezdett technikai fejlesztésekhez igazodnak. A kutatási irányokat jelentősen befolyásoló terv prioritásai közé: a vezetési, a kommunikációs és az informatikai rendszerek korszerűsítése, a légtér-szuverenitási program folytatása, a felderítőeszközök korszerűsítése, a páncélelhárító képesség fokozása, valamint az infrastruktúra fejlesztése tartozik.
A hadtörténeti kutatások az új és legújabb kor, a kortárs történet kutatásaira épülnek. Ennek keretében folytatódik a második világháború és az azt követő időszak, többek között a katonai tömbösödés kutatása. Meg kell kezdeni a békemegőrzésre, a béketeremtésre és más, nem háborús célra irányuló műveletek hadtörténeti vizsgálatát. Jelentős feladat a hidegháborús időszak történeti feldolgozása, az új magyar hadtörténeti szintézis elkészítése, az elmúlt korok katonai történetének feltárása és a hadtudomány fejlődéstörténetének további feldolgozása.
A kutatások fő irányai között természetesen számításba kell venni még számos szakterületet, pl. a védelmi tervezést, a katonai logisztikát, a katonai egészségügyet és más olyan témákat, amelyek a védelem, a biztonság kérdéseinek teljesebb körű feltárását célozzák.
A hadtudomány jelenlegi helyzetét és ezredfordulós lehetőségeit a következők jellemzik:
A hadtudomány környezetét napjainkban és az ezredfordulón olyan jelentős és gyorsuló változások (a bipoláris világrend összeomlása, a fenyegetettségek új formái, a nem katonai jellegű kihívások, a haditechnika fejlődése és az információs korszak beköszönte) jellemzik, amelyek a hadtudomány további megújulását igénylik.
A hazai diszciplínában megkezdődött a korábbi ismeretrendszer, terminológia, tudománystruktúra átalakítása, előtérbe került a hadtudomány komplex értelmezése, még vita folyik azonban a hadtudomány tárgyáról és szerkezetéről. A gyakorlat azt mutatja, hogy a hadtudomány szoros kapcsolatban áll a politikával, a biztonságpolitikával, valamint több tudományággal és ágazattal. Eredményes működésének feltétele az integrálódás a hazai és a nemzetközi tudományos kutatás rendszerébe. A kutatásoknak napjainkban elsősorban a védelmi doktrinális elvek, nézetek szükség szerinti korrekcióját, az euroatlanti integráció, a haderőreform feladatainak megalapozását kell szolgálniuk.
Az ezredfordulón várhatóan a jelenlegi rendszer pozitív elemeire épülő, új feladatokhoz igazodó tudományos intézményrendszer fogja elősegíteni a hadtudomány funkcióinak betöltését, ehhez azonban tovább kell növelni a kutatóműhelyek és intézmények közötti együttműködést. A hadtudomány művelői alapvetően felkészültek az új kutatási célok és feladatok megvalósítására. A kutatók utánpótlása biztosítva van, tovább csökkentendő azonban a szakmai belterjesség, bővítendő a nemzetközi kitekintés és javítandó a kutatók helyzete.
A hadtudományi kutatásszervezés a HM irányelvek alapján közép- és hosszú távú, valamint éves kutatási tervekre épül. A jövő igényeihez igazodva javítandó az irányítás, a kutatások összehangolása és a kutatás finanszírozása. Arra kell törekedni, hogy ez utóbbi, a tudományos tervekben foglalt témákhoz kötötten, illetve pályázatok formájában történjen.
Összefoglalva megállapíthatjuk, mint ahogy az egész magyar tudományosságra kiterjedő diszciplínaviták keretében az egyes szakmák, kutatási területek felmérik nemzetközi és hazai helyzetüket, megfogalmazzák a reális tennivalóikat: az elmúlt években a hadtudomány művelői is ezt tették. A különböző fórumokon, tanulmányokban és publikációkban adták közre vizsgálódásaikat a diszciplína hazai és nemzetközi helyzetének kérdéseiről, fogalmazták meg a hadtudomány szakterületeinek reális tennivalóit. E felmérések alapján került összeállításra - a teljességre törekvés nélkül - a jelen szöveg témaköreinek és problémáinak gondolatmenete is a hazai hadtudomány változásairól és helyzetéről, fejlődési irányairól és feladatairól.
Az áttekintés célja az, hogy - a diszciplína állapotának felmérése és a tennivalók megfogalmazása mellett - vitára, eszmecserére ösztönözzön a hazai hadtudomány fejlődéséről, szerepéről. A vita továbbvitele, kiszélesítése lehetővé teheti új tények és elvek feltárását, a helyzetfelmérés teljesebbé tételét. Végül is hozzájárulhat ahhoz az MTA által is hangsúlyozott felismeréshez, hogy Magyarországon a tudomány stratégiai tényező, hosszú távon meghatározza a magyar társadalom termelőerejét, életminőségét, biztonságát, így az ország modernizációjának, a társadalom polgárosulásának legdinamikusabb előrehajtó eleme lehet.
A TANULMÁNY ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN RÉSZT VETT:
Ács Tibor, Horváth István, Munk Sándor, Móricz Lajos, Nagy Tibor és Simon Sándor.
Munkájukban felhasználták:
- az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottságának korábbi elemzéseit;
- a HM Oktatási és Tudományszervező Főosztály, a HVK Tudományszervező Osztály, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Légierő és Szárazföldi Vezérkar, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet, a Haditechnikai és Térképészeti Intézet, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja, a Magyar Hadtudományi Társaság értékeléseit;
- a témához kapcsolódó konferenciák anyagait és az utóbbi évtizedben megjelent tanulmányokat.